A szeretet ereje

Azt hiszem, ezt hívják anyai szeretetnek. Nem magamról beszélek, írok. Hanem az én Anyukámról. A minap azzal lepett meg, hogy felajánlotta, hogy beoltatja magát, ha mi ezt szeretnénk, ha mi ettől nyugodtabbak vagyunk. Ő ugyan nem hisz benne, és ellenkezik az elveivel, de ha nekünk ettől jobb lesz, akkor megteszi. Nem bírná azt sem elviselni, ha az unokái tőle kapnának el valamit. Mármint ezt a H1N1-et, hiszen az oltás csak ez ellen van.

Mi, a Húgommal úgy lettünk felnevelve, hogy orvost alig láttunk. Ha mégis volt valami bajunk, azt a házipatika megoldotta. Anyu sokszor kitalált csak valamit, amire ráfogta, hogy gyógyszer és mi attól egyből meggyógyultunk. Ha tényleg betegek voltunk, akkor természetesen elvitt minket orvoshoz, de mint írtam, arra nagyon ritkán volt szükség - volt, hogy több évig nem kellett a körzeti orvoshoz mennünk.

Anyu tudja, hogy ha CSAK rólam lenne szó, én sem oltattam volna be magam. Tudja, hogy az anyai aggodalom vezérelt. Tudja, mit érzek, és ezért változtatta meg döntését. Hisz neki is a lányai az elsők az életében, értük ő is megtette volna a helyemben, ahogy most megteszi az unokái érdekében. Köszönjük szépen!