2009/12/18

Újra hősnők

Tegnap ismét, de ezúttal tényleg hősök voltak a Lányaink. Az oltást egy nyekkenéssel nyugtázták. El sem akartam hinni. Fel voltam készülve, hogy megint nagy sírás lesz, de legnagyobb meglepetésemre mind a ketten egyet nyekkentek, aztán csönd lett. Nem kellett őket hosszú percekig nyugtatgatni, minden simán ment. Nagyon örülök ennek, mert nekem személy szerint elég nagy terhet - lelkit - jelentett, de így már nem izgulok a következő oltás miatt. Idén többet nem megyünk dokihoz sem. Hurrá. Viszont az évet szinte azzal kezdjük. Már 4-én megyünk újra csípő uh-ra. Nem vagyok nagyon boldog. Rengeteg ember. Biztosan betegek is, és csak adják tovább a bacikat. Útálok pici gyerekkel ilyen helyre menni. Szerencsére Zsófi kardiológiáját el lehet halasztani, ezt most a háziorvosunk is megerősítette, ott legalább nem erőltetik, ha nem fontos, akkor elég akkor menni, ha vége a járvány-sorozatnak.



Szóval a lényeg: büszke vagyok a Kislányaimra, amiért ilyen ügyesen átvészelték az oltást. Marad a csuda jó kedv, ami ugyan ma nem volt olyan felhőtlen, de ezt betudom az időjárásnak, nekem is szétmegy a fejem. Remélem, jól fognak ma éjjel aludni a Csajok, előző éjszaka Kincső kicsit nyűgös volt, nem hittem el, hogy nincs láza, olyan meleg volt a fejecskéje, így a biztonság kedvéért mindenhol megmértük a lázát. Éjjel 5-körül... Először nyelv alatt. Nem volt még hőemelkedés sem. Aztán 2x hónaljban, végül, mivel ezek sem mutattak semmit, még a popsiban is. Mivel ott is 36 fok maradt, így belenyugodtam, hogy tényleg nem lázas a gyerek. Magunk közé vettük, és ott végre békésen elaludt. Addig ugyanis szinte nem aludt. :(



Megyek, fürdetés van.

Nincsenek megjegyzések: