2009/12/15

Bocsánat

Kincsőnek szól a bocsánatkérés, mert lehet, hogy életében először átaludta volna az éjszakát, HA én, galád anya fel nem ébresztem, hogy egyen már, mert már rég ideje van. Bizony, én vagyok a bűnös. Történt, hogy a biológiai órám éjjel fél 3-kor felébresztett. Kincső ekkortájt szokott enni. Ezt a melleim is tudják már. Most is tudták és várták, hogy kiürítse őket Kincső. Csakhogy Kincső nem jelezte, hogy éhes lenne. Én meg csak vártam és vártam, végül negyed 4 után felkeltem és tépelődtem, mit csináljak. Fejjek vagy ne fejjek, várjak még egy picit. Mert mi lesz, ha lefejem és Kincső utána lesz éhes!? Nem akartam rizikózni, így felkeltettem elsőszülöttemet és megszoptattam. Volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, de akkor így láttam jónak, helyesnek. Ma éjjel nem ébresztem fel, hanem félig lefejem a cickómat, hogyha mégis éhes lenne a Lányzó, akkor ehessen.



Tehát ezt most elbaltáztam, és már sose fog kiderülni, hogy Kincső átaludta volna e az éjszakát. Kíváncsi vagyok, vajon ma éjjel mikor ébreszt, mert most este nem evett túl sokat érzésem szerint. Mert már régóta nem mérem, mennyit eszik. Úgysem tudok mit csinálni, ha keveset. Mint ahogy ma este. Meglátjuk, mennyire volt ez elég.

1 megjegyzés:

Ági írta...

Vivi, ha finoman ébresztetted (márpedig gondolom úgy tettél), akkor félig meddig aludt Kincső és úgy szopizott. Semmi rosszat nem csináltál, ettől még nem rontottad el. Én is ezt csináltam volna.
Ági