Hej, óvoda, óvoda...

csak megbarátkozunk véled valahára! Talán, talán, de Kincső részéről szinte biztosan állíthatom, hogy megbarátkozott a gondolattal, elfogadta, hogy igen, Nekik bizony heti 5 napot oda kell (!!!) járniuk. Talán, talán mintha már nem szomorúan menne be elsőszülötttünk. És mi van Zsófinkkal? Hááát, Ő még szokja az ízét. DE nem is csoda, hogy ilyen eltérő a két Lány hozzáállása, hiszen 3 nap után Zsófink lebetegedett. Illetve véleményem szerint Kincső is, de mivel Neki nem volt se láza, se hőemelkedése, így Ő mehetett az intézménybe orvosi engedéllyel, nem úgy, mint a Húga, aki 3 nap óvodai lét után kerek egy hetet otthon töltött. Kincső pedig egyedül ment oviba. Számára ez egy elég kemény kiképzés volt, tudom. Borzasztó lehetett, hogy egyrészt nincs vele a Testvére, másrészt, hogy a Zsófi otthon van, Ő pedig óvodába kell, hogy menjen. Nagyon sajnáltam, így minden nap már 3-kor ott álltam a terem bejáratánál, ha kinyitja a szemét az alvásból, lássa, hogy ott vagyok. Ez némiképp segített. DE leginkább az tett Neki jót, amikor hétfőn reggel együtt mentek oviba. :) Kézenfogva vezette be a Zsófit a terembe, aki ugyan "hurrá"-t kiáltott, amikor előző nap mondtam, hogy hétfőn mehet oviba, mégsem tűnt túl lelkesnek, amikor élesben ment a dolog. :P Szóval, Kincsőnk egész héten nagyon bátran, édesen viselkedett, minden nap kézenfogva mentek be a terembe, szépen reggeliznek, uzsonnáznak, az ebédről nem tudok semmit, viszont nem alszanak ebéd után, ami eléggé rányomja a bélyeget a délutáni hangulatukra... :(

DE, hogy jóval fejezzem be a bejegyzést, Zsófi sem nyavalygott ma már, hanem szinte egyedül bement a terembe. :) Kincső azért megfogta a kezét útközben, aztán hátravigyorgott. Dobtam neki egy puszit, amit viszonzott a kis édeském. :) Úgyhogy Kincső ragyogó mosolyával hagytam, hagytuk el Gáborral az ovit. :)

Első nap az óvodában

Huh. Ezen is túl vagyunk. Bent vannak a Lányok. Kincső üvöltve zokogott, tépte fel az ajtót... Így hagytuk ott Őt, ismeretlenek között. Naná, hogy én is zokogtam ennek hallatára. Szerencsére ezt Ő nem látta, nem hallotta. Zsófi asztalnál ült és reggelizett sok gyerek között. Valószínűleg Ő is fog hullajtani pár könnyet - ha még nem tette meg azóta.

Annyira rossz így eljönni Tőlük, hogy ezt leírni nem is lehet, az érzést átadni nem tudom. Próbálok tenni-venni, amíg nem kell itthonról elindulnom dolgozni (majd erről is írok), de folyton sírva fakadok. Ettől függetlenül csakis a délutáni alvás után fogok értük menni (vagy megyünk a Gáborral, ha el tud jönni, minden esetre nagyon jó volt, hogy ott volt nekem ma reggel).

Eddig amikor még csak nézegettük az ovikat, nem volt semmi gond, alig akartak eljönni. Alig várták, hogy oviba mehessenek. Aztán elkezdtem dolgozni, holnap lesz két hete, és akkor minden megváltozott. Hol a Csilla, hol az Árpi vigyázott a Lányokra, amíg távol voltam, egyszer a Jutka is. Már a 3. napon nem akarták, hogy elmenjek. A Kincső azóta folyton kiveri a balhét nekem, Zsófi nem, Ő csendes, látszólag megértő. De Ő pl. kissé lebetegedett. Lehet, hogy lelkileg viseli meg a távollétem, ami ráadásul nem is egész napos. Pénteken derült ki, hogy mehetnek mától oviba a Csajok. A lelkesedésük már nem volt akkora, mint tavasszal, de nem lázadtak ellene. Tegnap már kijelentette a Kiki, hogy Ő hazajön, és itthon marad velünk. A válaszomra, hogy Apával mind a ketten dolgozunk, azt reagálta, hogy akkor a Papával marad itthon. Ügyes, rafkós válasz. Ma sem nagyon akart ott maradni, de amikor becsukásra került az ajtó, és Ők bent, mi kint maradtunk, akkor eltörött a mécses, és nekiállt zokogni. Üvöltve. Nem tudom, mennyi időbe telt a megvígasztalása, mert én is elbőgtem magam (most is az emlékezésre), és eljöttünk. A szívem visszahúzott, legszívesebben azonnal elhoztam volna mind a kettőjüket, de nyilván nem tettem. Sőt. Nem megy értük senki ebéd után, igenis ott maradnak egész napra, hogy ezt szokják meg. A jelük az olló és a zászló lett, más jel már nem maradt. Örülök, hogy egyáltalán mehetnek oviba. Egy óvónénivel találkoztunk, aki fiatal, kedvesnek tűnik, és ott volt a dadus is. Aztán úgyis az lesz a mérvadó, hogy a Lányokkal mennyire lesz normális, nem az, hogy velünk milyen.

Szóval ovisok lettek a Lányok két héttel a harmadik születésnapjuk után. Nem tudom, holnap hogyan fogom tudni Őket ottmaradásra bírni, lehet, hogy keményebb dió lesz, mint azt előre sejteni véltem.

Cumi

Miután jó régen írtam, muszáj egyből dicsekvéssel kezdenem... :)

A cumit egyszer már majdnem elvettük Tőlük. Illetve el is vettük a Lányoktól, de éreztem én, hogy ez így nem jó, nem helyes. Aztán egy kis szülői hátszéllel vissza is adtam Nekik másfél nap után. :P Gondolkodtam, hogyan is lehetne rávezetni a Csajocskákat, hogy Nekik már nincs szükségük a CUMI-ra. Arra a cumira, ami mindig ott van, ha álmosak, ha nyűgösek, ha bánatuk van, vagy csak egyszerűen kell, mert jó, mert megnyugtatja Őket, ha náluk van, a szájukban. Ennek ellenére a cumi sosem lógott csak úgy a szájukban. Erre azért figyeltem. De ettől függetlenül tudtam, hogy nem lesz ez egy könnyű menet. Végül készült egy "cumi-evő kígyó", ami fel volt osztva 14 kockára. Csináltam hozzá 14 db "matricát", amikre cumit rajzoltam, és ezeket ragasztgatták a Csajok, mint egy adventi naptár félét... Csak éppen a kígyó vége a cumi leadtát jelentette - egy választott ajándék fejében. Igen, ez volt a megállapodás. Választhatnak maguknak a játékboltban EGY játékot, amiért szívesen odaadják nekünk a cumijukat.

Ezt még Bánkon kezdtük el, ahol 5 (?) hétig voltunk egyhuzamban. Tücsiék miatt jöttünk haza, egy héttel korábban, ahogy Ők jöttek, hogy legyen elég időm kimosni-kivasalni-kitakarítani. Direkt úgy időzítettem, hogy a hét közepére essen ez a bizonyos nap. Szerintem nyugodtan írhatom azt is, hogy a NAGY NAP a Lányok életében. Hiszen még eddig nem volt semmi, amiről le kellett volna mondaniuk, szinte önként, pláne nem egy olyan dologról, ami valóban fontos része volt az életüknek. Szóval, már két nappal előtte elkezdtem mondani nekik, hogy nemsokára vége a matricázásnak, stb... Próbáltam felkészíteni Őket, amire Ők elég hanyagul reagáltam, írhatnám úgy is, hogy rám se hederítettek, nem izgatta Őket a dolog. Féltem, hogy nem fogták fel, miről van szó (két hete). Eljött a nap. Sajnos, Gábor nem ért rá, így meghiúsulni látszott a projekt. DE jött Anyu, mint egy mentőöv, kapva kaptam az ajánlatán, így Ő elvitt minket a játékboltba (jó lenne már megtanulnom vezetni...), ahol a Csajok már az első játéknál leragadtak. :) Folyton mondogatták: Én ezt kérem. Én meg ezt kérem. :) Nagyon édik voltak. A pici kis hülyeségekről hagyták magukat lebeszélni, szerencsére. Terelgettem Őket a saját elképzelésem felé - vagy egy plüss állatot vagy valami "alvó" babát válasszanak. Kincső szinte azonnal beleszeretett egy kutyusba. Nem is engedte el. :) Aztán Zsófi is. :) Aztán Zsófi beleszeretett egy babába is... :) Kincső pedig egy söprű-készletbe. Az áruk alapján engedélyeztem őket. ÉÉÉÉÉS nem kértek mást. Kipróbáltak sok biciklit, traktort, csúszdákat, trambulint, meg nem tudom, miket még, de a lényeg, hogy nem kértek, pláne nem követeltek más játékot. Büszke is voltam Rájuk. Megkérdeztem Tőlük, egyenként, hogy becserélik e a cumira a választott plüsst? Határozott igen volt a válasz.

Egészen addig, amíg haza nem értünk és el nem kértem a cumit... :D Volt egy ici-pici huza-vona. Aztán este Zsófi már mondta, hogy ez így nem lesz jó. Ő inkább mégsem szeretne cserélni... Szerencsére ennél nagyobb balhé nem volt A cumi miatt. Vagy csak nem emlékszem rá. A lényeg, hogy egy hete és egy napja megszűnt a cumi számukra, és azóta kb. 2x jutott eszükbe (fejenként), aminek nagyon örülök.

Álom-nap

Gyereknapon nem velünk voltak a Csajok, hanem Anyuékkal Szarvason. Ugyan nem pótlásnak szántuk, de szinte annyira élvezetes volt a nap, hogy szerintem gyereknapnak is beillett volna. :) Elindultunk gyermekvasutazni. Már tervezem egy ideje, csak nem jött még össze, hol az időjárás, hol Gábor munkája miatt. Na, de most, nem menekült Apa! :) Én feldobtam a gyermekvasút ötletét, ő pedig tovább fokozta a cabrio busszal, amit mi csak szilvafácska-busznak hívunk, a nóta után, ami a Csajok kedvence volt egy időben. A busz indulásához igazítottuk az elmenetelt, mert az egyből elvitt minket a vasútig. Volt egy kis keresgélés, de aztán megláttuk a buszt, amire fel is lehetett szállni, a Lányok már akkor nagyon élvezték. :) Hát, még amikor elindult és fújta a hajukat a szél! Sikongattak, nevetgéltek, egyből a központba kerültünk általuk… :) Hátul ültünk, ahol állítólag jobban zötyögött a busz, de a Csajok hatására más is hátra jött élvezkedni. :) Nagyon jó kis út volt, el is határoztuk, hogy ezt máskor is megtesszük, annyira élveztük mindannyian. De legközelebb szem előtt tartom, hogy nem véletlenül hívják Hűvösvölgy-et annak, aminek, így nem maradhat ki a táskából a pulcsi, vagy legalábbis a kardigán sem.

Hűvösvölgyben elmentünk jegyet venni a vasútra. Még jó, hogy előttünk szüttyögött egy külföldi család, így volt időm jobban szemügyre venni az induló járatokat. Ennek köszönhetően nem sima vasútra vettünk jegyet, hanem a gőzmozdonyosra, ami valóban szénnel megy, még ha páran kételkednek is benne. :) Jó hosszú volt az út, végig mentünk, a Széchenyi hegyig, de legközelebb, vagy legalábbis egyszer majd hamarabb kiszállunk és sétálgatunk is egy kicsit. A vonaton is meg lett volna a lehetőségük a sétálgatásra, mert szinte végig csak mi és egy másik család volt a vagonban, de beérték azzal, amit az ablakból láttak. Mentünk alagútba, ahol felhúztuk az ablakot, mert csak ömlött a parázs a mozdonyból. Nagyon szép látványt nyújtott, különben. Nagyon szép volt az egész út. Lelkesen integettek a Lányok a mellettünk elhaladó, vagy állomásozó vonat utasainak, a túrázóknak. Kacérkodtak a kalauz „bácsival”. :) Kaptak egy mozdonyos nyakláncot, emlékként.

És ha nagyobbak lesznek, akkor kipróbálhatják a csillebérci ügyességi pályát is. Csillebércre, emlékeim szerint, Anyuék sokat vittek minket, de erről majd még meginformálom őket, hogy is volt anno. A Széchenyi hegytől lesétáltunk a fogaskerekűhöz, útközben ejtettünk időt egy kis játszóterezésre is, amire szükségük is volt a Lányoknak, annak ellenére, hogy már akkor elég fáradtak voltak. A fogaskerekűről átszálltunk a villamosra, ami elvitt minket a Móricz Zs. Körtérre, ott megebédeltünk, majd fagyiztunk egy jót, szerencsére tényleg jó fagyi volt, aztán hazavillamosoztunk. Fél 1-re hazaértünk. Nagyon jól kitelt az időnk, és a kevés mozgás ellenére is annyi élmény érte a Lányokat, hogy már ettől jól kifáradtak.

Délután grilleztünk, egész nap együtt voltunk, számomra, de szerintem nyugodtan írhatom, hogy mindannyiunk számára egy gyönyörűséges tökéletes nap volt az a szombati nap. :)

Alvás

Most, hogy túl vagyunk, vagyok pár rossz kezdetű alvásidőszakokon, most már tudok róla írni is. Most, hogy Bánkon vagyunk, és pár napig nekem is részem volt, minden lelkiismeretfurdalás nélküli délutáni alvásban, most már van energiám blogot is írni. Ugyan csak a word-ben, de majd otthon bepasztézom. :)

Szóval, kezdődött úgy, hogy Kincső már közvetlenül az ebéd után elkezdte mondogatni, hogy neki nincs kedve aludni, meg, hogy ő nem akar aludni. És a legjobb, hogy így is történt. Zsófi szeméből is kiverte az álmot, majd este és másnap és még pár napig együtt nyafogtak, hogy nem akarnak aludni. Amikor Gábornak panaszkodtam, hogy másfél órámba telik a Lányok elaltatása, holott máskor annyi volt, hogy fekvés, mese, alvás, akkor ő csak annyit mondott rá, hogy lehet, hogy kezdenek átállni, és nincs szükségük ennyi alvásra. Dehogynincs, mondtam én, hiszen délután meg nem lehet Velük bírni!!! Próbálkoztam szép szóval, kiabálással, popsira csapással, semmi nem használt.

Aztán jöttünk Bánkra, 9-én. Délután, előtte Anyuéknál voltunk Fóton. Ott is ugyanez a cirkusz volt, egyébként. Csak Anyu fektette le őket, így ragaszkodott ahhoz, majd ő megoldja a problémát. Aha, ahogy ő azt gondolta. Apának sem sikerült. Anyu lehozta őket, merthogy annyira határozottan mondták, hogy nem akarnak aludni. Aztán egy idő után visszavitte őket. És azt hitte, hogy alszanak. Hehehe. Naná, hogy nem. Na, akkor felmentem és beszéltem velük. Majd lejöttem. Ez sem hatott. Újra felmentem, kérdőre vontam őket, majd leültem a Kincső ágya szélére és néma csöndben vártam pár percet. Ekkor elaludtak. Illetve a Zsófi nem aludt, ő csak az autóban egy fél órát. Szerintem majdnem 2 órával az eredeti fektetésük után aludt el a Kiki. Katasztrofális. Számomra legalábbis. Másnap Bánkon szintén elkezdték. Szóltam, fenyegettem, semmi nem használt. Aztán beváltottam a fenyegetésemet és mind a ketten kaptak 2-2 popsira csapást. Talán ez hatott, talán a dühöm, az elkeseredettségem, nem tudom, de a lényeg, hogy azóta újra szó nélkül alszanak.

Viselkedés

Néha nehezen bírok a Lányokkal. Sokszor veszítem el a türelmemet, mert számomra sokat nyafognak, hisztiznek. Nem mindig tudom, hogyan cselekszem helyesen. Kiborulok. És kétségbe esem. És lelkileg padlóra kerülök. Nem szoktam senkinek panaszkodni, minek is tenném, hiszen, van, hogy estére elmúlik, vagy másnapra, de akkor, ott, tehetetlen vagyok, a gyerekekkel és magammal szemben is. Emiatt próbálok minél többet házon kívül lenni Velük, amit meg is hálálnak, végülis, de nem mindig. Elmegyünk játszótérre, jól érzik magukat, minden szép és jó. Aztán el kell indulni haza. Kicsit erősködnek, maradjunk még, de igazából nem szoktak nagy ellenállást mutatni, aminek én személy szerint nagyon örülök, így elkerüljük a kínos jeleneteket, amikor a szülő szinte kirángatja az üvöltő, magát földhöz vágó gyerekét a játszótérről. Ilyen még megközelítően sincs. Nálunk a nyafi a villamoson szokott elkezdődni. Ott jön ki rajtuk a fáradtság. Mert ugyan van a közelben egy játszótér, de azt már kinőtték, már nem jelent kihívást számukra. Viszont, ami az Ő szintjüknek és fejlődésüknek való, ahhoz utazni kell egy jó pár villamosmegállónyit. Hiába kalkulálom be a fáradtságot, azt, hogy max délre otthon legyünk, nem szoktam megúszni. Ilyenkor jól jön a cumi. A cumi, ami minden esetben megnyugtatja Őket. Pedig nagyon szeretném leszoktatni Őket róla, de azt hiszem, nehéz lesz…

Viselkedési problémám van (igen, nekem, mert Ők jól érzik magukat az adott helyzetben) Velük pl. a bevásárlás során. Általában ugyanoda járunk, tehát kiismerik már magukat. Régebben mind a ketten a kocsiban ültek, majd jött, hogy ki-kiszálltak belőle, majd vissza, jó játék volt. Aztán már mind a ketten csak kint szerettek volna jönni mellettünk, segíteni bepakolni (bedobálni) a termékeket. Mostanában viszont annyira otthon érzik magukat (amúgy mindenhol), hogy egyszerűen megfékezhetetlenek. Sikítoznak, rohangálnak, nem fogadnak szót, butaságokat beszélnek (és ha megkérdezzük, ezt hol tanultad, akkor a válasz, hogy az oviban), szóval elég ciki a magatartásuk. Az autóban is üvöltenek, bosszantják egymást, és ezzel engem is. És nem fogadnak szót. Ez a legnagyobb bajom. :(

Kínomban vettem egy könyvet, hátha segít a Velük való sikeres kommunikációban, probléma megoldásban. Most tanulmányozom. Mintha lenne értelme. Majd beszámolok róla. Ha nem felejtem el.

Nagyon kivesznek az energiámból, nem is nagyon van kedvem semmihez, élvezem azt a kis csendet, ami körülvesz, amikor alszanak. És olvasok. Újra sokat olvasok. Mert megnyugtat. Mindenfélét. Most, hogy járunk könyvtárba, már magamnak is veszek ki könyvet, amiket szépen el is fogyasztok idő előtt. :)

Ezért is jó lett volna az ovi. Hátha egy kis fegyelmet tanulnak, toleranciát egymással szemben.

Ovi

Sajnos, a kerületi oviba sem vették fel a Lányokat. Nagyon csalódott vagyok, mondanom sem kell. Nem mintha meglepődtem volna ezen, csak nagyon sajnálom, hogy 4 évesen fognak elkezdeni óvodába járni, a náluk fiatalabb gyerekekkel. Inkább annak örültem volna, ha idősebbekkel járnak, akiktől tanulhatnak, akik felfelé húzzák Őket. És a másik, hogy így ismét nem nagyon van esély arra, hogy valami normális munka után nézzek.:(

Biztosan így kell mindennek lennie, így kellett, hogy történjen, de ettől függetlenül csalódott vagyok. Ki kell találnom majd valamit, hogy nagyjából pótolni tudjam számukra az ovit. Ugyan teljes mértékben tuti nem fog sikerülni, de részben talán igen. Majd meglátjuk. Addig nézelődök, informálódok, hátha sikerül valamerre elindulnom ez ügyben.

Az vígasztal egyedül, hogy nem csak minket utasítottak el, hanem kb. 20 gyereket. Azért ez meglepő, nem??? Nyilván költői kérdésnek szántam… :) Vajon minden oviban ennyi gyereket utasítottak el!? Akkor már simán lehetne egy új ovit nyitni és vagy 4-6 csoportot indítani. Kb. ennyi jön ki, ha minden oviból elutasítottak 10 gyereket minimum. :(

Felhívtam a központi óvodát, hátha valahol van hely a Lányok számára. Egy nagyon kedves hölgy volt az illetékes, aki szinte felnevetett azon kérdésemen, hogy van e valahol még szabad hely... Ennyit erről. Szeptemberben keressem fel újra. Hátha úgy találunk helyet, hogy valakit két helyre is felvettek. Most úgy eszembe jutott, hogy még az is lehet, hogy csak az egyik Lány lesz ovis, vagy két oviba fognak járni!? Vicces ez az egész helyzet, de nem tudok, mit tenni.  

Bánk

Voltunk két hétig Bánkon, holnapután ismét felmegyünk egy hónapra legalább. Ott nincs internet. Csak csend és nyugalom és madárcsicsergés. Herrlich. Isteni. Ott aztán fel lehet töltődni. Ott aztán kisimulnak a ráncok. Ott valahogy hosszabbak, de kevésbé fárasztóak a nappalok. És ott aztán jól érzik magukat a Lányok. Ott még esőben is játszhatnak kint (a fedett teraszon). Ott egymásra szólnak, hogy ne kiabálj, mert elmennek a madarak! Nem mintha sokáig használna ez a kérés, bárki részéről jöjjön is, és bármelyik Lánykámnak is szóljon. Ennek ellenére ott valahogy nincs annyi vita, veszekedés, ott valahogy kezelhetőbbek a Gyerekek. Bánkon nincs szükség vízszűrőre, ásványvízre, mert a csapvíz olyan tiszta, mint a palackozott (ha nem tisztább). Bánkon én is mosódióval mosok és a vizet ellocsolom. Kézzel mosogatok, és nem esik nehezemre, takarítok, és szívesen csinálom (itthon is nekem kellene, csak itthon nem nagyon akaródzik). Bánkon arra is van időm, hogy kifeküdjek napozni, csak türelmem nincs a napozáshoz. A Hugommal (aki egy hétig szintén fent volt velünk Zoéval) minden nap legalább egy órát tollasoztunk a Lányok alvóidejében, és nem hiányzott, hogy pihenjek - mert kipihent voltam. Szóval, jó ott.

Írtam néhány bejegyzés félét a word-be, most átmásolom ide őket. Csak még képeket kell válogatnom hozzájuk. Igyekszem a mostani fent létünkkor is írni, és majd, ha hazajöttünk, bemásolom ismételten. Bár, ami itthon természetes, addig ott az a természetes, hogy nincs, így hiába van velünk a számítógép, szinte csak arra használom, hogy a Lányok 1-1 este nézzék rajta a Zebit (Madagaszkárt). Németül. Mert így szokták meg. :)

Na, akkor jöjjenek a bejegyzések. :)

Boldog névnapot, Zsófia! :)

Zsófiánknak ma van a neve napja. Most először vettem észre, hogy tudja, hogy miről is van szó. Lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy sok az ünnep a családban, az, hogy minden hónapban van legalább egy belőle, és mindig másnak énekelünk, vagy csak köszöntjük a névnapost, éppen elég arra, hogy nagyon örüljön az Ő névnapjának, amit ugyan néha szülinapozott, és énekelte hozzá, hogy pom-pom, ma van a szülinapom. :) Nagyon édi volt. :)

Most itt az alkalom, hogy írjak Róla, most miután már 3x kint voltak mind a ketten lefektetés után kakilni. Ez különben nem jellemző, ma egész nap nem kakiltak, valamilyen oknál fogva, így tudtam, hogy nem szórakoznak, tényleg kell nekik. Ezért is engedtem. Mert különben, lefekvés után nincs se ivás, se wc, bili, ki mire szeret ülni (Zsófi inkább bilire, míg Kincső wc-re).

Szóval, Zsófia, a BÖLCS. :) Nagyon okos, kihegyezett fülű, dacos/konok, érzékeny, vicces, dalos pacsirta, táncos lábú, viccesen szemtelen, kiváló megfigyelő képességű, mindent megjegyző tükörképem Kishölgyünk, aki képes engem a sírásig feldühíteni, felhúzni. Röviden fogalmazva ilyen Ő. :) Ma egyébként jó volt, nem állt egyszer sem sarokban, tegnap különben 3x is... Ez a fenyítőeszköz. De már kezdem úgy látni, hogy ez sem a legjobb, leghatékonyabb módszer.

Na, de most nem szeretnék panaszkodni.

A lényeg, hogy élvezte nagyon, hogy ma van a névnapja, kérte a tortáját, gyertyákkal... :) Sütöttem Neki egy kuglófot, de mivel egy normál adagot sütöttem, és pici a kuglóf forma, így csináltam egy pici kerek tortaformában is egy adagot. Tetejére olvasztottam csokit, megszórtam színes cukordrazséval, aminek a legnagyobb sikere volt. Kb annyira, hogy "meghámozták" a tortát... :D Mind a ketten nagyon örültek neki, ahogy Kincső el is várta, hogy kapjon Ő is tortát, és ajándékot... Még nem értik, hogy CSAK az egyiknek van névnapja. Majd, ha nagyobbak lesznek, akkor nagyobb ügyet szeretnék a NÉVnapjukra fordítani, ahogy azt más ikres családnál is láttam.

És akkor pár kép a mi Ünnepeltünkről, amik tükrözik az Ő kis színes egyéniségét. Vagy legalábbis nagyjából. A kioktató illetve dalos oldalát nem tudjuk lefotózni. Sajnos. Sajnos? Háát, néha jobb, ha nem halljuk többet... :P

Boldog névnapot, édes Kislányunk! :) Nagyon szeretünk Téged, még a hisztijeiddel együtt is. :) Sok sok puszi.

Óvoda

Csak nem akarnak még felébredni a Lányok, így belefogok ebbe is. Hááát, mit mondjak, írjak!? Elkeserítő számunkra a helyzet. Igazából sok kedvem nincs is írni erről a témáról, pedig pont a héten a legaktuálisabb, hiszen most van a beiratkozás. Még április közepe, vége felé voltak a nyílt napok, jó pár oviba elmentünk, de mindig úgy jöttünk el, hogy minek jöttünk el!?, úgysem veszik fel a Lányokat. És hogy miért nem? Több oka is van:

1. Mert augusztus 31-e után születtek
2. Mert nincs olyan munkahelyem (és Gábornak) ahova vissza KELL mennünk dolgozni.

Ezek mindenhol ki voltak emelve, csak egy helyen nem, ahova viszont más okból nem fogják felvenni a Lányokat: Budaörsön (mert nem a mi körzetünk).

Pedig mennyire nagyon szeretném, ha a Lányok oda járhatnának oviba, mármint Budaörsre. 20 perc alatt ott vagyunk (bkv-val), gyönyörűséges környezetben van, szép, tágas a termük, szimpik az óvónők, gyönyörű maga az ovi is, a játszóterük is fantasztikus, szóval csak leg-ekben tudok róla írni.

A kerületben lévő, közeli ovik nem annyira nyerték el a tetszésünket, mert pici, zsúfolt volt a terem, ahol a mindennapjaikat töltenék el. Igazából a többivel még meg is barátkoznék. Aztán találtunk egy ovit, a kerületben, ahova szintén szívesen járatnánk a Csajokat. Ma voltunk beiratkozni, a budaörsiben még múlt héten. Hááát, majd kiderül... DE sok jóval nem bíztattak minket. Nagy a túljelentkezés.

Kaptunk olyan ötletet, hogy adjuk be bölcsibe a Lányokat. El is mentem megérdeklődni, de ott még nagyobb, szigorúbb a felvételi követelmény. Mindegy, azért azt is megpróbáljuk.

Én már lelkileg felkészültem, miután egy napot végigbőgtem, hogy max. itthon maradnak még egy évet a Lányok, nem probléma. Nem idegesítem fel magam most már emiatt. Elfogadom, bárhogy is alakuljon.

Munka

Már többször belefogtam ebbe a bejegyzésbe (is), és hát ez is összefügg a Csajokkal, hiszen valamilyen szinten változást hozott az életükbe, hogy Anya is elkezdett "dolgozni". Hm... már nem is tudom, mikor szórtam szét az első adag szórólapokat, amin hirdettem magam. Mint német tanár. Nem jött rá választ. Aztán alakítottam a szövegen, és szétment egy újabb adag szép, színes szórólap. Ebből aztán lett egy tanítványom. Akire egyben vigyázok is. Sőt, mondhatnám, hogy inkább vigyázok rá (és az öccsére), mint hogy tanítom, mert nincs sok kedve a némethez, vagy csak a tanuláshoz, nem tudom. DE meg is értem, mert angol oviba jár(nak), és lehet, hogy sok lenne Neki rögtön utána németezni. Heti két délutánt vannak itt a Fiúk, 6 és 4 évesek, különben, és nagyon jól kijönnek a Lányokkal. Sőt, mióta ők vannak, azóta sokkal jobb a Csajszik étvágya (merthogy általában itt vacsiznak). :) Igen, nálunk vannak, nekem ez így sokkal praktikusabb, jobban feltalálom magam itthoni környezetben, mint náluk tenném. Meg inkább Ők fordítsák feje tetejére a házat, mint a mi Lányaink az Ő házukat. :)

Tehát, így jött, hogy német tanítás helyett újra bébiszitterkedek. :D 

Gondoltam rá, hogy újra szórok szét egy adag szórólapot, de mivel itt a nyár, lassan vége a sulinak, nincs sok értelme, majd augusztusban újra megpróbálkozom vele, hátha nagyobb keresletet sikerül elérnem. :) Addig is gyártottam egy adag bébiszitteri szórólapot is, hátha arra jobban kapnak a gyerekes szülők... :)

Képet nem teszek fel, hiszen nem az én csemetéim, nem sérthetem meg a jogaikat. :)

Látogatás

Sikerült nagy nehezen csak összehozni egy találkát (még április 5-én) Szilviékkel (blog), aminek nagyon örültünk. Igaz, itt voltak a Fiúk is, akikre vigyázni szoktam, erről külön bejegyzésben, de ettől függetlenül nagyon szuperul telt az a pár óra, amit együtt tölthettünk el.

Nem csak dumcsiztunk, hanem körömlakkoztunk is... :) Szerencsére sikerült itt ebédeltetnem a Családot, amit külön élveztem. Mintha egy szülinapi buli lett volna, 8 gyerekkel a házban. :)

Lányok megkapták a NAGYlányok kinőtt autós üléseit, amit ezúton is hálásan köszönünk, és amit azóta használnak is. :)

Remélhetően pár havonta sikerül összehozni egy ilyen találkát, olyan jó látni élőben is, ahogy a Lánykák nőnek és nőnek és lassan már tényleg NŐk, nem lányok...

Bábszínház

Úgy döntöttem, nem időrendi sorrendben fogom írni a bejegyzéseket, így is úgy is el vagyok velük maradva, örülök, ha sikerül egyet, egyet lejegyeznem. :)

Véletlenül úgy jött ki, hogy április 14-én és 15-én is színházba mentünk a Lányokkal. Anyu ajándékozta a jegyet nekünk a szombati előadásra, ami a Pecsa-ban volt, a másnapira viszont én vettem, tudatosan.

Robin, a Hód (tartalom)
Nagy izgalommal készültünk életünk első közös bábszínházi előadására. :) Kicsíptük magunkat, ahogy illik, frissek voltunk, és már nagyon vártuk az előadást, amit végülis egy hód (jelmezbe bújt férfi) mesélt el nekünk. Sikerült az első sorban helyet foglalnunk, aminek nagyon örültünk. Az elején. :P Mert kicsit hangos volt a zene és ettől picit féltek a Lányok. Amúgy nagyon bátrak és vagányak voltak. Már az előadás előtt járkáltak, haverkodtak hol a díszlettel, hol más gyerek plüss állatával. Szóval, nem kellett félteni Őket. :) Jópofa előadás volt, és nem is lett volna semmi gond vele, ha egy kicsit barátságosabban néznek ki a bábfigurák. De a Lányok jól bírták, és simán odamentek a díszlet részét képező "fához", megsimogatni a törzsét, majd a róla lecsüngő almákat. A végén kicsit elsírták magukat, mert a zene rájuk ijesztett, DE ennek ellenére és hetekkel később egyszer csak felhozta Zsófi, hogy szeretné megint megnézni a hódot. :)

Marcipán cica (tartalom)
Számomra nem volt ismeretlen a Marcipán cica, noha csak egyszer láttam, de a zenéjét évekkel ezelőtt álmomból felébresztve is kívülről tudtam. :) Ugyanis Panka, aki az első itthoni bébiszitter-gyerekem, számára a Marcipán cica egy olyan előadás volt, amit nem győzött megnézni, és otthon hallgatni, eljátszani. Az imádata átragadt rám is, hiszen valóban nagyon kellemes dallamú az egész előadás, csak jót tudok róla mondani, és hát igen, a Marcipán cica és gazdái, Kati és Tomi a mi Lányainkat is elvarázsolták, így tuti visszatérünk a Bábszínházba még egy párszor. :)

Fényképet nem találtam a bábszínházas napokról, de hogy azért valamit mégis tegyek be, egy pár előtte napokban készült kép:

Hmmm...

Na igen, az utóbbi időben meglehetősen elhanyagoltam a blogot, és valószínűleg nem azért, mert itthon ülök a sejhajomon és csak nézzük egymást néma csendben a Lányokkal. :) Néma csend és a Lányok... Hahahaha... :D Az autóban konkrétan már egy jó ideje nem kapcsolunk rádiót, max, ha alszanak a Porontyok. :P

Már jó régen felírtam pár dolgot, hogy miről KELL majd írnom:
- húsvét
- látogatás
- munka
- bábszínház
- Fót/Bánk
- Bánk
- Óvoda
- Könyvtár
- Elmo/You-tube

Ehhez a listához most még jöhet egy pár:
- Tücsiék
- Papa 70. szülinapja
- Mama szülinapja
- Ja,nekem is volt szülinapom, pont húsvét hétfőn.
- Csilla és Zoé névnapja

Hmmm, azt hiszem, "csak" ennyi mindenről szeretnék mesélni a következő, valószínűleg összedobott, bejegyzésben. :)

ui.: egyébként jól vagyunk, szerencsére. Bár, Zsófi mindig alakít valamit, de különben jól van kis családunk. :)

Jöttek, bizonyítottak, hazamentek

Daniról és kedveséről, Rike-ről van szó. :) Nálunk töltöttek egy nagyon szép hetet. Dani úgy jött ide, hogy a Lányokkal lesz minél többet, és ehhez tartotta is magát végig. Nagyon szép napok voltak, remélem, számukra is!? A Csajok már az első perctől kezdve imádták Őket, ami valószínűleg megkönnyítette a dolgukat. Rike-t bíztattam, beszéljen csak Velük nyugodtan németül, hiszen néha én is azt teszem, és nagyon fogékonynak bizonyulnak.

Szerencsére végig csodás időnk volt, így bátran mehettünk játszótérre, sétálni, motorozni, kirándulni, amik nagyon kifárasztották a Csajokat. :)

Csináltak a Lányokkal nutellás croissant-ot, speciális tésztából, amilyet még nem láttam. Lánykák nagyon élvezték. Erről csak telefonos fotók készültek, majd lementem őket. A vadasparki kiruccanásból pedig előhívós képek készültek csak, Dani gépével, én teljesen elfeledkeztem a fényképezőgépről, mert az mindig a Gábor "dolga", gondoskodni róla, de ide Ő nem jött velünk, mert dolgozott, így nem volt nálunk gép sem. :)
A visegrádi kirándulásról viszont készült sok szép kép, amiket még át kell böngésznem, így azok később kerülnek fel. :)

Pár kép, amit sikerült kiválasztani elsőre:

 Esti kakaó ivás - CSAK az Ő ölükben lehet meginni a kakaót... :)

 Íme Ők, a szép pár!

Egy közös kép Visegrádon, a Fellegvár egyik ablakában.

És, ahogy ígértem, még nincs vége a képeknek...

Zoé - déli alvás - vonat

A kis tündérmanó már elmúlt egy hónapos. :) Nagyon édes baba, néha okoz álmatlan éjszakákat Édesanyjának, de ez már csak így van, ha az ember kisbabát vállal. :) Kétszer eljutottunk már hozzájuk úgy, hogy csak hárman mentünk a Lányokkal. Első alkalommal féltem a déli alvástól, de ismét bebizonyosodott, hogy fantasztikus Lányaink vannak, megértették, hogy itt fognak aludni, és hiába volt minden tényező eltérő az itthonitól, gyönyörűen aludtak.

 A kép nem illusztráció :)

 Kikusz

Zsozsi

Második alkalommal pedig fokoztuk, hogy délután vonattal mentünk ki Fótra. Még nem ültek vonaton, várták már a lehetőséget, és nagyon örültek, hogy eljött a nagy nap. :)

Egy hasznos ajándék: pelenkatorta

Csilla nem szeretné Zoét kitenni a nyilvánosság elé, én ezt a kérését tiszteletben tartom, ezért nem teszek itt több száz képet közzé róla. :) Csak egyet, ahol a Lányok is ott vannak Vele. :) Egyébként érdekes módon, amikor mi találkozunk Vele, akkor mindig tök édes, semmi baja nincs, igazán példagyerek. :)

Végül találtam pár édes képet, amit MUSZÁJ feltennem. Bocsi, Hugi.

 Kincső

Zsófi

Kalandpark

Még októberben vettem két kupont a 17. kerületi játszóházba, át sem gondolva, hogy milyen messze van ez nekünk. :) Éppen ezért mindig csak halogattam az elmenetelt, de már nem lehetett tovább, mert március 10-én lejárt, így a Gellért hegyi kiruccanás utáni napon el is mentünk. Előtte még beszéltem Pankáékkal, mert ott a családban sorozatban vannak a szülinapok, és gondoltam, ha már úgyis a környékükön leszünk, megkérdem, hátha van kedvük eljönni, és legalább láthatom az én kis (már nem is olyan kicsi) drágaságaimat, akiknél az ikres bébiszitteri pályafutásomat kezdtem. Gondoltam még arra is, hogy elhívom Szilviéket is (Négy a Lány), de mivel tudtam, hogy Emmának azon a hétvégén ünneplik többszörösen is a szülinapját, így inkább egy csendesebb időpontra szavaztam találka terén. Szerencsére Gyöngyi partner volt a randi ügyében, így nagyon vártam a találkozást, nagyobb kedvvel indultam el a játszóházba, ahol egyébként a Lányok elég jól elvoltak, de egyáltalán nem voltak bevállalósak, inkább maradtak a Nekik való játékoknál. Sőt, Kincső annyira beleszeretett az egyik autóba, hogy szinte ki sem szállt belőle egész idő alatt.

 Kincső és Panka

 Rita és Zsófi

 Zsófi

 Panka és Kincső

 Itt is

 Rita

 Kristóf

 Az említett autó.

 Panka

 Panka és Kincső

 Kincső

Zsófi

Panka és Rita egy óra múlva elment, mert lovagló órájuk volt, viszont Kristófot magunkra vállaltuk. Naná. Kis szerelmem. :) Annyira imádtam mindig is, hogy Neki köszönhetően mondtam azt, hogy már nem bánnám azt sem, ha fiam születne. Addig csak lányt szerettem volna, de Kristóf a bájával teljesen meghódított. Azóta is tart. :) Ő nagyon élvezte az ottlétet, legalább Ő kihasználta az időt. :)

Megemlítendő, hogy ismét rengeteg játékot kaptak a Csajok Tőlük, amiknek a mai napig nagyon örülnek és játszanak velük. Eszméletlen nagy szerencsém van, hogy mind Tőlük, mind Szilviéktől nagyon sok játékot "örökölhettek" a Lányok, amik a legnagyobb kedvencük. Nagyon köszönjük itt is, ezúton is! :)

Gellért hegy

Gyula utáni hétvégén, szombaton, március 3-án, felmentünk a Gellért hegyre egyet kirándulni. Jó kis program volt, az idő is szép volt, a Lányok is nagyon jól bírták a gyaloglást. Magát a helyszínt Jutkára bíztuk, hiszen ez a nap neki lett szánva (ha már Gyulán egy egész hétvégét a Szüleimmel töltöttünk el). Villamossal mentünk a Gellért térig, ott találkoztunk a Klári mamával, aki unatkozott otthon, így eljött velünk, de ha jól tudom, annyira kisétálta magát, hogy máskor inkább kiül a teraszra napozni. :) Felsétáltunk első körben a lovas szoborhoz, majd megálltunk a hegybe vájt kápolnánál nézelődni. Még sosem jártam ott. Aztán a következő megálló a kis játszótér volt, ahol kifújhatták magukat a Csajok, majd nem messze újra kiélhették magukat a rengeteg csúszdánál. Nagyon jól érezték magukat már itt a Lányok, és ha nem lettek volna felajzva a szobor nénire, akkor tőlük akár itt véget is érhetett volna a kirándulás. Még a fekete lyukas csúszdát is kipróbálták. Teljesen maguktól. Ugyan utána nem győztem Őket vigasztalni, de legalább kipróbálták. :) Na, ezek után max. a szép látnivalók miatt pihentünk meg pár percre, aztán már csak fent a Szabadság szobornál, azaz a szobornéninél, aki olajágat tart a feje felett. Legnagyobb sajnálatukra nagyon magasan állt a "néni", így se megsimogatni nem tudták, sem puszit adni neki. :)

Egy kis séta után indultunk lefele, ahol szintén kirohangálták magukat, majd végre akadt egy olyan szobor is, aminek az ölébe lehetett ülni. :)

Minden kutyát meg akartak simogatni, dögönyözni, nem győztük mondani Nekik, hogy előbb talán meg kellene kérdezni, hogy szabad e? :) A napot megkoronázandó ebédet is kaptunk, az egyik kedvenc gyros-onknál ettünk, a Móricz Zs. körtérnél, aztán jöttünk haza.

 Móricz Zs. körtérnél

Szerencsére nem aludtak el a hazafelé vezető úton, itthon viszont nem kellett altatót énekelni. :)

ui.: naná, hogy nem volt feltöltve a fényképezőgép aksija, így csak a telefonommal készültek képek.

Lázas napok

A szó rossz értelmében, sajnos. :( Az elmúlt másfél hét szinte másról sem szólt, mint a lázról. Múlt héten szerdán Kincső lázasodott be. Csak úgy. A semmiből. De mivel nem volt nyűgös, sőt, nagyon jól viselte, így csak alváshoz kapott este Nurofent, hogy jól aludjon. Másnapra eltűnt a láz. Vasárnap viszont újra belázasodott. Nem is értettem, miért!? :S Másnapra szintén elmúlt. És ezúttal is jól viselte.

Volt egy aránylag nyugodt hétfőnk. Még motorozni is elmentünk a Lányokkal, de nem jutottunk messzire, mert elég bágyadt (meg lusta) volt a Kiki. De valószínűleg ez a nyugodt hétfő is csak azért lehetett, hogy a következő nap aránylag kipihenve érjen. :S Kedden ugyanis Zsófiánkon volt a sor. Megjegyzem ez azóta is tart... :( Szóval, kedden Zsófi egész nap lázas volt, és egész délelőtt hányt. Olyannyira, hogy délig 4x hányt, így elvittük a Dokihoz Árpival Őket. Rengetegen voltak, több, mint egy órát vártunk, mire sorra kerültünk. Ugyan nem írtam még, de újra elkezdtem pénzt keresni, és pont aznap is lett volna dolgom, de szerencsére Jutka segítségével ez is megoldódott. Igazából jó páran mozgósítva lettek. Árpi vitt minket a Dokihoz, Jutka besegített, majd Árpi hazavitt minket, Jutka átvette a Lányokat és a "kezelési útmutatót" hozzájuk, majd Árpi újra fuvarozott minket a "dolgommal". Anyu jött negyed 3-ra, átvette a Lányok felügyeletét Jutkától, én meg jöttem haza fél 6 körül. Zsófi délután már nem hányt. Szerencsére semmi komolyabb baja nincs, csak lázas (volt). Szerdán szinte egész délelőtt 39 fok fölött volt a láza, nem ment le. Amikor felment 39,7-re, akkor hűtőfürdőbe tettem szegénykémet. Elég jól viselte, nyafogott, de nem ellenkezett. Ücsörgött benne egy kicsit, aztán ki is vettem, nem nagyon tetszett neki, szegény utána emlegette még pár napig ezt a fajta pancsit... :( Természetesen úgy, hogy ugye ma nem lesz??? Lényeg, hogy egy kicsit le is ment a láza, de nem teljesen. Másnap is lázas volt. Akkor már felhívtam a dokinő ismerősünket, aki megnyugtatott, hogy amíg "csak" lázas, addig nincs gond, és lényegében megerősített abban, hogy amit csináltam, azt helyesen tettem. Mert mind a két Lány, mivel jól viselték a lázat, nem kaptak lázcsillapítót, csak éjszakára. Mondjuk ettől függetlenül vacak éjszakáink voltak, vannak, mert Zsófi tegnap elég taknyos volt és köhögött, így amiatt ébredtünk óránként. Nagyon jóóóóó volt... Péntek tünetmentes volt, az enyhe hőemelkedést leszámítva. Tegnap délelőtt megint belázasodott a Zsófi, de csak egyszer, utána már nem volt láza, szerencsére. És azóta sincs. Még nem merem elkiabálni, de nagyon bízom benne, hogy vége van a lázas időszaknak!

 Hűtőfürdő után.

Mindegyik képen Zsófi látható.