Látogatás

Sikerült nagy nehezen csak összehozni egy találkát (még április 5-én) Szilviékkel (blog), aminek nagyon örültünk. Igaz, itt voltak a Fiúk is, akikre vigyázni szoktam, erről külön bejegyzésben, de ettől függetlenül nagyon szuperul telt az a pár óra, amit együtt tölthettünk el.

Nem csak dumcsiztunk, hanem körömlakkoztunk is... :) Szerencsére sikerült itt ebédeltetnem a Családot, amit külön élveztem. Mintha egy szülinapi buli lett volna, 8 gyerekkel a házban. :)

Lányok megkapták a NAGYlányok kinőtt autós üléseit, amit ezúton is hálásan köszönünk, és amit azóta használnak is. :)

Remélhetően pár havonta sikerül összehozni egy ilyen találkát, olyan jó látni élőben is, ahogy a Lánykák nőnek és nőnek és lassan már tényleg NŐk, nem lányok...

Anikóék látogatása

Péntek délelőtt jött egy hívás, amit a hangos zene-tánc miatt nem hallottam, de a rá pár percre jövő sms-t a lehalkított muzsika mellett már meghallottam, és nagyon megörültem a látottaknak. Anikó, általános iskolásbeli barátosném jelentkezett, hogy kislányával, Dorcival meglátogatnának minket aznap délután. Egyből reagáltam, hogy szuper, és várjuk Őket nagy-nagy szeretettel. Gyorsan kicsit összepakoltam, és portalanítottam, szerencsére nem volt vészes állapotban a ház. :) Ebéd után elvitt minket az Árpi (Papa) bevásárolni, mert már szükséges volt és jól is jött, mert így könnyen be tudtam szerezni pár finomságot, ha már sütni nem volt időm. Nagyon rendes volt Árpitól, hogy vállalta ezt a körutat, kellett menni egy pár helyre, és már nem babakocsival és kenguruval közlekedünk, hanem sétálva. Ugyan a bevásárlókocsi megkönnyíti a helyzetünket, és most nem kellett annyit venni a Lidl-ben, hogy ne fértek volna el a Lányok egy kocsiban. Szerencsére most még nincs vita arról, hogy ki ül a kocsi babülésében és ki a rakodóterében. Sőt, maguktól be akarnak ülni a rakodótérbe, míg aki eddig ott ült, be az ülésbe. Szóval, nincs vita, ami nagyon jó. A dm-ben már két kocsit vittünk magunkkal, mert egyrészt sok mindent vásároltunk, másrészt, két csomag pelenkánál több nem fér be abba a kocsiba. A piacon pedig sétáltunk, nagy sikert aratva mind a vásárlók, mind az eladók között. :) A savanyúságosnál is sikerült összefutni Jutka egyik barátnőjével.

Nagyon jó volt látni Anit, aki szerintem semmit nem változott az elmúlt 15 évben. Na, nem akkor láttuk egymást utoljára, de tény, hogy évek teltek el az utolsó találkozásunk óta. Remélhetően, nem kell újabb éveket várni a következő találkozásig, pláne, hogy itt laknak pár km-re tőlünk, ahogy kiderült. :)

Dorci tündéri kislány, kemény akarattal, amit valószínűleg Édesanyjától örökölhetett... :P Egyébként jólnevelt, kedves kis Csajszika. Kincső és Zsófi is odavolt Érte, hiszen ő a számukra egy NAGYlány. A közös játék egyelőre nem igazán megy, gondolom majd akkor fog, ha tudnak már szerepjátékokat játszani egymással. Dorci nagyon jól feltalálta magát nálunk, főleg a fürdőszoba nyerte el a tetszését, ami nem minket dicsér, hanem most azt a korszakát éli, amikor bilibe, vagy wc-be szeret/ne/ pisilni. :) Tök ari volt! :) De kipróbálta a Lányok fogkeféjét is, és fogkrémjüket is. :) A cumit és a vizesüveget egymás szájából szedték ki. Náluk még nincs herpesz-veszély... :)

Kivételesen szabad volt tálból enni a kölesgolyót és a sós perecet, aminek persze az lett a rövidtávú következménye, hogy az egészet kiborították a Csajok (az én Lányaim), de szerencsére fel is ették a szőnyegről - már amit nem tapostak bele. :)

Szóval egy jól sikerült délután volt, az egyszer biztos. Nagyon jót beszélgettünk, mintha előző héten találkoztunk volna utoljára. Jó volt nagyon.

A kilincset szinte egymás kezébe adták pénteken nálunk a vendégek és régóta nem vendégek, mondtam is, hogy heti 3-4 napban el is tudnám ezt így viselni. :) Ani érkezte előtt nem sokkal csörgött rám Ági, a Jutka barátnője, és felugrott hozzánk, de nem akart zavarni, ezért ahogy mentem le Anikóékat beengedni, ő ment is. Majd míg itt voltak a Lányok, azalatt megérkezett egyszercsak Tibi, aki mostanában csak megjegyzésekben szól be... :)), és Ő a fürdetésig itt is maradt. Ahogy Anikóékat kísértem le, az udvaron láttam, hogy itt van szintén Jutka egyik ismerőse a lányával, akivel még múltkor összefutottunk, mikor jöttünk haza a tornából, és mondta, hogy egyszer szívesen megnézné a Csajszikat, így felhívtam őket hozzánk. Még velük is dumcsiztunk egy sort, aztán fél 8 felé nekiálltunk a fürdetésnek. Lányok teljesen ki voltak purcanva, főleg mivel Kincső aznap délután nem is aludt... Lehet, e sok élménynek köszönhető, hogy másnap olyan sokáig (fél 9-ig) aludtak a Csajok.

Köszönjük mégegyszer a látogatást, örülünk, hogy jöttetek, gyertek máskor is! :)

Hat Lány egy helyen

Tegnap végre elérkezett az a nap is, amikor nem jött közbe semmi, és Szilvi a négy Lánykájával el tudott jönni hozzánk. Többször meg volt már beszélve időpont, de hol egy betegség, hol egy fellépés, lovaglás, vagy más sport esemény miatt nem tudott összejönni a látogatás. Ezt a hetet is már több hete lebeszéltük Szilvivel, és drukkoltam, nehogy megint közbejöjjön valami. Nagyon vártam, hogy ideérjenek, már nagyon régen láttam a Csajszikat. Ebből a szempontból is jó a blog, hogy legalább itt nyomon tudom követni az életüket, a fejlődésüket, mikor mit szeretnek, stb.

A megérkezésük nagyon jól volt időzítve, mert a Lányok túl voltak a délelőtti alvásukon és a tízóraijukon is, tehát jókedvűek voltak, és kipihentek. Sajnos Őket nem tudom egy mozdulattal átállítani, mint az órát, úh. nekem sincs már 7-fél 8-ig alvás, lustálkodás, hanem 6-kor, de legkésőbb fél 7-kor fel kell kelnem. :( Viszont este is korábban kell fürdetni, max. fél 7-ig bírják a Csajok, utána már kínzásként élik meg, ha nem megyünk fürdeni.

Szóval, végre megérkeztek Szilviék, akiket a Lányaim csak néztek és néztek, de egy cseppet sem rémültek meg a sok sok idegentől. Pont előző nap állapítottuk meg Gáborral, hogy a Lányaink nem egy ijedős természetűek. Se a nagy plüsstől nem rémülnek meg, sem a távirányítású autótól, se a hirtelen zajoktól, szóval jó az idegrendszerük.

Olyan kép, természetesen, nem készült, ahol mind a 6 Lány a kamerába néz,

de nem is ez volt a cél.

Zita és Klára egyből nekiálltak kipróbálni a Lányok játékait, amin jókat mosolyogtunk Szilvivel, míg Emma szinte azonnal babázni kezdett - Kincsővel. Zsófi felfedezte a hatalmas szatyrokat, amikben a Little People figurák voltak, amit a négy Lány önzetlenül odaajándékozott Nekik. Ezúton is köszönjük szépen!!! :)

Imo is kipróbálta a játékokat, Kláránál a nyerő leginkább a barkácskészlet a kisautó volt:

Igaz, Szilviék "elmulasztották" a babázós korszakot, de lehet, hogy jobban jártak a mostani korral, mert így legalább tudtak valamit kezdeni a Lányok a Lányokkal. :)

Az én Lányaim nagyon élvezték az új kis barátaik társaságát, akik mellett még azt is elfelejtették, hogy eljött az alvás ideje. :) Azt hiszem, hogy a négy Lány is jól érezte magát nálunk, annak ellenére, hogy a játékok nem az Ő korosztályuknak megfelelő, azért mindig találtak valamit, amivel elvoltak. :)

Zsófi odavolt Emma cipőcskéjéért, vagy zoknijáért, nem is tudom, minek nevezzem. Az orrán volt egy kis plüss tigrisfej, ami másodszülöttem tetszését annyira elnyerte, hogy folyton "csókolgatta" Emma lábát... :) Nagyon édes volt, ahogy hol az egyik lábára bukott rá, hol a másikra, hogy Emma menni sem bírt ettől. :))

Sajnos sok kép nem készült, pedig lett volna mit fotózni, mert a pizza készítésével ment el az időm nagy része, ami szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, ami nem csak abból derült ki, hogy dícsérték szóval, hanem el is fogyott az utolsó falatig. :) Szinte már nem is volt hely a muffin-nak, amit előző este sütöttem, tudván, szeretik a Balogh Lányok.

Miután lefektettem a Csajokat, maradt még egy kis idő, amit nem mással, mint az origamival töltöttünk el. Sajnos több idő nem volt, menniük kellett, mert edzések vártak még Zitára és Emmára. DE megbeszéltük, hogy a következő találkozásig nem fogunk újabb egy évet várni, és több időt hagyunk magunknak a kibontakozásra. :)

Jó volt nagyon látni a Lányokat, akik sokat nőttek, fejlődtek, "komolyodtak", mióta eljöttem Tőlük. Furcsa volt számomra az is, hogy most Ők vannak nálunk, nem én Náluk, és az asztalnál ülnek az én Lányaim is. Klára és Imo volt a 2. ikerpár, akiket megismertem, nem is tudom, mennyi idősek voltak, talán fél évesek lehettek... Szilvi, segíts, Te talán jobban emlékszel rá! Azt tudom, hogy picik voltak még nagyon, aztán már nem csak babakocsiztunk, hanem kézenfogva sétáltunk a környéken, motoroztunk nagyokat, játszottunk napokon át, hogy sokszor észre sem vettük az idő múlását, már este is lett a végén. Érdekes volt a személyiségük alakulása is, hiszen Imonál szinte végig megmaradt a Barbie és hercegnő imádat, és e mellé társult a ló "őrület", amit Nővéreitől leshetett el. Kláránál nem emlékszem hasonló "örök szerelemre". Ami még megmaradt bennem, de nagyon, az evésük. Ez a mai napig így van, ahogy látom, olvasom. Imo mindgi gyönyörűen evett, azt hiszem, nem is volt válogatós sem, de Klárinál sem emlékszem olyanra, hogy valamit ne evett volna meg, viszont Neki mindig legalább 3x annyi idő kellett egy falat megrágásához, lenyeléséhez, mint Imónak. És nem Imo habzsolt, hozzátenném. :) Éppen ezért (is) jó volt látni, hogy Klári szépen ette a pizzát, amit készítettem, és kétszer is repetázott belőle. Ja, és még muffin-t is evett... :)

Szóval, Lányok nagyon örültem a találkozásnak! :) Kész Hölgyek vagytok mind, nagyon aranyosak, kedvesek voltatok, és figyelmesek a Gyermekeimmel. :) 

Nagyon szépen köszönjük a látogatást, a játékokat, amit azóta sem adnak ki a kezükből, nagy örömöt szereztetek nekünk, és várunk Benneteket máskor is nagy szeretettel, amikor csak erre jártok, vagy időtök van eljönni hozzánk. :)

Hadd fejezzem be egy olyan képpel a bejegyzést, amit nekem hoztak a Lányok, a saját kezük munkájával leptek meg, ami a legértékesebb ajándék:

Köszönöm szépen! :) Puszi Nektek! :))

Látogató - pótlás

Nagyon szégyellem magam, mert két látogatásról sem írtam akkor, amikor megesett. Pedig annyira örülök, ha valaki jön hozzánk, pláne, ha még nem is látta a Lányainkat, de természetesen annak is nagyon örülök, ha újra felkeresnek minket. :)

Az első, akiről írni szeretnék, Tündi barátnőm, akivel még a középiskolában barátkoztunk össze. Van egy 5 (?) éves nagylánya, Lilien, akit utoljára a születésekor láttam. Szokásom, hogy meglátogatom a barátnőimet a kórházban, szülés után. Nekem ezek természetesek voltak mindig, de megmondom őszintén, én a saját szülésem után nem vágytam sok látogatóra. Valószínűleg ebben nagyban közrejátszott az is, hogy Kincső nem hogy nem volt velem, de majd 4 napig nem láthattam, valamint az, hogy a császár után pár napig menni alig bírtam, nemhogy még jópofizzak... Szóval én éppen ezekért kitértem a kórházi látogatások alól. Remélem, senki nem sértődött meg, itthon már szívesen láttunk, ill. látunk most is minden kedves látogatót.

Szóval nagyon szégyellem magam, amiért erről a látogatásról nem írtam, pedig már igen csak régen történt. Egészen pontosan március 18-án... Tündiék hoztak a Lányoknak egy bocit ajándékba, amiről már tettem fel videót is. Először persze tökre meg voltak rémülve a Lányok, sírtak, ki kellett kapcsolni, el kellett dugni a bocit, mert ha csak meglátták, már sírtak. :)

Lilien-nél itt éppen Zsófi van, Tündénél Kincső. Most legalább össze lehet hasonlítani, hogy 3 hónap alatt mennyit nőttek. :)

Zsófi

Kincsővel

Ez is Kincső - anno ugye állandóan kidugta a nyelvecskéjét. 

Erről leszokott azóta, pedig nagyon édes volt. :)

A másik látogató pont a születésnapomon, azaz április 9-én járt nálunk. Kincsőnk névrokona jött el hozzánk az Anyukájával. :)

Balra, a kis fintorgó Kincsőnk, a pöttyös rucis pedig Zsófiánk. :)

Ibi néni látogatása

Kincsőkével

Húú, szégyellem magam, mert ez a látogatás még február 19-én volt... Mentségemre szolgál, hogy a blog-írás helyett a Lányaimmal vagyok, nem tudok eleget lenni velük. :)

Zsófikával

Ibi néni Anyu nagynénje. Azt hiszem. Kicsit nehéz megfogalmaznom, milyen is Ibi néni, mert én sem ismerem olyan nagyon. Mi vagyunk a családja. Mióta a Nagyim meghalt, azóta újra közel került hozzánk, főleg Anyuhoz, és tartják a kapcsolatot. szerintem ez jó. Ő egyedül van, szüksége van valakire.

Csípem benne, hogy úgy érzi, ha neki szüksége van valamire a háztartásban, akkor vesz nekünk is belőle, gondolván, jól jön biztosan nekünk is. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, most egy nagy teatojást kaptunk tőle, de akkorát, amekkorát nem láttam még. Ráadásul csavaros, ami szintén újdonság. Ezen kívül csak el kellett panaszolnom, minden hátsó szándék nélkül, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ezek nála meghallgatásra találnak, hogy elleptek minket tavaly a molylepkék és rengeteg fűszert ki kellett dobnom, mert nekünk valamilyen szinten nyitottak a fűszertartóink. Rá pár hétre küldött Anyuval csavaros tetejű tárolókat a fűszereinknek.

Aztán. Amikor a Lányok még meg sem születtek, készített nekik gyöngyökből olyan nem is tudom minek hívják, szóval amitől jól alszanak. Meg persze kaptak másra is köveket, amiket Anyu belevarrt az alvókendőjükbe. Most már meg sem közelítheti őket sem betegség, sem boldogtalanság. Ja, és a foguk is úgy fog kibújni, hogy észre sem vesszük - a szintén nem tudom milyen köveknek köszönhetően - ebben Anyu hisz. Az eredményről majd beszámolok... :)

Háát, asszem ennyi, amit írni tudok Ibi néniről. Nagyon kedves tőle, hogy eljött hozzánk. Mi persze családi képekkel, meg egy újfajta kép-montázsokkal leptük meg őt. Ezt azért kapta, mert képes volt elvinni a Kismamát és a képeinket kinagyíttatni!!!

Zoliék nem tervezett látogatása

Az úgy volt, felhívott a Zoli, hogy hoz egy csomagot Apunak, mert mi úgyis megyünk ki hozzájuk másnap, és akkor ki is vihetjük neki. Akkor még úgy volt, hogy ki tudunk menni, de végül az időjárás beleszólt. :(

Zoli, mikor hívott, azt mondta, csak odaadja a cuccot és már megy is, be se jön, semmi. Aztán kicsivel később hívott, hogy mégis bejön, mert barátnője Anett és az ő kislánya Réka szeretnék megnézni a Csajokat. Na, gyors rendrakásba fogtam, mert "kivételesen" feje tetején állt minden. :)

Kincső ébren volt, így ő volt a szerencsés, aki kényeztetve volt. :) És aki fotózkodhatott a "vendégekkel". :)

Végül olyan jól érezte magát Rékus, hogy fürdetésre is itt maradtak, sőt, megvárták, míg Kincsőt megszoptattam, megnézte a lányka, ahogy Zsófi is megfürdött, felöltözött és végül azt, ahogy ő is eszik. Ennek a végét már nem várták meg, de nagyon jó volt, hogy jól érezte magát, nagyon cserfes, felszabadult leányzó, aki egyből otthon érezte magát nálunk. :)

Itt ugyan Kincső épp becsukni készül a szemecskéjét, de mivel a többiek olyan aranyosak a képen, így ez került be. :)

2009. 12. 26 - 30.

És igen, eljött a nap, az óra, a perc, amire sokan régóta vártak: megérkezett a Bischoff család, még ha hiányos létszámmal is, de itt voltak. Eljött - főként hozzátok - Dani, Gabriel, Jonas és persze Tücsi is. Az unokatesók és a távoli Nagynéni. Mindig szerettem volna unokatesót, de mivel mind a két szülőm egyke, erre nem sok esély volt...

A lényeg, hogy jöttek, láttak Benneteket és lenyűgöztétek őket. Vajon miért nem lepődök meg ezen!?!?!? :)

Dani még a cipőt, kabátot sem vette le, már jött is fel. Nagyon jólesett az érdeklődése. Ő egyébként nem csak fent van a "Rendszeres olvasó" listán, hanem valóban olvassa is a blog-ot, mint kiderült, nagyon képben van. Természetesen ez is hízelgő, és örömmel tölt el, hiszen részben emiatt is készült ez a blog, hogy a távoli rokonok, vagy akik nem tudnak sűrűn meglátogatni Benneteket, ne maradjanak ki szinte semmiből. Persze ezek a sorok, képek nem helyettesítik a személyes kontaktust, de a semminél ez is több.


Kincsőt kényezteti Dani

Megkezdődött a Lányok kényeztetése felsőfokon, sőt! :) Jonas folyton valamelyik Lányt akarta, bizony: akarta! Mindig éppen azt a gyereket, aki csendben volt. :) Aztán, ha elkezdett nyafizni, akkor már adta is tovább, azzal már nem tudott mit kezdeni, de így is szép teljesítmény volt tőle.

Itt Kincsővel

Zsófit cirógatva

Jonas, aki örökmozgó, nem unta meg a babusgatásotokat, sőt, Ti voltatok a slágerek. Igyekezett magyarul beszélni hozzátok, nagyon bájos volt a próbálkozásaival. Amint esélyt látott arra, hogy megkaparintsa valamelyikőtöket, máris fotelba vágta magát és tartotta karjait, hogy oda kéri, az éppen csendben lévő gyermeket. :) ÉS még pelenkázott is Jonas!!! Bizony. Nem győzött kitúrni a pelenkázó elől, hogy ő csinálhassa. Nagyon édes volt és ügyes.

Zsófi a szerencsés éppen

A sorból Gabriel sem lógott ki. Őt ugyan egyelőre a számítógép köti le a leginkább, de egy pillanatig sem ellenkezett, ha a kezébe nyomtunk egy gyereket, sőt! Séta után rendszeresen ő és Dani vetkőztették le a Lányokat. Nekem szinte semmi dolgom nem volt a Lányimmal. Majdhogynem felesleges voltam. Alig vártam az estéket, hogy végre egy picit én is kaphassak belőlük. :)


Ugye Kincső etetése kizárólag az én feladatom, bár pár napja ő is kap napközben egyszer tápszert, amit nem nagyon fogyaszt el, hogy ne csak Zsófi kapjon, így igazságos. Szóval a lényeg, hogy az etetésükben sem tudtam részt venni, csak elkészítettem nekik.


Valamiért Tücsiről nem igazán készült kép. :( Pedig folyton volt a kezében egy gyerek. Ha csak egy nyekkenés hangzott el egy kis szájból, már ott is termett mellette, és addig nem nyugodott, míg csendben nem lett. Háát, igen, már az elutazásuk délelőttjén meg volt ennek a böjtje...

Éppen Kincső élvezkedik, trónol békességben, boldogságban. :)

Leírni sem lehet, nincs rá szó, mennyire el lettek kényeztetve a Lányok, tény, nagyon élvezték, de szerencsére nem csak ők, hanem az őket babusgatók is. Utolsó két este Dani kisajátította magának az esti vetkőztetést, sőt, utolsó este még a pelenkát is levette a Csajokról! Az öltöztetés már Tücsié volt. Tehát el voltak osztva, vagy inkább be voltak osztva a teendők. Örültem az esti összebújásoknak. Akkor végre megint enyémek voltak a Lányaim. :)

Sajnos pelenkacserés kép nem készült, pedig jó lett volna, majd legközelebb. De akkor már mi kelünk útra, mi tesszük meg a távot, és megnézzük, hogy bírják a Lányok a 9 órás autóutat.

Marika néni látogatóban

Többször beszéltük már, hogy eljönnek Feri bácsival együtt, de végül Anyuval látogatott meg minket Marika néni. Ő a Tibor Papa öccsének a felesége. Imádta a Lányaimat! Olyan volt, mint a Csilla. Nem félt ölbe venni őket, és nem unta ölben tartani őket. A legszívesebben vitt volna Benneteket magával haza. :) Azt hiszem, ha lesz lehetősége, azonnal jönni fog újra. Ugyan mondtam, hogy kíséret nélkül is jöhet bátran, szívesen látjuk, nekem mindig jól jön egy kis segítség, de mivel pont akkor műtötték a térdét, amikor én szültem, így nehezen megy neki még a menés. Főleg az időjárás változást érzi meg.


Zsófival

De majd megyünk hozzájuk is látogatóba, ha már egyszerűbb lesz a Csajokkal a közlekedés. Már annyi látogatás van betervezve, hogy mást sem fogunk csinálni, mint látogatóba járni. Csak egyelőre itt van: Ha majd nagyobbak lesznek a Lányok...
Aztán ha eljön ez az idő, akkor meg a mostanit fogom visszasírni. Már most tudom. Annyira édes, jó Lányaim vannak egy ideje, hogy öröm velük minden perc.


Kincsővel

Várunk vissza Marika néni! :)

Ági néni látogatóban

Kedden délelőtt ellátogatott hozzánk Ági néni és Pista bácsi. Ági néni a Gábor nagynénje. A kórházban kétszer is meglátogatott minket, akkor róla sem készült kép, ezt most pótoltam. Ági nénitől sok finom étel receptjét lehet ellesni, nagyon jól tud és imád is főzni, sütni.

Nagyon érdekes volt, mert éppen nyűgös volt Zsófi, amikor feljött hozzánk, és csak rátette a kezét a fejecskéjére, és Zsófink csendben maradt, sőt nem sokra rá el is aludt. :) Ugyanezt a módszert alkalmazva próbáltam Kincsőt lenyugtatni és elaltatni. Háát, nem jött össze. :) Ági néni kétszer is elaltatta így Zsófit, Kincsőre valahogy nem volt hatással.

Klári mama látogatóban

Ismét itt volt Klári mama. Nekem Klári mama. Nektek más, de úgy nem nevezhetem... :) Minden esetre nagyon örülök, hogy ilyen sűrűn ellátogat hozzánk, és nagyon szégyellem, hogy csak most készítettem képet róla. Most sem sikerült teljesen, mert Kincső aludt, így csak Zsófi élvezhette a kényeztetését. Meg lett etetve, aztán mint a kisangyal, úgy elaludt, mintha kötelező lett volna. Sajnos ezúttal nem tudott sokáig itt lenni a Mama, de úgyis jön, amint lesz megint ideje.



Azt tudni érdemes a Mamáról, hogy 75 éves létére (ugye hogy mennyit letagadhatna???) még a mai napig nagyon aktív életet él. Ebbe beletartozik többek között az is, hogy még dolgozik, az Operában. Nap mint nap képes eljárni oda, késő éjjel ér haza, amikor vége az utolsó előadásnak is. És még bírja. Máshogy nem is bírna élni. Az otthon való tétlenkedést, de akár a háziasszonyi létet sem neki találták ki. Nem bír nyugton maradni egy órán keresztül sem. Utál és nem is tud egyedül lenni, élni. Imád utazni, az éves nyaralása tölti fel egész évre. Életem legszebb nyaralását neki köszönhetem: elvitt Ciprusra. Sose fogom elfelejteni, sőt, nagyon szeretnék visszamenni oda, annyira tökéletes volt ott minden. Felejthetetlen élmény marad számomra örökre. :)



Ahhoz képest, hogy mennyire ritkán lát Benneteket, egyből meg tudott különböztetni Benneteket egymástól. Kaptatok tőle egy zenélő mikulást és egy zenélő babát. Még régen vett ajándékba egy zenélő kacsát, nem nekünk, hanem egy barátnőm bátyjának a kisfiának, de valahogy nem jutott el hozzá, és múltkor elhoztam magammal Fótról. Azóta is imádjátok ezt a kacsát, ezért kértem meg, hogy ha talál valami zenélőt, azt szívesen veszitek. :) Egyelőre még megijedtek a mikulástól, de ha megszokjátok, szeretni fogjátok. Tudom. Köszönjük, Mama, és gyere minél hamarabb el megint hozzánk!

Ildi barátnőm látogatóban

Mint már említettem volt, vasárnap újabb látogatónk érkezett Ildi személyében. Nagyon örültem neki, már régen láttam. Sajnos lánykáját és férjurát otthon hagyta, de még így is nagyon hálás vagyok, hogy megtette értünk a nagy utat, otthon hagyva a többieket. Ildivel még a főiskolán szövődött barátság közöttünk, és mondhatom, hogy neki köszönhetően tartjuk még ma is a kapcsolatot, hiszen én, szégyenszemre nem vagyok nagy telefonálós, így nagyon ritkán jut eszembe felcsörögni a számomra fontos embereket. Egy idő után meg már nincs képem felhívni őket. :( De szerencsére Ildi nem adja fel, mindig megkeres, és most meg is látogatott minket. Kincsőt egyből kézbekapta, Zsófi aludt éppen. Kincső is egy szempillantás alatt elaludt a karjaiban, aztán aludt egészen addig, amíg Ildi el nem kezdte mondani, hogy lassan mennie kéne... Erre felébredt a Lánykánk is. :)

Látogatók a kórházban

Tudom, tudom! Miért most írok a kórházi látogatókról??? Azért, mert tegnap jutott eszembe, hogy elkövettem egy nagy hibát: nem a kórházba látogatókkal kezdtem a sort. :( Elnézést ezért. Fogjuk fel kezdők bakijaként. :)

A kórházba is sokan eljöttek meglátogatni minket, olyanok is, akikre nem számítottam: Tibike, Ági néni és Gombár Zoli. Elkövettem még egy hibát: nem készült mindegyikükről kép a kórházban, így utólag készültet fogok ide betenni. Remélem, nem baj. Az első látogatók - természetesen - a szűk család volt: Csilla ért be elsőként Zolijával.



Délelőtt és délután is bejött Jutka (Nagyi) és Árpi (Nagypapa) is.



Aztán Anyuék (Mama és Papa) is befutottak - egyenesen a Zalából. :)





A következő napokban jött be Balázs, ő kétszer is vizitelt nálunk, Ági néni Pista bácsival, Ági néni szintén bejött még egyszer, amíg Zsófival lent voltunk, bekukkantott a fiúk Elinger Zoli is.

Tibike szintén eljött. Ő Apa gyerekkori barátja. Jó fej srác, a stílusa egyedi, ugyanakkor magával ragadó. Néha nem tudok rajta eligazodni, de ez így van rendjén. Ha megismeritek Tibit, megértitek, miért írtam ezt. :)



Aztán bejött a Déditek is. :) Ugyan nem nagyon szereti, hogy ezt mondom rá, de ha egyszer ő a Dédi, akkor mit mondjak rá!? Nagyon tetszetek neki, szeret benneteket. Még csak 75 éves, vagy inkább már, nem is tudom, melyiket használjam, hiszen szerencsére olyan jól néz ki, hogy jó pár évet letagadhatna a korából. Remélem, még sokáig élvezhetitek az ő társaságát is!

A legnagyobb meglepetés mégis Gombár Zoli látogatása volt. Zoli sokat változott az elmúlt pár évben, ahogy ő is mondta, felnőtt a keresztapaságra. Ő Csilla keresztapja - papíron... :) Nagyon jólesett, hogy meglátogatott minket, nagyon örültünk neki! Reméljük, itthon is látjuk majd még őt!

Apa még ott, a kórházban kipróbálta a pelenkázást, méghozzá nagyon ügyesen! Felháborodott, amikor megtudta, hogy a Mami már pelenkázta Zsófit, úh ha kellett, ha nem, átpelusozta Zsocit. :)



És hol volt mindeközben Kincső??? Ezt mind tudjuk.



DE szerencsére 5 nap múlva már a közelében tudhatott minket. Pár nap múlva pedig már Apa is kezében tarthatta Őkisasszonyságát, én pedig etethettem Őt is! Azóta is etetem, ciciből ráadásul, de ezzel is eldicsekedtem már. :)