Laci Papa szülinapja

Lassan 2 hete, hogy szülinapja volt Apunak, azaz Laci Papának. Az első olyan szülinap, amikor a Lányok mondták, hogy: boldog..napot! :)aztán külön mondják, hogy szüli(napot), de enélkül könnyebb kiejteniük. Ettől függetlenül így is ez a legszebb, amit hallhatott az ünnepelt. :)

Én csak áldom ezt az idei őszt, ami inkább nyárutónak tűnt, mint ősznek, pár napja van csak keményebb hideg, eddig valóban nagyrészt langyos volt az idő. Szerencsénkre ez akkor is így volt, amikor megültük Apu szülinapját. Kemencéztünk. Hűűű, már nem is nagyon tudom, mik készültek benne, csak arra emlékszem tisztán, hogy utána 4 napig nem kellett főznöm! :) Azért felidézem: Chilis bab, hú megint elfelejtettem milyen káposzta (paradicsomos, káposztalevélben van a töltelék és még oldalas is van belefőzve), sült malacka, és ami nem a kemencében készült: knédli, párolt lilakáposzta. Hmmm, azt hiszem, más nem volt. Ja, de: isteni finom húsleves.

Hiába öltöztünk csini ruhába, kint voltunk a kertben egész nap, át is öltöztünk, ne legyünk koszosak, de persze így meg a képeken nem vagyunk csiniben. :) Na, nem baj. Majd karácsonykor. :)

 Lányoknak muszáj volt megsimogatni a tortát... :) 

(Kincsőnek is volt ám copfja, de valamiért nem akarta bent tartani)

 Zsozsoka élvezi Apja ölében a nap melegét. A kép csalóka, nem alszik a Lány. Imádja, ha simogatják, birizgálják, tök mindegy, hogy hol, csak valahol cirógatva legyen. :)

Tortában sem volt hiány. Anyu is sütött rajtam kívül, én ezúttal egy emeletes tortát sütöttem Apunak, természetesen CSAK csokoládés volt. Az alsó sacher, a teteje pedig kakaós piskóta jó sok csokikrémmel. Klári Mamától is kapott Apu tortát, igaz a találkozás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, így a Mama még a cipőjét sem vette le, már ment is haza, illetve vitte az Anyu. Ez van, sajnos. A torták nagyon finomak voltak, jól bekajáltunk ezekből is. Aztán mozdulni sem bírtunk, mondanom sem kell.

Ugye milyen szépen gömbölyödik a Csilla pocija? :)

Mivel akkor, aznap nem készült közös kép az ünnepelttel és a Csajokkal, így most vasárnap kaptuk el Őket egy-két kép erejéig. Tovább nem is nagyon lehet az izgő-mozgó társaságot nyugalomra bírni. :)

 Kincső már megy.

 És saját kézbe veszi a fényképezőgépet. :P

Isten éltessen drága Apucikám, drága Papa a legjobb egészségben, a lehető legtöbb örömben, boldogságban még nagyon nagyon sokáig!!! Nagyon szeretünk Téged!

Az első éjszaka nélkülünk

Az első, nélkülünk eltöltött éjszaka nagyon nem viselte meg a Lányokat. Sőt. Szépen ettek, ittak, elmentek aludni, elaludtak gond nélkül. Persze ezekről elmesélések alapján tudunk... A Nagyszülőkkel sétálgattak, lovakat nézegettek, elemlámpával világítottak este a sötétben, hancúrozhattak meztelenül az ágyakban, nem volt ott a szigorú Anya, aki rájuk szól, hogy előbb tessék felöltözni, aztán ugrálgatni. :)

Tehát nagyon jól érezték magukat, nem hiányoltak minket egy cseppet sem. :( :D Hétfőn én már alig vártam, hogy mehessek hozzájuk, nagy szerencsém volt, Árpi kivitt engem Fótra, tök rendes tőle. Így már kora délelőtt a karjaimba zárhattam az én két kis Drágaságomat. :) Aznap Csilla is velünk volt, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Jó sokáig maradt, szerencsére. Mi, a Csajokkal másnap jöttünk haza. Egy pár kép a hétfői illetve a keddi napról. Egyelőre a nélkülünk töltött napról nincs képünk, de tegnap láttuk, hogy nagyon jól elvoltak a Csajszimanócskáink.

Első éjszaka nélkülünk

Ma van a napja, hogy a Lányokat elvitték a Mamáék és mi, illetve csak én, holnap megyek utánuk. Nagyon furcsa ez a rám szakadt idősokaság. Nem is nagyon tudok vele mit kezdeni. Folyton odafigyelek, hogy ne legyen hangos, amit csinálok, nehogy felébredjenek a Csajszikák. Aztán rájövök, hogy nem azért van csend, mert alszanak... :) Hiányoznak. Üres a ház nélkülük. Holnap csak ebéd után kelek útra. Vagy még előtte. Nem tudom, nem két perc mire kiérek. Majd meglátom. Holnap Csilla is kimegy, így pláne nem lesz unalmas Nekik kint. Na, nem mintha nélküle az volna. Sőt. Nem is írok többet, nem tudok. Várom a holnapot. Ezt még meg kell szoknom.

Mi Bánkon, Lányok Fóton

Mivel, sajnos, úgyis megvár, eltettem holnapra a vasalást. J Megpróbálom pótolni az elmúlt hetek lemaradásait, amit előre tudok, hogy képtelenség, de azért megpróbálkozom vele. Utolsó bejegyzésem április 15-ről szólt, akkor lett a Klári Mama 77 éves. 

Másnap felmentünk Bánkra, ahol nagyon sok tennivaló várt ránk. Több lehetőség is szóba jött, végül amellett döntöttünk, hogy a Lányokat beadjuk Anyuéknak felfelé menet, mi négyen pedig gőzerővel tesszük, ami a feladatunk éppen. Még mielőtt nekikezdenék a nap leírásának, hozzáteszem, hogy nekem személy szerint és önző módon egyből magammal indítva, nagyon jólesett a gyerekmentes nap. Egy pillanatig nem aggódtam, mi lehet a Csajokkal, esznek e szépen, elaludtak e nélkülünk gond nélkül, Zsófi hányszor esett el, megcsípték e a tyúkok, vagy sem? Szóval semmi ilyesmivel nem törődtem, nem foglalkoztatott. Jó volt egy kicsit lazítani, a finom, friss levegőn dolgozgatni.

Ahogy megérkeztünk, szinte egyből nekiállt Jutka a fűnyírásnak, én pedig kirámoltam a konyhából az edényeket, tányérokat, mindent, hogy üresek legyenek a szekrények, polcok. A Fiúk (Gábor és az Apukája) szétszedték a konyhát, felszedték a régi linóleumot, lerakták az újat. Mi Nőőőők egy kis kertrendezéssel folytattuk a munkát. Az eredetileg törpefenyőnek vásárolt fenyőfa gyönyörű szép terjedelmes fává nőtte ki magát, látni, hogy szereti a helyét, és már tavaly is megfordult a fejemben, hogy fel kellene nyírni, mert nem lehet tőle rendesen kinyitni a spalettákat és mivel tényleg elég terebélyes, a Lányok miatt hasznosabbnak láttam megszabadulni az alsó ágaitól. DE mivel nekem semmi közöm ehhez a telekhez és a rajta álló fákhoz, házhoz, így nem is mertem engedély nélkül bármit is tenni. Éppen ezért külön jó volt, hogy együtt voltunk fent, és miután ismertettem az érveimet, engedélyt is kaptam a fenyőfa fásításához. Jutka kapta le gyorsan az alsó ágait, még vágta volna tovább is, de megesett a szívem a fenyőfán, és mondtam, hogy ennyit már mi is tudunk alkalmazkodni. :)

A következő áldozat a futó thuja volt, amit Jutka teljes egészében ki akart vágni, de én megmentettem az életét. :) Szerintem szép a felső része, igaz, alul borzalmasan nézett ki, és a képet akkor készítettem, amikor még nem volt teljesen megszabadítva a száraz ágaitól, de el lehet képzelni, hogy ahol most üres tér van, ott előtte csupa száraz gubancos ág volt. Most jól néz ki. :)

Közben akadtak víz-gondok, így a konyha befejezetlenül maradt. 

A Lányok ezalatt nagyon jól érezték magukat, valószínűleg nem is nagyon hiányoztunk Nekik (nem úgy Gábornak a Lányok, aki nem győzte emlegetni Őket :)). Szépen ettek, aludtak, aranyosak voltak, nem hisztiztek, és Zsófi is csak egyszer sérült meg, úh. vállalják máskor is a felügyeletet a Nagyszülők, azt mondták. :)

Hosszú hétvége Fóton, barátnőzéssel és Macifarmmal megspékelve

Készültünk rá, vártuk nagyon. Kíváncsi voltam, hogy fogjuk teljesíteni családostul az állatetetést. Nem volt semmi galiba. Aránylag időben ki lettek engedve reggelente a tyúkok, össze lett szedve a sok sok tojás, amit a Csajok külön élveztek, főleg, ha szabad lett volna lehozniuk saját kézben a tojikat. :D CsiVi is örült nekünk, nagyon. Lányok még aludtak az autóban, amikor megérkeztünk.

Szombaton ebéd után indultunk. Hozzátenném, hogy a Csajok NEM aludtak délelőtt, NEM ettek ebédet. Korábban is indultunk a tervezettnél, még be kellett ugrani a Klári Mamához is, ahol bezzeg gyönyörűen ettek a Lányok... Lencsefőzeléket, majd fánkot ettek. Ezek után persze nem kellett sok, hogy elaludjanak az autóban. Zsófi ébredt hamarabb, Őt Gábor hozta be a házba, Kincső ráhúzott még egy jó félórát, érte én mentem. Egyből fel kellett mennünk a tyúkokhoz, mert olyan balhét csapott, amikor be akartam menni vele először a házba. Gondoltam, jó lenne átöltözni. Háát, Ő nem így gondolta... :D Így csak bekiabáltam a Gábornak, hogy mi felmentünk, jöjjenek utánunk. Aztán ha már kint voltunk, és elég volt a tyúkokból, elmentünk sétálni. Illetve csak szerettünk volna sétálni, mert a lovaknál lecövekeltünk, Csajokat mozdítani sem lehetett. Zoli integetett, hogy menjünk be, és mi ugyan nem akartunk, de végül engedtünk a Lányoknak, és körbejártuk a tanyát. Akadt egy vezetőnk is, egy 6,5 éves fiúcska személyében. Kicsit furi volt, hogy ő vezet körbe minket, holott ÉN nőttem fel ott... Mindegy, változik a világ. Néha nem tudom eldönteni, örüljek e neki, vagy sem, így kompromisszumot kötöttem, elfogadom és igyekszem élvezni. :)

 Átöltözés előtti/nélküli rohangálás. 

 Várjuk, hogy Apa behordja a csomagjainkat, és mehessünk sétálni.

 Kukucs, a megunhatatlan kacagóforrás.

Árnyék-család

Már jó előre eldöntöttem, hogy ha már itt leszünk ilyen sokat és Anyuék sem lesznek itthon, akkor meglátogatjuk Ildi barátnőmet Veresegyházán, akit régóta tervezek meglátogatni, csak mindig sajnáltam ellopni a Lányokat Anyuék elől. :) Ez most jól jött. Le is beszéltem Vele a "randit" és csak reméltem, hogy nem betegszik le a Lánykája. Szerencsére semmi nem jött közbe, csak annyi, hogy a Csajok megint rendetlenkedtek az alvásnál, így Zsófi szinte egyből elaludt az autóban. Többek között emiatt a zűrös délelőtt miatt maradt el a Macifarm meglátogatása is. Megérkeztünk Ilidékhez, akinél ott volt az Anyukája is, akit szintén nagyon szeretek. Csak Kincsővel tudtunk bemenni, Zsófit hagytuk aludni. Kincső motor mániás lett. Ahogy meglátta Diácska motorját, elkezdett balhézni... Bent a házban (mikor végre bejutottunk), az első 10 percben szinte ki sem mászott az ölemből, úgy belém volt bújva, kis szende volt. :) Megbeszéltük, hogy mivel nagyon szép idő van, nem a házban töltjük el az időt, hanem kimegyünk egyet járni. Ildi nem rajonganak a medvefarmért, így maradt a játszótér, ami ottani színvonalban első osztályú, viszont mi kicsit jobbhoz vagyunk szokva. Ebből is látszik, van különbség vidék és főváros között. :( Lényeg, hogy a Gyerekek jól érezték magukat. Ildivel mi is jót dumcsiztunk, már hiányzott ez is.

 Zsófi nézelődik.

 Diácska pózol. :) Háttérben Kincsőnk.

 Próbálom magamhoz csalogatni Kincsőt egy csoportkép erejéig...

 ez lett belőle. :D

 Hamar megvigasztalódott. :)

 Zsófi is élvezte a hintát, mégha ez nem is látszik a képen. :)

 Apa vonatoztatja a Csajokat. Kincsőnek nem nyerte el a tetszését...

 Zsófi pedig hamar megunta.

 Megnézték a repülőt is. 

 A propellert is meghajtották, majd mentek a homokozóhoz.

Hétfőn délelőtt már otthon is voltak Anyuék. Még jó, hogy nem mentünk el a Macifarmra, amiről azért nem mondtunk le, csak aznap elég vacaknak indult az időjárás, úh. inkább otthon maradtunk, és az utcában sétálgattunk. Apu eldolgozgatott a kertben, Lányok segítettek talicskázni. :)

Kedden viszont semmi nem állhatott az utunkba, reggeli után felöltöztünk és mentünk a Maciparkba, ahová mint hazafelé jövet kiderült, nagyon jó időben érkeztünk. És itt nem csak arra gondolok, hogy hétágra sütött a napocska, a Lányokról a végén még a kardigánt is le lehetett venni, hanem hogy amikor éppen a végére értünk, akkora tömeg szállta meg a területet, ami még nekem, emberbarátnak is sok volt!!! Kb. másfél órát töltöttünk el a macik, farkasok, agancsosok, mosómacik nézegetésével, Csajok kellőképpen kifáradtak, talán írnom sem kell, hogy alig pár méter után elaludtak az autóban. Rászoknak a végén az autóban való alvásra. Régebben egyáltalán nem aludtak el, most meg folyton. Az állatokon kívül nagy sikert aratott még a más gyerekektől elkunyerált motor, ami végképp meggyőzött arról, hogy hazajőve első dolgom lesz a vaterán körülnézni, és beszerezni két darab kismotort (pont ma jöttek meg). Tehát ismét meggyőződtünk arról, hogy a Lánykáink nagy állatbarátok, és imádnak a szabadban rohangálni (mint a legtöbb gyerek). Azért annak is örülök, hogy ahogy hazaérünk, egyből megtámadják a játékaikat és mint akik ezer éve nem voltak itthon, úgy kezdenek el játszani velük. :) Nagyon édesek. :)

 Kincsővel csúszdázunk. 

 Kukucs. Előbb Zsófi, majd Kincső bújt bele a medve bőrébe. :)

 Zsófi és a kokárda amit mind a ketten kákó-nak hívtak és büszkén viselték. :)

 Kincső teljesen kipurcant a végére. Cumi nélkül nem is volt már meg.