Pótlás

Már egy pár napja szerettem volna leülni és lejegyezni pár dolgot, de a gyerkőcök egyre több időt igényelnek, egyre inkább nem veszik figyelembe nem hogy azt, hogy blogot szeretnék írni, de még azt sem nézik jó szemmel, hogy ebédet főzök! Pedig nem vágtam bele nagyobb, bonyolultabb, több fogásos ebédek elkészítésébe, de mostanában még a mákos tésztával sem készülök el időben. És ez nem túlzás. Azt már nem is részletezem, mennyi ideig áll a kimosott, de még teregetésre váró ruha halmaz a kosárban... Pedig ha valami, akkor ez aztán nem jellemző rám, hogy ne teregessek ki azonnal. Lassan megtanulok gyors lenni. Már nem feltétlenül fontos, hogy a főtt krumplihoz a krumplit szinte mm-re pontosan egyformára vágjam, a levesbe a répa egyforma méretű legyen. DE az továbbra is fontos, hogy a zoknik milyen irányba vannak teregetve, Gábor pólói elkülönülnek az enyéimtől, az is lényeges, hogy a babaruhák NE össze-vissza kerüljenek fel a szárítóra, hanem a body-k, a rugdalózók, a pólók, az ingecskék mind mind egy helyen legyenek, és a szekrényükben is rend legyen. Ezek még fontosak. Megkönnyítik a továbbiakat. Gondolok itt babaruháknál a vasalásra. Egymást követik, nem kell hat kupacot csinálnom, elég egyet, mert logikailag is úgy szedem le a ruhákat. A mi ruháinkat nem vasalom, csak ha nagyon ráérek. Ennél is egyszerűbb, ha egymást követik szépen sorban a ruhadarabok.

És most jöjjön, ami már kikívánkozik belőlem:

1. Szombaton hatalmas hó esett. Ezzel nem mondtam semmi újat. Ma még. De évek múlva erre már nem biztos, hogy emlékezni fogunk, ezért jobb rögzíteni. Olyan igazi hóesés volt végre. Nem az a esik is meg nem is típusú. Jó lett volna szánkózni egy nagyot. Egy év múlva már erre is sor fog kerülni. Eljött Anyu. Izgultunk érte, hogy épségben hazaér e, de szerencsére nem volt gond. Délután 4-kor kimentünk Gáborral havat lapátolni. Van egy tök jó lapátjuk, saját készítésű, majd teszek be ide képet róla, amivel nem volt gond, hogy sarokházban lakunk. Pillanatok alatt letoltuk a havat. Szeretek havat lapátolni. Ez hozzátartozik az éves mozgásomhoz. :) Ősszel szeretek levelet gereblyézni, háát, a nyári gazolással nem állok olyan nagy barátságban, de talán annak is eljön az ideje. Tehát letoltuk a havat, de mikor visszafelé jöttem, kezdhettem volna elölről, kb. ennyit ért, de nem bántam, mert maga a cselekvés számított. Szeretem a hóeséskor levő levegő illatát, nincs hideg, csend van, békesség és gyönyörű a táj. Annyira jólesett ez a hólapátolás, hogy este, amikor a Csajokat lefektettük, megkértük Jutkát, jöjjön fel, mert mi ismét kimennénk letisztítani a járdát. Még mindig esett a hó, de már nem annyira. Végeztünk is vele elég hamar. Gábor még picit tett-vett az udvarban, letakarította az autókat, én nem tudom, mit csináltam addig. Lehet, Igorral játszottam, nem tudom. Mindegy, nem is ez a lényeg. Mondom Gáboromnak: De jó lenne sétálni egyet! Erre ő megkérte Anyukáját, hogy legyen szíves és maradjon még egy picit, mert elmennénk egyet járni. Olyan jólesett ez a séta! Olyan régen sétáltunk már! Ugyan picit bennem volt, hogy nincs nálunk telefon, remélhetőleg nem most lesz valami a Lurkókkal, de aggodalmam persze feleslegesnek bizonyult, hiszen gyermekeink ha valamiben, hát az esti ceremóniában nagyon megbízhatóak. Pont ma említette a Gábor, hogy erről is kéne írnom egy dicshimnuszt, úh lehet, hogy fogok is.

Kincső ma egy tündérit sikkantott. Még nem is hallottam tőle ilyet. Igaz, Zsófitól sem. Kár, hogy azóta nem ismételte meg. Tündéri volt. :)

2. Vasárnap. Gábor nem ment le dolgozni. Hip hip hurrá!!! :) Megismertettük a Lányainkkal a havat. Nem bontakozhattam ki, mert Gábor szerint, ha felraktam volna a tervezett akciómról képeket a blog-ba, akkor már a gyámhatóság felügyelete alatt lennének Kislányaim, így letettem a tervemről és csak rátettük őket egy hókupacra, amit Igor is imád.





3. Hétfő. Gábor ment dolgozni. :( Este is!!! :(

4. Kedd. Azaz ma. Árpival elmentem még egy utolsó bevásárló körútra. Ugyanis mostanában valahogy úgy jön ki, hogy vele megyek mindenhova. Elvileg tegnap mentem volna, csak Gábor nem ért rá vigyázni a gyerekekre. Picit össze is vesztem vele, de én már csak ilyen vagyok. Ha valami nem tetszik, már mondom is neki, ahogy gondolom. De hát ő választott. Meg ő így szeret. :) Tehát ma még volt egy bevásárló rohanásunk, fenyőfa vásárlással egybekötve, aztán nem sokkal dél után el is kezdhettem az idei karácsonyi sütigyártást. Gáborom a minap kitalálta, hogy csináljak vaníliás karikát. Még arra is képes volt, hogy a neten keressen receptet hozzá, és azt kinyomtassa. Na, ma azzal kezdtem a sütést, és nagyon finom lett. Aztán a szokásos fahéjas csillag következett. Sajnos ma eddig jutottam, marad holnapra a hókifli. :( Ez sem jöhetett volna létre, ha nincs itthon ma a Jutka, de szerencsém volt, mert levette a gyerekfelügyelet terhét a vállamról.

És akkor jöjjön a nap fénypontja, ami miatt majdnem baj lett... A vaníliás karika csokis mázát fent felejtettem a tűzhelyen, és egy cseppecskét odaégettem... Ilyen füstöt még életemben nem láttam, csak filmben... Na, de ami a lényeg:

ZSÓFI ma KÉT, azaz KETTŐ kézzel fogta meg a tárgyakat!!! Bizony ám! Meg is örökítettem (ha már majdnem felgyújtottam a házat, legalább kép legyen), bár nem lettek legjobbak a képek, mert folyton rázta a csörgőt, majd a piros elefántot, amit nagy előszeretettel rágicsált is. :) És ha ez még nem lenne elég, az esti fürdetés során egy picike segítséggel átfordult a hátáról a hasára. Ezt én nem láttam, sajnos, de Gábor megígérte, hogy holnap nem fog sokat dolgozni, úh. gyakorolhatják. :)





Kíváncsi vagyok, mit tartogat a holnapi nap...