2009. 12. 26 - 30.

És igen, eljött a nap, az óra, a perc, amire sokan régóta vártak: megérkezett a Bischoff család, még ha hiányos létszámmal is, de itt voltak. Eljött - főként hozzátok - Dani, Gabriel, Jonas és persze Tücsi is. Az unokatesók és a távoli Nagynéni. Mindig szerettem volna unokatesót, de mivel mind a két szülőm egyke, erre nem sok esély volt...

A lényeg, hogy jöttek, láttak Benneteket és lenyűgöztétek őket. Vajon miért nem lepődök meg ezen!?!?!? :)

Dani még a cipőt, kabátot sem vette le, már jött is fel. Nagyon jólesett az érdeklődése. Ő egyébként nem csak fent van a "Rendszeres olvasó" listán, hanem valóban olvassa is a blog-ot, mint kiderült, nagyon képben van. Természetesen ez is hízelgő, és örömmel tölt el, hiszen részben emiatt is készült ez a blog, hogy a távoli rokonok, vagy akik nem tudnak sűrűn meglátogatni Benneteket, ne maradjanak ki szinte semmiből. Persze ezek a sorok, képek nem helyettesítik a személyes kontaktust, de a semminél ez is több.


Kincsőt kényezteti Dani

Megkezdődött a Lányok kényeztetése felsőfokon, sőt! :) Jonas folyton valamelyik Lányt akarta, bizony: akarta! Mindig éppen azt a gyereket, aki csendben volt. :) Aztán, ha elkezdett nyafizni, akkor már adta is tovább, azzal már nem tudott mit kezdeni, de így is szép teljesítmény volt tőle.

Itt Kincsővel

Zsófit cirógatva

Jonas, aki örökmozgó, nem unta meg a babusgatásotokat, sőt, Ti voltatok a slágerek. Igyekezett magyarul beszélni hozzátok, nagyon bájos volt a próbálkozásaival. Amint esélyt látott arra, hogy megkaparintsa valamelyikőtöket, máris fotelba vágta magát és tartotta karjait, hogy oda kéri, az éppen csendben lévő gyermeket. :) ÉS még pelenkázott is Jonas!!! Bizony. Nem győzött kitúrni a pelenkázó elől, hogy ő csinálhassa. Nagyon édes volt és ügyes.

Zsófi a szerencsés éppen

A sorból Gabriel sem lógott ki. Őt ugyan egyelőre a számítógép köti le a leginkább, de egy pillanatig sem ellenkezett, ha a kezébe nyomtunk egy gyereket, sőt! Séta után rendszeresen ő és Dani vetkőztették le a Lányokat. Nekem szinte semmi dolgom nem volt a Lányimmal. Majdhogynem felesleges voltam. Alig vártam az estéket, hogy végre egy picit én is kaphassak belőlük. :)


Ugye Kincső etetése kizárólag az én feladatom, bár pár napja ő is kap napközben egyszer tápszert, amit nem nagyon fogyaszt el, hogy ne csak Zsófi kapjon, így igazságos. Szóval a lényeg, hogy az etetésükben sem tudtam részt venni, csak elkészítettem nekik.


Valamiért Tücsiről nem igazán készült kép. :( Pedig folyton volt a kezében egy gyerek. Ha csak egy nyekkenés hangzott el egy kis szájból, már ott is termett mellette, és addig nem nyugodott, míg csendben nem lett. Háát, igen, már az elutazásuk délelőttjén meg volt ennek a böjtje...

Éppen Kincső élvezkedik, trónol békességben, boldogságban. :)

Leírni sem lehet, nincs rá szó, mennyire el lettek kényeztetve a Lányok, tény, nagyon élvezték, de szerencsére nem csak ők, hanem az őket babusgatók is. Utolsó két este Dani kisajátította magának az esti vetkőztetést, sőt, utolsó este még a pelenkát is levette a Csajokról! Az öltöztetés már Tücsié volt. Tehát el voltak osztva, vagy inkább be voltak osztva a teendők. Örültem az esti összebújásoknak. Akkor végre megint enyémek voltak a Lányaim. :)

Sajnos pelenkacserés kép nem készült, pedig jó lett volna, majd legközelebb. De akkor már mi kelünk útra, mi tesszük meg a távot, és megnézzük, hogy bírják a Lányok a 9 órás autóutat.