Télapó is már eljött

Hol is kezdjem? Már bő egy hete készülünk a Télapóra, Mikulásra, ki hogy hívja, nekem a Télapó tetszik. Több dalt, és versikét is énekeltem, mondtam a Csajoknak, amik nagyon tetszettek is Nekik és mondták, hogy adnak majd puszit a télapónak, nem félnek tőle, aranyos. És persze azért aranyos, mert hoz CSOKIT, és persze CSAK ezért adnak neki puszit (ezt már én teszem hozzá). :)

Várták nagyon, szinte minden nap kérdezték, hogy jön? Majd minden alkalommal hozzátették, hogy hoz csokit. :) Csúcs, mennyire odavannak a csokoládéért. Elkezdtem keresgélni Mikulás-műsort a környékünkön, ami ráadásul NEKIK való. Szerencsére nem is kellett sokáig keresni és messze menni, mert az utcánkban lévő Közösségi Házban szombaton délután 5-kor tartották a Mikulás-műsort. Nagyon megörültem ennek, mind a nap, mind az időpont kedvező volt. Az időjárás nem igazán, mert egész nap szakadt az eső, dehát ez van. Jobban örültem volna a hónak, de mit tudok tenni!? Semmit, elfogadni, ami van. :) Pár perccel 5 előtt értünk a helyszínre, már szinte tele volt a terem, de azért sikerült 2 helyet találni a 4. sor környékén. Először egy kis előadás, bábjáték volt a Bárka Színház egyik tagja adta elő a műsort, ami nagyon kedves volt, és bevezetőnek is pont odaillett. A Csajok az első jó pár percben az ölünkben ültek, majd elkezdtek mozgolódni, végül Kincső fogta magát és előrement, ahogy sok más gyerektől látta. Egyáltalán nem esett zavarba, annak ellenére, hogy szerényen meghúzta magát és nem tudott érvényesülni a sok nagyovis és kisiskolás gyerek mellett. Beérte annyival, hogy tágra nyílt szemekkel figyelt és be- bekukucskált a néni paravánja mögé. :D Nem sokkal később Zsófi is követte a Nővérét. Nagyon édesek voltak. Aztán vissza kellett jönni a szülőkhöz, mert jött a Mikulás. Néhány gyerek persze egyből odatolakodott az Öreghez, hogy ő szinte levegőt sem kapott, nem hogy bárki más láthatta volna őt. Végül kissé hátrább terelték a gyereksereget, ekkor már mi is odaengedtük a Csajokat, mert másképp nem sokat láthattak volna a Télapóból. Név szerint voltak hívva a gyerekek, Zsófink hallotta 2x is a Zsófia nevet, így mind a kétszer nekiindult, hogy Őt hívja a Télapó, aztán amikor végre tényleg Őket hívta, azt sem tudta, hol van. :) Szépen, aranyosan odamentek hozzá, és állításuk szerint meg is köszönték a csomagot (remélem is!! :D). Aztán visszajöttek és ki kellett bontani. Kincső az egyik csokinak esett neki (mily meglepő), míg Zsófi az almának (mert a mögötte levő kislány is azt ette...).

Amikor minden gyereknek kiosztotta a Télapó bácsi a csomagokat, odaküldtem a Kincsőt, hogy köszönje meg mégegyszer, amiért ilyen aranyos volt. Kincsőnk még az ölébe is beleült. :) Készült sok kép, nem a mi gépünkkel, hanem a fotós bácsiéval, kíváncsi vagyok, mikor kerülnek fel. Mielőtt elindultunk volna, egy hölgy odajött hozzánk, hogy gratuláljon nekünk a Csajokhoz, mondván, hogy annyira édesek, hogy ő nem is tudott a műsorra figyelni, mert csak ami lányainkat nézte elbűvölve. :) Szerényen, mint akik most hallanak ilyesmi bókot, megköszöntük. :) Mi csak videókat készítettünk, mármint a Gábor, én a Csajokon tartottam a szemem, nehogy eltűnjenek a sok gyerek között. Zsófit ki is kellett egyszer menteni, mert a sok nagygyerek szinte összepréselte. Olyan édes volt, ahogy állt kétségbeesve és nem tudta, mit csináljon. Amikor meglátott, azonnal elpityeredett. :)Hamar megnyugodott persze, de nem igazán ment el utána a közelemből... :P

Ezután szinte minden nap kérdezték a Lányok, hogy mikor jön el hozzánk is a Télapó. Tegnap délután kaptak egy-egy rongyot és megtörölgették a csizmácskájukat. Addig én egy picit kidíszítettem a párkányt, mégse legyen olyan kopár. Reggel úgy kellett nógatni Őket, hogy nézzük már meg, jött e a Télapó, vagy sem? Lehet, hogy azért volt ez, mert Zsófi már este lázas volt és sajnos reggel is. A kedve is ilyen volt. Csak feküdt bágyadtan a kanapén, nem volt kedve semmihez. Délutánra magasabbra szökött a láza, de estére le is ment, szerencsére!

Zoé

Hétfőn végre kiderült a Pocaklakó titka: a neme. Szerencsések voltunk és ott lehettünk személyesen a 4D-s ultrahangon a Hugomékkal, és nagyon nagyon örültem, amikor nem lógott semmi ki abból a gyerekből... :D Csilláék is örültek, annak ellenére, hogy végig Olizták (Olivér) azt a "szerencsétlen" Gyermeket. Én mindig Zoét mondtam Neki, és a Lányok is mindig mondták, hogy kislány van a Csilla pocakjában. Igazunk lett. :)

Nagyon örülünk, várjuk a további fejleményeket, majd vasárnap bemásolom a fényképet, hogy legyen Róla kép is. :)

Adventi naptár

Nem volt kérdéses, hogy lesz. Bár, ez sem teljesen igaz, mert voltak pillanatok, amikor azt mondtam, majd jövőre, még kicsik hozzá. Aztán Anyu mondta, hogy szerinte pont most kell elkezdeni, nagyon fog tetszeni Nekik, érdemes meglepni Őket vele. Ekkor döntöttem el, hogy lesz adventi naptáruk a Lányoknak. Az egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy saját kezűleg készültet fognak kapni. Csak azt nem tudtam, hogy MILYET!? Addig gondolkodtam, keresgéltem az ötletek között, míg maradt másfél hetem az elkészülésig. Természetesen sikerült egy olyan mellett letennem a voksomat, amit külső segítség nélkül nem tudtam volna véghez vinni. Sokféleképpen lehet hasznosítani a wc papír gurigákat, de én még nem tettem. Időhiányra fogom, de ez csak kifogás. Éppen ezért nem is volt itthon wc papír nélküli guriga. Pedig nekem nagyon nagyon szükségem lett volna 48 db-ra... Ekkor segítségül hívtam azokat, akikre mindig számíthatok, és most is számíthattam Rájuk, így idő előtt meglett a 48 db guriga, sőt, papírtörlő gurigákat is kértem, ha van, mert szerettem volna színezőket is betenni a naptárba, és ahhoz nagyobb kellett.

Meg vagyok elégedve a végeredménnyel, főleg, amikor megláttam a Lánykák arcát, az érdeklődést, az örömöt, amit az első meglepi okozott számukra, és már egyáltalán nem bánom, hogy hallgattam Anyura és elkészítettem számukra ezt a kis örömforrást. A mai ajándékuk különben 1-1 cumi volt, mert elhasználták a kedvenc cumijukat (Kincső kirágta, Zsófié pedig szintén már cserére volt ítélve), és nagyon emlegették a régi cumijaikat, főleg úgy, hogy elvitte a kukás bácsi... Gábor mondta, hogy ez így nem jó, mert utálni fogják a kukásokat. Na, ez volt a végszó számomra. Tegnap vettünk Nekik két új, de ugyanolyan cumit, mint a régi, és nem felejtettem el hozzátenni, hogy a kukásbácsik hozták a régi, rossz cumik helyett... :) És a poén ebben az egészben az volt, hogy a Lányok maguk választották ki a naptárt, kié melyik legyen, és pont azokban volt a megfelelő cumi!!! :D

 Kincsőé lett a piros hátterű, Zsófié az arany hátterű.

A meglepiken sokat gondolkodtam, mik legyenek, nem szerettem volna csak csokival agyontömni, de sok pénzt sem szerettem volna beleölni, így beletettem olyan dolgokat is, amik már voltak itthon, de nem használták - állat figurás zsírkréták, lufik, 24-ére angyalkás karácsonyfadíszt. Ezeken kívül pedig kapnak hógömböt, elemlámpát, csatokat, hajgumikat (az ÉN örömömre :D), focilabdás csokit, Kinder tojást, buborékfújót, színezőket direkt Mikulás és Karácsony előtt, ezzel ráhangolódva a másnapi ünnepre, és 4 nap kapnak hóemberes csokit, amit nagyobb csomagban vettünk, azt szétosztottam közöttük.

Az adventi naptárjukat a szobájukba tettük be, és nagy meglepetésemre és örömömre megértették, hogy ma CSAK egyet bonthatnak ki, majd holnap a következőt. Remélem, ez továbbra is így marad, nem csábulnak el! :)

Nagy dolog

Valóban nagy. :) Két értelemben is nagy dolog a nagy dolog, ha drága pici Leányunk magától szól, hogy mennie kell a wc-re!!! Mindezt úgy, hogy én soha nem erőltettem a wc-re, bilire menést. Ha akartak, mehettek, ott van szem előtt a bili, a wc-re elkísérnek minket, szabad nekik, mert sok szülővel ellentétben engem, minket nem zavar, ha be-, benéznek hozzánk kis és nagy dolgunk végzésekor. Anyu már kicsit következetesebb Velük. Ha Fóton vannak, akkor minden pelus cserénél mennek a wc-re pisilni, meg fürdés előtt, meg még nem tudom, mikor. Zsófinak így már sikerült belekakilnia a wc-be. Lehet, hogy pont emiatt, de nem bilizik. Aztán 3 nappal ezelőtt szólt, hogy kakis. Már régóta szólnak, és ha észrevettem "akció" közben, rákérdeztem, nem akarják e véletlenül a bilibe, vagy a wc-be tolni, mindig nemleges választ kaptam. Szóval 3 nappal ezelőtt Zsófink szólt, hogy kakis. Mondom akkor gyerünk, cserélni. Pelenkázóra fel, kicsomagolom a Lányt, látom, nincs semmi a pelusban, de látom Zsófin az erőlködést, meg hogy tágul a popsikája. Kérdezem Tőle, menjünk a bilire? Válasz: Nem, a wc-re. Mondom, rendben. Rá is csücsült, belém kapaszkodva, mert volt 3 fajta wc-szűkítőnk, egyik sem passzolt, így anélkül vagyunk. Zsófikánk olyan ügyesen belekakilt a wc-be, hogy csak lestem. Megdicsértem, természetesen, mindenkinek elmeséltük, mindenki megdicsérte. Aztán tegnap ismét mondta, hogy kakis vagyok. Éppen akkor jöttünk meg a sétából, még teljesen le sem vetkőztünk, kezet sem mostunk, éppen a Kincsővel vacakoltam, mert Ő (Zsófi) éppen hisztériázott. Szépen még Őt is levetkőztettem, megmostam a kezét, és CSAK ezután mentünk a pelenkázóra. Mondanom sem kell ezek után, hogy NEM volt kakis, viszont láttam, hogy mindjárt összetojja magát, így már siettem is Vele a wc-re, ahova egy jó kis adagot belepottyantott. Jaj, nagyon örültem neki! Ma már természetesnek vettem, hogy a kakis vagyok nem azt jelenti, amit mond, hanem, hogy kakilnia kell, így egyből a wc-re mentünk. Nem hiába. Most azt tanulja, hogy ilyenkor azt mondja, hogy "kakilni kell" és ne azt, hogy kakis vagyok. :)

Szóval, ilyen ügyes a mi kis Zsófink. :) Kincsőről annyit, hogy mindig jön és asszisztál, és megsimogatja a Zsozsót, amikor végzett, mondja Neki, hogy ügyes vagy, majd' megzabálom ilyenkor. Van, hogy elkapja a lelkesedés, és Vele is menni kell a wc-re, de egyelőre hiába. Nem erőltetem, ahogy Zsófinál sem. Őt sem szidnám le, ha hirtelen visszaesne a pelusba kakilásra. Vayn még idejük leszokni, átszokni. :)

Laci Papa szülinapja

Lassan 2 hete, hogy szülinapja volt Apunak, azaz Laci Papának. Az első olyan szülinap, amikor a Lányok mondták, hogy: boldog..napot! :)aztán külön mondják, hogy szüli(napot), de enélkül könnyebb kiejteniük. Ettől függetlenül így is ez a legszebb, amit hallhatott az ünnepelt. :)

Én csak áldom ezt az idei őszt, ami inkább nyárutónak tűnt, mint ősznek, pár napja van csak keményebb hideg, eddig valóban nagyrészt langyos volt az idő. Szerencsénkre ez akkor is így volt, amikor megültük Apu szülinapját. Kemencéztünk. Hűűű, már nem is nagyon tudom, mik készültek benne, csak arra emlékszem tisztán, hogy utána 4 napig nem kellett főznöm! :) Azért felidézem: Chilis bab, hú megint elfelejtettem milyen káposzta (paradicsomos, káposztalevélben van a töltelék és még oldalas is van belefőzve), sült malacka, és ami nem a kemencében készült: knédli, párolt lilakáposzta. Hmmm, azt hiszem, más nem volt. Ja, de: isteni finom húsleves.

Hiába öltöztünk csini ruhába, kint voltunk a kertben egész nap, át is öltöztünk, ne legyünk koszosak, de persze így meg a képeken nem vagyunk csiniben. :) Na, nem baj. Majd karácsonykor. :)

 Lányoknak muszáj volt megsimogatni a tortát... :) 

(Kincsőnek is volt ám copfja, de valamiért nem akarta bent tartani)

 Zsozsoka élvezi Apja ölében a nap melegét. A kép csalóka, nem alszik a Lány. Imádja, ha simogatják, birizgálják, tök mindegy, hogy hol, csak valahol cirógatva legyen. :)

Tortában sem volt hiány. Anyu is sütött rajtam kívül, én ezúttal egy emeletes tortát sütöttem Apunak, természetesen CSAK csokoládés volt. Az alsó sacher, a teteje pedig kakaós piskóta jó sok csokikrémmel. Klári Mamától is kapott Apu tortát, igaz a találkozás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, így a Mama még a cipőjét sem vette le, már ment is haza, illetve vitte az Anyu. Ez van, sajnos. A torták nagyon finomak voltak, jól bekajáltunk ezekből is. Aztán mozdulni sem bírtunk, mondanom sem kell.

Ugye milyen szépen gömbölyödik a Csilla pocija? :)

Mivel akkor, aznap nem készült közös kép az ünnepelttel és a Csajokkal, így most vasárnap kaptuk el Őket egy-két kép erejéig. Tovább nem is nagyon lehet az izgő-mozgó társaságot nyugalomra bírni. :)

 Kincső már megy.

 És saját kézbe veszi a fényképezőgépet. :P

Isten éltessen drága Apucikám, drága Papa a legjobb egészségben, a lehető legtöbb örömben, boldogságban még nagyon nagyon sokáig!!! Nagyon szeretünk Téged!

26 hónaposak lettek a Lányok

Szombaton direkt készítettem képeket, hogy frissen, aznap fel tudjam tenni őket, de végül nem jött össze, mert mentünk Aput felköszönteni, és nem akartam ezzel húzni az időt.

KiZsó

Érdekes, hogy olyan érzésem van, hogy hát mit is írhatnék, hiszen sok új nincs is. Pedig, ha belegondolok, hogy szinte már mindent mondanak, a dumájuk sz@rrá röhögjük magunkat, a Kincső folyton egyedül akar mindent csinálni, egyre inkább majmolják egymást, a Zsófi, ha tehetné egész nap magát nézné a tükörben, és illegne-billegne előtte (amikor leakasztom a tükröt, akkor addig ez van, amíg el nem vesszük újra), csak a felnőtt kanállal jó enni a levest, a víz sokkal finomabb Anya poharából, Anya cipője sokkal kényelmesebb, mint az övék, mondókáznak szinte megállás nélkül, az sem baj, ha kettőt-hármat egybemixelnek (nagyon sok mondókát, éneket tudnak). :) Folyton kacagnak, de szó szerint kacagnak, fogják egymás kezét az autósülésben, mert most közel vannak egymáshoz, ok nélkül megölelik egymást és puszit adnak a másiknak. Ha elveszi az egyik a játékot a másiktól és erre ő elkezd sírni, akkor visszaadja neki szó nélkül és még meg is simizi, hogy ne sírjon. Segítenek teregetni, ez persze idézőjelben, néha annyira szagolgatják a feltett ruhákat, hogy "lejönnek"... Meg kiborítják a kosarat, hogy hozzáférjenek a ruhákhoz, egyes darabokat kirázzák és odaadják, de a bugyijaimat rendszeresen a fejükre, nyakukba húzzák, pedig tudják, hogy nem ott van a helye!!! :DD Lassan külön kell választanom a ruhákat, mert felismerik, hogy melyik kié, és ha netalántán úgy gondolnám, hogy ami múltkor a Zsófin volt, de most a Kincsőre adom, mert úgy passzol színben, akkor hangosan kikéri magának, hogy "Zsozsoé", és nem hajlandó felvenni. A másik véglet pedig az, amikor cserélnek, csak ők ezt nem így hívják, hanem egyszerűen a másik kabátját, mellényét veszik fel (vagy kényszerítik rájuk a Nagyszülők, aztán amikor az egyik megunja és a sajátját kéri, akkor a másik nem adja vissza, mondván, hogy az már az övé...).

Szerencsére egymással tündériek, nagyon jól eljátszanak, élvezet nézni is, mennyire elvannak egymással. Viszont velem ugyanolyan hisztisek, mint korábban voltak. Zsófi is, nem csak a Kincső. Ugyanakkor bújósak is lettek. Sokszor így néz ki egy kirohanásuk: hiszti, amíg bírom, majd üvöltök párat, ekkor jön az igazi sírás, majd odabújik hozzám, jól bevackolja magát a mellkasomba és megnyugszik. Esetleg kéri a cumit, hátha megkapja. Persze ilyenkor jön a szokásos szöveg, amit már kívülről tudnak, hogy csak alváshoz van cumi (meg az autóban is, sajnos, de ezt nem fűzöm hozzá). Szóval, baromira fel tudnak bosszantani, aztán várják, hogy babusgassam őket. Mivel tudom, hogy ezzel a bújással meg is nyugszanak, nem erőltetem meg nagyon magam a szép rábeszéléssel, kedves, nyugodt szóval való rájuk hatással. Lassan ott tartok, hogy legyünk túl minél hamarabb ezen a kellemetlen részén, és bújjunk össze. :) Szerencsére nem mindig kell összeveszni velük, de azért minden napra jut egy belőle. :(

Kezdik a színeket felismerni, a piros és a kék egész jól megy már. Számolni továbbra is jól számolnak, mármint elszámolnak, de megszámolni dolgokat még nem tudnak. Hiába van négy boci a képen, simán számolnak tovább. :)

Egyre közvetlenebbek az emberekkel, talán azért is, mert közösségbe járunk, legalábbis én annak tudom be. A foglalkozásokon elég szépen csinálják a feladatokat. Néha ösztönözni kell Őket, de hamar feloldódnak és csinálják, amit kell. Itthon szó nélkül nekiállnak csinálni, hogy csak lesek, mikre nem emlékeznek. :) A maszatolós foglalkozást hanyagoljuk, mert nem bírok egyszerre mind a kettővel dolgozni, be kellett látnom. A többire el szoktunk menni. Így is jut belőle 3 is egy héten. Van, hogy csak kettőre megyünk el. Nagyon szeretik a Lányok ezeket, jót tesz nekik is, és nekem is egy kis kimozdulás. :) A közlekedés újra nem okoz gondot, nem cipelem mind a kettőt, mert nem bírom, viszont gyönyörűen fellép a lépcsőre az éppen nem ölben lévő Gyermekem.

Fürdés. :) Négyesben fürdünk, nagyon, nagyon élvezik. Mi is. Bár kissé össze kell húznunk magunkat, de szerencsére nagy kádunk van.
Hajmosás. Eddig katasztrofális volt. Jó múltkor Anyuval öblítettük le a Kincső haját, amit aztán nem is győzött emlegetni. Talán nem negatívumként, de erre nem derült végül fény. Lényeg, hogy nem ment bele a víz a szemébe, mint korábban, és nem érte különösebb trauma sem a hajmosás folyamán. Most, hogy már egy jó ideje együtt fürdünk, sikerült bevezetni egy jó módszert, ami által nem megy bele a víz a szemükbe. Kincső legutóbb egyáltalán nem sírt, Zsófi is csak addig, amíg a Kincső haját mostam, utána már nem. Ezek után játszanak tovább szépen, mintha semmi nem történt volna. :) Korábban a hajmosás egyenlő volt a fürdés végével, és jöhetett a cumi, hogy megnyugodjanak - úgy 10 perc elteltével nagyjából sikerült is. Remélem, továbbra is ilyen jó fog menni a hajmosás. Kincső a hajszárítást is szótlanul tűrte, sőt, talán nem is zavarta.

Tehát, jóformán csak jókat tudok írni Róluk. Szerencsére. HA ez a napi hiszti procedúra nem lenne, tökéletesek lennének a napjaink. :)

 Zsófi

 Kincső

Az autóban, ahogy egymás kezét fogják. :)

Az első éjszaka nélkülünk

Az első, nélkülünk eltöltött éjszaka nagyon nem viselte meg a Lányokat. Sőt. Szépen ettek, ittak, elmentek aludni, elaludtak gond nélkül. Persze ezekről elmesélések alapján tudunk... A Nagyszülőkkel sétálgattak, lovakat nézegettek, elemlámpával világítottak este a sötétben, hancúrozhattak meztelenül az ágyakban, nem volt ott a szigorú Anya, aki rájuk szól, hogy előbb tessék felöltözni, aztán ugrálgatni. :)

Tehát nagyon jól érezték magukat, nem hiányoltak minket egy cseppet sem. :( :D Hétfőn én már alig vártam, hogy mehessek hozzájuk, nagy szerencsém volt, Árpi kivitt engem Fótra, tök rendes tőle. Így már kora délelőtt a karjaimba zárhattam az én két kis Drágaságomat. :) Aznap Csilla is velünk volt, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Jó sokáig maradt, szerencsére. Mi, a Csajokkal másnap jöttünk haza. Egy pár kép a hétfői illetve a keddi napról. Egyelőre a nélkülünk töltött napról nincs képünk, de tegnap láttuk, hogy nagyon jól elvoltak a Csajszimanócskáink.

Első éjszaka nélkülünk

Ma van a napja, hogy a Lányokat elvitték a Mamáék és mi, illetve csak én, holnap megyek utánuk. Nagyon furcsa ez a rám szakadt idősokaság. Nem is nagyon tudok vele mit kezdeni. Folyton odafigyelek, hogy ne legyen hangos, amit csinálok, nehogy felébredjenek a Csajszikák. Aztán rájövök, hogy nem azért van csend, mert alszanak... :) Hiányoznak. Üres a ház nélkülük. Holnap csak ebéd után kelek útra. Vagy még előtte. Nem tudom, nem két perc mire kiérek. Majd meglátom. Holnap Csilla is kimegy, így pláne nem lesz unalmas Nekik kint. Na, nem mintha nélküle az volna. Sőt. Nem is írok többet, nem tudok. Várom a holnapot. Ezt még meg kell szoknom.

A bűvös tízes

Sose dicsekedtem a Lányok étvágyával és testsúlyával, talán mert sosem volt kielégítő. :D Ettől függetlenül nekem mindig tetszettek és ma is tetszenek a kis vékonyka lábaik, karjaik, az ici-pici pocakjuk, aminek a "kidudorodását" csak nagyítóval lehet meglátni. :P

Akik ismernek, tudják, hogy nem vezetek. Van jogsim, de csak dísznek van. Talán szégyellnem kellene, de hogy őszinte legyek, mindig megvoltam autó nélkül, és a Lányok mellett sem hiányzott. Persze, ha gyalogosan kellett volna minden bevásárlást elintéznem, akkor nyilván másképpen látnám a dolgot, de valahogy mindig volt egy partner ezeknél az autót nélkülözhetetlen útakon. Legtöbbször Gábor, ezt mondanom sem kell.

Amikor elkezdtem nézegetni a Lányoknak a foglalkozásokat, akkor is azt tartottam szem előtt, hogy villamossal és busszal mennyi idő alatt érek oda, illetve mennyire sokat kell átszállni. Szerencsére csak egyszer kell, viszont a villamos és a busz között van egy, a Lányok számára, picit hosszabb gyalogút. De kibírják, nem problémáznak miatta sosem. Alapvetően szeretnek tömegközlekedéssel járni, de ma alig várták, hogy autóba ülhessenek (Anyuék elvitték Őket), mert már hetek óta nem autóztak. Szerintem legalábbis van már két hete.

Szóval, amikor elkezdtünk járni a foglalkozásokra, meg előtte is, nekem bevált módszerem volt, hogy úgy szálltam fel a villamosra, hogy mind a két Lány a karomban volt. Így is ültem le Velük, mert így könnyebb volt leszállni. Persze ekkor még nem kellett pulcsi, kabát, sál, sapka... Merthogy ahogy felkerültek a vastag ruhadarabok, azt kezdtem el érezni, hogy vagy én lettem gyengébb, vagy Ők lettek súlyosabbak, vagy a ruha vastagsága miatt nem bírom megtartani Őket úgy, mint korábban. Pár napig azért még kínlódtam, aztán feladtam. Rá kellett jönnöm, hogy nehezebbek is és a kabátok csúszása miatt a megtartásuk sem olyan biztonságos. Egyik nap aztán fürdés előtt kikészítettem a mérleget, hogy majd másnap reggel megmérem Őket, de végül Gábor a fürdés után ráállította a Lánykákat a mérlegre ÉÉÉÉÉÉSSS végre mind a ketten elérték a 10 kg-ot!!!!! :)) Ugye a szigorú számok szerint már egy éves korukban ennyit kellett volna nyomniuk, de valahogy még két évesen sem érték el ezt a súlyt. Most viszont igen. :) ÉÉÉS ami még dicsekedni való, hogy nagyon szépen esznek mostanában. Igaz, nagyon halkan, de be kell vallanom, hogy elég érdekes evési szokásaik vannak mostanában. Persze csak azért, mert ÉN hagyom. :S Tehát, az úgy van, hogy nekiállnak az ebédnek, de még ebéd előtt elkezdik emlegetni azt a bizonyos CS-vitamint... Én meg ugye mindig mondom, hogy CSAK akkor kaphatnak csokit, HA megették az ebédet. Eddig teljesen normális minden. CSAKHOGY a Lánykáink ezt úgy értelmezik, hogy esznek pár falatot az ebédből, és akkor Ők már meg is érdemlik a csokit... Első alkalommal annyira nem érdekelt már, hogy mit esznek, csak egyenek valamit, hogy adtam nekik csokit. Nem sokat, de adtam nekik. Ettől megjött az étvágyuk és megették utána szinte az egész ebédjüket. Hááát, be kell valljam, hogy azóta nem ódzkodok attól, hogy evés közben csokit kapjanak, mert így legalább valóban megeszik, ha több részletben is, és kissé megkeverve a sorrendet, de megeszik az ebédjük 95%-át. Tudom, hogy ez így nem jó, és változtatni is fogok ezen, de még nem. Majd, ha kicsit több erőm lesz hozzá. Vagy az sosem lesz? Lehet. DE tudom, hogy ez nem fog így maradni, ez csak egy pillanatnyi állapot. :) Remélem... :P

Na, de most az volt a lényeg, hogy a súlyuk elérte a 10 kg-ot, egyik sem lépi túl 10 grammal sem, így továbbra is teljesen egyformán gyarapodnak. És már nem szállok fel úgy a villamosra, vagy a buszra, mint korábban, hanem csak az egyik gyerek van a karomban, a másik pedig "nagylányosan" fellép velem együtt a járműre. Bizony. Idáig jutottunk. Következő már az lesz, amikor mind a ketten maguk szállnak fel, aztán már a kezemet sem fogják majd, tovább már nem is merem gondolni... Most még élvezem, hogy azon kapnak össze, kit vegyek fel. :D

Ez micsoda?

Ezt kérdezi tegnap óta Zsófink. :) Mindenre, ami új számára. Olyan édi. Pl. felfedezte a Télapót. Az új Ikea szórólapban talált rá. Megkérdezte az Apjától, hogy "Ez micsoda?", mire a Gábor mondta, hogy a Télapó, majd elmagyaráztuk neki, hogy hogy is van ez a télapó-dolog. Valamit nem érthetett meg, mert lefekvés után is még olyan extázisban volt, hogy nem aludt el egyből, be kellett menjek még hozzá, és ahogy bementem, egyből felült és mondta: Télapó jön? Hoz csokit. Cipőbe. :) Azt hittem, megzabálom. :D Olyan édes volt. Ma is volt téma a Télapó. Kíváncsi vagyok, ha eljön az ideje, hogyan fogjuk együtt kitisztítani a cipellőket. Innentől kezdve már érdekes ez a télapósdi, meg a Jézuska, meg a Nyuszi. Olyan jó lesz átélni az Ő izgalmukat. Nagyon várom. A gyerekkor egyik szépsége számomra a hit a Télapóban, a Jézuskában és a Nyusziban. Örülök, hogy most mi adhatjuk át ezt az érzést, ezt az élményt, ami remélhetően még boldogabbá teszi az életüket, és örök szép emlék marad számukra!

Anya szeretlek.

Ezt mondta ma nekem Kincső. Minden további nélkül. Ült az ölemben, pakolásztunk, vagy mit csináltunk, és egyszer csak azt mondta: Anya szeretlek. Azt hittem, rögtön megzabálom. Így még sosem mondta. Max., ha rákérdeztem, akkor kaptam egy igen-t. OLYAN boldog voltam, vagyok, hogy csak na! :D

A megoldás, avagy a dackorszakot átélő Gyermek kezelése

Na, nem hinném, hogy CSAK ez lesz a jó megoldás, de egyelőre bevált. A mai napunk 1 hiszti kivételével zökkenőmentes volt. Sőt. Mondhatni, hogy nagyon jó hangulatban telt el. Mint korábban. Tegnap este hazafelé jövet a tánciskolából megemlítettem Gábornak, hogy a Kincsővel mostantól másképpen kell bánni, mint eddig. Azaz a hisztijeit nem üvöltéssel és zsarolással, ne adj isten fenyegetéssel kell kezelni, HANEM éppen ellenkezőleg, türelemmel és segítséggel és a tiltás elfelejtésével. A mai nap egyetlen hisztije is egy véletlenül kiejtett "nem" szócska miatt robbant ki. :D A lényeg, hogy mindent szabad, persze korlátozott keretek között, tehát a késsel továbbra sem szabad játszani és NEM vághatja le magának a körmét sem (ebből volt ma a hiszti). Nagyon oda kellett figyelnem, mit mondok, és többször kellett nagy levegőt vennem, kilélegeznem, mielőtt megszólaltam, de megérte. Ugyan ma már porszívóztunk együtt zsemlemorzsát is, mert azt olyan jó volt Kincsőkénknek a tálból egy üres tejfölöspohár segítségével a kulacsba áttölteni... El lehet képzelni mi volt már ekkor a széken, amin állt, hogy felérje kényelmesen a konyhapultot, meg a földön is, de a porszívó akkor került elő, amikor kiejtette a kezéből a kulacsot... Ha jól emlékszem, ennél a pontnál is vettem egy nagy levegőt. :) DE nem volt belőle balhé, hiszti, hanem szépen, közösen felporszívóztunk.

Tehát a lényeg, hogy nagyobb életteret kaptak, nem tiltom el a legtöbb dologtól Őket, hanem inkább segítek, ha nem megy. Szerencsére el is fogadja a segítséget. Zsófival nincs még ilyen probléma, de azért igyekszem bevonni Őt is, nehogy Ő meg figyelemhiányban szenvedjen pár nap múlva.

Gábornak volt egy jó kis trükkje, amit én is alkalmaztam a mai hisztinél, hogy látványosan, azaz felhívva a figyelmét, fordítottam hátat a mi kis hisztipalántánknak, és mentem át egy másik szobába. Sikeres is volt. Csendben maradt, és jött utánam. Mire beért, addigra elmúlt a hiszi is. :)

Erre jutottam. Ezeken kívül van még a figyelemelterelés is a tarsolyban, még nem sikerült bevetni. Remélem, a délután is hasonlóan jól fog telni, mint a délelőttünk! :)

Hiszti = Dackorszak

Azt hiszem, eljutottunk a dackorszakhoz (az elsőhöz). NAGYON NAGYON féltem tőle. Joggal. :( Zsófink egyelőre a könnyebb eset. Ő talán még nem is lépett bele. Kincsőnél egyértelmű. Az, hogy a buszon, villamoson mindenért kiveri a balhét, és nem csak egy pár pillanatra, mint régen, ha valami nem tetszett neki, hanem egész úton képes szinte üvöltve tiltakozni minden ellen, amit mondok neki, hátha azzal lecsillapodik a viharos kedélye. Áááá, mintha olaj lenne csak a tűzre. Ma már csak annyit tettem, miután a legszívesebben felpofoztam volna a buszon, hogy magamhoz vontam és simogattam. Picit lecsendesedett. Picit. Valamivel halkabb lett. Zsófi meg nem győzte simogatni. Biztosan azt hitte, beteg a Nővére. :) Igazából fogalmam sincs, legközelebb mivel fogok próbálkozni, mert tuti legközelebb is ez lesz, hiszen egész héten ezt csinálta a buszon és a villamoson is. De balhézik azért is, ha öltözni kell, ha pelust kell cserélni, ha enni kell jönni, ha fürdeni kell menni (tegnap este ruhástól "ment" fürdeni...), ha el kell indulni itthonról, ha haza kell jönni, ha ülnie kell a buszon, ha állnia kell, ha le kell szállni a buszról, vagy ha éppenséggel még utazni kell pár megállónyit. Mindezektől eltekintve is azt mondom: lehetne rosszabb is. HA Zsófi is ugyanezt csinálná. DE egyelőre Ő kíméli az anyját. Nem tudom, még meddig, de egyelőre nyugi van. Azt hiszem, ha beüt nála is, akkor aztán végképp ráállok az esti főzésre és egy pillanatot sem leszünk itthon, csak enni és aludni járunk majd haza. :D

De azért, hogy jót is írjak a mi édes kis Elsőszülöttünkről: HA magát kialudva, jókedvűen ébred fel, akkor az első kötelező dologig tök jó fej, jókedvű, nevet, puszit ad, lehet vele játszani, foglalkozni, semmi probléma nincs vele. Az ELSŐ kötelezettségig! :)

Panírozni segítenek a Papának - hozzátenném, hogy taknyosak voltak, és Kincső NEM volt hajlandó magán hagyni a kendőt...

Menő-manók

No comment...

 Kincső

Zsófi

Fogak

Múltkor említettem, hogy Zsófi megrecésítette a fogacskáit. Van képem róla.

A mi kis folyton-mosolygónk...

Süti, süti - mézeskalácsot

Húúú, teljesen véletlenül találtam rá a következő képekre, amik még akkor készültek, amikor itt voltak a Tücsiék... Lányokkal szerettem volna kipróbálni a sütést, de egyedül nem mertem, így már előre elterveztem, hogy a Tücsi lesz az áldozati alanyom. :) A mézeskalácsot azért választottam, mert ha szerették volna megkóstolni a tésztát, nem akartam valami nyers tojásosat adni a kezükbe. Még sosem csináltam különben mézeskalácsot, egy elég könnyű receptet választottam, finom is lett, Lányok sem ették a nyers tésztát, úh teljes volt a siker. Beszéljenek a képek helyettem:

ÉS amit csináltak, a legszebb, CSAK az Ő kezük munkáját eltettem emlékbe. :)

Dédi

Klári Mama minden héten jön szorgalmasan. Hozza nekünk a palacsintát, és van, hogy külön a Lányok kedvéért főz egy jó kis levest, aminek nincs párja. Abba mindent beletesz, utánozhatatlanul finom íze van, ahogy Anyuék tyúkhúslevesének sincs párja.

Mostanában ritkán készült kép, pedig többször gondoltam rá, de valahogy mindig elmaradt. Most csináltunk egy párat. Ahol csak a Kincsővel van, azt a Kincső külön kérte, hogy csináljak még képeket, és így a nyakába mászott. :)