Egy nem rendhagyó esküvő

Tegnap NAAAGY nap volt drága Kishugom és az Ő Zolija életében. Hosszú rábeszélés és töprengés után másfél hete úgy döntöttek, hogy akkor ők összeházasodnának mégis. De csak azért (a Hugi részéről), hogy Zoé családba szülessen. Mert Zoli attól a pillanattól el akarta Őt venni feleségül, hogy kiderült, valaki növekszik Csilla pocakjában. A pocakban, ami mára már gyönyörű méretet öltött, és bizony többen kételkedünk benne, hogy 4 hétig még bent marad. Bizony, már nincs sok hátra a kiírt időpontig. :)

Csilláék nem akartak felhajtást, sőt, a legszívesebben csupán ők ketten és a két tanú vettek volna részt a ceremónián, de mivel tudták, hogy abból balhé lenne, így azért mégis családi körben szerettek volna örök hűséget esküdni egymásnak. Persze, ha már mindenkinek ott kellett lennie, akkor legalább abba nem akartak beleszólást engedni, hogy nem lesz utána semmi cécó, sőt sima farmer-póló-s ruházat lesz az ünnepi gúnya. Aha, persze, gondoltam én. Rögtön elkezdtem szervezkedni, megbeszéltem Nórival, Csilla általános iskolás fotóssá lett barátnőjével, hogy elvállalná e(term. nem ingyé) a fotós szerepét, így egy kedves, rég nem látott barátnő is ott lehetne. Szerencsére igent mondott. Ezek után szerettem volna szép ruhát a Hugomnak. Sajnos menyasszonyit már nem tudtunk keríteni, legalábbis nem a számunkra elérhető áron. :) Így maradtak a saját ruhatárunk ruhaválasztékai. Szerencsére sikerült egy kosztümöt találni, ami pont jó volt rá. Megkönnyebbültünk. Mégsem lesz farmeros-pólós esküvő.

Eljött a nagy nap, részünkről a két gyerek meg én elég taknyosan, bár Zsófi már nem volt az, Kincső se köhögött sokat, nekem azért folyt az orrom, pláne a meghatottságtól kellett folyton fújnom. :) Nagyon szeretem a Hugom, nem lehet semmihez sem hasonlítani, és nem lehet ezt az érzést leírni sem.

Szóval ott voltunk időben. Mi igen. A fotós leányzó nem. Ami már így is elég gáz, de úgy még inkább, hogy nem készültünk fényképezőgéppel, mondván profira van bízva... Mint kiderült, a leányzó azt hitte, hogy vasárnap lesz az esküvő... Ennyi. Szerencsére Apu nem hagyta magát meggyőzni, hiába mondtam, hogy kamerás is jön, ő azért elhozta a videókamerát. Szerencsére. Így legalább azon meg van örökítve ez a kis esküvő. :)

A rövid ceremónia után Anyuékhoz mentünk, mert Fóton volt az egész tartva, és hogy a Lányok tudjanak aludni. Pont jól jött ez ügyben ki a lépés. Ugyan nem aludtak a Lányok egy szemet sem, de mindegy, a lehetőségük megvolt rá.

Ettünk, ittunk, és valóban jót mulattunk, ha nem is abban az értelemben, ami házasságkötéskor szokott lenni. Egyszerűen élveztük, hogy együtt a CSALÁD, jó a hangulat, mindenki boldog. Más nem is kellett. Mi 5 körül jöttünk haza, Csilláék 8-ig maradtak, aminek szintén örültek Apuék, főleg Apu, hogy ezúttal nem rohannak haza.

 Csilla átvedlett kényelmesbe, Zoli maradt csiniben.

 A tortát én csináltam.

És végül egy "Zoé a pocakban" kép. 

Drága Kishugom, és drága férje, Zoli! Nagyon, nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek! Kívánjuk, hogy szerelmetek, kapcsolatotok egy életre szóljon, minden gondot meg tudjatok oldani, és mindig kitartsatok egymás mellett! Szeressétek, tiszteljétek egymást: jóban és rosszban! Mindig. Az élet nem habostorta, de szerencsések vagytok, hogy van egy szerető (házas)társatok, akire mindig számíthattok. Szeretlek Benneteket! Csillát persze jobban, de ez természetes. :)

Esküvő

Május 21-én esküvőre voltunk hivatalosak, mégpedig Gyulára. Az ifjú férj a rokon a családban, Jutka legidősebbik bátyjának a legfiatalabbik fia.
Reggel 9 óra felé indultunk, nem kapkodtunk, hiszen Gábor kiszámolta, hogy 2,5-3 órás az út. Maga a szertartás 15 órakor volt Békéscsabán, ahol laknak, a lagzi Gyulán volt, tehát bőven volt időnk mind kényelmes menni, mind Gyulán a szálláshelyünkön elkészülni. A biztonság kedvéért, és tőlünk szokatlan módon az autópályát választottuk, úgy voltunk vele, hogy majd hazafelé választjuk a "pöttyös" utat, akkor nézelődünk. Az utunk ettől függetlenül kalandosra sikeredett, mert túlmentünk az autópályán, és kezembe véve a térképet én irányítottam Gábort... Ez a rész (is) megérdemel egy külön bejegyzést, úh. a következő erről fog szólni. Lényeg, hogy időben megérkeztünk Gyulán a szállásunkra, ahol nagyon kedves kiszolgálásban volt részünk, azt leszámítva, hogy a Jutkának nem volt még szobája, így nálunk készült el Ő is, de ez igazán nem jelentett problémát.
Szépen ettünk egy keveset, egymás után lezuhanyoztunk, Lányokat szépen felöltöztettük (Jutka vette Nekik a szép kis ruhácskát) (frizurát nem nagyon hagytak csinálni maguknak), magunkat is és újra autóba vágtuk magunkat, amit a Lányok nagyon, de nagyon nem helyeseltek, hogy szépen fogalmazzak... :)

Szerencsére nagyon szép időnk volt, meg lehetett sülni. A szertartás is kint volt, aminek külön örültem, kicsit féltem, hogy nehogy fázzanak a Lányok a légkondis teremben, ráadásul a kis kardigánjukat is a szálláson felejtettem, de ezekre nem is volt szükség, nemúgy a kis sapijukra, ami viszont nagyon jól jött.

Lányok, mint mindenhol, itt is hatalmas sikert arattak. :) Mi pedig, mint mindenhol, feszítettünk büszkén. :) Különben nagyon jól viselkedtek. Gábor fotózott, ezért nincs rajta a képen, de majd megpróbálok kérni, mert a férj bátyja is fényképezett elég sokat. Kincső szinte végig a Nagyi ölében ült és ivott (vizet), Zsófi pedig körülöttem sétálgatott, ugrálgatott, de kultúrált módon, aztán helyet cseréltek, Kincső maradt is nálam a végéig, és akkor Zsófi ivott a Jutka ölében. :)

Szép kis ceremónia volt, de nem túl hosszú. Volt egy lány, aki énekelt, gyönyörű csengő hangján, nagyon feldobta az eseményt. Először a Vőlegény jött be, nagyon szép, magyaros ruhájában. A koszorúslányok a következők voltak: elöl a bátyjának a lánya, hátul pedig a nővérének a lánya. Mind a két lány gyönyörű szép volt, nem csak a ruha miatt. :)

Jött a menyasszony is, akivel szintén nem találkoztam még, Gábor családjának itt élő tagjaival még nem sikerült eddig megismerkednem. Erzsi ruhája is álomszép volt, hosszú fátyollal, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nekem már ez megható volt. :)

Nagyon ötletes "jelenléti ív"-et kellett kitölteniük a résztvevőknek. Úgy nézett ki, mintha családfa lenne. Vendégkönyv is a rendelkezésre állt, amibe végül jól elfelejtettünk írni. :( De a fán otthagytuk mi is az ujjlenyomatunkat:

A táncot, természetesen a z ifjú pár nyitotta meg, egy kedves, betanult kis koreográfiával. A sikere akkora volt, hogy meg kellett ismételniük. :)

Gáborom is táncolt, velem a legtöbbet, sokat, szinte egész este, majd az Anyukájával is, ami meg lett örökítve általam. :)

Volt még egy aranyos ötlete az ifjú párnak, méghozzá a képkeretes fotózás. :) Felakasztottak egy képkeretet, ami mögé beálltunk és úgy készült a kép. Legjobb lenne körbevágni, és úgy beilleszteni, de ehhez én nem értek. :) Szerintem ettől függetlenül aranyos lett a kép:

Jutka kihasználta az alkalmat és jókat beszélgetett a bátyjával, amire sajnos a távolság miatt nem sok lehetősége nyílik.

A torta felvágása és majdnem elfogyasztása után mi el is mentünk aludni, Lánykáink után, akik már a leves után kidőltek. Hiába próbáltam 6 órakor kicsit lefektetni Őket, bizony ragaszkodtak a napi beosztáshoz és ha nyűglődve is, de kihúzták 7-ig, utána pedig aludtak reggelig, egy ébredést leszámítva. Vittük a bébiőrt, így inkább láttuk, mint hallottuk, hogy ébren vannak. :)

És végül egy kép a nászajándékról, ami Gábor keze munkáját dícséri:

Kedves Erzsi és Zoli! Nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek ezúton is! Legyetek mindig vidám, boldog emberek! :)