A megoldás, avagy a dackorszakot átélő Gyermek kezelése

Na, nem hinném, hogy CSAK ez lesz a jó megoldás, de egyelőre bevált. A mai napunk 1 hiszti kivételével zökkenőmentes volt. Sőt. Mondhatni, hogy nagyon jó hangulatban telt el. Mint korábban. Tegnap este hazafelé jövet a tánciskolából megemlítettem Gábornak, hogy a Kincsővel mostantól másképpen kell bánni, mint eddig. Azaz a hisztijeit nem üvöltéssel és zsarolással, ne adj isten fenyegetéssel kell kezelni, HANEM éppen ellenkezőleg, türelemmel és segítséggel és a tiltás elfelejtésével. A mai nap egyetlen hisztije is egy véletlenül kiejtett "nem" szócska miatt robbant ki. :D A lényeg, hogy mindent szabad, persze korlátozott keretek között, tehát a késsel továbbra sem szabad játszani és NEM vághatja le magának a körmét sem (ebből volt ma a hiszti). Nagyon oda kellett figyelnem, mit mondok, és többször kellett nagy levegőt vennem, kilélegeznem, mielőtt megszólaltam, de megérte. Ugyan ma már porszívóztunk együtt zsemlemorzsát is, mert azt olyan jó volt Kincsőkénknek a tálból egy üres tejfölöspohár segítségével a kulacsba áttölteni... El lehet képzelni mi volt már ekkor a széken, amin állt, hogy felérje kényelmesen a konyhapultot, meg a földön is, de a porszívó akkor került elő, amikor kiejtette a kezéből a kulacsot... Ha jól emlékszem, ennél a pontnál is vettem egy nagy levegőt. :) DE nem volt belőle balhé, hiszti, hanem szépen, közösen felporszívóztunk.

Tehát a lényeg, hogy nagyobb életteret kaptak, nem tiltom el a legtöbb dologtól Őket, hanem inkább segítek, ha nem megy. Szerencsére el is fogadja a segítséget. Zsófival nincs még ilyen probléma, de azért igyekszem bevonni Őt is, nehogy Ő meg figyelemhiányban szenvedjen pár nap múlva.

Gábornak volt egy jó kis trükkje, amit én is alkalmaztam a mai hisztinél, hogy látványosan, azaz felhívva a figyelmét, fordítottam hátat a mi kis hisztipalántánknak, és mentem át egy másik szobába. Sikeres is volt. Csendben maradt, és jött utánam. Mire beért, addigra elmúlt a hiszi is. :)

Erre jutottam. Ezeken kívül van még a figyelemelterelés is a tarsolyban, még nem sikerült bevetni. Remélem, a délután is hasonlóan jól fog telni, mint a délelőttünk! :)

Hiszti = Dackorszak

Azt hiszem, eljutottunk a dackorszakhoz (az elsőhöz). NAGYON NAGYON féltem tőle. Joggal. :( Zsófink egyelőre a könnyebb eset. Ő talán még nem is lépett bele. Kincsőnél egyértelmű. Az, hogy a buszon, villamoson mindenért kiveri a balhét, és nem csak egy pár pillanatra, mint régen, ha valami nem tetszett neki, hanem egész úton képes szinte üvöltve tiltakozni minden ellen, amit mondok neki, hátha azzal lecsillapodik a viharos kedélye. Áááá, mintha olaj lenne csak a tűzre. Ma már csak annyit tettem, miután a legszívesebben felpofoztam volna a buszon, hogy magamhoz vontam és simogattam. Picit lecsendesedett. Picit. Valamivel halkabb lett. Zsófi meg nem győzte simogatni. Biztosan azt hitte, beteg a Nővére. :) Igazából fogalmam sincs, legközelebb mivel fogok próbálkozni, mert tuti legközelebb is ez lesz, hiszen egész héten ezt csinálta a buszon és a villamoson is. De balhézik azért is, ha öltözni kell, ha pelust kell cserélni, ha enni kell jönni, ha fürdeni kell menni (tegnap este ruhástól "ment" fürdeni...), ha el kell indulni itthonról, ha haza kell jönni, ha ülnie kell a buszon, ha állnia kell, ha le kell szállni a buszról, vagy ha éppenséggel még utazni kell pár megállónyit. Mindezektől eltekintve is azt mondom: lehetne rosszabb is. HA Zsófi is ugyanezt csinálná. DE egyelőre Ő kíméli az anyját. Nem tudom, még meddig, de egyelőre nyugi van. Azt hiszem, ha beüt nála is, akkor aztán végképp ráállok az esti főzésre és egy pillanatot sem leszünk itthon, csak enni és aludni járunk majd haza. :D

De azért, hogy jót is írjak a mi édes kis Elsőszülöttünkről: HA magát kialudva, jókedvűen ébred fel, akkor az első kötelező dologig tök jó fej, jókedvű, nevet, puszit ad, lehet vele játszani, foglalkozni, semmi probléma nincs vele. Az ELSŐ kötelezettségig! :)

Panírozni segítenek a Papának - hozzátenném, hogy taknyosak voltak, és Kincső NEM volt hajlandó magán hagyni a kendőt...