Várták nagyon, szinte minden nap kérdezték, hogy jön? Majd minden alkalommal hozzátették, hogy hoz csokit. :) Csúcs, mennyire odavannak a csokoládéért. Elkezdtem keresgélni Mikulás-műsort a környékünkön, ami ráadásul NEKIK való. Szerencsére nem is kellett sokáig keresni és messze menni, mert az utcánkban lévő Közösségi Házban szombaton délután 5-kor tartották a Mikulás-műsort. Nagyon megörültem ennek, mind a nap, mind az időpont kedvező volt. Az időjárás nem igazán, mert egész nap szakadt az eső, dehát ez van. Jobban örültem volna a hónak, de mit tudok tenni!? Semmit, elfogadni, ami van. :) Pár perccel 5 előtt értünk a helyszínre, már szinte tele volt a terem, de azért sikerült 2 helyet találni a 4. sor környékén. Először egy kis előadás, bábjáték volt a Bárka Színház egyik tagja adta elő a műsort, ami nagyon kedves volt, és bevezetőnek is pont odaillett. A Csajok az első jó pár percben az ölünkben ültek, majd elkezdtek mozgolódni, végül Kincső fogta magát és előrement, ahogy sok más gyerektől látta. Egyáltalán nem esett zavarba, annak ellenére, hogy szerényen meghúzta magát és nem tudott érvényesülni a sok nagyovis és kisiskolás gyerek mellett. Beérte annyival, hogy tágra nyílt szemekkel figyelt és be- bekukucskált a néni paravánja mögé. :D Nem sokkal később Zsófi is követte a Nővérét. Nagyon édesek voltak. Aztán vissza kellett jönni a szülőkhöz, mert jött a Mikulás. Néhány gyerek persze egyből odatolakodott az Öreghez, hogy ő szinte levegőt sem kapott, nem hogy bárki más láthatta volna őt. Végül kissé hátrább terelték a gyereksereget, ekkor már mi is odaengedtük a Csajokat, mert másképp nem sokat láthattak volna a Télapóból. Név szerint voltak hívva a gyerekek, Zsófink hallotta 2x is a Zsófia nevet, így mind a kétszer nekiindult, hogy Őt hívja a Télapó, aztán amikor végre tényleg Őket hívta, azt sem tudta, hol van. :) Szépen, aranyosan odamentek hozzá, és állításuk szerint meg is köszönték a csomagot (remélem is!! :D). Aztán visszajöttek és ki kellett bontani. Kincső az egyik csokinak esett neki (mily meglepő), míg Zsófi az almának (mert a mögötte levő kislány is azt ette...).
Amikor minden gyereknek kiosztotta a Télapó bácsi a csomagokat, odaküldtem a Kincsőt, hogy köszönje meg mégegyszer, amiért ilyen aranyos volt. Kincsőnk még az ölébe is beleült. :) Készült sok kép, nem a mi gépünkkel, hanem a fotós bácsiéval, kíváncsi vagyok, mikor kerülnek fel. Mielőtt elindultunk volna, egy hölgy odajött hozzánk, hogy gratuláljon nekünk a Csajokhoz, mondván, hogy annyira édesek, hogy ő nem is tudott a műsorra figyelni, mert csak ami lányainkat nézte elbűvölve. :) Szerényen, mint akik most hallanak ilyesmi bókot, megköszöntük. :) Mi csak videókat készítettünk, mármint a Gábor, én a Csajokon tartottam a szemem, nehogy eltűnjenek a sok gyerek között. Zsófit ki is kellett egyszer menteni, mert a sok nagygyerek szinte összepréselte. Olyan édes volt, ahogy állt kétségbeesve és nem tudta, mit csináljon. Amikor meglátott, azonnal elpityeredett. :)Hamar megnyugodott persze, de nem igazán ment el utána a közelemből... :P
Ezután szinte minden nap kérdezték a Lányok, hogy mikor jön el hozzánk is a Télapó. Tegnap délután kaptak egy-egy rongyot és megtörölgették a csizmácskájukat. Addig én egy picit kidíszítettem a párkányt, mégse legyen olyan kopár. Reggel úgy kellett nógatni Őket, hogy nézzük már meg, jött e a Télapó, vagy sem? Lehet, hogy azért volt ez, mert Zsófi már este lázas volt és sajnos reggel is. A kedve is ilyen volt. Csak feküdt bágyadtan a kanapén, nem volt kedve semmihez. Délutánra magasabbra szökött a láza, de estére le is ment, szerencsére!
