A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése

2012/05/15

Boldog névnapot, Zsófia! :)

Zsófiánknak ma van a neve napja. Most először vettem észre, hogy tudja, hogy miről is van szó. Lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy sok az ünnep a családban, az, hogy minden hónapban van legalább egy belőle, és mindig másnak énekelünk, vagy csak köszöntjük a névnapost, éppen elég arra, hogy nagyon örüljön az Ő névnapjának, amit ugyan néha szülinapozott, és énekelte hozzá, hogy pom-pom, ma van a szülinapom. :) Nagyon édi volt. :)

Most itt az alkalom, hogy írjak Róla, most miután már 3x kint voltak mind a ketten lefektetés után kakilni. Ez különben nem jellemző, ma egész nap nem kakiltak, valamilyen oknál fogva, így tudtam, hogy nem szórakoznak, tényleg kell nekik. Ezért is engedtem. Mert különben, lefekvés után nincs se ivás, se wc, bili, ki mire szeret ülni (Zsófi inkább bilire, míg Kincső wc-re).

Szóval, Zsófia, a BÖLCS. :) Nagyon okos, kihegyezett fülű, dacos/konok, érzékeny, vicces, dalos pacsirta, táncos lábú, viccesen szemtelen, kiváló megfigyelő képességű, mindent megjegyző tükörképem Kishölgyünk, aki képes engem a sírásig feldühíteni, felhúzni. Röviden fogalmazva ilyen Ő. :) Ma egyébként jó volt, nem állt egyszer sem sarokban, tegnap különben 3x is... Ez a fenyítőeszköz. De már kezdem úgy látni, hogy ez sem a legjobb, leghatékonyabb módszer.

Na, de most nem szeretnék panaszkodni.

A lényeg, hogy élvezte nagyon, hogy ma van a névnapja, kérte a tortáját, gyertyákkal... :) Sütöttem Neki egy kuglófot, de mivel egy normál adagot sütöttem, és pici a kuglóf forma, így csináltam egy pici kerek tortaformában is egy adagot. Tetejére olvasztottam csokit, megszórtam színes cukordrazséval, aminek a legnagyobb sikere volt. Kb annyira, hogy "meghámozták" a tortát... :D Mind a ketten nagyon örültek neki, ahogy Kincső el is várta, hogy kapjon Ő is tortát, és ajándékot... Még nem értik, hogy CSAK az egyiknek van névnapja. Majd, ha nagyobbak lesznek, akkor nagyobb ügyet szeretnék a NÉVnapjukra fordítani, ahogy azt más ikres családnál is láttam.

És akkor pár kép a mi Ünnepeltünkről, amik tükrözik az Ő kis színes egyéniségét. Vagy legalábbis nagyjából. A kioktató illetve dalos oldalát nem tudjuk lefotózni. Sajnos. Sajnos? Háát, néha jobb, ha nem halljuk többet... :P















Boldog névnapot, édes Kislányunk! :) Nagyon szeretünk Téged, még a hisztijeiddel együtt is. :) Sok sok puszi.

2012/03/18

Lázas napok

A szó rossz értelmében, sajnos. :( Az elmúlt másfél hét szinte másról sem szólt, mint a lázról. Múlt héten szerdán Kincső lázasodott be. Csak úgy. A semmiből. De mivel nem volt nyűgös, sőt, nagyon jól viselte, így csak alváshoz kapott este Nurofent, hogy jól aludjon. Másnapra eltűnt a láz. Vasárnap viszont újra belázasodott. Nem is értettem, miért!? :S Másnapra szintén elmúlt. És ezúttal is jól viselte.

Volt egy aránylag nyugodt hétfőnk. Még motorozni is elmentünk a Lányokkal, de nem jutottunk messzire, mert elég bágyadt (meg lusta) volt a Kiki. De valószínűleg ez a nyugodt hétfő is csak azért lehetett, hogy a következő nap aránylag kipihenve érjen. :S Kedden ugyanis Zsófiánkon volt a sor. Megjegyzem ez azóta is tart... :( Szóval, kedden Zsófi egész nap lázas volt, és egész délelőtt hányt. Olyannyira, hogy délig 4x hányt, így elvittük a Dokihoz Árpival Őket. Rengetegen voltak, több, mint egy órát vártunk, mire sorra kerültünk. Ugyan nem írtam még, de újra elkezdtem pénzt keresni, és pont aznap is lett volna dolgom, de szerencsére Jutka segítségével ez is megoldódott. Igazából jó páran mozgósítva lettek. Árpi vitt minket a Dokihoz, Jutka besegített, majd Árpi hazavitt minket, Jutka átvette a Lányokat és a "kezelési útmutatót" hozzájuk, majd Árpi újra fuvarozott minket a "dolgommal". Anyu jött negyed 3-ra, átvette a Lányok felügyeletét Jutkától, én meg jöttem haza fél 6 körül. Zsófi délután már nem hányt. Szerencsére semmi komolyabb baja nincs, csak lázas (volt). Szerdán szinte egész délelőtt 39 fok fölött volt a láza, nem ment le. Amikor felment 39,7-re, akkor hűtőfürdőbe tettem szegénykémet. Elég jól viselte, nyafogott, de nem ellenkezett. Ücsörgött benne egy kicsit, aztán ki is vettem, nem nagyon tetszett neki, szegény utána emlegette még pár napig ezt a fajta pancsit... :( Természetesen úgy, hogy ugye ma nem lesz??? Lényeg, hogy egy kicsit le is ment a láza, de nem teljesen. Másnap is lázas volt. Akkor már felhívtam a dokinő ismerősünket, aki megnyugtatott, hogy amíg "csak" lázas, addig nincs gond, és lényegében megerősített abban, hogy amit csináltam, azt helyesen tettem. Mert mind a két Lány, mivel jól viselték a lázat, nem kaptak lázcsillapítót, csak éjszakára. Mondjuk ettől függetlenül vacak éjszakáink voltak, vannak, mert Zsófi tegnap elég taknyos volt és köhögött, így amiatt ébredtünk óránként. Nagyon jóóóóó volt... Péntek tünetmentes volt, az enyhe hőemelkedést leszámítva. Tegnap délelőtt megint belázasodott a Zsófi, de csak egyszer, utána már nem volt láza, szerencsére. És azóta sincs. Még nem merem elkiabálni, de nagyon bízom benne, hogy vége van a lázas időszaknak!

 Hűtőfürdő után.

Mindegyik képen Zsófi látható.

2012/03/08

Kabátpróba

Ma a padláson volt dolgom. Több mindent kerestem, de végül volt, amit megtaláltam, volt, amit sajnos nem, és voltak olyan dolgok is, amiknek nagyon megörültem, mert egyáltalán nem kerestem ezeket, mégis jól jönnek. És akkor voltak azok a dolgok, amiket a Lányok szerettek volna FELTÉTLENÜL lehozni. Igen, mert feljöhettek velem Ők is. Naná. Nem hagyom lent egyedül Őket, mikor még egy 3 perces pisilést sem bírnak ki összeveszés nélkül...

Így került le ez a két kabát, ami kb 2 év múlva lesz jó rájuk. DE nem volt elég, hogy lehoztuk és egyedül bele is bújtak, hanem Zsófi külön kérte, hogy csináljak fényképet Róluk... :D Na, ilyen sem volt még! Tessék, a képek:




Pizza

Muszáj volt megörökíttetni, mert amikor a minap pizzát sütöttem, délután, vacsira a maradék tésztából, akkor Zsófi jött, hogy segít. Éppen időben, mert még csak a tésztát nyújtottam ki, viszont a megörökítés csak a sajt reszelése közben jutott eszembe, így sajnos csak az utolsó fázis lett lefotózva. Egyébként Zsozso csinált mindent. Ő kente szét a pizzakrémet a tésztán, Ő szórta rá az oregano-t, Ő rakta rá a sonkaszeleteket és a végén Ő szórta rá a sajtot is. Precízen ügyelt arra, hogy mindenhova jusson a sajtból. Amikor végre elégedett volt az eredménnyel, akkor közölte, hogy kész, mehet a sütőbe. :) Többször odament az üveghez és ellenőrizte, jó e már a pizza. :)



2012/02/22

Zsófi duma

Tegnap fürdés előtti vetkőzésnél meglátja a mi kis drága Másodszülöttünk, hogy nem a kedvenc atléta van rajta, amit egyébként tudott, természetesen, hiszen megbeszéltük, hogy néha ki kell bizony mosni az atlétát, nem lehet minden nap ugyanazt felvenni. Erre csodálkozva felkiált: Jéé, kibírtam! Kérdezzük, hogy mit bírtál ki? Erre ő: Hogy ez az atléta van rajtam.

Azt hittem, rosszul hallok! :) Zsófi egyébként, ha ébren folyton dumál. Be nem áll a szája. Mondókázik, versel, énekel, mindegy, hogy mit csak beszélhessen. DE nem szokott össze-vissza hablatyolni, hanem valóban folyton mondókázik, rendkívül sok mondókát, éneket ismernek már, és szerencsére gyönyörűen vissza is halljuk tőle. Kincső ült a kanapén, Zsófi csokipapírokat dobálgatott a levegőbe, majd összeszedte, és újra feldobta, közben persze mondta a magáét. Egyszer csak Kincső odahívja magához. Mire Ő: Jövök, mindjárt jövök. Már megyek is. Futok, futok, futok. Mindezt a kb. 5 lépésnyire levő Testvéréig levő úton mondta el. :)

Míg Kincsőnél szinte örülünk, ha halljuk a hangját, addig Zsófinál az nem jelent jót, ha csendben van. :) De ez így jó. Imádom a kis csivitelő hangocskáját, az édes kacagását. :)

2012/02/09

Ragozás

Zsófinál így néz ki a birtokos viszony tárgyas ragban egyes számban:

-tiemet
- tiedet
- tiet

:)

2011/11/24

Nagy dolog

Valóban nagy. :) Két értelemben is nagy dolog a nagy dolog, ha drága pici Leányunk magától szól, hogy mennie kell a wc-re!!! Mindezt úgy, hogy én soha nem erőltettem a wc-re, bilire menést. Ha akartak, mehettek, ott van szem előtt a bili, a wc-re elkísérnek minket, szabad nekik, mert sok szülővel ellentétben engem, minket nem zavar, ha be-, benéznek hozzánk kis és nagy dolgunk végzésekor. Anyu már kicsit következetesebb Velük. Ha Fóton vannak, akkor minden pelus cserénél mennek a wc-re pisilni, meg fürdés előtt, meg még nem tudom, mikor. Zsófinak így már sikerült belekakilnia a wc-be. Lehet, hogy pont emiatt, de nem bilizik. Aztán 3 nappal ezelőtt szólt, hogy kakis. Már régóta szólnak, és ha észrevettem "akció" közben, rákérdeztem, nem akarják e véletlenül a bilibe, vagy a wc-be tolni, mindig nemleges választ kaptam. Szóval 3 nappal ezelőtt Zsófink szólt, hogy kakis. Mondom akkor gyerünk, cserélni. Pelenkázóra fel, kicsomagolom a Lányt, látom, nincs semmi a pelusban, de látom Zsófin az erőlködést, meg hogy tágul a popsikája. Kérdezem Tőle, menjünk a bilire? Válasz: Nem, a wc-re. Mondom, rendben. Rá is csücsült, belém kapaszkodva, mert volt 3 fajta wc-szűkítőnk, egyik sem passzolt, így anélkül vagyunk. Zsófikánk olyan ügyesen belekakilt a wc-be, hogy csak lestem. Megdicsértem, természetesen, mindenkinek elmeséltük, mindenki megdicsérte. Aztán tegnap ismét mondta, hogy kakis vagyok. Éppen akkor jöttünk meg a sétából, még teljesen le sem vetkőztünk, kezet sem mostunk, éppen a Kincsővel vacakoltam, mert Ő (Zsófi) éppen hisztériázott. Szépen még Őt is levetkőztettem, megmostam a kezét, és CSAK ezután mentünk a pelenkázóra. Mondanom sem kell ezek után, hogy NEM volt kakis, viszont láttam, hogy mindjárt összetojja magát, így már siettem is Vele a wc-re, ahova egy jó kis adagot belepottyantott. Jaj, nagyon örültem neki! Ma már természetesnek vettem, hogy a kakis vagyok nem azt jelenti, amit mond, hanem, hogy kakilnia kell, így egyből a wc-re mentünk. Nem hiába. Most azt tanulja, hogy ilyenkor azt mondja, hogy "kakilni kell" és ne azt, hogy kakis vagyok. :)

Szóval, ilyen ügyes a mi kis Zsófink. :) Kincsőről annyit, hogy mindig jön és asszisztál, és megsimogatja a Zsozsót, amikor végzett, mondja Neki, hogy ügyes vagy, majd' megzabálom ilyenkor. Van, hogy elkapja a lelkesedés, és Vele is menni kell a wc-re, de egyelőre hiába. Nem erőltetem, ahogy Zsófinál sem. Őt sem szidnám le, ha hirtelen visszaesne a pelusba kakilásra. Vayn még idejük leszokni, átszokni. :)

2011/11/07

Az első éjszaka nélkülünk

Az első, nélkülünk eltöltött éjszaka nagyon nem viselte meg a Lányokat. Sőt. Szépen ettek, ittak, elmentek aludni, elaludtak gond nélkül. Persze ezekről elmesélések alapján tudunk... A Nagyszülőkkel sétálgattak, lovakat nézegettek, elemlámpával világítottak este a sötétben, hancúrozhattak meztelenül az ágyakban, nem volt ott a szigorú Anya, aki rájuk szól, hogy előbb tessék felöltözni, aztán ugrálgatni. :)

Tehát nagyon jól érezték magukat, nem hiányoltak minket egy cseppet sem. :( :D Hétfőn én már alig vártam, hogy mehessek hozzájuk, nagy szerencsém volt, Árpi kivitt engem Fótra, tök rendes tőle. Így már kora délelőtt a karjaimba zárhattam az én két kis Drágaságomat. :) Aznap Csilla is velünk volt, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Jó sokáig maradt, szerencsére. Mi, a Csajokkal másnap jöttünk haza. Egy pár kép a hétfői illetve a keddi napról. Egyelőre a nélkülünk töltött napról nincs képünk, de tegnap láttuk, hogy nagyon jól elvoltak a Csajszimanócskáink.














2011/10/28

Ez micsoda?

Ezt kérdezi tegnap óta Zsófink. :) Mindenre, ami új számára. Olyan édi. Pl. felfedezte a Télapót. Az új Ikea szórólapban talált rá. Megkérdezte az Apjától, hogy "Ez micsoda?", mire a Gábor mondta, hogy a Télapó, majd elmagyaráztuk neki, hogy hogy is van ez a télapó-dolog. Valamit nem érthetett meg, mert lefekvés után is még olyan extázisban volt, hogy nem aludt el egyből, be kellett menjek még hozzá, és ahogy bementem, egyből felült és mondta: Télapó jön? Hoz csokit. Cipőbe. :) Azt hittem, megzabálom. :D Olyan édes volt. Ma is volt téma a Télapó. Kíváncsi vagyok, ha eljön az ideje, hogyan fogjuk együtt kitisztítani a cipellőket. Innentől kezdve már érdekes ez a télapósdi, meg a Jézuska, meg a Nyuszi. Olyan jó lesz átélni az Ő izgalmukat. Nagyon várom. A gyerekkor egyik szépsége számomra a hit a Télapóban, a Jézuskában és a Nyusziban. Örülök, hogy most mi adhatjuk át ezt az érzést, ezt az élményt, ami remélhetően még boldogabbá teszi az életüket, és örök szép emlék marad számukra!

2011/10/14

Fogak

Múltkor említettem, hogy Zsófi megrecésítette a fogacskáit. Van képem róla.

A mi kis folyton-mosolygónk...

2011/09/26

Fogas esés

Ha tud nekem valaki ötletet adni, hogyan lehet kivédeni az eséseket, szóljon! Köszönöm előre is. Zsófink folyton összetöri magát. De komolyan. A legtöbbször olyan terepen, ahol egy nap vagy 50x el/átmegy. Pár hete a teraszról jött be, és valahogy megbotlott és az egész arcával lefejelte az ajtófélfát, közben persze a lábát is lehorzsolta a küszöbben. Előtte 1-2 nappal a vasalódeszkából kiálló vascső/rúdba fejelt bele hátulról. Ez csúnyán vérzett is, és napokig nem tűnt el. Most nem jut eszembe több régebbi balesete, de a lényeg, hogy folyton összetöri magát.



Tegnap csúcspontjára érkezett az eséseinek, remélem, legalábbis, ugyanis úgy pofára esett - már elnézést a kifejezésért, de valóban az arcára sikerült landolni -, hogy az első két fogából kitört 1-1 jókora darab. Nem akartam elhinni, amikor megláttam. Semmit nem csinált előtte, csak hátrafordult a Papának integetni, és ahogy visszafordult, eltaknyolt. Sírt, megvigasztaltam, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek ekkora következménye lesz.

Elgondolkoztam, hogy talán nem ártana már most csináltatni Neki fogvédőt, mint a boxolóknak is van. :( Szóval a mi kis gyönyörű mosolyú Zsófinknak recés fogas mosolya lett. És akkor még örülhetek, hogy ezek csak tejfogak...

Amikor még szép ép kis fogacskái voltak...

2011/09/05

Nagyon boldog születésnapot drága Kislányaink!


Ma reggel betöltötték Lánykáink a 2. életévüket. Ez a nap is eljött. Mamával már hetekkel ezelőtt megtanulták a választ a "Hány éves vagy?" kérdésre (Kincső mostanában mindenre nyolc-at mond). Eljött a nap, amikor már be is töltötték. Lustaságból, vagy inkább fáradtságból csak képeket akartam ma feltölteni, holnapra szerettem volna hagyni a szöveget, de tudom, hogy holnap sem lenne több energiám hozzá, így bemásolom az előző kettő megkezdett bejegyzés szövegét. :D

A szokásos adatokat illetve jellemzést azért leírnám:

Kincső: 84,80 cm és 9,5 kg (reggel, minden ruha nélkül)
Zsófia: 85,50 cm és 9,5 kg (-"-)

Beszéd. Összetett kifejezésekkel még nem igazán örvendeztetnek meg minket. Hozzáteszik a tulajdonnevekhez az "is" szócskát, ha kell, mondják, hogy pl. ZsozsoÉ, KikiÉ, valamint nagyon megtanulták a "hagyd abba"-t (hallhatták eleget az elmúlt 3 hétben, amikor öregedtem minden nap vagy 5 évet...). És ebben a legjobb, hogy ugyanazzal a hangsúllyal mondják, inkább kiabálják, amit tőlem hallottak. Ők a tükreim. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez vicces e vagy sem. :D Na, ezzel el is árultam, hogy nem véletlenül nem olvastam túl sűrűn a kedves blogíró társaim bejegyzéseit. Volt két húzós hetünk, aminek, úgy látom, hogy vége.
Egyébként mindent mondanak, csak egy szóval. Jól meglepnek minket, hogy jééé, már ennek is tudják a nevét. Mondókákat is ismernek nagyon sokat, kérik is őket, főleg a Kincső. Szépen elmutogatják. A legújabb kedvenc az "erdő szélén házikó", nagyon szeretik és tündérien mutatják az aktuális részeket. :) De ezen kívül ismernek sok mást, és szerencsémre szeretik is.

Könyv. Imádják őket. Sajnos Zsófinak szokása lett, hogy kitépi a lapokat, vagy letépi a vastag lapról a papírt, és tudja, hogy rosszat csinált, mert ilyenkor jön és mondja, hogy "oó".

Esti ceremóniaváltozás: Egyik este kiküldték a Lányok az Apjukat, mesét követelve. Ez úgy 2 hete kezdődött, azóta fektetés után mondok 1-2 mesét (Boribon-t és József Attila altatóját), van, hogy az egyiket duplán. Már előre mondják a szavakat, amik jönnek. :) Ezután megy Apa énekelni. És csikizni. :P

Evés. Étvágyuk nem javult. Olykor bevezetek egy hét édesség tilalmat. Ilyenkor látom, hogy nem is hiányzik nekik. És azt is tudom, hogy ha éhesek, akkor nagyon szépen esznek, mindent, sokat. A leveseket továbbra is imádják, a húsfélékkel úgy vannak, hogy vagy megeszik, vagy nem. Tészta mindig jöhet, de nem főzök sűrűn, mert hamar éhesek leszünk tőle. :) Csoki, fagyi, csokitorta minden mennyiségben - szinte.

Mozgás. Ezt azért emelem ki, mert a Csajok túl vannak az első önálló bukfencen. Nekem majd kiugrik a szívem, hogy kitörik a nyakukat, de eddig még nem történt baj. Folyton futkároznak, főleg bent a házban, vagy a játszótéren, utcán szerencsére nem.

Viselkedés. Fegyelmezettek továbbra is, nem okoz problémát a tömegközlekedés. DE CSAK akkor, ha egyedül vagyok Velük. Mert amint van segítség, máris kihasználják és valóban két emberes a két Lány. :) HA akarják, szépen megköszönik a kapott dolgokat, de ha nem akarják, akkor nem lehet rávenni őket. Max. mosolyognak huncutul.

Cumi. Eddig még nem nagyon emeltem ki. Cumit elsősorban alvásnál kapnak. DE ha nyűgösek, és nem bírom elviselni a nyafogásukat, a cumiért való rimánkodásukat, odaadom Nekik - még akkor is, ha ezzel is azt bizonyítom, hogy sokszor következetlen vagyok. :P

És akkor jöjjön, amiket korábban lejegyeztem, de nem volt alkalmam befejezni:

A Lányaink egy tündérbogyók - a hisztin kívül. Kezdenek barátságosak is lenni, de ez már szinte kacérság, ahogy a villamosmegállóban illegetik magukat figyelemfelkeltés érdekében. Szinte zárójelben jegyzem meg csak, hogy semmi szükségük bevetni ilyen praktikákat, mert enélkül is feltűnünk, és enélkül is el vannak Tőlük ájulva úgy általában az emberek. És ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Sokszor "el is kérik" az egyikőjüket, hiszen nekünk úgyis kettő van belőlük. :P

Egyre inkább figyelnek a külsejükre. Igénylik a szoknyát (ma pl., hogy meglátták, hogy rajtam az van, le kellett venni a nadrágot és "csa-csa-csa" szoknyát kellett felvenni - azaz olyat, ami jól pörög) és már az is előfordul, hogy kérik, hogy tegyek gumit, vagy csatot a hajukba. Aminek én külön örülök. :)

Elkezdődött nálunk a rajzolás-imádat (2 hete). Ez inkább jó, mint rossz, annak ellenére, hogy hol a wc-ről, hol a hűtőről, hol a hintalóról, hol a szekrényről, hol a konyhabútorról kell letöröltetnem Velük (főleg az Elsőszülöttel) a zsírkréta nyomokat. Szerencsére nagyrészt könnyen lejön. Így egy ideje SZIGORÚAN felnőtt felügyelettel lehet csak rajzolni. Zsófi ráérzett a napocskára. Tudja, hogy a lap tetejére kell rajzolni, és nagyjából igyekszik egy kör formát adni neki. Az eget is tudja, hogy fent kell megrajzolni. Kincső viszont ügyesen színez. Nyomtattam ki Nekik képeket, és látni a színezésén, hogy igyekezett vonalon belül maradni. Ezen kívül szívesen használ több színt, de nem egymás után, hanem először egy színnel több papírt "összerajzol", majd jöhet a következő szín.

Ennyi. Fotók holnap.

Drága egyetlen Kincsőnk! 
Isten éltessen nagyon sokáig második születésnapod alkalmából! Kívánom, hogy legalább ilyen jó egészségnek örvendj egész életedben, mint az elmúlt két évedben! Nagyon, nagyon, kimondhatatlanul, leírhatatlanul szeretünk Téged! Apa és Anya (aki néha már Anyu)

Drága egyetlen Zsófink! 
Isten éltessen Téged is legalább olyan jó egészségben életed során, mint azt eddig is tette! Nagyon, nagyon szeretünk Te kis cserfes Leányzó! Apuci és Anya (hát igen... :D)


2011/07/12

Veszélyes baleset

Ki mással történt volna, ha nem a mi édes kis Zsófiánkkal!? A teraszon is van egy kis medencéjük, a tavalyi, bébi medence, amit a trehány szülők, főleg a trehány anyuka nem ürített ki. Édesen locsolgatatta Zsófink a paprika palántákat, a medencés vízzel, de ugye nem csak a növényekre jutott belőle, hanem a földre, azaz a KŐre is bőven. Pont megdicsértem, hogy milyen aranyos, hogy ad inni a növényeknek, amikor a következő körnél akkorát, de akkorát esett, hogy arra szót sem találok. Naná, hogy hanyatt! Azt hittem, mehetünk egyből a balesetire összevarratni a fejét, de szerencsére megúszta egy nagy, ronda dudorral. Ami nagyon fáj neki, érthető is. Így a pelenkázás sem egy leányálom számára. Ki is kell találnom, hogyan pelusozzam át, mert nem tudja a fejét letenni. Most alszanak. Ő megkapta az én puha kispárnámat, amin ugyan szintén csak oldalra fordított fejjel tud feküdni, de legalább így nem fáj Neki.

Szegénykém, annyira sajnálom. Kincső is olyan édes volt, Ő is sírt a Zsófival együtt, jött és simogatta. És szinte hamarabb mesélte el az Apjának a balesetet, mint a Zsozso. Mondta, hogy Zsozso bumm, és fogta a fejét hátul. :)

Azért örülök, hogy ennyivel megúsztuk, végződhetett volna sokkal rosszabbul is az esése. Minden esetre figyelni fogom a viselkedését, nem lett e agyrázkódása. De csak nem, kemény kis Csajszi Ő. :)

A mi kis mindig balesetes vízi manónk. :)

2011/07/04

Nincs visszaút...

...egyre több szót mondanak ki a Csajok gyönyörűen, érthetően. Aminek külön örülök. :) Nem kell órákig találgatni, hogy mire gondolt, míg a végére ő is, én is türelmetlenek leszünk. :) Tegnap ismét elkápráztattak új szavakkal a Lányok, és ha versenyt kellett volna hirdetnem ez ügyben, akkor a Kincső nyert volna. Annak ellenére, hogy Zsófi mondott több új szót. Kincső ugyanis azt mondta utánam: áttötöti (tudom, ez így homályos, de ha azt írom, átöltözni, akkor már felismerhető, igaz?). Tegnap ünnepeltük Tibi szülinapját és kint a garázsban volt a hússütés, mert esett az eső. Csajok ezt ki is használták, mármint a keletkezett pocsolyákat. És mivel otthon voltunk, nem csináltam ügyet abból, hogy vászoncipőben tocsognak. De egy idő után már nagyon vizesek voltak, ekkor mondtam a Kincsőnek, aki térdig vizes volt, hogy menjünk átöltözni, mert megfázol a végén. És akkor Ő utánam mondta a szót. :)

Este Zsófi sorolta fel, mit lát éppen:
maci
cumi
poci

Reggel szintén Zsófi mesélte el az állatokat:

csacsi (így mondta, cs-vel)

Amiket mind a ketten mondtak:


puszi

Azt hiszem, eljött az az idő, amikor már nem mondhatunk bármit, még viccből sem, mert hamarosan vissza fogjuk hallani a szájukból, és az úgy már minden lenne, csak nem vicces... :)

2011/07/01

"Jó reggelt!" helyett...

Kislányaink nem semmik! Ma reggel az Apjukat nem úgy köszöntötték, ahogy szoktak minket, hogy Apa vagy Anya, hanem így: tábbi, busz. És a magyarázat hozzá: tábbi = teletubbie (tegnap nézték), a busz alatt pedig a Budapest Bár együttes új számát értik, ami a Waka waka óta az első slágerük...

Ezek után mit tehetett Apa, beindította Nekik a Teletubbe-t. :) Csajok, Nektek is jó reggelt! :)

2011/06/30

Zsófi beszél

Ismét Zsófiról lesz szó, remélem, hamarosan Kincsővel is tudok dicsekedni e téren. Bár, ahogy Anyu is mondta ma, hogy hamarosan nem győzünk a kérdéseikre válaszolgatni. Így belegondolva, lehet, hogy jobb is, hogy "csak" az egyik Gyermekünk kezdett neki a dumcsinak.

Ezek az úgymond legújabbak, amiket rögtön felírtam, bár sok jelentősége nincs, mert minden nap hallunk Tőle újabb szavakat, de ha már kivételesen feljegyeztem őket, akkor le is jegyzem. :)

efa - elefánt
biti - Tibi, de volt már TIBI is. :)
tévé - tv (na, nem mintha sűrűn néznék, de mégis tudja)
köszi
szivi - szívesen
bocs
pudi - pudding
pisi
bili
pápá (új játék, és azért mondja)
baázs -  Balázs
mé - még
csipi - csípős, vagy a kismadár (értelemtől függően)


Kincső nem mond sok mindent még, sőt, igazából szinte semmit, de ez egyáltalán nem zavaró, mert mindent megértet velünk. Persze jobb lenne, ha mondaná, de nála valahogy olyan ez a nem-beszélés, mintha dacból hallgatna.
Egy szó van, amit Zsófi nem mond ki, igaz Ő sem teljesen, de ettől függetlenül ez az övé: ping - pingvin. :)


Lehet, hogy a közeljövőben Róla fogok többet írni!? :) De csakis jót szeretnék! :)

Udvarias

Zsófink ma reggel meglepett. :) Kincső odavitte Neki a cicáját, erre azt mondja: köszi.

Azt hittem, rosszul hallok. Mert az természetes, hogy mondogattam Nekik már egy ideje, de eddig még sosem használták. :)

Már szépen mondja a "szivi"-t is, reggel még civi volt, de mostanra finomított. :)

2011/06/14

Végre!

Végre nem két Zsozso lányunk van, hanem Zsozso és Kiki! :) Szombat óta magától hívja így Zsófink a testvérét! :) És még van egy csomó új szó, amit gyönyörűen ejt ki:

- eper (pedig nem kap enni, mégis már a hajcsatot is felismeri)
- vízipók (vizsipó)
- busz
- civi (CsiVi kutyánk)

Na, persze több nem jut eszembe, pedig hétvégén mondott egy csomó új szót. Sziporkázott a Drágám. De Kincső is, aki miután a Mamáékkal volt sétálni, futott felém és kiabálta, hogy ANYU! Eddig mindig Anya voltam, úh. csak úgy repesett a szívem a boldogságtól! :)

Kincső hétvégén is bemutatta, mennyire édes egy Lány! Bánkon voltunk, ezúttal csak a szüleimmel. Külön bejegyzésben árulom el, miért, hogyan volt, van tök édes! :)

2011/05/30

Mindenféle



Igen, ez most egy olyan mindenféle bejegyzés lesz. Lehet, hogy várnom kellene vele ötödikéig, de most előre jellemzem őket. :) Kivételesen felírtam pár dolgot egy lapra, hogy ne felejtsem el, ezeket fogom most megosztani a kedves olvasóinkkal. :)

Zsófink egy harci amazon.



Kincső egy tündérbogár.


Ezeket ugyan nem jegyeztem fel, csak úgy eszembe jutottak, de röviden így lehetne jellemezni mostanában a kislányainkat. Zsófi folyton beleköt a Kincsőbe, méghozzá úgy, hogy ő békésen játszik, egyedül, türelmesen, belefeledkezve a játékba, élvezi látni rajta, erre egy pillanat alatt ott terem a Hugicája és máris kikapja a kezéből az adott játékot, és visítva rohan el vele, mintha ő lenne a kárt szenvedett fél. Ezekből különben hatalmas visítások szoktak keletkezni, amit elég messze el lehet hallani, főleg, ha még én is megemelem a hangom, hogy túlkiabáljam őket. Na, akkor inkább nem kérdezném meg a szomszédokat, ki mit gondol éppen. :)

A reggeleket két hete szinte minden nap hatalmas vinnyogással kezdték. Alighogy kijöhettek az ágyukból, elindultak a játékokhoz és már szinte indult a napi vita, veszekedés, stb. Egyik ilyen napon voltam úgy, hogy pillanatok alatt összekaptam magam és mentem velük a játszótérre. Nem érdekelt, hogy még sosem voltam egyedül velük, csak az motivált, hogy csend legyen körülöttem. Mármint veszekedés mentes légkör. Ez nekem már felér a csenddel. :)

Szóval elmentünk a játszótérre, 9 óra előtt pár perccel értünk oda - akkoriban MÉG 8-ig is aludtak a Csajok, nem úgy mint jó pár napja, hogy fél 6-6 között ébrednek... :(

A játszótér zárva volt még, pedig elvileg 8-tól nyitják... Na, a Csajok egyből rázendítettek. Azt a csalódást, amit akkor érezhettek, le sem tudnám írni. Húúú, gyorsan előkaptam a kis finomságokat, amit vittem magunkkal, hátha éhesek lesznek. Valamennyire le is csillapodott az üvöltés, én próbáltam felhívni a kerítésen megadott telefonszámot, de senki nem vette fel. Viszont pár perc múlva megjött a kulcsos bácsi és beengedett minket a térre. Csajok persze egyből rohantak be, szanaszét, élvezték, hogy végre bent lehetnek.

Szerencsére minden simán ment, nem volt semmi gond. Zsófi abszolút tud egyedül felmenni a csúszdára és bátran lecsúszik, míg Kincső igényli, hogy legalább mellette legyek, de néha a kezét is meg kell fogni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó érzés is az, amikor még szükség van rám, ránk. :) Kicsit később jöttek még gyerekek, így össze lehetett keverni a homokozó játékokat, mert a gondos szülők (Gábor és én) még mindig nem írták bele pár játék kivételével a monogramokat.... :) Zsófi persze itt is alakított. Amikor még szabad volt mind a két hinta, Kincső elindult az egyik felé, kérdeztem is Zsozsókától, hogy szeretne e Ő is jönni, de nem-mel válaszolt és ment csúszdázni. Eddig nincs is probléma. Csakhogy időközben beült egy másik gyermek is a hintába, és alig ült benne pár perce, jött a mi kis Másodszülöttünk és csapott egy kisebb patáliát, hogy márpedig ő is hintázni szeretne. Türelméről nem éppen híres Leányunknak volt pár kellemetlen perce, de végül megnyugodott és elment mással játszani. :)

Szóval két hete lassan, hogy egyedül is elmentem Velük a játszótérre, ami azóta is nagyon jó figyelem elterelés a vinnyogásról, valamint arról, hogy én most nagyon álmos, fáradt vagyok és hisztizni akarok a cumimért. Merthogy nagyon cumisak lettek a Csajok. Illetve lennének, ha kapnák minden egyes kérésre, de nem kapják, hiába hiper-szuper modern cumik ezek már, és nem tesznek kárt a fogukban, stb. Holnap szeretnék Velük elmenni a tátikára, ami egy zenés, verses kis foglalkozás a gyerekeknek. Hangszerekkel, játékkal. És most, hogy már nem alszanak délelőtt, meg is lehet valósítani. Ja, és állítólag vihetem őket egyedül is, nem kötelező a két gyerek-két felnőtt felállás sem. Ettől függetlenül, ha ráér a Jutka, akkor megkérem, kísérjen el minket, az úgy mégiscsak kényelmesebb, ráadásul sokat kell buszozni. Ilyenkor azért sajnálom, hogy nem tudok vezetni. De azért így is megoldom. :)

Kincső mostanában eléggé önálló kezd lenni, illetve szeretne lenni. Többször előfordult már, hogy egyedül akarja felvenni a kis cipőcskéjét, vagy a szandálját. Hagyom egy darabig, hadd próbálkozzon, aztán elmegy a türelme, mert nem sikerül, akkor de csakis a legvégén engedi, hogy segítsek neki, ilyenkor együtt vesszük fel a cipellőt. :) Szerencsére nem minden cipőfelvétel zajlik így... :) Egyébként Kincső egy nagyon érdekes jellemű Lány. Nagyon jól eljátszik egyedül, nagyon félre tud vonulni a Húga javára (legyen szó játékról, vagy rólam, vagy a Gáborról), ugyanakkor azon kívül, hogy ilyenkor is szemmel tart minket, vagy inkább a Zsófit, nagyon ragaszkodó. Nemcsak hozzám, hozzánk, hanem elsősorban a Zsófihoz. Ha előbb ébred fel, folyton mondja, hogy Zsozso. Ha kap valamit, inni, enni, bármit, egyből kér a Zsófinak is, nehogy Ő ne kapjon. És ez mindig így van, ez nem csak néha, hanem minden egyes esetben. Amit Ő kap, az jár a Zsófinak is, és gondoskodik róla, hogy ne is maradjon ki a testvérkéje semmiből, amiből Ő is kap. Nagyon aranyos és megható ez a figyelmessége.


Viszont Kincső makacsságához fűződik egy másik mozzanat is, amikor is pénteken nem volt hajlandó megengedni, hogy adjak rá tiszta pelust. Amúgyis hadilábon állunk Vele pelenkázás terén, valahogy most jött abba a korszakba, hogy küzdelem minden második pelenka csere. Van ilyen, tudom jól, nem is aggódom, hogy ez most már mindig így lesz, majd átlendül újra. Szóval, pénteken úgy döntöttem, hogy akkor nem erőltetem a pelenkát. Adtam rá egy bugyit, és szóltam Neki, ha kell pisilni, vagy kakilni, jelezzen, de még időben. Persze Zsófinak is bugyi kellett, pelus nélkül. Jaj, hogy élvezték, nem győztek fel-alá rohangálni, tök cukik voltak. :) Pár hete nagyon jól elszórakoznak azzal, hogy fürdés előtt rápisilnek DIREKT a pelenkázóra, majd a fürdőkádban is nagyon jókat pisilnek, hogy aztán meg tudják mosni a puncijukat. :) Jól elvannak ám. :P
Gábor lehozta a padlásról a bilit, de csak egyet talált meg, utána én is felmentem, MERT amíg én elmostam a megtalált egyet, addig Kincső felmászott (!!!!!!!!!) a padlásra. Jövök vissza, hogy megmutassam Nekik, hova kérem a pisit és a kakit, de csak a Zsófit látom, aki szintén a nekiindult a padláslépcsőnek. Már a 4. fokán állt. Keresem a Kincsőt, nem látom sehol. Erre felnézek, és az utolsó lépcsőfokon állt. Majd meghaltam ijedtemben!!! Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel, szépen, normális hangerőt erőltetve magamra hívtam a Gábort, aki a padláson volt, hogy segítsen a Kincsőnek fellépni, mert már csak az volt hátra neki, de azzal küzdött. Persze a Zsófinak is fel kellett mennie, ezért mentem fel én is. De előtte Zsófit még ráültettem a bilire és nagyon ügyesen bele is pisilt. Elég sokat. Kincső nem volt hajlandó ráülni a bilire, ezért Gábor felhozta a Jutkánál lévőt, ami nagyon aranyos, figurás, meg görgős is, szóval jól eljátszhat rajta a gyerek, amíg elvégzi a dolgát. Na, ez már a Kikinek is bejött és pislantott a bilibe egy nagyot. Innentől kezdve az volt a játék, hogy ki tud többször belepisilni a bilibe. :) Fürdés előtt pár perccel látom, hogy Zsófi nagyon nyomja a nagydolgát. Na, gyorsan le a bugyi, rácsüccs a bilire, így abba pottyant bele. De ez nem szándékos volt részéről, és a Kincső is inkább a kádba nyomta bele, mint a bilibe. :( Előfordul. Azóta nem akarnak a bilire ülni, de a Kincsővel továbbra is küzdelem egy-egy pelenka csere.

Aztán. Volt, hogy kezdtek tönkremenni a banánok. Klári Mama ellát minket banánnal, de a Csajok csak ritkán eszik meg. Mivel kidobni nem akartam, gondoltam, készítek belőle turmix-ot, aztán vagy megisszák, vagy megisszuk mi. Na, persze elég nagy adag lett, több, mint 1 l tejből csináltam, úh mindenképpen jutott volna nekünk is belőle. Lényeg, hogy nagyon, de nagyon nagy sikert aratott!!! Zsófi majdnem 3 pohárral megivott belőle (persze nem felnőtt méretű vizespohárral...).


Volt/van egy kis taknyosság is, sajnos. Zsófi pénteken (20-án) volt taknyos, majd szombatra elmúlt neki, de akkor meg Kincsőn jött ki. Zsófin hétfőn újra. Egész héten küzdöttünk vele, inkább Kincsőt viselte meg jobban. Neki a mellkasát is kennem kellett, mert köhögött alváskor. Először WickVaporub-bal kentem be, de azátn nem nagyon használt, így a régi fortély mellett döntöttem és disznózsírral kentem be a mellkasát. Ugyan a köhögést elmúlasztotta két nap alatt, viszont olyan kiütéses lett a bőre, hogy csak na! Ennek is kellett pár nap, hogy elmúljon nyomtalanul, de mára már csak napi 1-2 orrtörlés maradt számára, Zsófinak pedig ma először, hogy nem kellett egyszer sem megtörölni sem az orrocskáját. Két napig porszívóztuk is az orrukat, mert muszáj volt. Utálják. Én is.

Beszéd. Úgy veszem észre, hogy egyre jobban beindult a fejlődés e téren is. Minden nap meglepnek egy új szóval legalább. Főleg a Zsófi dumásabb. Csak úgy, minden bevezető nélkül kimondja a tárgy nevét. A gomb-bal kezdte. Aztán volt már a játszóruha is, amit nagyon szépen ejtett ki, valóban érthetően. Most nem jut eszembe más szó, de igyekszem a valódi hófordulójukra összeírni párat, hogy ne csak írjam, hogy mennyit beszélnek már, hanem igazolni is tudjam. :) Viszont sokat beszélnek a saját kis nyelvükön is, amitől nagyon félek, nehogy az ő kis nyelvük legyen az elsődleges nyelv, és a magyar csak a külvilággal való kommunikáció nyelve. Remélem, nem így lesz!

Zsófink folyton összetöri magát. De tényleg. Tudom, minden családban kell, hogy legyen egy ilyen gyerek, nálunk Zsófi ez. A száján ért sérülés a mai napig nem múlt el. Valamelyik nap fel lett állítva az örökölt ugrálóvár. Hiába volt az az első, hogy meg lett mutatva, hogyan kell kijönni belőle, hiába jöttek ki többször is egymás után hibátlanul belőle, Zsófi csak addig ügyeskedett, míg ki nem próbálta, milyen az, amikor fejjel előre mászik ki. Pedig még rá is szóltam, hogy forduljon meg, és vissza is mászott. Meg is nyugodtam, visszafordultam Kincsőhöz, erre már csak a nagy üvöltést hallom, és hátranézve látom, hogy a keze maga alá gyűrve, arccal előre lóg ki az ugrálóból, lába még bent van, de az arcával már felmosta a kövezetet. Jól felhorzsolta az állát, a száj-orr közti részt és ha ez nem lett volna elég, még az orra is vérzett!!! Nagyon sokáig. Sőt, még másnap is véres trutyi jött ki az orrából. :( Egyébként Zsófink egy kis cicababalány. Folyton azt lesi, hol tudja magát nézegetni, és nagyon tudja magát illegetni is. :)

Itt éppen a sütőben nézegeti magát. :)

Most viszont már lassan 3 órája alszanak a Csajszikák, úh. be is fejezem az írást, mert fel fognak ébredni hamarosan. Következő bejegyzésemben elmesélem, milyen volt az esküvő, valamint a vele járó út Gyulán, illetve Békéscsabán. :) Aztán adós vagyok a gyereknappal is, és talán utol is értem magam. Talán.

Végül egy kép, amin sikerült megörökíteni Kincsőnk önfeledt nevetését (még ha félpucér is). :) Ez nem azon a pelenka mentes napon készült! :) De legalább látni, milyen "vastag" gyerekeink is vannak. :)