Hétköznapjaink

Szerencsére sikerült rájönnöm, ha kint vagyok a Csajokkal, akkor sokkal elviselhetőbbek, mint idebent. :) Sőt, akkor kimondottan jó gyerekek, akik ugyan sokszor nem fogadnak szót kint sem (pl. NE szórd ki a homokot a fűre, csak bent a homokozóban játsszál vele), de még így is sokkal, de sokkal jobban lehet velük bírni, mintha bent lennénk. Főleg, amióta fel lett állítva a hinta és homokozó is fel lett töltve, azóta sokkal viselhetőbb a kinti lét. Anyu vett egy csúszdát, de az nekem egyedül életveszélyes lenne, így megköszönve a lehetőséget, inkább vittük ki Fótra hozzájuk, mert ott tuti van mindig két felnőtt, aki tud Rájuk figyelni. Nekünk elég egyelőre a homokozó és a hinta. Illetve nekem elég, ha rajtuk múlna, csúszdapark lenne a kert. :)

Igor is feljön ilyenkor hozzánk, élvezi, hogy van társasága, még akkor is, ha nagyrészt csak fekszik a közelünkben, de ahogy megyünk mi is tovább, a homokozótól a hintáig, jön velünk. :)

Ez a kintlét azért is jó, mert így széépen reggeliznek, tízóraiznak a Lányok. Rájárnak a sajtos perecre (általában azt kapnak) és szépen elfogy mire elérkezik az alvóidő.

Zsófi arcán itt látni a fóti sérülése... :)

A perecért villamossal szoktunk menni, és a fáradtságuktól függ, hogy gyalog jövünk e haza (ez egy jó órás séta az Ő tempójukban), vagy villamossal. Már kétszer megúsztam a büntetést. Két megállót megyünk csak, de mostanában összefutok az ellenőrökkel, de eddig nem büntettek meg, szerencsére.

Szintén múlt heti dolog, hogy a Lányok megették életük első (fél) lángosát (fokhagymás, sós). Jaj, nagyon ízlett Nekik. Mentünk feladni a húsvéti üdvözlőlapokat és szerettem volna valami uzsonna félét venni nekik a piacon, de már későre járt, és be voltak zárva a pékárusok, de a lángosos még éppen nyitva volt. Na, vettünk is Nekik egyet. Nagyon, de nagyon ízlett, nem győzték enni. Még a fagyis is nyitva volt, úh. jutalomból a szép evésért kaptak egy (fél-fél) gombóc csokifagyit. Direkt külön tölcsérbe kértem a nénitől. Tavaly már ettek a jégkrémünkből, de fagyit, tölcsérből még soha nem ettek. Mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt ennek is. Persze Zsófi leette magát, ez már szinte természetes. :)

Túl sokat nincs időm unatkozni, valami mindig akad, amitől jó gyorsan eltelik a nap. :) A hétre is sikerült pár programot bezsúfolni. Tegnap eljöttek a Mamáék ebédre hozzánk, ugyan az ebédet végül Árpi készítette, de hogy ne maradjak munka nélkül, sütöttem egy fincsi csokitortát. Ma délután fülészetre megyek (vááááááááá!!!!!), holnap délután Anikó barátosnémhoz és Dorci Lánykájához megyünk a Csajokkal, csütörtökön elvileg egy kicsit idősebb Ikerpárhoz mehetnénk játszani, itt laknak a közelben, pár hónappal idősebbek, mint a mi Lánykáink és ők vegyes páros. :) De ezt még pontosítani kell az Anyukával, pénteken délelőtt védőnői előadásra megyünk, ha nem lesznek túl nyűgösek a Lányok, szombaton egy "volt munkámhoz" megyünk, az első ikres családhoz, akiknél elkezdődött az én jó életem, akiknél megerősödött bennem az ikrek utáni vágy. :) Vasárnap pedig megyünk a Ligetbe majálisozni. :) Jaj, de várom a hétvégét! :)

Be van minden napunk táblázva, de hogy őszinte legyek, ha nem lenne, akkor sem töltenénk a napot a 4 fal között, valamit biztosan kitalálnék. Azt az egyet sajnálom, hogy nem tudok járni a Lányokkal Tátikára. :( Szeptembertől megpróbálom megszervezni, mert annyira jó a zene-, ritmusérzékük, hogy szerintem érdemes lenne fejleszteni. Nem akarom rájuk erőltetni, de mivel mind a ketten Gáborral elég botfülűek vagyunk, látjuk, tapasztaljuk magunkon, hogy mióta rendszeresen járunk táncolni, főleg amióta salsázni is járunk, sokkal, de sokkal jobb lett a ritmusérzékünk, felismerjük akár a modern zenékben is a táncstílusokat, és mivel többször hallgatunk a héten kimondottan tánciskolás zenéket, a Csajok is olyan jól rázzák a csörgőket ritmusra, hogy csak nézünk egymásra a Gáborral meredt szemekkel, hogy ez igen! Ezért szeretném, ha lenne alkalmunk, módunk zenebölcsibe járni. Tudom, hogy hasznukra lenne, még ha ez a Tátika nem is olyan szuper, mint Kati néni, de azért nem rossz egyáltalán. :) Szintén múlt héten az egyik perc vásárlásunk alkalmával leszólított egy apuka, ikrekkel volt ő is, csak már nagyobbak voltak és ők is vegyes párost alkottak, és ajánlotta a Ringatót. Ami nekem annyira nem jött be. Amikor hazaértünk, összefutottunk a másik ikres Anyukával, akit fentebb említettem, ős ő is a ringatót ajánlotta. Na, de majd megmagyarázom neki, hogy a Tátika sokkal jobb. :)

Hétköznapok

Mindig csak a hétvégéket említem meg, a hétköznapokról nem írok sosem. Igaz, túl sok minden nem történik velünk ilyenkor. Azt azért mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy minden szerdán jön a Dédi meglátogatni az ő kis Dédunokáit. Ilyenkor mindig hoz valami finomságot, palacsintát, vagy éppen fánkot, amit éppen van kedve sütni, és persze hoz főtt ételt is, mert meg van győződve, hogy ÉN nem főzök változatosan, azért nem esznek a Lányok. :) Nagyon aranyos, és lelkes, örülök, hogy jön. :)

 Zsófi eszi a palacsintát.

 Kincső nézi, hogy elfogyott a palacsintája.

És aki még szintén felnéz hozzánk, ha az ideje engedi, az nem más, mint a Nagyi. Én ezt az időt szoktam kihasználni a vasalásra, konyha rendbe tételére, vagy esetleg a blog írására. :)

Nagyival nagyon jól eljátszanak a Lányok, aki kapható is mindenféle játékra. Amíg nem tudtak egyedül menni, ő volt az, aki fáradhatatlanul rótta velük a köröket, felváltva hol az egyikkel, hol a másikkal, aztán mind a kettővel, amikor már tudtak úgy is menni. Most pedig már rendesen lehet velük játszani. A következő fokozat szerintem az lesz, amikor a Nagyi elviszi őket is tornázni. :)

Kincső áll az alagútban, Zsófi külső szemlélő. 

Egy másik alkalom, amikor kalap próbálgatás volt a fő program. :)

 Zsófi a kis kalapos Hercegnő. :)

 Kincső egy vagányabb fejrevalót választott.

Múlt héten kivett a Csilla megint egy nap szabit, és ezt a napot ismét velünk töltötte. Ő is remekül elvan a Lányokkal, már megbirkózik a pelenkázással is. :) Azért, ha nagyon büdös jön ki a pelusból, azt szívesebben adja át másnak. :P De minden mást ügyesen megcsinál, és szó nélkül. Ahogyan más sem a családban, ő sem hagyja, hogy a Lányok bolondot csináljanak belőle és az orránál fogva vezessék, így kellő határozottság is párosul a kedvességéhez.

 Séta után vagyunk éppen, Kincső már nagyon fáradt.

Tehát azért mindig eltelnek a hétköznapok is, túl gyorsan is számomra. Mindig nagyon örülök, ha jön hozzánk valaki látogatóba, mert mi még nehezen mozdulunk ki itthonról egyedül. Nemsokára viszont már tudok menni velük villamosozni, buszozni, elég nagyok lesznek hozzá, és ha végre jó idő lesz, akkor mindezeket bevállalom a jó kis játszótér miatt, ami mindannyiunknak nagy élmény. :) De addig maradnak a közeli utcákban megtett séták, a patak, a villamos, a postás és hasonló izgalmas jelenségek elnézegetése, valamint a délutáni közös, családi bevásárlások, amiket szintén nagyon élveznek, főleg, ha bkv-val megyünk és nem autóval (de akkor csak apróságokat tudunk beszerezni).

Hír-adás

Régen írtam, nincs sok kedvem és energiám sem írni mostanában. A Lányokon valami rossz passz van - de már vagy egy hete. Kb. mióta megint szeretnek fürdeni, ill. már előtte kezdődött. Engem teljesen kiborítanak a viselkedésükkel, amit jobb, ha nem minősítek... Az alvásuk ismét pocsék lett, csak ha nagyon kifáradnak, akkor hajlandóak aludni normálisan. Vannak éjszakák, amiről lehet, hogy jobb lenne hallgatni, de mivel ez a blog nem csak a szépet és jót köteles megörökíteni számukra, ezért ezekről a kevésbé szép és könnyű napokról is be kell számolnom, hiába nincs hozzá kedvem. És nem azért nincs kedvem, mert ciki, hanem mert elég egyszer átélni, nem jó újra felidézni. Néha nem tudom eldönteni, hogy miért olyan kezelhetetlenek. Ilyenkor szokott jönni "régen" a szokásos mellébeszélés, hogy ilyen-olyan front van, vagy éppen jön a foga, vagy a hasa fáj (ami ugyan nem volt rájuk jellemző), vagy vagy vagy, vagy minden összejött egyszerre, holnapra elmúlik. Hát, jelentem ezek közül nem tudom melyik az, amelyik hatására teszik pokollá nap mint nap az életemet az én életem értelmei, de az is lehet, hogy egyik nap ez, másik nap, és ezért nem lesz vége, mert mindig van valami. Be kell valljam, hiába a sokévnyi tapasztalat, nem tudom helyesen kezelni a hisztijeiket, a kiborulásaikat. Szerintem legalábbis. Mert, ha tudnám, akkor nem tudnának kiborítani. Gábor mondta is ma reggel, amikor ismét nagyon jó hangulatban voltak a Lányok, én pedig reggeli után elmentem lefeküdni, hogy akkor én most JÓL kialszom magam és akkor le fog peregni rólam minden (mintha megtehetném hétköznap reggel, hogy fogjam magam és visszafeküdjek aludni). Aztán pár perc múlva Gábor lecsendesítette a Gyerekeinket, felhívta a figyelmüket, hogy az Anyjuk már el is menekült a visításuk elől, úh. jó lenne, ha nyugiban lennének. Aranyos volt, ahogy mondta nekik. :) Persze előjöttem, mi mást tehettem volna, aztán Gábor közölte velem, hogy azért ilyenek a Csajok, mert ÉN hagyom magam. Hagyom, hogy felidegesítsenek. Jólesett, köszi. Aztán ment dolgozni. Én pedig maradtam. És hallgattam és tűrtem tovább - a Gyerekeim hisztijeit.

Egyik éjjel buliztak. 11-től fél 2-ig. Tök jó volt. Nem vagyok biztos benne, hogy másnap éjjel volt e, vagy az azutánin, de akkor meg Zsófit nem lehetett elhallgattatni. De kemény voltam, és hagytam üvölteni. Negyed órán keresztül tuti üvöltött, a végén már "anyázott". Mit csinált Gábor eközben? Horkolt mellettem. Ennyi. Nekem is ilyen lazának kellene lennem. Talán.

Most is énekelget az egyikőjük. Délelőtt is nehezen aludt el valamelyikőjük. De már nem merek bemenni, mert egyből kihasználják.

A mosott rongy hozzám képest egy frissen mosott s vasalt csipketerítő. Ez van. Már egy hete visszasírom azt az időszakot, amikor csak feküdtek a kanapén és elvoltak, csak nézegettek, ettek, aludtak. De jó gyerekek voltak akkor még! :)

Egyébként nagyon aranyosak, amikor éppen nem ilyen hárpiák, a csatot is egyre hosszabb ideig hajlandóak megtűrni a hajukban. :) Imádják, ha pattogtatjuk a labdát, Kincső lelkesen csapkod, mintha Ő is pattogtatna. :) A fürdőkádban újra nagyon bátran járkálnak le-föl, pakolnak, amit csak elérnek. Mostanában buborékot is szoktunk nekik fújni. Zsófi annyira nem lelkes, ha éppen rajta vagy az arca előtt pukkan ki, de különben tetszik nekik ez is. Karácsonyra megkapták Boribon összes könyvét, ez azóta is nagy sláger, és aminek külön örülök, hogy nem hogy nem tépik szét a könyvet, de még csak össze se gyűrik a lapokat. Ügyesen tudják betenni a helyére a fa-kirakóst, aminek kis fogantyúja van, direkt ilyen kicsiknek.
Szépen mondogatják nem csak a "nem" szócskát, hanem az "igen"-t is. Előfordult, hogy Kincső még azt is mondta, hogy "szép". Tök cuki volt. :) Zsófi beszéde nem ennyire fejlett, de igyekszik Ő is. :)
Karácsony előtt óta isznak egyedül, egyre ügyesebben.

Most, hogy vettünk új babakocsit, kiderült, hogy utálnak babakocsizni... :( :D Azt hittem, amikor hosszú idő után először elmentem Velük, hogy fáradtak, aztán amikor Anyu ment el Velük, akkor is balhéztak, ekkor már világossá vált, hogy Ők már NAGYlányok, nincs szükségük babakocsira!!! :)) Ma sétáltunk egy nagyot, gyalogosan, egy órát. Háát, a végére jól kikészültek, de kaptak túró-rudit a közértben, igaz, csak itthon ehették meg. Az is jópofa volt, a közért. Most először voltam velük egyedül bent. Kincső egyből kiszúrta a gyerek bevásárlókocsit (fém, és olyan, mint a nagy, csak miniben). Zsófi is szeretett volna egyet tolni, de végül nem hadakozott az ellen, hogy belepréseljem a kis kocsiba és a Kincső (és én) tolja. Édesek voltak, nagyon. És egy ekkora séta és túró-rudi után NEM alszanak! Merthogy tök fáradtak voltak, nem győzték dörgölni a szemüket.

Ezzel adós voltam múlkorról, de wise lady segített, mint mindig, ha blog-problémám van, aztán persze Tibi segítségét is igénybe kellett vegyem, de hát ez már csak így van, nem érthet egy ember mindenhez. :)