Látogatóban Pankáéknál

Eljött ez a találkozás is. Ez is többször át lett téve, de végül szombaton el tudtunk menni az én első magyarországi bébiszitter gyermekeimhez látogatóba. Háát, nem túlzok, amikor azt írom, bizony elsőre igen meglepődtem, amikor megláttam az én kis Drágáimat, akik annyit nőttek, hogy szinte rájuk sem lehetett ismerni!

Tündériek voltak, mint mindig, és a legnagyobb fájdalmamra ezúttal nem én voltam a nagy szám, hanem a Kislányaim ÉS Gábor! Kristóf le sem szállt Gáborról, míg Panka és Rita a Csajokkal volt egész idő alatt elfoglalva. Korábban rajtam csüngtek egész idő alatt, most meg el voltam hanyagolva.

Mondjuk így legalább tudtam beszélgetni egy kicsit, hiszen ezekre korábban nem jutott idő. Pont a sok beszélgetés miatt nem is készült több kép, amit nagyon sajnálok, de nem is lett volna szívem félbeszakítani a kedves játékokat azzal, hogy álljunk be egy csoportkép erejéig! :) A képeken látszik, hogy a Nagylányok mindig a Kicsik körül voltak, és az, hogy a Kristóf Gábort foglalta le. :) Elnézve őket, fel is merült bennem, hogy milyen jól állna Gábornak egy fiú-gyerek is... :)

Jó sokáig maradtunk Pankáéknál, az eredetileg 6 órási távozásból 8 órási lett!!! Így nagyon nem jött össze aznap a 7 órási fürdetés. :) De mint írtam, annyira jól érezték magukat a gyerekek, kölcsönösen, hogy nem akartuk korábban elszakítani őket egymástól. Csodával határos módon Lányaink nem aludtak el a hazavezető úton, pedig még be sem ültek a székükbe, már kérték is a cumit, úh. a búcsúzkodásnál ki kellett venniük a szájukból, hogy tudjanak puszit adni kedves vendéglátóinknak. :)

Zsúfolt hétvégénk nem ért véget a szombati nappal, de az már jöjjön egy új bejegyzésben. :)

Látogatóban

Húúú, nem is tudom, mióta beszéljük Andival, hogy most már tényleg össze kell hoznunk egy találkozót, mire végre sikerült. Andinak szintén ikrei vannak. Vele még pocakos korunkban ismerkedtünk össze, a védőnő által szervezett ikerklubban. Egyből szimpatikus lett, így külön örültem, amikor véletlenül összetalálkoztunk a közértben, hogy lám, még ez is közös bennünk. Az ő gyermekei, Villő és Milán, két hónappal idősebbek a mi Lányainknál. Pont ma egy hete, amikor éppen kikísértem a Klári Mamát, találkoztunk megint. Már bent ült az autóban, amikor észrevett és kb. 3 mondatban megbeszéltük, hogy akkor aznap délután át is megyünk hozzájuk. Meg is ejtettük a látogatást, ami nagyon jól sikerült. Nekem ezek a látogatások mindig tanulságosak, és várom, hogy viszonozhassuk őket. És hogy miért tanulságosak? Azért, mert látom, hogy a gyerekek mennyire féltik (szépen fogalmazva) a játékaikat az idegen gyerekektől. Nálunk nagyon nem volt még azóta gyerek, mióta a Lányok ilyen "nagyok", de a legutolsó kis Látogatónk esetében nem voltak irigyek. Érdekes volt látni a változást a gyerekeken. Eleinte nem nagyon érdekelte őket a két új Lány megjelenése, sőt! Aztán eltörött a mécse, és először Milán borult ki azon, hogy osztoznia kellett a játékokon, még akkor is, ha neki esze ágában sem volt játszani az adott játékkal. Folyton lecsapta magát a földre, szerencsére a fűbe, nem a kőre, és úgy üvöltött. A hangereje meg sem közelítette a mi Lányainkét... :) Édes volt, ahogy szipogott. Ezt többször eljátszotta. Végül Villő is kiborult. Aztán bementünk a házba, ahol volt egy csúszda. Na, innentől kezdve esély sem volt arra, hogy újra kimenjünk a kertbe játszani. De végülis bent is nagyon jól elvoltak a gyerekek, és itt nem volt vita sem.

Nagy sokára eszembe jutott, hogy van nálam fényképezőgép, így kattintottam pár képet. A gép teljesen lekötötte Milánt, nem győzött fotózni, és nézni, hogy mit csinált. Nagyon édes volt. :)

Reméljük, hogy hamarosan mi is viszonozni tudjuk a kedves vendéglátást, ahol Lányaink valóban jól érezték magukat. :)

Hosszú hétvége Fóton, barátnőzéssel és Macifarmmal megspékelve

Készültünk rá, vártuk nagyon. Kíváncsi voltam, hogy fogjuk teljesíteni családostul az állatetetést. Nem volt semmi galiba. Aránylag időben ki lettek engedve reggelente a tyúkok, össze lett szedve a sok sok tojás, amit a Csajok külön élveztek, főleg, ha szabad lett volna lehozniuk saját kézben a tojikat. :D CsiVi is örült nekünk, nagyon. Lányok még aludtak az autóban, amikor megérkeztünk.

Szombaton ebéd után indultunk. Hozzátenném, hogy a Csajok NEM aludtak délelőtt, NEM ettek ebédet. Korábban is indultunk a tervezettnél, még be kellett ugrani a Klári Mamához is, ahol bezzeg gyönyörűen ettek a Lányok... Lencsefőzeléket, majd fánkot ettek. Ezek után persze nem kellett sok, hogy elaludjanak az autóban. Zsófi ébredt hamarabb, Őt Gábor hozta be a házba, Kincső ráhúzott még egy jó félórát, érte én mentem. Egyből fel kellett mennünk a tyúkokhoz, mert olyan balhét csapott, amikor be akartam menni vele először a házba. Gondoltam, jó lenne átöltözni. Háát, Ő nem így gondolta... :D Így csak bekiabáltam a Gábornak, hogy mi felmentünk, jöjjenek utánunk. Aztán ha már kint voltunk, és elég volt a tyúkokból, elmentünk sétálni. Illetve csak szerettünk volna sétálni, mert a lovaknál lecövekeltünk, Csajokat mozdítani sem lehetett. Zoli integetett, hogy menjünk be, és mi ugyan nem akartunk, de végül engedtünk a Lányoknak, és körbejártuk a tanyát. Akadt egy vezetőnk is, egy 6,5 éves fiúcska személyében. Kicsit furi volt, hogy ő vezet körbe minket, holott ÉN nőttem fel ott... Mindegy, változik a világ. Néha nem tudom eldönteni, örüljek e neki, vagy sem, így kompromisszumot kötöttem, elfogadom és igyekszem élvezni. :)

 Átöltözés előtti/nélküli rohangálás. 

 Várjuk, hogy Apa behordja a csomagjainkat, és mehessünk sétálni.

 Kukucs, a megunhatatlan kacagóforrás.

Árnyék-család

Már jó előre eldöntöttem, hogy ha már itt leszünk ilyen sokat és Anyuék sem lesznek itthon, akkor meglátogatjuk Ildi barátnőmet Veresegyházán, akit régóta tervezek meglátogatni, csak mindig sajnáltam ellopni a Lányokat Anyuék elől. :) Ez most jól jött. Le is beszéltem Vele a "randit" és csak reméltem, hogy nem betegszik le a Lánykája. Szerencsére semmi nem jött közbe, csak annyi, hogy a Csajok megint rendetlenkedtek az alvásnál, így Zsófi szinte egyből elaludt az autóban. Többek között emiatt a zűrös délelőtt miatt maradt el a Macifarm meglátogatása is. Megérkeztünk Ilidékhez, akinél ott volt az Anyukája is, akit szintén nagyon szeretek. Csak Kincsővel tudtunk bemenni, Zsófit hagytuk aludni. Kincső motor mániás lett. Ahogy meglátta Diácska motorját, elkezdett balhézni... Bent a házban (mikor végre bejutottunk), az első 10 percben szinte ki sem mászott az ölemből, úgy belém volt bújva, kis szende volt. :) Megbeszéltük, hogy mivel nagyon szép idő van, nem a házban töltjük el az időt, hanem kimegyünk egyet járni. Ildi nem rajonganak a medvefarmért, így maradt a játszótér, ami ottani színvonalban első osztályú, viszont mi kicsit jobbhoz vagyunk szokva. Ebből is látszik, van különbség vidék és főváros között. :( Lényeg, hogy a Gyerekek jól érezték magukat. Ildivel mi is jót dumcsiztunk, már hiányzott ez is.

 Zsófi nézelődik.

 Diácska pózol. :) Háttérben Kincsőnk.

 Próbálom magamhoz csalogatni Kincsőt egy csoportkép erejéig...

 ez lett belőle. :D

 Hamar megvigasztalódott. :)

 Zsófi is élvezte a hintát, mégha ez nem is látszik a képen. :)

 Apa vonatoztatja a Csajokat. Kincsőnek nem nyerte el a tetszését...

 Zsófi pedig hamar megunta.

 Megnézték a repülőt is. 

 A propellert is meghajtották, majd mentek a homokozóhoz.

Hétfőn délelőtt már otthon is voltak Anyuék. Még jó, hogy nem mentünk el a Macifarmra, amiről azért nem mondtunk le, csak aznap elég vacaknak indult az időjárás, úh. inkább otthon maradtunk, és az utcában sétálgattunk. Apu eldolgozgatott a kertben, Lányok segítettek talicskázni. :)

Kedden viszont semmi nem állhatott az utunkba, reggeli után felöltöztünk és mentünk a Maciparkba, ahová mint hazafelé jövet kiderült, nagyon jó időben érkeztünk. És itt nem csak arra gondolok, hogy hétágra sütött a napocska, a Lányokról a végén még a kardigánt is le lehetett venni, hanem hogy amikor éppen a végére értünk, akkora tömeg szállta meg a területet, ami még nekem, emberbarátnak is sok volt!!! Kb. másfél órát töltöttünk el a macik, farkasok, agancsosok, mosómacik nézegetésével, Csajok kellőképpen kifáradtak, talán írnom sem kell, hogy alig pár méter után elaludtak az autóban. Rászoknak a végén az autóban való alvásra. Régebben egyáltalán nem aludtak el, most meg folyton. Az állatokon kívül nagy sikert aratott még a más gyerekektől elkunyerált motor, ami végképp meggyőzött arról, hogy hazajőve első dolgom lesz a vaterán körülnézni, és beszerezni két darab kismotort (pont ma jöttek meg). Tehát ismét meggyőződtünk arról, hogy a Lánykáink nagy állatbarátok, és imádnak a szabadban rohangálni (mint a legtöbb gyerek). Azért annak is örülök, hogy ahogy hazaérünk, egyből megtámadják a játékaikat és mint akik ezer éve nem voltak itthon, úgy kezdenek el játszani velük. :) Nagyon édesek. :)

 Kincsővel csúszdázunk. 

 Kukucs. Előbb Zsófi, majd Kincső bújt bele a medve bőrébe. :)

 Zsófi és a kokárda amit mind a ketten kákó-nak hívtak és büszkén viselték. :)

 Kincső teljesen kipurcant a végére. Cumi nélkül nem is volt már meg.