2010/01/31

Ez + az

Az elmúlt pár napban történt még pár dolog, amit szeretnék megörökíteni. Egyik az, hogy tegnap Jutkától kaptak a Lányok egy takarót. Szerettem volna lecserélni az eddigit, ugyan még nem nőtték ki, de hiába volt pihe-puha pillepaplan, azért én alatta még egy pléddel mindig betakartam a Kislányokat. Kaptunk két takarót, azzal szerettem volna ezeket kicserélni, de aztán előállt Jutka egy olyan ötlettel, amire nem tudtam nem-et mondani. Volt neki egy használaton kívüli gyapjútakarója, és azt a gyerekek kedvéért kettévágta és levarrta nekik. Szintén kaptunk huzatot, még a takarókkal, így tegnap már az új takarójukban aludtak. Nem kaptak alá plédet sem. Reggel 7-kor, amikor keltek (:)) jéghideg volt a kezük, de ez annak köszönhető, hogy éjjel valamikor leállt a fűtésünk, úh. 18 fok körül volt a szobájukban. Lehet, emiatt aludtak olyan jól!? :)

Kincső ma délután

Zsófi ma délután

Aztán a másik, ami ugyan még pénteken történt. Végre felragasztottam a Csajok szobájára a Jézuskától kapott név-betűiket. :) Ma sajnos el is felejtettem megmutatni Anyuéknak, pedig tőlük van.

Ha már mindenben Kincső az első, itt legyen a Zsófi :)

Ennyit szerettem volna még leírni. Remélem, Kislányaink ma éjjel is jót fognak aludni. Ma valahogy az egész nap olyan jó volt. Kiegyensúlyozottak voltak, nem volt kapkodás, ha kaja volt, ettek rendesen, ha aludni kellett, aludtak, levegőn is voltak kétszer, akkor is aludtak, a kajáért nem hisztiztek, pedig bizony egyszer 4, aztán 5 óra is eltelt a két evés között, de nem voltak emiatt hisztisek. Ilyenkor nekünk is sokkal jobb. Főleg az én hangulatomra tud kihatni a Csajok napi viselkedése. Gáborom elmosogatta a tegnap dél óta várakozó lábosokat, így arra sincs gondom már. Tökéletes nap volt. Még havat is lapátoltam végül. :) Úgyhogy hasznos is voltam. :) Kíváncsian várom az éjszakát, majd beszámolok róla. Remélem, lesz időm! Ja, még egy fontos dolog: széklet - már mind a két gyereknél problémás volt. :( Kapták a szirupot, azzal ment, illetve jött a kaki. Viszont egy ideje nem kapnak, és maguktól kakilnak. Nagyon örülünk neki. Nem is szeretném elkiabálni, de 2-3 naponta kakilnak a Csajok. :)

Házfogságra ítélve

Na jó, nem teljesen igaz, de az igen, hogy a ránk szakadt hó teljesen keresztbe vágta a hétvégét illető terveinket.



Szerettünk volna kimenni Fótra, sőt, szerettünk volna kint is aludni, örömet szerezve ezzel Anyukáméknak (és nekem), de mind az aktuális hómennyiség és időjárás, mind az időjósokat hallva úgy láttuk jónak, józannak, ha itthon maradunk és nem kockáztatunk. Csajok is nyűgösek voltak, én is, valószínűleg ez a rengeteg frontnak köszönhető, vagy már régen borultam ki... Nem tudom, lényeg, hogy szombat estére senki nem volt szép állapotban, Gábort kivéve. Aztán este a Lányok annyit ettek (ciciből, mi másból!?), hogy mondtam is Gáboromnak, na, ma éjjel nem fognak korán kelni a Lányaink. Arra legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy reggel 7-ig fognak aludni! Húú, ettől a nagy alvástól mindenki új életre kelt. :) Ráadásul Anyuék is átugrottak egy pillanatra, ha már annyit készültek előző napra, ne vesszen kárba a sok kaja, hoztak belőle.

Tegnap kiéltem hólapátolási szenvedélyemet, így mára (nekem) a kellemesebb rész maradt: séta édes kettesben az én Gáborommal!

Mutatjuk a Jézuska ajándékát: a Szerelmespár-kesztyűt, amiben valóban jobb a séta. :)

Ezalatt Jutka sétált az udvarban a Csajokkal, akik aludtak egy jót a babkocsiban.

Az esernyő nagyszerűen védte a Lányokat az átázástól, mivel a hó még ma délelőtt is megállás nélkül esett.

Ma még az ebédre sem volt gondom, úh. nagyon élveztem a délelőttöt. Élvezem a reggeli összebújásokat négyesben, ahogy összeizzad a fejünk a gyerekekével, annyira odabújnak hozzánk. Kincső feküdt ma mellettem, figyelünk az igazságosságra, és ma még a kezecskéjével is fogta az államat. :)

Kincső és a "babos-kendő"

Tegnap Kincső távol-dobást játszott, és elég szép eredményt ért el. :)

Karika játékát hajította el mint egy profi. :)

És hogy Zsófiról is legyen kép, ha már az előbb említettem az igazságosságot. :)

Ha már hajat mostam, legyek én is a képen. :)

Reméljük, jövőhéten kedvezőbb lesz az idő és nem kell itthon maradnunk megint. Meglátjuk. Egyelőre nem sok jóval kecsegtetnek minket, de bízzunk benne, hogy hétvégére jobb lesz a helyzet. Én ugyan imádom a havat, de ha korlátoz a mozgásban, akkor már nem igazán. Kedden mennünk kéne fejlődésneurológiára is, jó lenne, ha nem kéne új időpontot kérni, hátha nem kell többet menni oda sem.

Na, megyek, mert Apa nem bírja a kiképzést... :)

2010/01/30

Zoliék nem tervezett látogatása

Az úgy volt, felhívott a Zoli, hogy hoz egy csomagot Apunak, mert mi úgyis megyünk ki hozzájuk másnap, és akkor ki is vihetjük neki. Akkor még úgy volt, hogy ki tudunk menni, de végül az időjárás beleszólt. :(

Zoli, mikor hívott, azt mondta, csak odaadja a cuccot és már megy is, be se jön, semmi. Aztán kicsivel később hívott, hogy mégis bejön, mert barátnője Anett és az ő kislánya Réka szeretnék megnézni a Csajokat. Na, gyors rendrakásba fogtam, mert "kivételesen" feje tetején állt minden. :)

Kincső ébren volt, így ő volt a szerencsés, aki kényeztetve volt. :) És aki fotózkodhatott a "vendégekkel". :)

Végül olyan jól érezte magát Rékus, hogy fürdetésre is itt maradtak, sőt, megvárták, míg Kincsőt megszoptattam, megnézte a lányka, ahogy Zsófi is megfürdött, felöltözött és végül azt, ahogy ő is eszik. Ennek a végét már nem várták meg, de nagyon jó volt, hogy jól érezte magát, nagyon cserfes, felszabadult leányzó, aki egyből otthon érezte magát nálunk. :)

Itt ugyan Kincső épp becsukni készül a szemecskéjét, de mivel a többiek olyan aranyosak a képen, így ez került be. :)

Konduktor-nál megint

Hétfőn megint jelenésünk volt a konduktor néninél, aki megállapította, hogy Kislányaink szépen fejlődnek, erősödnek. Örültem neki, mert bevallom, napi 3 torna helyett 3 naponta tornázunk... :( Tehát az arány nem a legmegfelelőbb, de hát ez van.

Zsozsoka bal combija egy picit még mindig be van rozsdásodva, de közel sem annyira, mint az elején. És hát igen, amit nem erőltetek, a hason fekvéssel is gond van, így azóta sűrűbben tesszük őket pocakra, ami ezzel a kitámasztásos módszerrel elég elviselhető számukra. Sőt! A minap Kincső elég messze kúszott, a felcsavart takaró a hasa aljához került, annyit haladt előre!!! Ettől annyira kimerült a Drágám, hogy utána még egy darabig csak feküdt mozdulatlanul és nézett maga elé, majd aludt egy jót. :)


Szeretnek így lenni, azt lehet mondani, de persze nem órákig, hanem csak pár percig.

Lánykáink egyébként elég sokat alszanak mostanában, főként, ahogy bevezettük, az ágyukban, de persze akad kivétel is... :)

Kincső a játszószőnyegen alukál

És mivel mostanában nagyon szeretnek Anyucikájukhoz bújva lenni, előfordul, hogy el is szenderednek ölelő karjaimban. Ilyenkor vagyok én is a legboldogabb. Na meg a koradélutáni alváskor, amit velem együtt töltenek el - a hitvesi ágyban. :)

Zsófi az ölemben szundít békésen

Egyik nap pont úgy jött ki, hogy Gábor jött fel reggel 9 körül, mi még az ágyban heverésztünk, majd jött fel 2-3 körül, mi éppen akkor is az ágyban voltunk. :) Háát, igen, jó dolgom van... :))

2010/01/26

Vasárnap, 2010.01.24.

A vasárnap a pihenésé, négyünké. Ha jó idő van, elmegyünk sétálni is, de a nap nagy részében csak punnyadunk. Van, hogy egész nap hálóruhában flangálunk, nem zavar senkit. A Csajokat sem öltöztetjük ki, élvezzük, hogy egész nap Velük vagyunk, körülöttük töltjük a napot. Új helyet csináltam nekik, bár még nem fenyeget a veszély, hogy legurulnának a kanapéról, de így mi is kényelmesebben oda tudunk heveredni melléjük. :) Jól kipárnáztam, hogy ne fázzanak a Lányok lent. Az ötletet egyébként Gyöngyi adta, akivel előző nap beszéltem. Ritu hívott, hogy kiesett az első fogacskája. Kristófnak is. Annyira édes volt, ahogy ezt elmesélte nekem. Már maga az, hogy felhív. Ezt szeretem, hogy szeretnek a Gyerekek, akiknek egykor minden nap része voltam az életüknek. Nagyon jólesik, hogy fontosnak tartják elmesélni életük fontosabb mozzanatait.

Tehát anno a Rituéknak mi is ilyen mászó terepet készítettünk, de ez már olyan rég volt (6 éve), hogy nem emlékeztem rá.

Szép idő volt, így délután elmentünk egyet sétálni. Éppen hogy hazaértünk, szó szerint, mert én még át sem öltöztem, amikor csöngettek. Gondoltuk, hátha Gábor nem itthon lévő szüleihez jött valaki. Hát nem. Jól meglepődtünk, amikor kiderült, hogy "Sztyui"-Ági jött el hozzánk. Stewardess volt, innen a fonetikusan leírt becenév. Már régóta tervezte a látogatást, mindig közbejött valami, de vasárnap jött, és ahogy mi azt a látogatóinktól szeretjük, sokáig itt maradt. Egészen fürdetésig. Mi közben Gáborral kitakarítottuk Döncit is, mert olyan jól elvolt a Lányokkal, hogy ránk nem is volt szükség. :)


Ági fia Zozo jelenleg Japánban van. Tanul. Imádja Japánt, és a japán lányokat... ;) Nagyon édes volt tőle, hogy saját maga választott a Lányainknak ajándékot: partedlit!


Azért fotóztam le, és azért emelem ki, mert talán emlékszünk még arra, hogy nem is olyan régen Katitól szintén partedlit kaptunk - egyenesen Kaliforniából. :) Tehát Kislányaink partedlijei elég nemzetköziek. Természetesen vettünk már németországi Aldi-ban is partedlit, az bebújós, hosszú ujjas. :)

Természetesen nem felvágni szeretnék, nekem van a legkevesebb közöm ezekhez, csak olyan jól jött ki, hogy pont mind a két helyről előkét kaptunk. :) Ágitól pedig body-kat, amiket ezúton is köszönünk szépen. :) Lehet, hogy nemzetközi előkegyűjtésbe fogunk!? :)

2010/01/24

Hétvége

Valahogy olyan élménydúsnak, sűrűnek tűnik a hátunk mögött lévő hétvége. Sajnálom, hogy vége. Megint 5 napot kell várnom arra, hogy Gábor CSAK a miénk legyen. :(

Holnap mondjuk "lopunk belőle", mert megint a konduktorhoz megyünk vizitre, de sejtésem szerint meg lesz a böjtje és nem 4-kor fog feljönni a munkából. :(

Ezt pár sort még vasárnap írtam le, ma már kedd van. Elég gyorsan haladok a bejegyzéssel. :) Azt azért hozzáteszem, tegnap Gábor már 4 előtt itt volt velünk!!! :)

De ne rohanjunk a történtek elébe, folytatnám a hétvégével, ha már erről szól a cím. Szombaton elmentünk a Húgomékhoz vendégségbe. Kicsit féltem tőle, mert múltkor nyűgösek lettek a Csajok délutánra, de hát muszáj nekik is alkalmazkodni és főleg szokni, hogy nem csak otthon vagyunk, hiszen márciusban legalább egy hétre megyünk a másik Nagynénihez, akihez nem érünk ki fél órás autókázás után és nem jövünk haza pár napig fürdésre. Aztán, ha azt jól bírták a Csajok, de miért ne bírnák jól, nem igaz!?, akkor ismét a fél nyarat autóban töltjük és barangolunk, kirándulunk és élvezzük a szép hazánk nyújtotta tájat és egymás társaságát. :) Hmmm, de jó lesz! :)

Mindig elkalandozok, nem igaz! :) Nagyon jól sikerült a szombat! Zoli a kedvemért külön kaját is készített, mert tudja, hogy a szoptatás miatt nem ehetek túl fűszereset, viszont lasagne-t csinált, abból pedig nem lehet kispórolni a fűszert. Így én - meg más is, aki nem bírt ellenállni -, kaptam natúr csirkemellet cukkini és sárgarépareszelék ágyon, fél őszibarackbefőttel a tetején, erre reszelt sajt és még úgy átsütve sütőben. Húúú, de fincsi volt. És ahogy tálalta!!! Nagyon adott a részletekre. Igaz, mindig ilyen királyi kajálásban van részünk, ha náluk ér minket a reggeli, vagy az ebéd. Nyami, már a gondolatától hízok 5 kilót. :)

Készül az ebéd a készülő konyhában... :)

Mivel aznap Anyu és Apu is dolgoztak, ezért is beszéltük úgy meg, hogy náluk leszünk aznap. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy munka után mind Apu majd Anyu is csatlakozik hozzánk. Maradtak egy picit, majd hazamentek, aztán nekünk is el kellett kezdeni szedelőzködni, mert az új házirendünk részeként a fürdetés 7 órakor van, így legkésőbb addigra haza kellett érni, de inkább előbb.

Viszont jutott idő társasozni, színezni Zolikával, és persze nyugodtan jót enni. :)

Itt Kincső már bekéredzkedett Csilla ölébe... :) - megjegyzem, én már rég csődbe mentem :(

Azért jó Csilláéknál lenni, mert meleg van, és a Kislányok tudnak "meztelenkedni", amit nagyon élveznek. Múltkor ezt még nem tudtam, úh. kicsit melegük volt, ez is közrejátszhatott a nyűgösségükben, most viszont felkészültem és vittem úgy ruhát, hogy jó legyen nekik.

Ez még a meztelenkedés fázis, itt még nincs rajtuk a vitt ruci. :)

A vasárnapról külön írok, mert volt egy váratlan látogatónk, és mint minden látogató, ő is külön bejegyzést érdemel. :)

2010/01/21

Anya az ilyen!?


Miközben másodjára próbálom megfőzni az amúgy nem túl bonyolult és eddig mindig jól sikerült krumplifőzeléket, leírom a címhez tartozó sztorit - de közben figyelek, nehogy ismét leégessem a főzeléket... :))

Lánykáim, nem tudom, tudjátok e, ha nem, akkor most elárulom, hogy a születésetek óta Anyátoknak már az egyszerű bevásárlás is felér egy kiruccanással, kikapcsolódással. :) Tegnap is egy ilyen kiruccanásban volt részem, mert Apa végzett időben a munkával, ahogy mostanában szokott, így miután belétek tömtem, szinte szó szerint az eddig imádott és szó nélkül evett sütőtököt, útra keltünk, hogy vegyünk újabb adag sütőtökpürét NEKTEK, mert azt nagyon szeretitek! Állítólag. Tegnapig legalábbis így volt.

Volt egy bevásárlólistánk, mivel hiába vagyunk még fiatalok, bizony elkél már nekünk is lista, hogy tuti ne felejtsünk el semmit. Bementünk a Metro-ba, jól bevásároltunk mindent, ami a listán volt, meg amit még itthon mondogattam, hogy el ne felejtsük, meg persze olyat is vettünk, ami nem volt a listán, de akciós volt - Túró Rudi! :) Erről jut eszembe, minek vettem ma kakaós csigát desszertnek!? Ebből is látszik, hogy ritkán engedünk a csábításnak. Szóval. Kassza, fizetünk, ezúttal sikerült elsőre eltalálnom a bankkártyám pin-kódját. Mert olyan is volt, hogy kétszer is rosszat pötyögtem be, aztán jó, hogy a Gábor tudja, így nem lett belőle rendőrségi ügy... Szóval Anya fizetett, addig Apa pakolt, majd elindultunk kifelé. Még nem jutottunk ki, mikor a fejemhez kaptam: "Pelenkát nem vettünk!" Végülis még van itthon, nem probléma. Megyünk tovább. Kocsiba bepakolás, elindulás haza, megyünk, megyünk, egyszer csak újra a fejemhez kapok: "Nem vettünk babakaját!"

Így történt, hogy Anyának nagyon jó napja volt, mert mikor hazaértünk, kipakoltunk, mélyhűtős cuccok be a mélyhűtőbe, Apával együtt újra elindultunk, de ezúttal csak az Auchan-ig mentünk. :) És ott vettünk Nektek finom sütőtökpürét! :)

Kincső fürdés előtt

Kincsőkénk tegnap szintén bebizonyította, hogy ő is ki tudja nyitni a száját, ha jön a kanál. Egy idő után persze nem túl szívesen tette, vagy ha mégis kinyitotta, akkor a nyelvecskéjét is előretolta, minél könnyebben ki tudja lökni a szájából a kaját. :) A kis Drágánk tegnapelőtt átlépte az 5 kg-ot. Illetve lehet, hogy már hamarabb, de mi csak tegnapelőtt vettük észre.

Zsófi fürdés előtt.

Jó lenne Zsocit is lemérni, remélem, ma ő kel fel hamarabb! Ígértem képet és sztorit a házi dolgainkról. Na, majd egyszer arra is sort kerítek. :) Most megyek. Nem tudom, mit csinálok, mert alszotok, de valamit kitalálok. :) Sok puszi Lánykáim, továbbra is imádlak Benneteket! J,a és tök cukik vagytok, hogy már csikisek vagytok! Ahogy belepuszilok a nyakatokba - amit én személy szerint utálok -, tündérien kacagtok hozzá, és összehúzzátok magatokat! Jaj, egyszer úgyis megeszlek Titeket! :) CUPP PUSSZ Csajok!

2010/01/17

Csak úgy

Igazából most nincs semmi különös, amiről írhatnék, de van szabad időm, a gyerekek alszanak, Gábor a munkájához számol valamit, rend van a konyhában, kipakoltam a gardróbban, gyerekszoba tiszta - többi nem érdekel, tv nem köt le, úh. gondoltam, írok egy pár sort. Elsőként be is tűztem ide egy tegnapi képet. Reggel készült, a Csajok kitúrtak minket az ágyunkból, de ahogy Zsófi kezét elnézzük, még nagyobb helyre lenne szüksége... :)

Aztán, arra a következtetésre jutottam, hogy azért is jó, ha vannak az embernek gyerekei, mert mindig új képekkel, naptárral tud kedveskedni a szeretteinek. Odafigyelünk arra is, hogy melyik hónapban kinek van névnapja, szülinapja és őt igyekszünk előtérbe helyezni - persze a gyerekek nem hiányozhatnak a képről. Februárban Jutkának lesz a névnapja, ezért őt érte a megtiszteltetés, hogy elsőként a Lányainkkal ő "pózolhatott". :) Sajnos valamiért nem tudtam a naptárt beilleszteni, de ez a kép került be:


Végülis azt is érdemes megemlíteni, hogy a Csajok szeretik a sütőtök pürét anyatejjel hígítva. :) Furcsa egy ízlésük van, de amíg esznek, addig nincs baj. Ezt ma felvettem, mert nagyon édik voltak. Ennél az egy kajánál nem üvöltenek, és elég szépen meg is eszik. Persze egy idő után már a szájuk szélén hagyják kifolyni a kaját, de ma is egy csomót ettek. Nem tudom, van e ebben mennyiségi határ, mennyit ehetnek így az elején, de most pl. megettek együtt egy fél üveggel, plusz az anyatej hozzá. Na, nem is panaszkodtak, hogy éhesek maradtak. Sőt, Gábor megállapította, hogy Zsófi már tud enni. :) Ugyanis Leányunk nyitja a száját, ha megy a kanál felé. :)


video

Csak azt nem tudom, melyik egészségesebb, ez a (mű)kaja, vagy a tápszer!? Mindegy, végülis. Éjjel tápszert kapnak, mondom én, aztán ma is megszoptattam Kincsőt, de előtte Zsófit is úgy, hogy mondjuk ő előtte valóban kapott tápszert, de még éhes volt, én meg lusta egy újabb adagot elkészíteni, úh. megszoptattam. :)

Na, Gábor befejezte a számolást, megyek hozzá, holnaptól úgyis megint munka van - már akinek :) -, kihasználom, amíg itt van és a Lurkók is alszanak.

2010/01/15

Hősnők - megint

Tegnap ismét oltásra került sor. Ráadásul megint mind a két combjukba kaptak a Csajok! :( És ha ez még nem lett volna elég, tegnap Kincsőnek volt hőemelkedése, ma viszont Zsófi belázasodott. Kapott egy fél kúpot, ami gyönyörűen levitte a lázát és visszahozta tündéri mosolyát. :) De ez csak estére lett így, a napot végignyűglődte. Kincső nagyon édes volt, mondhatnám toleráns. Nem csinált abból problémát, és nem nyivákolt amiatt, hogy ma szinte egész nap csak Zsófival foglalkoztam. Igyekeztem megosztani magam, de Zsófi annyira keservesen, fájdalmasan sírt fel a lehető legváratlanabb pillanatban, hogy nem lehetett nem felvenni és megnyugtatni. Bár, nem mindig sikerült egyből megnyugodnia. El volt kenődve szegénykém, rendesen. :(



Aztán történt más is a mai napon. A gyerekorvos azt mondta, hogy ennyi idősen már illik a gyereknek átaludnia az éjszakát. Nálunk ez ugye eléggé hadilábon áll. Mind a két gyerekhez fel kell kelni 1 és 3 óra között, aztán alszanak kb. 5-ig, fél 6-ig. Nekem ez nem annyira jó, mert mind a kettőjüket szoptatom, de Gábornak ez az új felállás persze nagyon fekszik. :) Mindig mondom napközben, hogy ma éjjel tápszert kapnak, és Gábor kel fel hozzájuk, de persze sosincs ehhez szívem, na meg Gábor a legtöbbször meg sem hallja, hogy valamelyik utódunk kajáért kiált. Szóval a doki szerint hagyni kell őket üvölteni. Hááát, nem tudom. Így is fárasztó az éjszakai nem alvás, hát még az üvöltésüket hallgatni. Nem tudom, mi lenne a legjobb. Már elolvastam, mit ír a Szuperdada könyv - azt, h ne szoptassunk éjjel, hanem max. lefejt tejet kapjon a gyerek, ne szokjon hozzá a jóhoz. Ők már hozzászoktak. :)

Na, megyünk aludni, mert elég fárasztó 24 óra áll mögöttem, és ahogy látom, mindjárt éjfél, kelnem kell. Ma még mindenképpen megetetem őket. Aztán barátkozom a gondolattal, hogy le kell őket szoktatni az éjszakai hamiról.

Ja, még hadd írjam le, mennyire imádjuk Gáborral azt, amikor a Csajok rácsimpaszkodnak a kezünkre, ha hozzájuk érünk, megsimogatjuk az arcocskájukat. Vagy pl. Zsófi ma úgy tudott leginkább megnyugodni, hogy a tenyerembe fektette kis buksiját. :) Én külön imádom azt az arcukat, amit szopizás után látok. Jóllakottság, elégedettség, és azt hiszem szeretet. :) Teljesen levesznek a lábamról, nem győzöm nyelni a meghatottság könnyeit. :)


2010/01/14

Lemaradt...

Drágám, a lényeg lemaradt: NAGYON SZERETLEK két év után is! :)

2008 Sárospatak

Csajok, ide (is) még visszatérünk VELETEK! :)

2010/01/13

Két éve együtt

Drága Lánykáim, ma 18 órakor volt két éve, hogy Apával először találkoztunk. :) Ennek örömére megsütöttem kedvenc édességét, a túrótortát:


Szerencsére finom lett, nem úgy, mint az ünnepinek szánt ebéd... Egy kis félreértés történt, azt hittük a marhahúsról hogy disznóhús, így hát kellően rágós és ízetlen maradt a finomnak indult ebéd. De ezúttal a krumplipürét sem sikerült eltalálnom. Úgyhogy nagyon örültem, hogy legalább az ebéd vége jól sikerült.

Nálunk szokás, hogy saját készítésű meglepivel készülünk akár szülinapra, akár karácsonyra, vagy mint most is az évfordulónkra. Tavaly Apa (igaz, kis késéssel és ráhatással :)) egy szép szívet vágott ki fából, azt lefújta gyönyörű vörösre (mint a "Pözsi"), én pedig egy tablóval leptem meg. :) Idén nem voltunk ennyire kézműves kedvünkben, ahogy látjuk, de annál nagyobb szeretettel készítettük el "művünket"! Nekem igazi kihívás volt (az alsót csináltam én), és hát sajnos igénybe kellett vennem Apa segítségét is.


Szóval Lánykáim, elmondhatjuk, hogy meglehetősen termékenyek vagyunk Apával, két év alatt két Leányt "hoztunk össze". :) Két Tündérmanót, akik, ahogy ma megállapítottuk, rohamosan nőnek, értelmetek napról napra jobban nyílik, nem győzzük nézni, lesni, mi az "új tudományotok" az aktuális napon. Drága Életkéim, Veletek lett teljes az életünk, nélkületek csak egy hétköznapi pár lennénk, akik élnek egymás mellett, de miért is!? Értelmet nyert az életünk a születésetekkel, tudom, tudjátok, írtam már eleget, de ahogy nem tudok betelni Veletek, úgy nem tudom ezt sem leírni elégszer. :) Nagyon szeretünk Benneteket! Millió puszit küld: Anyucikátok (és tuti Apucikátok is)

2010/01/12

Kincső

Úgy látszik, Kincsőkém megunta, hogy állandóan CSAK Zsófi vívja ki magának a címszereplést... Tegnap a Drágánk úgy döntött, hogy nem hajlandó több tápszert magához venni. Pont szenteste kezdtük el adni Neki is naponta egyszer a tápszert és a kezdeti ellenkezések után pár nap múlva, ha nem is boldogan, de megette. Egészen tegnapig. Délelőtt még evett, de délután már nem volt rá hajlandó. Sajnos muszáj napi 1-2 tápszert beiktatnom, mert nem termel a cickóm két gyereknek elegendő napi 6 adag tejet. :( Csakhogy Kincső most feladta nekem a leckét. Ma délelőtt még megpróbálom, hátha elfogadja. Ha nem, akkor délutánra veszek ki tejet a mélyhűtőből és azt kapja. Mert azért azt sem szeretném, hogy emiatt megint Zsófi legyen megrövidítve.

2010/01/11

Gyümölcs

Mivel Zsófi is rászokott a cicire (soha rosszabb szokása ne legyen), ezért úgy gondoltam, itt az ideje a rendszeres gyümölcsevés bevezetésének. Ebből is látszik, hogy MINDEN, amit elhatározok, megdől. Gondolok itt arra, hogy én réges régen, még nem voltak gyermekeim, mikor elhatároztam, hogy anyatejen vagy rossz esetben tápszeren kívül más ennivalót csak 6 hónapos koruk után fogok adni a gyerekeimnek. Ehhez képest még be sem töltötték a Csajok a 4 hónapot, mikor reszelt almát adtam nekik. Nem volt nagy sikere, talán túl darabos volt, nem tudom. Aztán jött a szilva, bébiétel és ital formájában, hátha segít az emésztésükön. Ennek sem volt sikere. Tegnap kipróbáltam egy újat, hátha... Alma+őszibarack. Szintén bébiétel - ettől is ódzkodtam, mármint a bébiételtől. Ezt már nem annyira utálták a Lányok, de balhé azért volt. Anyu mondta, hígítsam anyatejjel. Persze, mint minden új ötlettől, ami nem tőlem származik, fintorogtam, hogy majd keverem, fúj milyen íze lehet, stb... DE mint a legtöbb esetben, most sem a levegőbe beszélt Anyukám, mert csak nem hagyott nyugodni a dolog, és ma kipróbáltam. Történt ugyanis, hogy éjjel annyi tejem volt, hogy sok volt a gyerekeknek, ezért lefejtem, és nem akartam lefagyasztani, így ma a gyümölcsüket ezzel hígítottam. Sokkal jobban csúszott, nem fuldokoltak, de továbbra is üvöltöttek. :) Nem tudom, mikor fogják megszeretni, én nem adom fel. Most kétszer kapnak gyümölcsöt, utána elvileg tápszer jönne, de Kincső ma csak cicivel nyugodott meg. Zsófi meg nem mindig kéri a tápszert, úh továbbra is napi egy tápszer van. Max. kettő. Remélem, még sokáig tudom őket szoptatni, ettől is nagyon nőnek érzem magam, akár csak pocakosan! :) Mástól egyelőre nem nagyon érezhetem magam nőnek. :) De majd lefogyok. Jobb, ha nem fogadom meg, mert a végén ebből sem lesz semmi... :)

2010/01/09

Meglepetés - végre nyíltan

Ma végre vége lett a titkolózásnak, és az utolsó meglepettünk is kézhez kapta a régóta szervezett meglepetésünket. :) Ami nem volt más, mint az, hogy a Kismama magazin januári számának én voltam, vagyok a hónap kismamája, és a lányaink pedig a hónap kisbabái. Valahogy így nézünk ki az újságban:

Nem is tudom, hol kezdjem, kivel, ki hogyan reagált a látványra. Azt hiszem azzal kezdem, hogyan tudtuk meg, hogy megjelent az újság.

Nagyon reménykedtem benne, hogy még 2009-ben megjelenik, legalábbis addig, amíg a Tücsiék itt vannak, hogy lássuk az arcát, amikor kinyitja a lapot és meglát benne minket. Nem jött össze. :( Pláne az nem, hogy a karácsonyfa alá tegyük. Mindegy, ez van.

Aztán január 1-én kaptam egy levelet az iwiw-en egy Renáta nevű lánytól, de én csak 2-án olvastam, ha jól emlékszem, aki arról írt, hogy mennyire szimpatikusnak talált a Kismama újságban, meg a Kislányok is nagyon édesek, sok a közös bennünk, és azért merészelt írni is nekem. Felkaptam a fejem, hogy micsodaaaa!? Már megjelent az újság, és ÉN nem is tudok róla!?!?!? Ez este 10 óra környékén volt. Gábor leszaladt megnézni, alszik e a Jutka, sajnos már aludt, így egyedül indult útnak, hogy vegyen a lapból. Majd' egy órát autókázott, volt benzinkúton, nem egyen, Tesco-ban, mindenhol, ami útjába esett és újságot lehetett kapni. SEHOL nem volt Kismama! Másnap írta is a lány, hogy előfizető. Hát ezért kapta meg ELŐTTÜNK az újságot. Mi csak kedden, azaz 5-én, a lányok 4 hónapos fordulóján tarthattuk először kézben a lapot és olvashattuk el a cikket, amit előtte nem láttunk, azt sem tudtuk, melyik kép került be, igaz a képeket sem láttuk, amik készültek. Nagyon meg voltunk elégedve, tetszett a kész cikk. Volt egy másik ruha, ami nekem jobban tetszett rajtam, mint ez a királykék felső. Ez volt az:


Szülés előtti napon volt a stúdiós fotózás, még megvárták a Lányok a pocakban, már akkor fontos volt nekik a szereplés. :)

Azt hiszem, hogy májusban, vagy június elején küldtem el a jelentkezésemet, és Ági is akkor írt a szerkesztő nőnek, hogy majd kap tőlem levelet, és szeretné, ha beválasztanának. Már le is mondtam az egészről, amikor végre felhívtak, és megbeszéltük a fotózás időpontját, ahova természetesen Gábor vitt el. Már ez szimpatikus volt a stúdióban, és valószínűleg ez is nagy szerepet játszott abban, hogy megkértek, legyen benne Gábor is a közös fotózásban. Ugyan nem szoktak Apukák is benne lenni, de állítólag van rá igény. Nem tudom, én minden esetre örülök, hogy Gábor is bekerült. :)

Tehát kedden megvettük a szomszédos közért összes Kismama példányát (5 db-ot), hogy aztán szét tudjuk osztani a szeretteink között. Elsőként Árpi láthatta, ő itthon volt, meg Gábor a 2., itthoni fotózásba beavatta Apukáját... Ő postára adta Tücsi példányát, aki pár nap múlva kézhez is kapta. Jutka sem akart hinni a szemének, nem jutott szóhoz, ahogy a Húgom sem, aki kételkedett az újság valóságában. Egészen pontosan megkérdezte, hogy ezt lehet kapni az újságárusoknál!?!? :) Apu és Anyu is nagyon örültek, vagy inkább büszkék voltak. Ahogy mi is azok vagyunk. A lányainkra.

Ági, ezúton is és még egyszer nagyon szépen köszönjük a közbenjárásodat! :)

2010/01/08

Kincső


Nem szeretnék igazságtalan lenni, meg nem szeretném, ha Kincsőkém azt hinné, mostoha gyermek. Ilyenről szó sincs! Kincső egy izgága kis manócska. Folyton attól félek, legmocorogja magát a kanpéról alvás vagy éppen ébrenlét közben. Ő is egyre többet tud: azt már említettem, hogy a kezecskéjét nézi, követi, de ma pl. észrevettem, hogy azt a tárgyat, amit nagyon ügyesen kéz kezébe fog, azt szépen a szájához tudja emelni, vinni. Ezt már megtette cumival, de játékkal is. Gyönyörűen és egyre kitartóbban tartja ő is a fejecskéjét hason és már nem balhézik, ha nem háton fekszik, hanem szépen elnézelődik hason is. A játékokat ha megfogja, megkaparintja, akkor élvezettel markolja, nem ereszti el, és ha még csörög is hozzá, akkor azt nem győzi figyelni, hallgatni. Nagyon szereti, Zsófival együtt, a zenélős játékokat, nem unja meg (mi annál inkább folyton megszólaltatni valamelyiket). Remélem, ez a későbbiekben is így marad, és egy nagyon figyelmes, érdeklődő lány marad! :)

Zsófi újra

Hip hip hurrá! Ma este elfogadta a cicit! Végre nem kell fejnem! :) Most már csak az éjszakára vagyok nagyon kíváncsi. :)

Zsófi

Kikészít ez a gyerek! Na jó, annyira nem vészes a dolog. Tegnap nem győztem dicsekedni VELE, erre este cserben hagy, sőt éjjel is! Hozta a szokott formáját, amikor megtudta, hogy neki megint szopiznia kellene! Üvöltött, mint akit nyúznak, mint két egyforma pólusú mágnes, taszította magát a cicitől. Nem semmi volt a kiscsaj! Éjjel ugyanez. Aztán ma reggel már meg sem akartam próbálni cicire tenni, mondván, minek, úgyis csak balhézik. Aha. Úgy nekiállt szopizni, mintha semmi nem történt volna... Ki érti ezt!? Én nem. Ma egész nap ciciből evett, kíváncsi vagyok, ma este mihez lesz kedve a Kisasszonynak! Minden esetre van egy adag tej a hűtőben, hátha... Ez lett volna a ma éjjeli kajája, amit nem kért a Drága.

Más. Zsófi ma gyönyörűen forgolódott. Hasáról a hátára. Többször is, és nagyon élvezte. :) A torna közben hangosan kacag, bár elég mély torokhangon, nem kacagásnak tűnik, de csuda jó hallgatni. :)

2010/01/07

Duma

Zsófink a főszereplő újra. DE azt hiszem, lassan Kincsőről is írhatok. Megkezdődött a beszédes korszak. Zsófi tegnap azzal vonta magára a figyelmünket reggeli közben, hogy ilyeneket "mondott": ejjejjej és aua-aua, vagy valami ilyesmi, de az ejjejjej stimmel. Azóta egyfolytában, vagy legalábbis sűrűn beszél, főleg, ha van kinek.

Ami még nagyon tetszik, de ez most mind a kettőjükre vonatkozik, az az, hogy állandóan mosolyognak, nevetnek, hangosan, gurgulázva, ha látnak minket. Mennem kell, fürdetés van, és először fogok két gyereket szoptatni. Remélem, jól fog menni! :)

Sohasem késő

Hol is kezdjem? Hétvégén egyik nap Gáborom megetette Zsófinkat, majd behozta a hálóba, ahol mi Kincsővel már vártuk őket. Lefeküdtek mellénk, majd egy kis idő múlva Zsófink elkezdett nyekeregni. Gondoltuk, éhes még. Gábor már ki akart menni, hogy melegítsen neki még kaját, de én visszatartottam, mondván, megszoptatom, ha éhes, eszik, ha nem, akkor csendben marad. A cicitől eddig mindig begurult, dühös lett, és ordított. Most nem. Evett. Nem is keveset, ahogy utána a mellem állapotát mustráltam. Örültem neki, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Aztán valamelyik nap Jutka is mondta, miért nem próbálom meg a szopizást, de mondtam, minek, csak felhergeli magát, az meg nem hiányzik senkinek. Végül nem hagyott nyugodni a dolog, és tegnap este megbeszéltük Gáborral, ha éjjel kér Zsófink enni, megszoptatom. Így is lett. Zsófi olyan természetességgel kezdett neki a szopizásnak, mintha születésétől fogva cicin élt volna. Nagyon örültem neki, és ennek örömére ma nappal egy alkalom kivételével mellből eszik. Nem is fejem, nehogy emiatt ne legyen ennivalója valamelyiknek. Nagyon örülök, hogy Zsófi is ráérzett a frissen "sajátkezűleg" fejt tej ízére, remélem, nem is változtat ezen már!

Véletlen?

Lehet, hogy az, minden esetre Kincső tegnap átfordult a hasáról a hátára. :) Egyik pillanatban még ezt a képet készítettem, és lehet, hogy pont ennek köszönhetően, lemaradtam a LÉNYEGRŐL, nem láttam, hogyan került a pocijáról a hátára.


Csak azt vettem észre, hogy már a hátán van, pontosan így:


Pedig nem lejt a terep, ahol feküdtek. Sajnos azóta nem produkálta újra, de türelem fordulást terem. :)

2010/01/05

Újra itt a Meglepetés!!!

Ma végre kézben tarthattam a MEGLEPETÉST, ami pont a Csajok 4 hónapos fordulójával esik egybe. Sajnos még mindig nem írhatok bővebben erről, de már hamarosan igen. Alig várom. :)

2010/01/04

A csoda, ami - sajnos - három napig tartott

Már majdnem eldicsekedtem vele, már egy icike picikét beleéltem magam, erre ma éjjel minden a régi volt: Kincső éjjel fél 2-kor enni kért. Pedig előtte három napig mind a ketten átaludták az éjszakát. Olyan könnyű volt megszokni, hogy reggel 5-ig, vagy éppen fél 6-ig aludtak, és velük együtt mi is. Remélem, azért nem ez lesz megint a normális, hanem ez csak egy kis kitérő volt, és ma éjjeltől megint jóalvók lesznek a Csajok! Nekem nem is nagyon sikerül a felkelés, Gábor hozta be Kincsőt, csak akkor voltam képes felkelni. Úgyhogy Csajok, tessék aludni, mert Apának mától munka van újra! Anya meg nem bír felkelni. Állítólag úgy horkoltam ma éjjel, hogy Apa majdnem otthagyott a hitvesi ágyban - de ezt nem teszi, mert tudja, fúria leszek, ha észreveszem, hogy lelépett, és nem találom az ágyban. :)


Ma voltunk csípő ultrahangon, kontrollon, egészen pontosan. Szerencsére minden rendben volt, így oda többet nem kell mennünk.

video

Zsófi, ahogy a cumisüveggel játszik :)

2010/01/01

Új év, új szokások!?

Remélem, igen! :) Ugyanis gyönyörűségeink ma először aludták át közösen az éjszakát! Reggel 5-kor halk neszre ébredtünk, és nem hittük el: egyikünk sem lopózott ki az éj leple alatt, hogy megetesse valamelyik éhes gyermekünket. :)

video

A mai nap nem csak erről lesz emlékezetes, hanem arról is, hogy ma először megkóstolták a Lányok az almát. :) Először Zsófi volt az "áldozat", őt fent láthatjuk, aztán Kincső is sorra került, amikor jelezte, hogy ő akkor most enne. Zsófi nem értékelte túlságosan, ő inkább marad a jól bevált anyatejnél, és a tápszernél - ez utóbbit két napja nem kapja.

Kincsőnek viszont úgy tűnt, hogy ízlett, egy darabig szótlanul nyammogta, de végül ő is felháborodott. :)


video

Hát, igen, itt a felvételen pont nem az látszik, hogy ízlik neki... :)

És igen, délben még mindig pizsamában voltam... Mégsem szégyellem magam, jól esett. :) Holnap egész nap abban leszek. Bibibííí! Mert megtehetem. :)