Kiskarácsony, nagykarácsonyFA

Ha megkésve is írom, de természetesen nálunk is járt a Jézuska, hozott nagyon szép karácsonyfát és hozott kedves ajándékokat is. Talán a legkedvesebb a pöttyös labda volt, amit a Kincső külön kért tőle. Bizony. 23-án kitalálta a mi elsőszülöttünk, hogy neki hoz a Jézuska labdát. Hiába mondtam, hogy az is lehet, hogy mást hoz, semmi nem érdekelte, és csak mondta és mondta, hogy neki bizony labdát fog hozni a Jézuska (a már meglévő 10 labda mellé...). Hozott is neki, és nagyon boldog volt tőle. :D Ahogy korábban is írtam, szépen megtanulták a dalokat, amik nálunk ilyenkor szinte kötelező számba megy: Kiskarácsony, nagykarácsony ÉS a Mennyből az angyal. Nagyon tetszik, hogy Ők is úgy éneklik, hogy kisült e már a karácsony. :) És a végén mindig hozzátették a karácsony szó után a fa-t is. :)

Szenteste ismét nálunk gyűltünk össze. Már reggel korán átjöttek Anyuék és a Csilláék, majd átmentünk Érdre a Zoliékhoz, mert sajnos nem sokkal karácsony előtt halt meg Marika néni, akit nagyon szerettünk, és reméltük, hogy legalább a szeretet ünnepét még eltöltheti a Családjával. Sajnos nem így történt. Szerettük volna, ha Feri bácsi is lát minket egy kicsit. Még hamarabb is értünk oda, mint Feri bácsi, így volt idejük a Lányoknak garázdálkodniuk egy picit a 6 éves Réka szobájában. Délre azért hazajöttünk, hogy ne nagyon boruljon fel a Csajok napirendje, bár terveim szerint kicsit később fektettük le Őket, hogy amikor felébrednek, kellően sötét legyen az ünnepi fényekhez. :) Aztán, amikor felébredtek a Lánykák, szépen felöltöztettük Őket és amikor hallottuk a csengő szavát, kieresztettük a kíváncsi Csemetéket a szobájukból. :)

Nagyon édesen nézték a fát, a KARÁCSONYFÁT, amiről már hallottak és aminek még puszit is adtak, és amiről még napok múlva is szedegették le a díszeket, majd rakták fel újra. És ami a legjobban tetszett, hogy egy héttel később is mondogatták, hogy milyen szép, a fényével pedig még mindig nem tudnak betelni. :)

Nem támadták le egyből az ajándékokat, amiknek egy része be volt csomagolva, de a többsége látható volt, hanem szépen, fegyelmezetten vártak. Elénekeltük együtt a Mennyből az angyalt, majd megkapták jelt az ajándékok megtekintésére. Éltek is a lehetőséggel, és minden egyes ajándéknak nagyon örültek, aminek mi is örültünk. :)

Másnap reggel első volt, hogy mentek a karifához, és nekiálltak játszani, főzőcskézni a babáknak. Sajnos a konyha technikai okok miatt nem készült el időre, de ami késik nem múlik. Most már azt is tudjuk, hogy kisszekrény is kell a babaruháknak.

 Zsófi puszi az egyik dísznek.

26-án kimentünk Anyuékhoz, ahol szintén nagyon jól érezték magukat a Lányok is és mi is. Apu megfogadta a tanácsomat és hideg kajával készült, így tudott Ő is elég tartalmas időt tölteni velünk. Hazafelé szerettünk volna beugrani a Dédiékhez is, de a Lányok akkor aludtak, mert Anyuéknál nem voltak hajlandóak aludni, így meginvitáltam Őket hozzánk másnapra. Ekkor készült ez a kép, amikor mind a két gyerek bekerült a Dédi kezébe.

Így teltek a karácsonyi ünnepnapok nálunk csendben, nyugalomban, szeretetben. :)

Karácsony 2

Ahogy azt már említettem, 25-én, reggeli után indultunk VOLNA Tücsiékhez, ha nem áll le az autó... Árpi mindezt úgy tudatta Gáborral, hogy mi ebből semmit nem tudtunk meg fent az emeleten, egy darabig, mert egy idő után már lementem, hogy mi van már, nem megyünk még? :) De aztán végül fél 10 felé elindultunk. Néha eszembe jutott, főleg tankolásnál, hogy mi lesz, ha nem indul el megint az autó, de végül délután 6 óra körül épségben megérkeztünk. Az út végig nagyon jó volt, elkerültek minket a hóviharok, csak a szél fújt elég erősen. Németországba érve kezdett el havazni, Ausztriában egy szem hóval sem találtuk szembe magunkat.

Csajokra ismételten nagyon büszke voltam, hiszen egy rossz szó nélkül viselték a hosszú út kellemetlenségeit. Németországig meg sem álltunk, és ugyan Zsófi aludt egy nagyot, de Kincső csak egy fél órát, meg se nyekkentek egész úton. Németországba érve tankoltunk, és megsétáltattuk a Csajokat. Esett a hó, nagyon élvezték mind a havat, mind a kis mozgást. A visszaülésnél volt egy apró ellenkezés, de mire mind az autóban ültünk, el is hallgattak. A cél előtt nem sokkal ismét megálltunk pelust cserélni, mert úgy hittük, azért kezdtek rá a nyafogással, de tiszta volt a pelus, úh. már unták a sok ülést. Ekkor már hátul maradtam Velük, egyébként Jutka szórakoztatta a Lányokat az úton. Szerencsére csendben is maradtak, így az utolsó pár km-t is jó hangulatban tudtuk megtenni.

Itt aztán volt nagy öröm, mindannyian jöttek elénk, Lányok csak néztek, nem értették a nagy felhajtást, amit azonban gyorsan megszoktak és megkedveltek. :) ÉS amit azóta is élveznek. :)

Tehát megérkeztünk a hatalmas hóba, a hó nélküli Budapestről. Imádom a havat, főleg egy ilyen tájon, ahol a Tücsiék laknak. Pár lépés és a csend, a nyugalom, a természet vesz körül. Többször eszembe jut, hogy hol jobb élni, és mindig arra jövök rá, hogy nem tudnék választani. Mind Budapestnek, mind Ludwigsstadtnak meg van a maga előnye és hátránya. Biztosan így jó, ahogy most van. Budapest az otthonunk, de lehetőségünk van egy ilyen gyönyörű helyen, ilyen kedves emberek között kikapcsolódni.

Jonas kérésére és szekálására végül még aznap megajándékoztuk egymást, nem bírt várni másnapig. :) Úgy láttuk, hogy az ajándékaink itt is sikert arattak, aminek nagyon örülünk. Természetesen itt is el lettünk látva sok szép és jó és hasznos ajándékkal, amit itt is köszönünk szépen! :)

Azért hadd tegyek említést a vacsiról, ami füstölt pisztráng volt (saját), és ami a kedvencem szinte itt a Tücsiéknél. :) És amit a Csajok is imádtak.

Tibi várta már ezt a beszámolót, nagyon nehezen, sokára íródott meg, sajnos, hiszen biztosan sok mindent ki is felejtettem. Fotó nem készült az úton. Viszont annyi érdekesség (és balszerencse) történt, hogy kb. egy órás különbséggel levált Gáborom mindkét cipőjének a talpa... :) A cipő nem mai darab, mégis semmi jelét nem mutatta annak, hogy le szeretne jönni.

A többit egy másik bejegyzésben.

Karácsony 1. rész

Gábor elment síelni, Lányok alszanak, emailek megválaszolva, úh. jöhet az édes kötelezettség. :)

Utazással együtt négy napja vagyunk Tücsiéknél, és már most messzinek tűnik a Szenteste, pedig nincs egy hete, mégis sok minden történt azóta. Igyekszem pontosan felidézni az ünnepnapokat.

Mi már 23-ra virradóan feldíszítettük a karácsonyfát, mert úgy voltunk vele, hogy a Lányok még úgysem tudják, miről van szó, 25-én reggel, ébredés után pedig már indulunk is otthonról, és szerettem volna, ha nem csak egy nap, vagy netán csak egy délután-este kedvéért díszítünk fát.

 Tehát nálunk már csütörtök reggel gyönyörködhettek a Csajok a karácsonyfában, ami idén egy alacsony fa (többek között a fent említett okok miatt), és ami a mérete miatt egy alacsony asztalkára került (hogy azért mégis méretes legen :), és milyen jól tettük, hogy magaslatra állítottuk!!!). Nagyon tetszett a Lányoknak a szép, színes fenyőfa, először csak álltak előtte tisztes távolságban és onnan nézték, majd elindultak felé és megfogdosták. Igazából nem volt annyira rossz a helyzet, mint számítottam, bevallom, készültem rá, hogy az alsó ágakat meg kell fosszam idejekorán az ékességeitől, de hála okos és értelmes Lányainknak, elég hamar beérték azzal, hogy csak megfogják, de nem szedik le a gömböket. Azért az első fél órában előfordult, hogy Kincső kezéből és szájából kellett kiszedni a pici, gomba alakú üvegdíszt... Ennél nagyobb "riadalom" nem ért minket. Többször odamentek a nap folyamán és másnap is a fához, de tényleg nem szedték le a díszeket, max. megsimogatták a kedvenc zöld üveggömbjüket. Mind a ketten ahhoz az egy díszhez vonzódtak nagyon.

 Ébredés után rögtön.

 Majd a nap folyamán - valamiért kék lett a kép.

23-án este Gábor a lehetséges dolgokat pakolta be az autóba, amiket én aznap csomagoltam be, és amikre másnap biztosan nem volt szükség, hogy ne Szenteste kelljen mindent össze- ill. bepakolni. Valamint a zenét állította össze és vette fel a pendrive-ra, amit az úton hallgatunk, ha már nem megy a magyar rádió. Én addig csomagoltam az ajándékokat. :) A Lányokét nem, mert segítség nélkül úgysem tudják kibontani, meg tőlünk nem is nagyon kaptak olyan ajándékot, amit nagyon csomagolni kellett volna. A sátrat, amit szintén karácsonyra szántunk, jól elfelejtettük mind a ketten, úh. az még mindig a gardróbban rejtőzik. :)

A másnapi ebéd-előkészülés végül annyira sikeredett csak, hogy a gesztenyetölteléket gyúrtam össze, de a pulykamellbe nem göngyöltem be, mert nem engedett még ki a hús. Másnap reggel viszont ezzel kezdtem a napot, így mire Anyuék megérkeztek (10 körül), addigra már megvoltam a töltött pulykamellel és Gábor is felvágta, vízbe tette a krumplipürének való krumplit. Végül Apu panírozta be a húsokat és a halszeleteket, és a halászlé készítése is rá várt. Tehát túl sok feladatom nem volt. Én többet szerettem volna sütni, főzni. Tervben volt, ha már lemondtam az egészben sütött gesztenyével töltött pulykáról, a sült kacsa dinsztelt káposztával, valamint a szintén sült csirkecomb, -mell, és krokett szerűség-et szerettem volna szervírozni a krumplipüré helyett (de Anyuék készítettek krumplisalátát, ami sose maradhat ki karácsonykor). És mivel a Gábor annyira nem (sehogysem) szereti a halászlevet, ezért gondoltam, főzök Neki húslevest. Ez sem valósult meg. Szóval, terv az volt bőven, amiből aztán szép lassan mindig lejjebb és lejjebb adtam, így a végén a következő ételekből lehetett választani, illetve kellett enni. :) Halászlé. Gábor is evett belőle, de csak levet. Bacon szalonnába göngyölt gesztenyével töltött pulykamell, rántott pulykamell és rántott hal. Krumplipüré és krumplisaláta volt a köret. Igazából nem maradt éhen senki, és valóban elég volt ennyi étel, csak hát én szeretek kitenni magamért és szeretem túlvállalni is magam, amiben idén meg lettem akadályozva. Reményeink szerint a jövő karácsonyt is Tücsiékkel töltjük, de Budapesten, és akkor aztán nem lesz kifogás, miért ne süthetnék, főzhetnék kedvem szerint. :)

Süteményekről nem esett még szó. Jutka is és Anyu is bejglit sütött, Anyu még püspökkenyeret is, de abból nem kértünk, mert sütöttem gyümölcskenyeret és az elég sok lett. Örülök, ha az elfogy. Én még nem kóstoltam meg, mert van egy olyan rossz szokásom, vagy mim, hogy azt az ételt, amivel nagyon sok macera van, a végére úgy megunom, hogy ahhoz sincs kedvem, hogy megkóstoljam. Ez is ilyen volt. Azon kívül, hogy két napon keresztül készült, minden utasítást pontosan betartva, a végén kiderült, hogy fogyasztás előtt 2 hétig KELL "érni hagyni". Na, köszi. Persze én vagyok a hibás, amiért mindig csak azt a részt olvasom el a szakácskönyvben, ahol éppen tartok. Az egészet egyszerre sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán. Szóval, lett két kenyerünk, amit ugyan felvágtam, de én nem kóstoltam meg, de Anyu szerint nem lett rossz. Ezen kívül a szokásos karácsonyi sütiket sütöttem meg, azaz a fahéjas csillagot és a hókiflit, ami idén különösen finom lett. Lányoknak mind a két süti nagyon ízlett.

 Kincső hókiflit eszik

ez a ruháján is látszik...

Mamáékat vártuk 2-3 közöttre, de végül 4-fél 5 felé érkeztek meg, így a Csilláék hamarabb nálunk voltak, mint ők, úh. "kénytelenek" voltak a Csilláék is mégegyszer enni. Zoli szüleitől jöttek hozzánk. Így lett a késő ebédből korai vacsora. A Lányok persze kaptak enni, Nekik külön sütöttem ki délben rántott pulykamellet. De kaptak velünk együtt is. Sőt, a halászlevet is megkóstolták, pár falat erejéig nagyon ízlett Nekik, főleg a Zsófinak, aztán végül nem kértek többet. A hallal ugyanígy voltak.

Na, és amikor mindenki jóllakott, Lányokat levittük Jutkáékhoz, és mi fent bepakoltuk az ajándékokat a fa alá. Aztán Apa csengetett, jelezve, hogy itt a Jézuska. :) Vittük a Csajokat fel, csak lestek a sok új dolog láttán. Elénekeltük a Mennyből az angyal-t, legalábbis azokat a versszakokat, amiket tudunk. Valamiért a Csajok inkább megrémültek, mint izgatottak lettek, talán a sok ember-kevés hely aránya ijesztette meg Őket, nem tudom, de a dal végére mind a ketten a karomban voltak. :) Persze Ők kapták meg először az ajándékokat, amiknek a fogadtatása vegyes volt. A hintalovaktól féltek, a homokozótól szintén megijedtek, és a hinta-libikóka, vagy mi, amin pár nappal ezelőtt az Ikeában nagyon jókat hintáztak, szintén félelemmel töltötte el mind a kettőjüket, a lego pedig nem érdekelte Őket. Igazából a kispárnák, a Boribon könyvek, a rénszarvas plüssbe tekert plédecske volt az, ami tetszett Nekik. És ami egész nap a lételemük volt, a "tömeg", a sok ember, az ekkorra rémálmukká vált. Egyik pillanatról a másikra besokalltak, kiborultak, és menni kellett fürdeni. Tehát nem igazán tudták élvezni a kapott ajándékokat.

Különben egész nap produkálták magukat a Nagyszülőknek, fel-alá szaladgáltak, játszottak, dumáltak, Kincső az egyik sapkámat hol felvette, hol levette. Ezt előző nap kezdte el, és azóta is sűrűn felveszi a sapimat, amit csak miatta hoztunk el.

Bohóckodásra is jutott időnk:

Még délelőtt meglátogattak minket Ágiék, Zozo pár napra hazajött Japánból, hozta a nagyon kedves, mosolygós barátnőjét, a nevét sajnos nem tudom leírni, még kiejteni sem, gyakorolni kéne ahhoz.

Ahogy minden nap, ez is túl gyorsan eltelt. Az ajándékainkkal sikerült örömet szereznünk, úgy láttuk, és ennek nagyon örültünk. Mi is szép és hasznos ajándékokat kaptunk, amiket ezúton is köszönünk szépen! :)

2009. 12. 26.

A mai napon tehát Fóton ébredtünk. Nem volt a legkényelmesebb az éjszaka, mégis jó volt, mert közvetlenül mellettünk alhattatok. Kincsőkémet reggel megszoptattam, majd a Mama fogta Őnagyságát, és bevitte a hálószobába a Papához. Ott aztán kényeztetve volt, amíg mi Apával és Zsófival tovább aludtunk, és így semmi nem lett abból, hogy korán hazaindulunk, hiszen jönnek a Tücsiék...



Hazafelé még beugrottunk - szó szerint - Csilláékhoz, hogy megnézzük a karácsonyfájukat és a szépen feldíszített lakást. Első olyan karácsonyuk, hogy külön vannak a szülőktől, így ez különösen fontos volt számára. Mivel Lányok, Ti elég nyűgösek voltatok, a ruhát se vettük le, de még a cipőt sem, már indultunk is haza. A nap további eseményei egy külön bejegyzésben folytatódik. :)

2009. 12. 25.

Még nincs itt az újév, a fogadalmak ideje, de ma megfogadtam, hogy nem lépek úgy az újévbe, hogy nem írom le az óév utolsó napjainak főbb, lényeges eseményeit.

Annyi ember volt körülöttünk, és mégsem jutottam addig, hogy leüljek és blog-ot írjak. Nem tudom, más blog író hogy van ezzel, de én mindig leírom, ami hirtelen eszembe jut, aztán van, hogy csak napok múlva újra írok valamit egy már régebbi bejegyzéshez. Szerintem ez most is így lesz, mert nem biztos, hogy minden eszembe fog jutni, de szerencsére úgy találták ki ezt az oldalt, hogy lehessen utólag is írni bele.

Tehát édes Kislányaim, amíg Apátok küzd Veletek, addig én igyekszem rögzíteni, ami az elmúlt pont egy hétben történt... :) Kicsit hangosak vagytok ugyan, mert hason fekszetek, és ez főként Kincsőkémnek nem nagyon tetszik, de hát ez van. Érdekes, hogy amíg a "szárazföldön" Zsófi bírja a hason fekvést, gyönyörűen tartva hosszú percekig kis buksiját, addig a "vízben", fürdetéskor Kincső az, aki hibátlanul kitartja magát.

Na, de visszatérve az ESEMÉNYEKRE, idén úgy esett, hogy karácsony első napját Fóton töltöttük, a Mamánál és a Papánál. Papának volt egy meglepetésünk, ami minden karácsonyi ajándéknál szebb volt: Náluk töltöttük az éjszakát is! :) Mert hát ugye eddig mindig haza kellett jönnünk a fürdetés, alvás miatt legkésőbb 6 órakor. Ezen a napon nem tűnt fel a Papának, hogy nem igazán igyekszünk haza, sőt, amikor Feri bácsiék telefonáltak, hogy csak 5 óra tájban jönnek, mi akkor sem pánikoltunk, hanem nyugodtan vártuk őket. A Papának ez sem tűnt fel, csak amikor Zoli barátnője, Anett rákérdezett, hogy ott alszunk e, akkor a néma bólintásom elárulta tervünket. :)








Bájotok rabul ejtett mindenkit, ezt minden túlzás nélkül elmondhatom. Marika néni már volt nálunk, Zoli és Anett még a kórházban jött be hozzánk, de ott ugyebár "csak" Zsófival volt szerencséjük találkozni, viszont Feri bácsi eddig csak hallott rólatok - nem is keveset Marika nénitől. Feri bácsi az én Tibor papámnak az öccse, és ő egy olyan ember, aki ugyan nagyon szeret minket, mégis a legtöbbször csendben van, van, hogy csak járkál a házban, vagy leül a nappaliban, egyedül, és elvan. Aztán gondol egyet, feláll, és közli: megyünk haza. Na, ilyenkor minden beszélgetést félbe kell szakítani, nem számít, hogy mondatot, gondolatmenetet vág félbe, ha ő menni akar, akkor bizony menni kell.

Most viszont a következő történt: először Zsófi került az asztalra, ő volt babusgatva, kényeztetve. És elhangzott a mondat: Téged hazaviszünk. Aztán helyet cseréltetek, Zsófi evett, így Kincső jött az asztalra. Ekkor zavarba jött Feri bácsi: Most melyikőtöket vigyük haza?



Most még kivételes helyetek van: szabad az asztalon feküdnötök, hogy ne érezzétek úgy, ki vagytok hagyva a társaságból... Itt csak Kincső van, de az idő nagy részében, osztoztatok az asztalon. Vajon meddig fértek el kényelmesen!? Szerintem hamarabb jön el a forgás ideje, akkor sajnos meg kell válnotok e középponti helytől...

Nem szoktak sokáig maradni Feri bácsiék, éppen ezért büszke vagyok arra, hogy ezen a napon 3 egész órát időztek nálunk, velünk, és nagyon nem volt kedve hazamenni. Csak már fél 8-ra járt az óra, nekünk készülődnünk kellett a fürdésre is, és az alvásra is.

Egész nap ébren voltatok, csak párszor aludtatok el maximum fél órára, így érthető volt, hogy a fürdés már a nyűgösség, türelmetlenség jegyében telt. De ezt kárpótolta, hogy közöttünk alhattatok EGÉSZ éjjel. Más szép és jó nem is volt számomra ebben az éjszakában, de a hátam, derekam már nem fáj, úh most már csak nosztalgiázom, hogy de jó is volt, amikor Kincsőkém néha kupán vágott a hely szűke miatt. Viszont szoptatás szempontjából nagyon kényelmes volt. Azt hiszem. Már erre sem emlékszem tisztán.

Így telt ez a szép el. :)

2009. 12. 24.

Az első karácsony Veletek. Olyan furcsa. Apátokkal még nincs két éve, hogy megismerkedtünk, ez a második karácsonyunk együtt, de már ezt megszépítettétek! Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy vagytok, nagyon szeretlek Benneteket, nem győzök gyönyörködni minden alkalommal Bennetek, egyszerűen tényleg hihetetlen, hogy ekkora szerencsém volt. Van. :)

Délelőtt meglátogattuk a Klári mamát. Nagyon örült nekünk.



Aztán délután már itthon maradtunk, kicsit káosz volt a mai nap, még bele kell jönni ebbe is, hogy nem csinálhatom a dolgomat folytonosan, hanem meg kell szakítani miattatok. Persze ez nem panasz, sőt! Örültem, hogy előző nap sok mindent megcsináltam, így erre a napra végülis maga a zellerkrém leves elkészítése és a búbos hús hús része maradt csak. Szerencsére minden nagyon finom lett, az ajándékok úgy ahogy célba is találtak. Apa nagyon örült a "szerelmespár-kesztyűnek". :) Egyből tovább gondolta az ötletet, hogy kéne egy gyerek-felnőtt kombináció és egy gyerek-gyerek kombináció is, arra az esetre, ha sétálni megyünk majd. Ez még várat magára egy jó évet, de végülis igaza van, hasznos lenne. :)



A karácsonyfa díszítését lefekvés után fejeztük be, mert arra már nem volt idő... :) Jövőre másképp lesz minden. Akkor eljönnek Fótról a Mamáék is, és talán Csilláék is velünk töltik e szép estét. Együtt leszünk, mint máskor. Idén sem sikerült tökéletesre szervezni a karácsonyt, tavaly rohanás volt belőle, idén meg más miatt nem volt tökéletes. DE előbb vagy utóbb csak megtaláljuk a mindenkinek jó megoldást.



Volt még egy nagyon fontos dolog a mai napban: Zsófi ma felfedezte kis kezecskéjét, és örömmel nézegeti azóta is. :)

De a lényeg: Veletek volt tökéletes az ünnep, bárhol is legyünk, ha velünk vagytok, csak jó lehet.