2010/02/24

Napirend

Pár hete szerettem volna eldicsekedni, hogy milyen jó kis napirendünk alakult ki. Nos, jó, hogy nem tettem, mert azóta felborult, viszont kialakult egy új. Talán még nem teljesen, de azt hiszem, lesz belőle valami. Ugye múlt héten Kincső abbahagyta egy időre a szopizást. Jelentem, azóta, egészen pontosan vasárnap óta visszaállt a rend, és ismét reggel és este szopiznak a Lányok. Sajnos este már muszáj kiegészítenem egy kis tápszerrel a vacsit, mert úgy vettem észre, hogy hiába van sok tejem, mégsem olyan tápláló már. :( Tehát mióta ezt kitapasztaltam, ami nem volt nehéz, hiszen korábban 3-4-ig aludtak éjjel, aztán hirtelen 1-2 között már etetni kellett, szóval mióta kapnak pótlást is, azóta újra kezd visszaállni a régi rend. Ma pl. fél 5-ig aludtak a Csajok - tegnap viszont 2-kor már kelnem kellett Zsófihoz.

Átlagos napból indulok ki, amikor is így néz ki egy napunk:

- 3-4 óra körül etetés
- 6-7(8) óra körül szopizás az ágyunkban
- közös alvás az ágyunkban, ha fél 8 előtt esznek
- játék, torna
- 9.30-10 óra között tízórai (gyümölcs)
- egy órás levegőzés (mostanában teraszon)

Így néz ki a teraszos "séta"

- 12.30-13 óra körül ebéd (tápszer)
- 14 óra körül nagy alvás a mi ágyunkban. VELEM együtt!!! :)

Így alszunk mi - csak a Csajok változtatják a helyüket, hogy igazságosság legyen.

- 16 óra körül evés (tápszer) - ezt szeretném majd 1-2 hét múlva krumplival kiváltani.
- ha nem 4-ig aludtunk, akkor jöhet egy újabb séta, levegőzés, ha viszont mégis csak 4-kor keltünk fel, akkor itt bent játszunk és túlélősdit játszunk, hogy ne aludjanak el idő előtt.
- 18 óra környékén lemegyünk a nagyszülőkhöz, hogy egy kis változatosságot vigyünk az egyre fáradó Lányaink életébe.

Zsófink egy cseppet sem tv függő - és kissé bágyadt... :)


Ez ugyan nálunk készült, de mai kép. :)

- 19 óra fürdetés
- vacsi - tápszer és cici

Előrébb hoztuk a fürdetést, eddig 8-kor volt, de akkor mindig aludtak még egy utolsót fürdetés előtt, ilyenkor úgy kellett felkeltenünk őket, ami ugyan nem okozott különösebb gondot, de most megpróbáljuk ezt bevezetni. Van lehetőség egy nagy délutáni alvásra (ma nem éltek a lehetőséggel), és akkor nem alszanak fürdetésig. Végülis eddig ez elég jól sikerült, egy alkalommal fordult csak elő, hogy nagyon fáradtak voltak és alig ettek, meg is volt az eredménye, aznap már 1.20-kor fel kellett kelnem Zsófihoz. De mondom ez nem jellemző, csak egyszer volt rá példa.

Biztosan hamarosan megint változni fog a rend, nem sokára jönni fog a foguk, de talán annyit nem, hogy teljesen felboruljon minden.

Lényeg a lényeg, hogy kell a rendszeresség mind nekik, mind nekünk, így be tudom osztani az időnket. Na, nem mintha sok mindent tudnék csinálni, mert amíg alszanak, akkor is velük vagyok, de az sem mindegy, hogy 21 óra után jutunk el Gáborral oda, hogy egymással, magunkkal foglalkozzunk, vagy már 8-kor. Így kicsit későnek tűnik a múlt héthez képest optimális kezdésű új kedvenccé vált sorozat, a Cupido, ami 21.20-kor van minden kedden, de azért tegnap is megnéztük. A kádból. Mint régen. :) Mert ezek a MI kényeztető pillanataink... :)


2010/02/21

A változások hete

A héten sok minden történt, számunkra legalábbis, és mindez úgy, hogy nem igazán mozdultunk ki a 4 fal közül.

Az első, amit le kell írnom, az az, hogy már hétfő este csak nagy harcok árán tudtam Kincsőt (!!!) megszoptatni. :( Keddtől meg aztán végképp elutasította az addig kedvenc eledelét. Vettem elő a mélyhűtőből tejet, azt sem ette meg. Teljesen elszomorodtam, hogy lám, eddig tartott. Majd' öt és fél hónapig volt hajlandó szopizni. Szerencsére Zsófi továbbra is ciciből eszik, így nincs veszve a remény. Szükség van még rám. :) Ezek után úgy gondoltam, hogy akkor valóban itt az ideje a szilárd étel bevezetésének, úgyhogy szerdán elkezdtem nekik reszelt almát adni tízóraira. Az első két alkalommal ízlett nekik, szó nélkül megettek ketten egy fél almát, de pénteken már húzták az orrukat, szájukat. :) Íme két kép a szombati almaevésről:

Kincső


Zsófi

A következő, amit feltétlenül meg kell említenem, hogy a Zsófi folyamatosan beszélt! Azért a múlt idő, mert tegnap Kincső kezdett el dumcsizni, Zsozso pedig abbahagyta. De ma megint ő a beszédesebb. :) Erről nem tudtam videót feltölteni, valószínűleg túl nagy volt a fájl, így az marad a mi magángyűjteményünkben. :)

Folyt. köv.

2010/02/20

Nem tudtam kihagyni

Az egyik blog-író társamtól "csentem" a szöveget. Muszáj volt. :)

Mielőtt Anya lettem,

soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Pisiltek rám.
Ettek le.
Teljes kontrollom volt az elmém felett és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem fogtam le egy ordító gyereket, hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya lettem,
nem ismertem az érzést, milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet etetni egy éhes babát.
Nem ismertem a kötődést anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya lettem,
soha nem keltem fel az éjszaka közepén minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat,
a csodálkozást vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, mielőtt Anya lettem.

Hozzátenném: életem legjobb döntése volt, hogy anya lettem. Köszönöm Gábor! Nélküled nem jöhetett volna létre. Illetve létre jöhetett volna, de valószínűleg nem ilyen tökéletesen. :)

Újra itt vagyunk

Elnézést, nem szabad ennyi ideig "hanyagolni" a blog-ot. Ha már egyszer belefogtam, akkor tisztességesen "kell" foglalkozni vele. Mindezt tudom jól, ahogy azt is, hogy sokan olvassák és várják az újabb bejegyzéseket, rájuk is kell gondolnom.

Mentségemül csak az szolgál, hogy nem szórakozni, shopingolni járok miközben itt a gép előtt lenne a helyem, hanem a Kislányaimmal vagyok. Imádok minden percet, pillanatot Velük és még akkor is velük vagyok, amikor csinálhatnék mást is. Pl.: blog-ot írhatnék. De ennek köszönhetően újra olvasok. Bizony. Megtaláltam a megfelelő időt eme szenvedélyem kielégítésére, úh. most már nem sárgulok azon, hogy nálam több gyermekes Anyukáknak HOGY van idejük ilyen luxusra, mint az olvasás. Azért írom, hogy luxus, mert nálam, és gondolom másnál is, ha olvasok, akkor kizárom a külvilágot és falom a sorokat, oldalakat. Így már büszkén elmondhatom, hogy szülés óta először kiolvastam a héten egy könyvet, és már a második könyv 43. oldalánál tartok! :) És hogy mikor olvasok!? Összekötöttem a kellemest (olvasás) a hasznossal (levegőn lét). Ugyanis mióta hó van, ill. már csak volt, rászoktam, hogy a Csajokat itt a teraszunkon "sétáltatom". És amikor elalszanak a kocsiban, van hogy már itt a házban alszanak a Csöppek, akkor én leülök kint a székre és olvasok. Közben néha tolok egyet-kettőt a kocsin, hogy biztos ami biztos, ne ébredjenek fel idő előtt a Lánykák. Így jut nekem naponta egy óra olvasás. :)

A következő alvásuknál pedig szintén ott vagyok velük, mellettük egészen pontosan, és versenyzem velük, melyikünk tud hamarabb elaludni. :) Mióta rászoktam (elég gyorsan) erre a kis délutáni alvásra, ami hol csak egy 20 perc, hol majd' két óra, szóval azóta Gáborom alhat éjszaka, mert vállalom az éjszakai műszakot egyedül. Néha mondjuk felébred, de az kb. kéthetente egyszer fordul elő.

Most igyekszem pótolni hozzáillő címekkel az elmaradottakat. De hogy legyen kép is, keresek egyet, bocsi kettőt, ha már két Leányunk van... :)

Kincső a "kis" vigyori

Zsófi a visszafogott mosolyú - itt éppen

2010/02/11

Zsófi

Nem kivételezünk, ha az egyikről van video, akkor van a másikról is. :) Zsófink egyébként az Apja által készített frizura alapján nem Hugi, hanem Öcsi lehetne... De eljön majd az én időm is! Alig várom. Hiányzik, hogy nem kreálhatok napról napra szebb frizurákat. Már ideje lenne, hogy a Csajoknak megnőjön a haja. :)

video


video

Kincső

Csak úgy, mert szerintem nagyon aranyosak. :)

video

video

2010/02/09

Egy évvel ezelőtt

Ma egy évvel ezelőtt, kb. ebben az időben, 9.45-kor mentünk be Gáborral a nőgyógyászhoz. Mert ő már az első vizsgálatra is eljött velem, ahogy utána is végig mindegyikre. Ennek nagyon örültem mindig, főleg, amikor még nem kaptunk időpontot, mert ilyenkor már 6 körül a rendelőben voltunk, hogy jusson még nekünk sorszám. Ugyan csak fél 8-kor kezdték el kiadni a sorszámokat, de szinte verekedni kellett értük. :( Arról nem is beszélve, hogy aki fél 8-ra ment, lehet, nem is jutott már neki sorszám, mivel csak kb. 8 embernek adnak!!!

Tehát, az úgy volt, hogy végre bejutottunk. A doki már azon meglepődött, hogy Gábor is bejött velem. Felültem az általam olyan nagyon utált vizsgálószékre, és jöhetett a vizsgálat. A doki elég álmosnak tűnt, csak vakarta a szemét egyfolytában, szinte nem is nézett ránk, de végülis nem volt bajunk vele, nem foglalkoztunk a magatartásával. Elkezdi a vizsgálatot, nézzük a monitort és fel sem fogjuk a látottakat elsőre. Csak az tűnik fel, hogy a doki magához tér és rám nézve megkérdezi: Látja? Mire én: Kettő. Erre ő: Igen.

Azt hiszem, ebben a pillanatban néztünk Gáborral egymásra és jöttünk rá, hogy az a két különálló pont a monitoron Kincsőt és Zsófit rejti. Ezt persze akkor még nem tudtuk. :) A doki ekkor ébredt fel, mi pedig ekkor kábultunk el. :) Nem mertem elhinni, hogy ekkora szerencsénk van. Úgy hiszem, akkor kezdődött el a már soha meg nem szűnő aggódásom. Még nem volt szívhangjuk a Csajoknak, várni kellett volna két hetet a következő vizsgálatig. Persze nem bírtam ki, és egy hét múlva visszamentünk, hogy meghallgassuk a(z) - nekünk - első szívdobbanásaikat. Én még ma is képes vagyok rácsodálkozni, hogy valóban itt vannak a Lányok, és Ők az enyémek, nem álmodom, valóban ikreim vannak. Két csodálatos, gyönyörű gyermek. Van, hogy csak állok előttük és nézem őket, és mosolygok. Néha egy-két könnycsepp is legördül, de amíg a boldogságtól, addig nem baj. :)

Természetesen volt, aki elsőre el sem hitte a nagy hírt, azt hitte, csak hülyéskedünk. Anyu el is pityeredett a telefonba, mondta, hogy nagyon szeretnek engem odafent. :) Ezt én is így érzem. Apu sms-e mind a mai napig megvan, most le is írom: "Rozi, ez nem igaz, könnyeket csaltál a szemembe. Imád Apád." Klári Mama reakciója: "Jézusom!" Csilla csak röhögött, nem jutott szóhoz az első pár percben. Ahogy Jutka sem. Valószínűleg teljes eksztázisba esett, és örömködött, ujjongott. :) Árpi persze teljesen nyugodtan, hidegvérrel fogadta, hogy nem csak az ötödik, hanem a hatodik unokája is úton van. Tücsi pedig, hát ezt pontosan már nem tudjuk, de őt ismerve jól meglepődött és nagyon örült. :)

És ezek után mentem délután Szilviékhez. Az ikrek ovijában ütköztünk, ahol én egyből az orra alá dugtam a kis fotónkat. :) Szilvinek nem esett le rögtön a két pont, meglepődésében csak egyet látott. Csak amikor felhívtam rá a figyelmét, akkor kezdett el nevetni a Sors fintorán. :)

Másnap Ágival a zenebölcsi előtt találkoztunk. Természetesen nála sem tudtam kivárni a nyugodt percet, már az ajtóban mutattam neki is a sztárfotónkat, talán nála egyből hozzátettem, hogy ikrek. :) Azt hiszem, soha nem volt ennyire dekoncentrált Kati néni órája alatt, mint akkor. :)

Istenem, de jó is ezekre a pillanatokra visszaemlékezni! Na, nem mintha rosszabb lenne megélni a mostaniakat! Csak hát, amikor az ember lánya mióta az eszét tudja ikrekről álmodik, holott tudja, nem sok esélye van rá, és mégis megtörténik vele a CSODA, akkor valóban nem csak hogy nem tudja elhinni, de felfogni is nehéz, hogy mégis megtörtént, valóra vált a legnagyobb álma. Itt tartom a karjaimban őket, nem álmodom, valósak. Ők a Lányaink.

Képekkel adós vagyok még.

2010/02/08

Hóember

Életkéim, Papa készített Nektek vasárnap egy hóembert. Ez az első hóemberetek.

A Hóember, ami Csilla autóját díszíti, őrzi.

Aztán a Papa nem érte be ennyivel, így elkészítette az egész kis családunkat. Ugyan annyira belejött az építésbe, hogy rá lehetne tenni a 18+ as karikát, de hát ezt tudomásul kell venni, hogy valószínűleg nem prűd neveltetésben lesz részetek...

Elölnézetből...


És oldalról...

Szerintem sok örömötök lesz Papa kreativitásában, még ha nem is ilyen témában. Ügyesen tud rajzolni, a fogalmazásáról nem is beszélve! Biztosan jó kis meséket fog Nektek majd mondani. Nekem is sokat segített, ha a suliban szükségem volt rá. Na nem írta meg helyettem a leckét, nem, azt nem, de amikor mi ballagtattunk a középiskolában, akkor ő fogalmazta meg a búcsúszöveget, amivel nagyon nagy sikert arattam. Én persze, ki más, én olvastam fel, de a dícséreteknél a köszönöm mellé mindig megjegyeztem, kit illetne... :)

És mit csináltatok Ti azalatt az idő alatt, amíg a Papa kiélte a kreativitását? Hát persze, hogy sétáltatok! Mármint sétáltatva voltatok. Mert a Mama elhatározta, hogy ő bizony tud Benneteket tolni a nagy hóban. És ha a Mama azt mondja, hogy tolja a babakocsit, akkor bizony tolni is fogja! :)

És még integetni is volt kedve! :)

2010/02/05

5 hónaposak lettek a László Ikrek

Kincső

Zsófi



Kislánykáink öt hónaposak lettek. Rohan az idő! Napról napra többet tudnak, ügyesebbek, mozgékonyabbak. Kedden voltunk fejlődésneurológián, ahol a doktornő megkérdezte, mit tudnak már a Lányok? Néztünk bután. Hogy hogy mit tudnak!? Mit KELL tudniuk??? Mert elvárások vannak, nem úgy van ám, hogy a gyerek magától tanul, fejlődik, ahogy az ő ritmusa diktálja. A védőnőnek az sem számít, hogy 5 héttel korábban jöttek világra, elő van írva, hogy ennyi idősen ezt KELL tudnia, annyi idősen amazt. És ha nem tudják!? Akkor mit csináljak velük??? Nem lehet őket noszogatni, hogy hahó, neked ezt már meg KELL tudni csinálni! Tehát a kérdésre nem igazán tudtunk válaszolni, csak egy visszakéárdezéssel, hogy mit KELL tudniuk? Azokra mind helyeseltünk, mert valóban forgatják a fejüket hason fekve (születésük napján már megfordították...), szemkontaktus is megvan - elég régóta; oldalra forgólódás, azzal is próbálkoznak régóta, főleg Zsófi - de ma pl. Kincső fordult meg hasról egyszer jobbra, egyszer balra, úh nem lehet ráfogni a lejtős területre. :)


Elfogadom, hogy fejlődniük kell, és a dokiknak az a dolguk, hogy ezt ellenőrizzék, de azzal nem értek egyet, hogy a védőnő kijelentette, hogy egy éves korukra állniuk és pár lépést tenniük KELL. A Csilla 18 hónaposan kezdett el járni. Jó, ez ma is látszik rajta, elég lusta :).


Lényeg, hogy gyönyörűek a Csajok (szerintünk), boldogok, kiegyensúlyozottak, egészségesek, és napról napra többet tudnak minden erőszakos beavatkozás nélkül. :)


2010/02/04

2009. 02. 04.

A teszt, amely döntött sorsunkról! :)

A dátum helyes, nem tévesztettem el. Ma egy éve tudtuk meg Gáborral, hogy gyermekünk lesz. Tavaly szerdai napra esett e jeles nap. Akkor még nem sejtettük, hogy akkora szerencse ér bennünket, hogy egyből ketten jönnek. :)

2009 február 4-én Ágiéknál "dolgoztam", hazafelé vettem egy tesztet. Nagyon vártam, hogy hazaérjek, és mivel a mai tesztek korszerűek, így nem kellett várni a másnap reggeli első p...-re. Remegő kézzel vittem ki a kis tárgyat a fürdőből, és a konyhában álltunk és vártunk. Vajon megjelenik a második csík is!? Nem kellett sokáig várnunk, ez nem az a játék, ahol az a lényeg, hogy húzzuk az ember idegeit. :) Szinte egyből megjelent a második piros csíkocska. A reakciónkra nem emlékszem. Szerintem egyikünk sem fogta fel. Nem tudtuk, mit szóljunk hozzá. Szerettünk volna gyereket, ebben egyetértettünk, de kb. egy jó fél évvel később. Ettől függetlenül nem volt kérdéses a baba sorsa.

Elsőként, természetesen, lementünk reszkető lábakkal Gábor szüleihez. Nekem az ő reakciójuk sem rémlik. Én még akkor elég kábult állapotban voltam. Nem tudom, mit éreztem, csak abban voltam biztos, innen már nincs visszaút. Anya leszek.

Miután itt kiörömködtük magunkat, vagy mit csináltunk, elhatároztuk, kimegyünk Anyuékhoz Fótra, nehogy már kimaradjanak a jóból! :) Felhívtuk a Csillát, hogy menjen haza és ne engedje Anyuékat lefeküdni. Útközben felhívtuk Tücsit is, hogy ő is első kézből, még frissiben értesüljön a hírről. Ez a következőképpen zajlott:

Gábor: Szemüveges leszel?
Tücsi: már nem tudjuk, mit reagált, de Gábor emlékei szerint gyorsan reagált.

Ehhez tartozik a sztori, hogy amikor Tücsi az első fiát várta, akkor lett Gábor szemüveges. Gábor elújságolta, hogy lesz szemüvege, erre Tücsi, hogy neki meg gyereke lesz. :)

Kiértünk Fótra 8 körül. Mindenki azt hitte, hogy lánykérés lesz (vagy már volt). Apu készült is egy papírral, ami ha meglesz, akkor betűzöm ide.

Az én szüleim öröme is határtalan volt. Imádják Gábort, jobb férfit nem is kívánhattak volna lányuknak. Kár, hogy csak egy van belőle, Csilla lemaradt róla... :) No, jól van, az ő Zolija is nagyon aranyos. És jókat főz. :)

Szóval, röviden összefoglalva így történt, hogy egy éve megtudtuk, szülői örömök elé nézünk. Örömünk a tetőfokát pár nappal később érte el. Vagy inkább a Csajok megszületésénél!? Nem is tudom. Csak azt tudom, hogy rendkívül szerencsésnek érzem magam. Nagyon boldog vagyok, ezt az engem ismerők tudják, látják. Köszönöm mindezt Neked Gábor, és Nektek Csajocskák!

Nagyon szeretlek Benneteket - mindig s örökké!