Sose dicsekedtem a Lányok étvágyával és testsúlyával, talán mert sosem volt kielégítő. :D Ettől függetlenül nekem mindig tetszettek és ma is tetszenek a kis vékonyka lábaik, karjaik, az ici-pici pocakjuk, aminek a "kidudorodását" csak nagyítóval lehet meglátni. :P
Akik ismernek, tudják, hogy nem vezetek. Van jogsim, de csak dísznek van. Talán szégyellnem kellene, de hogy őszinte legyek, mindig megvoltam autó nélkül, és a Lányok mellett sem hiányzott. Persze, ha gyalogosan kellett volna minden bevásárlást elintéznem, akkor nyilván másképpen látnám a dolgot, de valahogy mindig volt egy partner ezeknél az autót nélkülözhetetlen útakon. Legtöbbször Gábor, ezt mondanom sem kell.
Amikor elkezdtem nézegetni a Lányoknak a foglalkozásokat, akkor is azt tartottam szem előtt, hogy villamossal és busszal mennyi idő alatt érek oda, illetve mennyire sokat kell átszállni. Szerencsére csak egyszer kell, viszont a villamos és a busz között van egy, a Lányok számára, picit hosszabb gyalogút. De kibírják, nem problémáznak miatta sosem. Alapvetően szeretnek tömegközlekedéssel járni, de ma alig várták, hogy autóba ülhessenek (Anyuék elvitték Őket), mert már hetek óta nem autóztak. Szerintem legalábbis van már két hete.
Szóval, amikor elkezdtünk járni a foglalkozásokra, meg előtte is, nekem bevált módszerem volt, hogy úgy szálltam fel a villamosra, hogy mind a két Lány a karomban volt. Így is ültem le Velük, mert így könnyebb volt leszállni. Persze ekkor még nem kellett pulcsi, kabát, sál, sapka... Merthogy ahogy felkerültek a vastag ruhadarabok, azt kezdtem el érezni, hogy vagy én lettem gyengébb, vagy Ők lettek súlyosabbak, vagy a ruha vastagsága miatt nem bírom megtartani Őket úgy, mint korábban. Pár napig azért még kínlódtam, aztán feladtam. Rá kellett jönnöm, hogy nehezebbek is és a kabátok csúszása miatt a megtartásuk sem olyan biztonságos. Egyik nap aztán fürdés előtt kikészítettem a mérleget, hogy majd másnap reggel megmérem Őket, de végül Gábor a fürdés után ráállította a Lánykákat a mérlegre ÉÉÉÉÉÉSSS végre mind a ketten elérték a 10 kg-ot!!!!! :)) Ugye a szigorú számok szerint már egy éves korukban ennyit kellett volna nyomniuk, de valahogy még két évesen sem érték el ezt a súlyt. Most viszont igen. :) ÉÉÉS ami még dicsekedni való, hogy nagyon szépen esznek mostanában. Igaz, nagyon halkan, de be kell vallanom, hogy elég érdekes evési szokásaik vannak mostanában. Persze csak azért, mert ÉN hagyom. :S Tehát, az úgy van, hogy nekiállnak az ebédnek, de még ebéd előtt elkezdik emlegetni azt a bizonyos CS-vitamint... Én meg ugye mindig mondom, hogy CSAK akkor kaphatnak csokit, HA megették az ebédet. Eddig teljesen normális minden. CSAKHOGY a Lánykáink ezt úgy értelmezik, hogy esznek pár falatot az ebédből, és akkor Ők már meg is érdemlik a csokit... Első alkalommal annyira nem érdekelt már, hogy mit esznek, csak egyenek valamit, hogy adtam nekik csokit. Nem sokat, de adtam nekik. Ettől megjött az étvágyuk és megették utána szinte az egész ebédjüket. Hááát, be kell valljam, hogy azóta nem ódzkodok attól, hogy evés közben csokit kapjanak, mert így legalább valóban megeszik, ha több részletben is, és kissé megkeverve a sorrendet, de megeszik az ebédjük 95%-át. Tudom, hogy ez így nem jó, és változtatni is fogok ezen, de még nem. Majd, ha kicsit több erőm lesz hozzá. Vagy az sosem lesz? Lehet. DE tudom, hogy ez nem fog így maradni, ez csak egy pillanatnyi állapot. :) Remélem... :P
Na, de most az volt a lényeg, hogy a súlyuk elérte a 10 kg-ot, egyik sem lépi túl 10 grammal sem, így továbbra is teljesen egyformán gyarapodnak. És már nem szállok fel úgy a villamosra, vagy a buszra, mint korábban, hanem csak az egyik gyerek van a karomban, a másik pedig "nagylányosan" fellép velem együtt a járműre. Bizony. Idáig jutottunk. Következő már az lesz, amikor mind a ketten maguk szállnak fel, aztán már a kezemet sem fogják majd, tovább már nem is merem gondolni... Most még élvezem, hogy azon kapnak össze, kit vegyek fel. :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
2011/10/30
2011/09/05
Nagyon boldog születésnapot drága Kislányaink!
Ma reggel betöltötték Lánykáink a 2. életévüket. Ez a nap is eljött. Mamával már hetekkel ezelőtt megtanulták a választ a "Hány éves vagy?" kérdésre (Kincső mostanában mindenre nyolc-at mond). Eljött a nap, amikor már be is töltötték. Lustaságból, vagy inkább fáradtságból csak képeket akartam ma feltölteni, holnapra szerettem volna hagyni a szöveget, de tudom, hogy holnap sem lenne több energiám hozzá, így bemásolom az előző kettő megkezdett bejegyzés szövegét. :D
A szokásos adatokat illetve jellemzést azért leírnám:
Kincső: 84,80 cm és 9,5 kg (reggel, minden ruha nélkül)
Zsófia: 85,50 cm és 9,5 kg (-"-)
Beszéd. Összetett kifejezésekkel még nem igazán örvendeztetnek meg minket. Hozzáteszik a tulajdonnevekhez az "is" szócskát, ha kell, mondják, hogy pl. ZsozsoÉ, KikiÉ, valamint nagyon megtanulták a "hagyd abba"-t (hallhatták eleget az elmúlt 3 hétben, amikor öregedtem minden nap vagy 5 évet...). És ebben a legjobb, hogy ugyanazzal a hangsúllyal mondják, inkább kiabálják, amit tőlem hallottak. Ők a tükreim. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez vicces e vagy sem. :D Na, ezzel el is árultam, hogy nem véletlenül nem olvastam túl sűrűn a kedves blogíró társaim bejegyzéseit. Volt két húzós hetünk, aminek, úgy látom, hogy vége.
Egyébként mindent mondanak, csak egy szóval. Jól meglepnek minket, hogy jééé, már ennek is tudják a nevét. Mondókákat is ismernek nagyon sokat, kérik is őket, főleg a Kincső. Szépen elmutogatják. A legújabb kedvenc az "erdő szélén házikó", nagyon szeretik és tündérien mutatják az aktuális részeket. :) De ezen kívül ismernek sok mást, és szerencsémre szeretik is.
Könyv. Imádják őket. Sajnos Zsófinak szokása lett, hogy kitépi a lapokat, vagy letépi a vastag lapról a papírt, és tudja, hogy rosszat csinált, mert ilyenkor jön és mondja, hogy "oó".
Esti ceremóniaváltozás: Egyik este kiküldték a Lányok az Apjukat, mesét követelve. Ez úgy 2 hete kezdődött, azóta fektetés után mondok 1-2 mesét (Boribon-t és József Attila altatóját), van, hogy az egyiket duplán. Már előre mondják a szavakat, amik jönnek. :) Ezután megy Apa énekelni. És csikizni. :P
Evés. Étvágyuk nem javult. Olykor bevezetek egy hét édesség tilalmat. Ilyenkor látom, hogy nem is hiányzik nekik. És azt is tudom, hogy ha éhesek, akkor nagyon szépen esznek, mindent, sokat. A leveseket továbbra is imádják, a húsfélékkel úgy vannak, hogy vagy megeszik, vagy nem. Tészta mindig jöhet, de nem főzök sűrűn, mert hamar éhesek leszünk tőle. :) Csoki, fagyi, csokitorta minden mennyiségben - szinte.
Mozgás. Ezt azért emelem ki, mert a Csajok túl vannak az első önálló bukfencen. Nekem majd kiugrik a szívem, hogy kitörik a nyakukat, de eddig még nem történt baj. Folyton futkároznak, főleg bent a házban, vagy a játszótéren, utcán szerencsére nem.
Viselkedés. Fegyelmezettek továbbra is, nem okoz problémát a tömegközlekedés. DE CSAK akkor, ha egyedül vagyok Velük. Mert amint van segítség, máris kihasználják és valóban két emberes a két Lány. :) HA akarják, szépen megköszönik a kapott dolgokat, de ha nem akarják, akkor nem lehet rávenni őket. Max. mosolyognak huncutul.
Cumi. Eddig még nem nagyon emeltem ki. Cumit elsősorban alvásnál kapnak. DE ha nyűgösek, és nem bírom elviselni a nyafogásukat, a cumiért való rimánkodásukat, odaadom Nekik - még akkor is, ha ezzel is azt bizonyítom, hogy sokszor következetlen vagyok. :P
És akkor jöjjön, amiket korábban lejegyeztem, de nem volt alkalmam befejezni:
A Lányaink egy tündérbogyók - a hisztin kívül. Kezdenek barátságosak is lenni, de ez már szinte kacérság, ahogy a villamosmegállóban illegetik magukat figyelemfelkeltés érdekében. Szinte zárójelben jegyzem meg csak, hogy semmi szükségük bevetni ilyen praktikákat, mert enélkül is feltűnünk, és enélkül is el vannak Tőlük ájulva úgy általában az emberek. És ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Sokszor "el is kérik" az egyikőjüket, hiszen nekünk úgyis kettő van belőlük. :P
Egyre inkább figyelnek a külsejükre. Igénylik a szoknyát (ma pl., hogy meglátták, hogy rajtam az van, le kellett venni a nadrágot és "csa-csa-csa" szoknyát kellett felvenni - azaz olyat, ami jól pörög) és már az is előfordul, hogy kérik, hogy tegyek gumit, vagy csatot a hajukba. Aminek én külön örülök. :)
Elkezdődött nálunk a rajzolás-imádat (2 hete). Ez inkább jó, mint rossz, annak ellenére, hogy hol a wc-ről, hol a hűtőről, hol a hintalóról, hol a szekrényről, hol a konyhabútorról kell letöröltetnem Velük (főleg az Elsőszülöttel) a zsírkréta nyomokat. Szerencsére nagyrészt könnyen lejön. Így egy ideje SZIGORÚAN felnőtt felügyelettel lehet csak rajzolni. Zsófi ráérzett a napocskára. Tudja, hogy a lap tetejére kell rajzolni, és nagyjából igyekszik egy kör formát adni neki. Az eget is tudja, hogy fent kell megrajzolni. Kincső viszont ügyesen színez. Nyomtattam ki Nekik képeket, és látni a színezésén, hogy igyekezett vonalon belül maradni. Ezen kívül szívesen használ több színt, de nem egymás után, hanem először egy színnel több papírt "összerajzol", majd jöhet a következő szín.
Ennyi. Fotók holnap.
Drága egyetlen Kincsőnk!
Isten éltessen nagyon sokáig második születésnapod alkalmából! Kívánom, hogy legalább ilyen jó egészségnek örvendj egész életedben, mint az elmúlt két évedben! Nagyon, nagyon, kimondhatatlanul, leírhatatlanul szeretünk Téged! Apa és Anya (aki néha már Anyu)
Drága egyetlen Zsófink!
Isten éltessen Téged is legalább olyan jó egészségben életed során, mint azt eddig is tette! Nagyon, nagyon szeretünk Te kis cserfes Leányzó! Apuci és Anya (hát igen... :D)
2011/08/05
Egy hónap múlva megint szülinap
El sem hiszem, hogy eltelt 11 hónap a Lányok első szülinapja óta! Idén nem csinálunk nagy felhajtást, úgy döntöttünk végül. Én először szerettem volna, mert olyan jó volt tavaly is, hogy összeült a család, itt volt mindenki, aki számít, de idén nem lesz ilyen. Aki akarja, felköszöntheti a Csajokat, még tortát is kap :), de nem lesz kötelező megjelenés, kötelező ajándékok, stb.
Na, de ne siessünk az idő elébe. Még van egy hónap a születésnapjukig. Ma pedig még csak hónapfordulót ünneplünk. Azért már tudják mondani és mutatni (Mama megtanította Nekik), a kérdésre, hogy hány éves vagy, jön a válasz: kettó, kető. Előbbi Zsófitól, aki az ő betű helyett ó betűt mond. Kincső még lenyeli a szavak végét, de a 2-t jól ejti ki, és ő két mutatóujjával mutatja a kettőt, míg Zsófi egy kézzel (vagy mind a kettővel) a hüvelyk és a mutatóujj felmutatásával.
Igazából nem is tudom, mit írjak Róluk, hiszen a beszédjük valóban napról napra szépül, bővül a kiejtett szókincsük. Zsófi gyönyörűen mondja ki, hogy KincsÓ :), és azt, hogy Zsófi, míg Kincsőnk nem mondja, hogy Kincső, csak azt, hogy Kiki, de a Zsófi-t Ő is ki tudja mondani.
Két napja mértem meg Őket, és láss csodát :), ismét teljesen egyforma volt a súlyuk: 9,40 kg. Én nem értem, hogy lehet ez, de tényleg így volt.
Magasságot nem mértem, viszont ami elkeserít, hogy a lábuk nagyon gyorsan nő. Nincs ideje elkopni a cipőnek, szandálnak, mert máris kicsi. Nem olyan régen kezdték el hordani a 21-es szandált, most vettünk múlt héten Zsófinak cipőt, erre ma látom, hogy lelóg a lábujjuk a szandálról... Tehát, úgy néz ki, hogy 22-es a lábacskájuk.
Tegnapelőtt zengtem ódákat a Csajocskákról, akikkel azóta is szép az élet, bár Kincsőkém próbál elrettenteni és az idegeimet is próbára teszi, de valamiért nem tud felbosszantani. Tegnap délután és ma délelőtt is elég hisztis kedvében volt, remélem, délutánra kialussza... :) Mondjuk ezt az időjárást, ami van, nem csoda, hogy nem bírja normálisan elviselni. :) Tegnap szakadt az eső, ma újra ragyogó napsütés van. Érthetetlen és kiszámíthatatlan.
Tegnap elővettük a gyurmát. Nagyon sokáig játszottak vele, élvezték. Jó volt nézni, ahogy gyúrják, lapítják, vágják, és nem az volt a hecc, hogy ledobálják, Anya meg majd felveszi. Volt, hogy egy-egy játékdarab leesett, és visszakérték, de nem direkt dobták le. Szerencsére megenni sem akarták, bár eddig sem.
Nagyon csajok. Egyre inkább. Kaptak ruhákat, nem győzik azóta is a szoknyákat felvenni. Cha-cha-cha szoknya. :) Mindegyik. Próbálják rázni a hátsójukat, hogy jobban pörögjenek a szoknyák. Haláliak. :) Elmentünk sétálni, szoknyában, kalapban (!) és kistáskával. Mint a dámák, úgy vonultak. :D
Rájöttek, hogy nem is rossz a lekvár - kaláccsal sem. Még Sopronban (pár hete hallottuk, hogy tönkre ment a szálloda, ahol voltunk - nem csoda...) megkóstolták a Papa eperlekvárját, és nagyon ízlett Nekik, de azóta nem ették meg. Tegnap nem voltak hajlandóak megenni az ebédet - kelkáposztafőzeléket -, így más kaja nem lévén kaptak kalácsot és lekvárt. Megették. Sőt, repetáztak belőle. Profi módon, ahogy tőlünk láthatták, kezdték el kenni a lekvárt a kalácsra, először Kincső, majd Zsófi is.
Lett új kedvenc gyümölcsük. Nem a barack, naná, hogy nem, hanem az áfonya és a szeder. Talán nem kellene még kapniuk ezeket, csak jövőre, de amikor múltkor sütöttem sütit és ráraktam, megkóstolták, mert kérték, együtt vettük a zöldséges "néninél" (lehet vagy 20 éves a "néni"). Imádják. Ez van. Én meg örülök, hogy az almán kívül esznek más gyümölcsöt is.
Kakaóval ébrednek (szinte) és az az utolsó italuk is - illetve a víz, mert fogmosás után inkább isszák a vizet, mint öblítenek vele. :) Egyébként csak vizet isznak, bőven elég, hogy desszertnek csokit vagy más édességet kapnak (túró rudi, kakaós csiga, keksz). Volt olyan próbálkozásom, hogy gyümölcslevet igyanak reggel, de mivel utána ugyanúgy kérték a kakaót, így inkább lemondtam a gyümölcsléről. Kakilási problémák nincsenek továbbra sem. Úgy néz ki, hogy lassan belenőnek a négyes pelenkába. :) Épp itt az ideje. Ami aggasztott, hogy kiütésesek lettek a négyes Libero-tól, pedig születésüktől Libero-t hordanak. Viszont tegnap, hosszabb kihagyás után megint ez került a popsijukra, és (kop-kop-kop), még nem jött ki rajtuk semmi. Jó lenne, ha így maradna, mert nekünk ez vált be a leginkább. Bár, a nagyon forró nyári napokon (ami sajna nincs sűrűn idén nyáron) Pampers-t kapnak, mert az jóval vékonyabb.
Ruhaméret továbbra is a 80-as, egyesekből 86-os, de szerintem inkább a 80-as az, ami jó rájuk.
Ma délután felkerekedünk és megyünk Bánkra, bár nem terveztük, de Kincső annyit emlegeti, többek között ma is, hogy Bánk moto(r), hogy engedtünk a csábításnak és hátrahagyva a tennivalókat elmegyünk pihenni és egymás társaságát élvezni. :)
Ja, erreől jut eszembe, hogy még nem nagyon mondanak több szavas egybefüggő kifejezéseket, igazából ez az egyetlen, amit Kincső is mondott, hogy Bánk moto. Mert annyira optimális Bánkon a hely motorozásra, hogy egyszerűen mióta lejöttünk, szinte naponta elmondja. Ha megyünk valahova, akkor reménykedve mondja, hogy Bánk. :) Ma végre örülhet a lelke. :) Kincsőhöz még hadd fűzzem hozzá, hogy Apa tegnap (vagy tegnapelőtt) dicsekedett, hogy már tőle sem megy el, ha Zsófi is odamegy hozzá. Ez ugye eddig csak velem volt így, de már Apával is, aki tegnap szintén meg volt hatódva, hogy elsőszülött Kislánya mennyire odavan érte. :)
Na, de ne siessünk az idő elébe. Még van egy hónap a születésnapjukig. Ma pedig még csak hónapfordulót ünneplünk. Azért már tudják mondani és mutatni (Mama megtanította Nekik), a kérdésre, hogy hány éves vagy, jön a válasz: kettó, kető. Előbbi Zsófitól, aki az ő betű helyett ó betűt mond. Kincső még lenyeli a szavak végét, de a 2-t jól ejti ki, és ő két mutatóujjával mutatja a kettőt, míg Zsófi egy kézzel (vagy mind a kettővel) a hüvelyk és a mutatóujj felmutatásával.
Igazából nem is tudom, mit írjak Róluk, hiszen a beszédjük valóban napról napra szépül, bővül a kiejtett szókincsük. Zsófi gyönyörűen mondja ki, hogy KincsÓ :), és azt, hogy Zsófi, míg Kincsőnk nem mondja, hogy Kincső, csak azt, hogy Kiki, de a Zsófi-t Ő is ki tudja mondani.
Két napja mértem meg Őket, és láss csodát :), ismét teljesen egyforma volt a súlyuk: 9,40 kg. Én nem értem, hogy lehet ez, de tényleg így volt.
Magasságot nem mértem, viszont ami elkeserít, hogy a lábuk nagyon gyorsan nő. Nincs ideje elkopni a cipőnek, szandálnak, mert máris kicsi. Nem olyan régen kezdték el hordani a 21-es szandált, most vettünk múlt héten Zsófinak cipőt, erre ma látom, hogy lelóg a lábujjuk a szandálról... Tehát, úgy néz ki, hogy 22-es a lábacskájuk.
Tegnapelőtt zengtem ódákat a Csajocskákról, akikkel azóta is szép az élet, bár Kincsőkém próbál elrettenteni és az idegeimet is próbára teszi, de valamiért nem tud felbosszantani. Tegnap délután és ma délelőtt is elég hisztis kedvében volt, remélem, délutánra kialussza... :) Mondjuk ezt az időjárást, ami van, nem csoda, hogy nem bírja normálisan elviselni. :) Tegnap szakadt az eső, ma újra ragyogó napsütés van. Érthetetlen és kiszámíthatatlan.
Tegnap elővettük a gyurmát. Nagyon sokáig játszottak vele, élvezték. Jó volt nézni, ahogy gyúrják, lapítják, vágják, és nem az volt a hecc, hogy ledobálják, Anya meg majd felveszi. Volt, hogy egy-egy játékdarab leesett, és visszakérték, de nem direkt dobták le. Szerencsére megenni sem akarták, bár eddig sem.
Nagyon csajok. Egyre inkább. Kaptak ruhákat, nem győzik azóta is a szoknyákat felvenni. Cha-cha-cha szoknya. :) Mindegyik. Próbálják rázni a hátsójukat, hogy jobban pörögjenek a szoknyák. Haláliak. :) Elmentünk sétálni, szoknyában, kalapban (!) és kistáskával. Mint a dámák, úgy vonultak. :D
Rájöttek, hogy nem is rossz a lekvár - kaláccsal sem. Még Sopronban (pár hete hallottuk, hogy tönkre ment a szálloda, ahol voltunk - nem csoda...) megkóstolták a Papa eperlekvárját, és nagyon ízlett Nekik, de azóta nem ették meg. Tegnap nem voltak hajlandóak megenni az ebédet - kelkáposztafőzeléket -, így más kaja nem lévén kaptak kalácsot és lekvárt. Megették. Sőt, repetáztak belőle. Profi módon, ahogy tőlünk láthatták, kezdték el kenni a lekvárt a kalácsra, először Kincső, majd Zsófi is.
Lett új kedvenc gyümölcsük. Nem a barack, naná, hogy nem, hanem az áfonya és a szeder. Talán nem kellene még kapniuk ezeket, csak jövőre, de amikor múltkor sütöttem sütit és ráraktam, megkóstolták, mert kérték, együtt vettük a zöldséges "néninél" (lehet vagy 20 éves a "néni"). Imádják. Ez van. Én meg örülök, hogy az almán kívül esznek más gyümölcsöt is.
Kakaóval ébrednek (szinte) és az az utolsó italuk is - illetve a víz, mert fogmosás után inkább isszák a vizet, mint öblítenek vele. :) Egyébként csak vizet isznak, bőven elég, hogy desszertnek csokit vagy más édességet kapnak (túró rudi, kakaós csiga, keksz). Volt olyan próbálkozásom, hogy gyümölcslevet igyanak reggel, de mivel utána ugyanúgy kérték a kakaót, így inkább lemondtam a gyümölcsléről. Kakilási problémák nincsenek továbbra sem. Úgy néz ki, hogy lassan belenőnek a négyes pelenkába. :) Épp itt az ideje. Ami aggasztott, hogy kiütésesek lettek a négyes Libero-tól, pedig születésüktől Libero-t hordanak. Viszont tegnap, hosszabb kihagyás után megint ez került a popsijukra, és (kop-kop-kop), még nem jött ki rajtuk semmi. Jó lenne, ha így maradna, mert nekünk ez vált be a leginkább. Bár, a nagyon forró nyári napokon (ami sajna nincs sűrűn idén nyáron) Pampers-t kapnak, mert az jóval vékonyabb.
Ruhaméret továbbra is a 80-as, egyesekből 86-os, de szerintem inkább a 80-as az, ami jó rájuk.
Ma délután felkerekedünk és megyünk Bánkra, bár nem terveztük, de Kincső annyit emlegeti, többek között ma is, hogy Bánk moto(r), hogy engedtünk a csábításnak és hátrahagyva a tennivalókat elmegyünk pihenni és egymás társaságát élvezni. :)
Ja, erreől jut eszembe, hogy még nem nagyon mondanak több szavas egybefüggő kifejezéseket, igazából ez az egyetlen, amit Kincső is mondott, hogy Bánk moto. Mert annyira optimális Bánkon a hely motorozásra, hogy egyszerűen mióta lejöttünk, szinte naponta elmondja. Ha megyünk valahova, akkor reménykedve mondja, hogy Bánk. :) Ma végre örülhet a lelke. :) Kincsőhöz még hadd fűzzem hozzá, hogy Apa tegnap (vagy tegnapelőtt) dicsekedett, hogy már tőle sem megy el, ha Zsófi is odamegy hozzá. Ez ugye eddig csak velem volt így, de már Apával is, aki tegnap szintén meg volt hatódva, hogy elsőszülött Kislánya mennyire odavan érte. :)
Drága édes egyetlen Kislányaim! Nagyon jó egészséget kívánok Nektek a jövőben is, ne legyetek ennél betegebbek, mint idén is voltatok, vagy akár az eddigi életetekben, legyetek mindig legalább ennyire jó gyermekeink, szerető testvérei egymásnak. Imádom, ahogy megpusziljátok egymást! Meghatódok egyből. :)
Nagyon szeretünk Benneteket!
2011/07/05
22 hónap
El sem hiszem, hogy megint eltelt egy hónap!!! Hihetetlen, ahogy rohan az idő. Pedig a legszívesebben most is megállítanám. Olyan tünemények a Csajok, hogy öröm Velük tényleg minden perc. Ma képes voltam 6-kor felkelni, hogy megfőzzem a mai ebédet, amíg alszik a ház népe, így még azt a 3/4 órát, ami kellett az ebéd elkészítéséhez, sem Tőlük raboltam el. Nekem nagyon rövidnek tűnnek a napok, a Velük töltött idő. El tudnám viselni Őket a nap 24 órájában non-stop. Na jó, csak 20-ban, kell egy kis pihi is. Nekik. :)
Talán ebből a kis bevezetőből ki is derült, hogy meg vagyok elégedve mind a két Leányunkkal. Minden téren. Néha ugyan bepróbálkoznak egy kis hisztivel, de ha nincs rá komolyabb okuk (mint pl. éhesek, fáradtak), akkor elég hamar le tudom kezelni. Szófogadóak, érdeklődőek, játékosak, kedvesek, barátságosak, imádják egymást, már előfordul az is, hogy szépen, rendes adagot megesznek főétkezéskor. Ilyenkor, de csak ilyenkor kapnak valami kis édességet. Keveset.
És ami egyre inkább nyilvánvaló, hogy NŐK a javából:
Egy kis jellemzés, ha már egyszer hóforduló van. Pár napja mértem meg a magasságukat. Nem tudom, mennyire pontos az adat, de mondjuk, hogy jól sikerült a méredzkedés. Zsófi nyert 83,5 cm-rel, Kincső lemaradt másfél centivel, azaz Ő 82 cm magas. :) A súlyukat nem mértem, ha nem felejtem el, akkor lemérem még ma Őket, és akkor pótolom.
Lábméretük egyértelműen 21-es, ruhákban a 80-ast hordják. De, van amiből nagyobbat, van, amiből kisebbet. Változó. De általánosságban 80-as a méretük.
Fogukat mostanában nem nézegettem, bevallom, nem tudom, kell e még jönnie ebben a korban, vagy sem!? Fogmosás szépen megy, mondják, hogy ááá, és íííí, mikor hol és hogy mossuk Nekik éppen. :) Egyedül még nem hagyjuk, majd, ha már tuti megy. Este kapják a Zymafluor-t, amit mindig jó hangosan (főleg a Zsófi) rágnak össze, merthogy azt úgy kell. :)
Mióta átrendeztem a nappalit egy kicsit, azóta nagy sláger az építőkocka. Érdekes, hogy a lego-t annyira nem csípik, abból max. a babák, állatok és az autók a menők, a kockák nem, sőt! Viszont a fa építőkockákkal leülnek és építenek. Türelmesen, ügyesen. Kincsőnek eddig is volt türelme minden játékhoz, Zsófi viszont csak nem olyan régen kezdett el mélyebben belemerülni a játékokba. Ennél az építőkockánál is Ő az, aki megfigyeli, hogy én mit építek (direkt egyszerűt), és leutánozza. Még a színekre is figyel, hogy ugyanazt a színt tegye oda, ahova én tettem előtte. Kincső inkább csak azért épít, hogy utána lerombolhassa. :)
Ahogy korábban is írtam volt, egyre többet beszélnek. Kincső is. Lassan nehéz lesz megállapítani, melyikük mond több szót. Szerencsére legtöbbször érthetően ejtik ki a szavakat, ami nagy segítség. Amiket hirtelen fel tudok sorolni azok a következők (mert fel vannak írva):
hold, nap, csi (csillag, de így hívják a Csillát is), bocsi, csont, hajó, rák. És a többi, "régi" szó, amit már egyszer leírtam: pápá, baázs (Balázs), Tibi, köszi, szivi, mé (még), csipi (csípős, és a kismadár), maci, cumi, ló, csacsi, jó, kő, szép, puszi, poci. Csak a Kincső mondta: áttötöti (átöltözni), ping (pingvin). ÉS a sláger: tinkivinki, tipszi, lálá, pó (teletubbies). :D
Elég komoly akarattal bírnak, ami nem csoda még akkor sem, ha "csak" a szüleiket nézzük... Néha nem is nagyon értem, mi a bajuk, de egy erős (rájuk)kiabálással el tudom hallgattatni Őket. Veréshez nem kell folyamodni, elég ha kiabálok egyet, amit még az utca túlsó végében is hallanak, de legalább csendben maradnak. Hüppögnek kettőt és el van felejtve az egész. Néha, amikor nyűgös napjuk van, szeretnek hozzám bújni, bevackolni magukat az ölembe pár percre, aztán játszunk tovább. Imádom ezt is. :)
Nagyon szépen eljátszanak együtt is, de külön még inkább. Főleg, ha nem akarják egymástól elvenni a játékot. Mostanában ez ritkábban fordult elő, az előző hónapban napi szinten többször is előfordult ilyen civakodás. Éppen ezért már csak ritkán tépi meg a Kincső a Zsófit és harapja meg. Zsófinál nem észleltem bármilyen agresszív viselkedést senki irányába. Kincső viszont, ha hisztizik, akkor csapkod mindenkit, akit ér. Ilyenkor előfordul, hogy kap a kezére, hogy tudja, hol a helye. Ez persze olaj a tűzre és elkezdi nyalogatni a kezét, ahol megcsípte az ütés. :) DE ez sem fordul elő szerencsére sűrűn.
Öltözés, vetkőzés. Kincső nagyon utálja mind a kettőt, pelenkázással és fürdéssel együtt. Nem mindig, azt azért hozzátenném, de gyakran harcolok Vele. Zsófinak semmi baja ezekkel, sőt, amikor öltözünk, akkor mindig mondom, hogy egyik (kéz, láb), és Ő már folytatja is, hogy másik. :) Tök cuki. :)
Kincső hajlamos (le)tépni magáról őrjöngve a ruhát, amit az Anyja "rákényszerített"... :D Persze Ő nyer, és lekerül róla a ruha. :)
Egyébként, hogy jót is írjak Elsőszülöttünkről, Neki van a legbájosabb mosolya a családban! :) Édesen, félénken elmosolyodik, mint aki nem tudja, milyen reakciót kap, máskor meg huncutul, szemét összehúzva grimaszolva somolyog az orra alatt. Hát, meg tudnám ilyenkor (is) zabálni! :) Tündéri.
Zsófi meg a kacagó Művésznő. Az összes foga látszik, lelátni a mandulájáig, amikor kacag. Kacéran, kihívóan, figyelemfelkeltően. :) Imádom Őt is, nagyon nagyon! :)
Két különböző egyéniség, akik mégis nagyon egyformák, főleg, hogy majmolják egymást folyton. :) Szerencsére ez a legtöbb esetben jóóóóó. :)
Tovább folytatva, imádnak kint lenni, akár csak a kertben, akár a játszótéren, akár Fóton. Bánkra megint nem nagyon jutunk el. :( De legalább itthon megadatik a kert. Szeretik az új aszfaltkrétát használni. Egyelőre eszükbe sem jutott más célra használni, mint a kőre rajzolni. Ha majd végképp itt a jó idő, akkor szeretném kipróbálni Velük az ujjfestéket is. Szerintem nagyon fog Nekik tetszeni. Gyurmázni is nagyon szeretnek. Rajzolgatni is, bár inkább szanaszét hordani a zsírkrétát... :) De, tudják, hogy nem szabad, ezért max. a földre dobálják le, vagy a kisszékükre rakják le. :)
Puszikat hol adnak, hol nem. Zsófi szinte mindig. És 99%-ban csak akkor adnak, ha kérjük. :( Maguktól ritkán jut eszükbe, főleg a Kincsőnek - Neki talán, ha 1x jutott eszébe, akkor is azért, mert a Zsófi adott. :D
Bili. Van, aki azt vallja, ilyen korban már le kellene szokni a pelusról, és van, aki azt, hogy majd ráéreznek és leszoknak maguktól. Én az utóbbi híve vagyok. Rákényszeríteni Őket nem fogom semmire, ha van kedvük, biliznek, ha nincs, nem biliznek. Egyelőre még csak kaki után szólnak, de sokszor előre észre lehet venni, amikor nyomnak. :) Lehet, hogy le kellene kapnom ilyenkor a pelust, de én sem örülnék, ha megzavarnának a nagydolgom közepette, így ebből kiindulva, nem zavarom meg Őket. Amikor kint voltunk pancsolni, gyönyörűen ráültek, belepisiltek, belekakiltak (Zsófi többször is). Nekem ez éppen elég, hogy tudjam, rá fognak szokni. jobb időt hagyni, mint elijeszteni Őket. Szerintem.
Alvásuk továbbra is kiváló. Reggel fél 7-7 körül ébrednek, 12-13 óra körül mennek aludni, ebből fél 4 körül ébrednek fel, este pedig a szokásos 7 órási fürdetés után zsuppsz az ágyba. Előfordul, hogy elcsúszik a fürdetés, és volt már olyan is, hogy 8-9 között fürdettünk. Nem éri meg elhúzni, erre mindig rájövünk. :)
Na, megyek is, mert felébredtek a Csajszikák. Remélem, mindent leírtam!? :) Drága Kislányaink! Nagyon boldog hófordulót kívánunk Nektek! Legyetek mindig ilyen egészségesek, mint eddig voltatok és ilyen édes, drága, tündéri testvérei egymásnak! :) Nagyon szeretünk Benneteket! Millió pusziiiii! :)
Talán ebből a kis bevezetőből ki is derült, hogy meg vagyok elégedve mind a két Leányunkkal. Minden téren. Néha ugyan bepróbálkoznak egy kis hisztivel, de ha nincs rá komolyabb okuk (mint pl. éhesek, fáradtak), akkor elég hamar le tudom kezelni. Szófogadóak, érdeklődőek, játékosak, kedvesek, barátságosak, imádják egymást, már előfordul az is, hogy szépen, rendes adagot megesznek főétkezéskor. Ilyenkor, de csak ilyenkor kapnak valami kis édességet. Keveset.
És ami egyre inkább nyilvánvaló, hogy NŐK a javából:
Egy kis jellemzés, ha már egyszer hóforduló van. Pár napja mértem meg a magasságukat. Nem tudom, mennyire pontos az adat, de mondjuk, hogy jól sikerült a méredzkedés. Zsófi nyert 83,5 cm-rel, Kincső lemaradt másfél centivel, azaz Ő 82 cm magas. :) A súlyukat nem mértem, ha nem felejtem el, akkor lemérem még ma Őket, és akkor pótolom.
Lábméretük egyértelműen 21-es, ruhákban a 80-ast hordják. De, van amiből nagyobbat, van, amiből kisebbet. Változó. De általánosságban 80-as a méretük.
Fogukat mostanában nem nézegettem, bevallom, nem tudom, kell e még jönnie ebben a korban, vagy sem!? Fogmosás szépen megy, mondják, hogy ááá, és íííí, mikor hol és hogy mossuk Nekik éppen. :) Egyedül még nem hagyjuk, majd, ha már tuti megy. Este kapják a Zymafluor-t, amit mindig jó hangosan (főleg a Zsófi) rágnak össze, merthogy azt úgy kell. :)
Mióta átrendeztem a nappalit egy kicsit, azóta nagy sláger az építőkocka. Érdekes, hogy a lego-t annyira nem csípik, abból max. a babák, állatok és az autók a menők, a kockák nem, sőt! Viszont a fa építőkockákkal leülnek és építenek. Türelmesen, ügyesen. Kincsőnek eddig is volt türelme minden játékhoz, Zsófi viszont csak nem olyan régen kezdett el mélyebben belemerülni a játékokba. Ennél az építőkockánál is Ő az, aki megfigyeli, hogy én mit építek (direkt egyszerűt), és leutánozza. Még a színekre is figyel, hogy ugyanazt a színt tegye oda, ahova én tettem előtte. Kincső inkább csak azért épít, hogy utána lerombolhassa. :)
Ahogy korábban is írtam volt, egyre többet beszélnek. Kincső is. Lassan nehéz lesz megállapítani, melyikük mond több szót. Szerencsére legtöbbször érthetően ejtik ki a szavakat, ami nagy segítség. Amiket hirtelen fel tudok sorolni azok a következők (mert fel vannak írva):
hold, nap, csi (csillag, de így hívják a Csillát is), bocsi, csont, hajó, rák. És a többi, "régi" szó, amit már egyszer leírtam: pápá, baázs (Balázs), Tibi, köszi, szivi, mé (még), csipi (csípős, és a kismadár), maci, cumi, ló, csacsi, jó, kő, szép, puszi, poci. Csak a Kincső mondta: áttötöti (átöltözni), ping (pingvin). ÉS a sláger: tinkivinki, tipszi, lálá, pó (teletubbies). :D
Elég komoly akarattal bírnak, ami nem csoda még akkor sem, ha "csak" a szüleiket nézzük... Néha nem is nagyon értem, mi a bajuk, de egy erős (rájuk)kiabálással el tudom hallgattatni Őket. Veréshez nem kell folyamodni, elég ha kiabálok egyet, amit még az utca túlsó végében is hallanak, de legalább csendben maradnak. Hüppögnek kettőt és el van felejtve az egész. Néha, amikor nyűgös napjuk van, szeretnek hozzám bújni, bevackolni magukat az ölembe pár percre, aztán játszunk tovább. Imádom ezt is. :)
Nagyon szépen eljátszanak együtt is, de külön még inkább. Főleg, ha nem akarják egymástól elvenni a játékot. Mostanában ez ritkábban fordult elő, az előző hónapban napi szinten többször is előfordult ilyen civakodás. Éppen ezért már csak ritkán tépi meg a Kincső a Zsófit és harapja meg. Zsófinál nem észleltem bármilyen agresszív viselkedést senki irányába. Kincső viszont, ha hisztizik, akkor csapkod mindenkit, akit ér. Ilyenkor előfordul, hogy kap a kezére, hogy tudja, hol a helye. Ez persze olaj a tűzre és elkezdi nyalogatni a kezét, ahol megcsípte az ütés. :) DE ez sem fordul elő szerencsére sűrűn.
Öltözés, vetkőzés. Kincső nagyon utálja mind a kettőt, pelenkázással és fürdéssel együtt. Nem mindig, azt azért hozzátenném, de gyakran harcolok Vele. Zsófinak semmi baja ezekkel, sőt, amikor öltözünk, akkor mindig mondom, hogy egyik (kéz, láb), és Ő már folytatja is, hogy másik. :) Tök cuki. :)
Kincső hajlamos (le)tépni magáról őrjöngve a ruhát, amit az Anyja "rákényszerített"... :D Persze Ő nyer, és lekerül róla a ruha. :)
Egyébként, hogy jót is írjak Elsőszülöttünkről, Neki van a legbájosabb mosolya a családban! :) Édesen, félénken elmosolyodik, mint aki nem tudja, milyen reakciót kap, máskor meg huncutul, szemét összehúzva grimaszolva somolyog az orra alatt. Hát, meg tudnám ilyenkor (is) zabálni! :) Tündéri.
Zsófi meg a kacagó Művésznő. Az összes foga látszik, lelátni a mandulájáig, amikor kacag. Kacéran, kihívóan, figyelemfelkeltően. :) Imádom Őt is, nagyon nagyon! :)
Két különböző egyéniség, akik mégis nagyon egyformák, főleg, hogy majmolják egymást folyton. :) Szerencsére ez a legtöbb esetben jóóóóó. :)
Tovább folytatva, imádnak kint lenni, akár csak a kertben, akár a játszótéren, akár Fóton. Bánkra megint nem nagyon jutunk el. :( De legalább itthon megadatik a kert. Szeretik az új aszfaltkrétát használni. Egyelőre eszükbe sem jutott más célra használni, mint a kőre rajzolni. Ha majd végképp itt a jó idő, akkor szeretném kipróbálni Velük az ujjfestéket is. Szerintem nagyon fog Nekik tetszeni. Gyurmázni is nagyon szeretnek. Rajzolgatni is, bár inkább szanaszét hordani a zsírkrétát... :) De, tudják, hogy nem szabad, ezért max. a földre dobálják le, vagy a kisszékükre rakják le. :)
Puszikat hol adnak, hol nem. Zsófi szinte mindig. És 99%-ban csak akkor adnak, ha kérjük. :( Maguktól ritkán jut eszükbe, főleg a Kincsőnek - Neki talán, ha 1x jutott eszébe, akkor is azért, mert a Zsófi adott. :D
Bili. Van, aki azt vallja, ilyen korban már le kellene szokni a pelusról, és van, aki azt, hogy majd ráéreznek és leszoknak maguktól. Én az utóbbi híve vagyok. Rákényszeríteni Őket nem fogom semmire, ha van kedvük, biliznek, ha nincs, nem biliznek. Egyelőre még csak kaki után szólnak, de sokszor előre észre lehet venni, amikor nyomnak. :) Lehet, hogy le kellene kapnom ilyenkor a pelust, de én sem örülnék, ha megzavarnának a nagydolgom közepette, így ebből kiindulva, nem zavarom meg Őket. Amikor kint voltunk pancsolni, gyönyörűen ráültek, belepisiltek, belekakiltak (Zsófi többször is). Nekem ez éppen elég, hogy tudjam, rá fognak szokni. jobb időt hagyni, mint elijeszteni Őket. Szerintem.
Alvásuk továbbra is kiváló. Reggel fél 7-7 körül ébrednek, 12-13 óra körül mennek aludni, ebből fél 4 körül ébrednek fel, este pedig a szokásos 7 órási fürdetés után zsuppsz az ágyba. Előfordul, hogy elcsúszik a fürdetés, és volt már olyan is, hogy 8-9 között fürdettünk. Nem éri meg elhúzni, erre mindig rájövünk. :)
Na, megyek is, mert felébredtek a Csajszikák. Remélem, mindent leírtam!? :) Drága Kislányaink! Nagyon boldog hófordulót kívánunk Nektek! Legyetek mindig ilyen egészségesek, mint eddig voltatok és ilyen édes, drága, tündéri testvérei egymásnak! :) Nagyon szeretünk Benneteket! Millió pusziiiii! :)
2011/06/10
21 hónap...
telt el a Lányok születése óta. Jó egy hete valaki megkérdezte a Csajok korát, mire én rávágtam, hogy nemsokára 21 hónaposak lesznek. Erre az illető rácsodálkozott, hogy én hónapokban "mérem" a Lányok korát!? Mert ő anno egy éves koráig mondta a hónapokat, utána "kerekített". Nekem valahogy ez esik jól. Szeretem, hogy még nem kell csak években mondanom a korukat, hanem még tudom követni a hónapokat is. 3 hónap múlva két évesek a Csajszikák, lehet, hogy utána már nekem is az lesz a kényelmesebb, hogy két éves, két éves múlt, két és fél éves, lassan három éves, stb. DE most még élvezem a piciny kor e szépségét is, és talán ezzel is szeretném kitolni az időt, ami úgy siet, mintha késésben lenne. Néha úgy látom, mintha már olyan nagy lányok lennének, máskor pedig olyan picinek, védtelennek tűnnek. Jó lenne még sokáig hónapokban meghatározni a korukat!
És most jöjjön egy újabb elemzés, kipótolom a múltkorit.
Beszéd. Ugyan ígértem egy listát, de persze nem írtam meg. Én már csak ilyen trehány vagyok. :(
Ahogy már múltkor is írtam, egyre több szót tudnak kimondani a Lányok, szépen, érthetően. Szinte mindig utánunk mondják ki a szavakat, maguktól ritkábban, kérésre pedig szinte soha. :) Hétvégén Bánkon voltunk. Kincső egyből kimondta a település nevét, ahogy mi is mondtuk, hogy hol vagyunk. Szombaton, amikor lementünk a tó-hoz, akkor a tó szócskát is kimondta gyönyörűen, bár ez nem bonyolult szó, tudom. Zsófi küzdött a Bánk szóval, nem is nagyon sikerült kimondania, csak akkor érthettük meg, ha tudtuk, mit mond. A tó szó Neki is remekül ment. Majd ma, amikor mentünk le a lépcsőnkön, van a falon egy hatalmas kép, ami egy apácát ábrázol. Zsófi rámutat, és mondja, hogy néni. Mire én kijavítottam, hogy apáca. Erre Ő utánam: apóca. Jaj, nagyon cuki volt, ahogy mondta. :)
Tegnap Teletubbie-t néztek, mert nagyon nyűgös napjuk volt, így engedtem a kérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy végig ülve nézik, hanem néha rápillantanak a képernyőre. Viszont megragadt bennük pár szó, amit aztán jöttek hozzám és ismételgettek, főleg a Zsófi:
tócsa, csipp-csepp, lala, pó, tábbi (tubbie), pipi, Ígi (Igor), egy, búúú is (bizony, így összetetten mondta ki a Zsófi).
Aztán a frizura készítésnél maguktól mondták, hogy csat. :) Ezek az elmúlt napok új szavai. Úgy tűnik, most kezdték el szinte minden szavunkat ismételni. Mostantól kell nagyon odafigyelni, mit mondunk. :P
Viselkedés. Szerencsére a mi kis ördögfiókánk, azaz Zsófink, mintha kezdene jó irányba fejlődni. :) Ezzel szemben Kincső elkezdett harapni! Volt már ilyen időszaka, most megint harap. Egyből harap. Vasárnap is úgy beleharapott a Zsófi kezébe, ujjaiba, hogy kiserkent a vér. :( Ugyan pár perc múlva nyoma sem volt, de akkor is. Egyébként nagyon érzékeny kislány. Mostanában úgy tűnt, hogy Zsófi átvette az uralmat és Kincső szó szerint behódol Neki. Már nem. Ez egy darabig érvényes volt, de úgy látszik, ahogy leírok valamit, máris jön a pálfordulat. :) Szóval, a legújabb fejlemény, hogy Kincső már nem hagyja magát elnyomni, sőt! :)
És most jöjjön egy újabb elemzés, kipótolom a múltkorit.
Beszéd. Ugyan ígértem egy listát, de persze nem írtam meg. Én már csak ilyen trehány vagyok. :(
Ahogy már múltkor is írtam, egyre több szót tudnak kimondani a Lányok, szépen, érthetően. Szinte mindig utánunk mondják ki a szavakat, maguktól ritkábban, kérésre pedig szinte soha. :) Hétvégén Bánkon voltunk. Kincső egyből kimondta a település nevét, ahogy mi is mondtuk, hogy hol vagyunk. Szombaton, amikor lementünk a tó-hoz, akkor a tó szócskát is kimondta gyönyörűen, bár ez nem bonyolult szó, tudom. Zsófi küzdött a Bánk szóval, nem is nagyon sikerült kimondania, csak akkor érthettük meg, ha tudtuk, mit mond. A tó szó Neki is remekül ment. Majd ma, amikor mentünk le a lépcsőnkön, van a falon egy hatalmas kép, ami egy apácát ábrázol. Zsófi rámutat, és mondja, hogy néni. Mire én kijavítottam, hogy apáca. Erre Ő utánam: apóca. Jaj, nagyon cuki volt, ahogy mondta. :)
Tegnap Teletubbie-t néztek, mert nagyon nyűgös napjuk volt, így engedtem a kérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy végig ülve nézik, hanem néha rápillantanak a képernyőre. Viszont megragadt bennük pár szó, amit aztán jöttek hozzám és ismételgettek, főleg a Zsófi:
tócsa, csipp-csepp, lala, pó, tábbi (tubbie), pipi, Ígi (Igor), egy, búúú is (bizony, így összetetten mondta ki a Zsófi).
Aztán a frizura készítésnél maguktól mondták, hogy csat. :) Ezek az elmúlt napok új szavai. Úgy tűnik, most kezdték el szinte minden szavunkat ismételni. Mostantól kell nagyon odafigyelni, mit mondunk. :P
Viselkedés. Szerencsére a mi kis ördögfiókánk, azaz Zsófink, mintha kezdene jó irányba fejlődni. :) Ezzel szemben Kincső elkezdett harapni! Volt már ilyen időszaka, most megint harap. Egyből harap. Vasárnap is úgy beleharapott a Zsófi kezébe, ujjaiba, hogy kiserkent a vér. :( Ugyan pár perc múlva nyoma sem volt, de akkor is. Egyébként nagyon érzékeny kislány. Mostanában úgy tűnt, hogy Zsófi átvette az uralmat és Kincső szó szerint behódol Neki. Már nem. Ez egy darabig érvényes volt, de úgy látszik, ahogy leírok valamit, máris jön a pálfordulat. :) Szóval, a legújabb fejlemény, hogy Kincső már nem hagyja magát elnyomni, sőt! :)
Alvás. Szerintem ezzel eddig annyira nem foglalkoztam, talán azért, mert olyan természetes volt, hogy este 7 körül fürdetés van, utána reggelig alvás. Változó volt, hogy meddig, de fél 7-nél előbb sosem ébredtek fel, sőt! A nappali alvással sem volt semmi cirkusz, eleinte 2x aludtak, jó pár hete már csak 1x. Talán itt kezdődtek a problémák. Nem tudták eldönteni, hogy Nekik most elég egyszer aludni egy nap, vagy kell a kettő? Lehet, hogy ezért fordult elő az is, hogy az éjszakai alvás sem mindig problémamentes, ahogy a reggeli ébredésükben sem lehet már bízni. Szóval zavar van, az egyetlen biztos alvási pont az az este 7-8 óra közötti fekvés, alvás. A többi az nem fix. Igyekszem úgy alakítani, hogy ebéd után aludjanak, de ha reggel 6 vagy még korábban ébrednek, akkor nem bírják ki ebéd utánig. :( Ilyenkor nagy nagy nyűgösség van délután.
Szeretet. Most már nem csak püfölni szeretik egymást, hanem megvigasztalni a másikat is. Nagyon helyesek, amikor a szenvedő félhez odamegy a másik és elkezdi simogatni. Ilyenkor nagyon ellágyulok. :)
Verés. Tegnap elcsattant az első popsira csapás. Pelenka nélkül. Tegnap (is) elég hisztis napja volt Kincsőkénknek, amit szerintem elég jól viseltem. Lettek volna napok, amikor kihozott volna a sodromból két perc alatt, viszont tegnap valamiért nagyon jól bírtam a gyűrődést. Egészen estig. Egyébként Zsófi volt nálam (előző este kellett volna Zsófit fürdetnem, de a Kincső kiharcolta, hogy Ő legyen ismét nálam). Szóval, egy hete megint balhézik a fürdésnél. Éppenhogy meg lehet mosdatni, már jön is ki a kádból. A pelenkázásnál és az esti öltöztetésnél úgy vergődik a pelenkázón, hogy két ember kell csak ahhoz, hogy lefogja (mármint kellene, de ennek hiányában marad a küzdelem). Szóval, Gábor kihozta, nekiállt (volna) megtörölni, és öltöztetni, de egyszerűen nem ment neki. Egy idő után beleszóltam és ráförmedtem Elsőszülöttünkre, hogy lassan kezdem elveszíteni a nyugalmamat, úh. nagyon gyorsan hagyja abba a balhét, mert baj lesz. Mivel fogalma sincs róla, milyen baja következhet a balhéból, nem is maradt csendben. Erre fogtam, éppen állt (mert még lefektetni se tudta a Gábor, annyira küzdött minden ellen), felhajtottam a kis köntösét és rácsaptam a popsijára. Nem nagyot, sőt, még én is meglepődtem, hogy milyen picit sikerült adnom Neki, majd megfogtam, magam felé fordítottam, kényszerítettem, hogy nézzen rám, és elég csúnya, emelt hangon megkértem, hogy MOST AZONNAL hagyja abba a sírást, a hisztizést, a csapkodást, a vergődést, mert most már igazán dühös vagyok. Abban a pillanatban csöndben maradt, hüppögött egy darabig, de az öltöztetés végére olyan jó kedve lett, mint napokkal ezelőtt. Kacagott, mintha semmi nem történt volna. Zsófi is bepróbálkozott némi nyekergéssel, de rá elég volt ránéznem. :))
Azt hiszem ennyi a kis rövid összefoglaló, majd egy hetes késéssel, szokás szerint...
Drága Kislányaim, nagyon jó egészséget kívánok Nektek,
legyetek mindig boldog, kiegyensúlyozott Lányok! Nagyon, nagyon szeretlek Benneteket,
még akkor is, ha néha rosszcsontok vagytok. :)
millió pussssszi
2011/05/30
Mindenféle
Igen, ez most egy olyan mindenféle bejegyzés lesz. Lehet, hogy várnom kellene vele ötödikéig, de most előre jellemzem őket. :) Kivételesen felírtam pár dolgot egy lapra, hogy ne felejtsem el, ezeket fogom most megosztani a kedves olvasóinkkal. :)
Zsófink egy harci amazon.
Kincső egy tündérbogár.
Ezeket ugyan nem jegyeztem fel, csak úgy eszembe jutottak, de röviden így lehetne jellemezni mostanában a kislányainkat. Zsófi folyton beleköt a Kincsőbe, méghozzá úgy, hogy ő békésen játszik, egyedül, türelmesen, belefeledkezve a játékba, élvezi látni rajta, erre egy pillanat alatt ott terem a Hugicája és máris kikapja a kezéből az adott játékot, és visítva rohan el vele, mintha ő lenne a kárt szenvedett fél. Ezekből különben hatalmas visítások szoktak keletkezni, amit elég messze el lehet hallani, főleg, ha még én is megemelem a hangom, hogy túlkiabáljam őket. Na, akkor inkább nem kérdezném meg a szomszédokat, ki mit gondol éppen. :)
A reggeleket két hete szinte minden nap hatalmas vinnyogással kezdték. Alighogy kijöhettek az ágyukból, elindultak a játékokhoz és már szinte indult a napi vita, veszekedés, stb. Egyik ilyen napon voltam úgy, hogy pillanatok alatt összekaptam magam és mentem velük a játszótérre. Nem érdekelt, hogy még sosem voltam egyedül velük, csak az motivált, hogy csend legyen körülöttem. Mármint veszekedés mentes légkör. Ez nekem már felér a csenddel. :)
Szóval elmentünk a játszótérre, 9 óra előtt pár perccel értünk oda - akkoriban MÉG 8-ig is aludtak a Csajok, nem úgy mint jó pár napja, hogy fél 6-6 között ébrednek... :(
A játszótér zárva volt még, pedig elvileg 8-tól nyitják... Na, a Csajok egyből rázendítettek. Azt a csalódást, amit akkor érezhettek, le sem tudnám írni. Húúú, gyorsan előkaptam a kis finomságokat, amit vittem magunkkal, hátha éhesek lesznek. Valamennyire le is csillapodott az üvöltés, én próbáltam felhívni a kerítésen megadott telefonszámot, de senki nem vette fel. Viszont pár perc múlva megjött a kulcsos bácsi és beengedett minket a térre. Csajok persze egyből rohantak be, szanaszét, élvezték, hogy végre bent lehetnek.
Szerencsére minden simán ment, nem volt semmi gond. Zsófi abszolút tud egyedül felmenni a csúszdára és bátran lecsúszik, míg Kincső igényli, hogy legalább mellette legyek, de néha a kezét is meg kell fogni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó érzés is az, amikor még szükség van rám, ránk. :) Kicsit később jöttek még gyerekek, így össze lehetett keverni a homokozó játékokat, mert a gondos szülők (Gábor és én) még mindig nem írták bele pár játék kivételével a monogramokat.... :) Zsófi persze itt is alakított. Amikor még szabad volt mind a két hinta, Kincső elindult az egyik felé, kérdeztem is Zsozsókától, hogy szeretne e Ő is jönni, de nem-mel válaszolt és ment csúszdázni. Eddig nincs is probléma. Csakhogy időközben beült egy másik gyermek is a hintába, és alig ült benne pár perce, jött a mi kis Másodszülöttünk és csapott egy kisebb patáliát, hogy márpedig ő is hintázni szeretne. Türelméről nem éppen híres Leányunknak volt pár kellemetlen perce, de végül megnyugodott és elment mással játszani. :)
Szóval két hete lassan, hogy egyedül is elmentem Velük a játszótérre, ami azóta is nagyon jó figyelem elterelés a vinnyogásról, valamint arról, hogy én most nagyon álmos, fáradt vagyok és hisztizni akarok a cumimért. Merthogy nagyon cumisak lettek a Csajok. Illetve lennének, ha kapnák minden egyes kérésre, de nem kapják, hiába hiper-szuper modern cumik ezek már, és nem tesznek kárt a fogukban, stb. Holnap szeretnék Velük elmenni a tátikára, ami egy zenés, verses kis foglalkozás a gyerekeknek. Hangszerekkel, játékkal. És most, hogy már nem alszanak délelőtt, meg is lehet valósítani. Ja, és állítólag vihetem őket egyedül is, nem kötelező a két gyerek-két felnőtt felállás sem. Ettől függetlenül, ha ráér a Jutka, akkor megkérem, kísérjen el minket, az úgy mégiscsak kényelmesebb, ráadásul sokat kell buszozni. Ilyenkor azért sajnálom, hogy nem tudok vezetni. De azért így is megoldom. :)
Kincső mostanában eléggé önálló kezd lenni, illetve szeretne lenni. Többször előfordult már, hogy egyedül akarja felvenni a kis cipőcskéjét, vagy a szandálját. Hagyom egy darabig, hadd próbálkozzon, aztán elmegy a türelme, mert nem sikerül, akkor de csakis a legvégén engedi, hogy segítsek neki, ilyenkor együtt vesszük fel a cipellőt. :) Szerencsére nem minden cipőfelvétel zajlik így... :) Egyébként Kincső egy nagyon érdekes jellemű Lány. Nagyon jól eljátszik egyedül, nagyon félre tud vonulni a Húga javára (legyen szó játékról, vagy rólam, vagy a Gáborról), ugyanakkor azon kívül, hogy ilyenkor is szemmel tart minket, vagy inkább a Zsófit, nagyon ragaszkodó. Nemcsak hozzám, hozzánk, hanem elsősorban a Zsófihoz. Ha előbb ébred fel, folyton mondja, hogy Zsozso. Ha kap valamit, inni, enni, bármit, egyből kér a Zsófinak is, nehogy Ő ne kapjon. És ez mindig így van, ez nem csak néha, hanem minden egyes esetben. Amit Ő kap, az jár a Zsófinak is, és gondoskodik róla, hogy ne is maradjon ki a testvérkéje semmiből, amiből Ő is kap. Nagyon aranyos és megható ez a figyelmessége.
Viszont Kincső makacsságához fűződik egy másik mozzanat is, amikor is pénteken nem volt hajlandó megengedni, hogy adjak rá tiszta pelust. Amúgyis hadilábon állunk Vele pelenkázás terén, valahogy most jött abba a korszakba, hogy küzdelem minden második pelenka csere. Van ilyen, tudom jól, nem is aggódom, hogy ez most már mindig így lesz, majd átlendül újra. Szóval, pénteken úgy döntöttem, hogy akkor nem erőltetem a pelenkát. Adtam rá egy bugyit, és szóltam Neki, ha kell pisilni, vagy kakilni, jelezzen, de még időben. Persze Zsófinak is bugyi kellett, pelus nélkül. Jaj, hogy élvezték, nem győztek fel-alá rohangálni, tök cukik voltak. :) Pár hete nagyon jól elszórakoznak azzal, hogy fürdés előtt rápisilnek DIREKT a pelenkázóra, majd a fürdőkádban is nagyon jókat pisilnek, hogy aztán meg tudják mosni a puncijukat. :) Jól elvannak ám. :P
Gábor lehozta a padlásról a bilit, de csak egyet talált meg, utána én is felmentem, MERT amíg én elmostam a megtalált egyet, addig Kincső felmászott (!!!!!!!!!) a padlásra. Jövök vissza, hogy megmutassam Nekik, hova kérem a pisit és a kakit, de csak a Zsófit látom, aki szintén a nekiindult a padláslépcsőnek. Már a 4. fokán állt. Keresem a Kincsőt, nem látom sehol. Erre felnézek, és az utolsó lépcsőfokon állt. Majd meghaltam ijedtemben!!! Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel, szépen, normális hangerőt erőltetve magamra hívtam a Gábort, aki a padláson volt, hogy segítsen a Kincsőnek fellépni, mert már csak az volt hátra neki, de azzal küzdött. Persze a Zsófinak is fel kellett mennie, ezért mentem fel én is. De előtte Zsófit még ráültettem a bilire és nagyon ügyesen bele is pisilt. Elég sokat. Kincső nem volt hajlandó ráülni a bilire, ezért Gábor felhozta a Jutkánál lévőt, ami nagyon aranyos, figurás, meg görgős is, szóval jól eljátszhat rajta a gyerek, amíg elvégzi a dolgát. Na, ez már a Kikinek is bejött és pislantott a bilibe egy nagyot. Innentől kezdve az volt a játék, hogy ki tud többször belepisilni a bilibe. :) Fürdés előtt pár perccel látom, hogy Zsófi nagyon nyomja a nagydolgát. Na, gyorsan le a bugyi, rácsüccs a bilire, így abba pottyant bele. De ez nem szándékos volt részéről, és a Kincső is inkább a kádba nyomta bele, mint a bilibe. :( Előfordul. Azóta nem akarnak a bilire ülni, de a Kincsővel továbbra is küzdelem egy-egy pelenka csere.
Aztán. Volt, hogy kezdtek tönkremenni a banánok. Klári Mama ellát minket banánnal, de a Csajok csak ritkán eszik meg. Mivel kidobni nem akartam, gondoltam, készítek belőle turmix-ot, aztán vagy megisszák, vagy megisszuk mi. Na, persze elég nagy adag lett, több, mint 1 l tejből csináltam, úh mindenképpen jutott volna nekünk is belőle. Lényeg, hogy nagyon, de nagyon nagy sikert aratott!!! Zsófi majdnem 3 pohárral megivott belőle (persze nem felnőtt méretű vizespohárral...).
Volt/van egy kis taknyosság is, sajnos. Zsófi pénteken (20-án) volt taknyos, majd szombatra elmúlt neki, de akkor meg Kincsőn jött ki. Zsófin hétfőn újra. Egész héten küzdöttünk vele, inkább Kincsőt viselte meg jobban. Neki a mellkasát is kennem kellett, mert köhögött alváskor. Először WickVaporub-bal kentem be, de azátn nem nagyon használt, így a régi fortély mellett döntöttem és disznózsírral kentem be a mellkasát. Ugyan a köhögést elmúlasztotta két nap alatt, viszont olyan kiütéses lett a bőre, hogy csak na! Ennek is kellett pár nap, hogy elmúljon nyomtalanul, de mára már csak napi 1-2 orrtörlés maradt számára, Zsófinak pedig ma először, hogy nem kellett egyszer sem megtörölni sem az orrocskáját. Két napig porszívóztuk is az orrukat, mert muszáj volt. Utálják. Én is.
Beszéd. Úgy veszem észre, hogy egyre jobban beindult a fejlődés e téren is. Minden nap meglepnek egy új szóval legalább. Főleg a Zsófi dumásabb. Csak úgy, minden bevezető nélkül kimondja a tárgy nevét. A gomb-bal kezdte. Aztán volt már a játszóruha is, amit nagyon szépen ejtett ki, valóban érthetően. Most nem jut eszembe más szó, de igyekszem a valódi hófordulójukra összeírni párat, hogy ne csak írjam, hogy mennyit beszélnek már, hanem igazolni is tudjam. :) Viszont sokat beszélnek a saját kis nyelvükön is, amitől nagyon félek, nehogy az ő kis nyelvük legyen az elsődleges nyelv, és a magyar csak a külvilággal való kommunikáció nyelve. Remélem, nem így lesz!
Zsófink folyton összetöri magát. De tényleg. Tudom, minden családban kell, hogy legyen egy ilyen gyerek, nálunk Zsófi ez. A száján ért sérülés a mai napig nem múlt el. Valamelyik nap fel lett állítva az örökölt ugrálóvár. Hiába volt az az első, hogy meg lett mutatva, hogyan kell kijönni belőle, hiába jöttek ki többször is egymás után hibátlanul belőle, Zsófi csak addig ügyeskedett, míg ki nem próbálta, milyen az, amikor fejjel előre mászik ki. Pedig még rá is szóltam, hogy forduljon meg, és vissza is mászott. Meg is nyugodtam, visszafordultam Kincsőhöz, erre már csak a nagy üvöltést hallom, és hátranézve látom, hogy a keze maga alá gyűrve, arccal előre lóg ki az ugrálóból, lába még bent van, de az arcával már felmosta a kövezetet. Jól felhorzsolta az állát, a száj-orr közti részt és ha ez nem lett volna elég, még az orra is vérzett!!! Nagyon sokáig. Sőt, még másnap is véres trutyi jött ki az orrából. :( Egyébként Zsófink egy kis cicababalány. Folyton azt lesi, hol tudja magát nézegetni, és nagyon tudja magát illegetni is. :)
Itt éppen a sütőben nézegeti magát. :)
Végül egy kép, amin sikerült megörökíteni Kincsőnk önfeledt nevetését (még ha félpucér is). :) Ez nem azon a pelenka mentes napon készült! :) De legalább látni, milyen "vastag" gyerekeink is vannak. :)
2011/05/16
Egy kis összefoglaló
Hmmm, megint elcsúsztam a bejegyzésekkel, mint mindig mostanában. :(
Most csak egy pár mondatos bejegyzéssel szeretnék előállni, amelyben lejegyzem, hogy úgy tűnik Lánykáink szépen lassan elkezdenek beszélni. :) Lassan 5 napja, hogy kezdik ismételgetni a szavakat,a miket mondunk, ezért elkezdtem kérni is Őket erre, de ez a ritkábbik eset, inkább maguktól mondják utánunk a szavakat. Ráadásul érthetően. Van, hogy nehezebb szavakat, mint pl. Erzsi teljesen érthetően mondanak ki, ugyanakkor a Kiki-t, Kincső becézését nem tudják vagy nem akarják kimondani. Továbbra is mind a ketten Zsozso-k, egymásnak legalábbis. :)
Egyre szebben esznek egyedül evőeszközzel, bár nem olyan hatékony, mintha mi etetnénk Őket, de ez van. :)
Szépen szólnak legtöbbször, ha bekakiltak, de a bili szótól irtóznak, így azzal nem próbálkozunk.
A hisztik mindennaposak továbbra is, borzasztóan tudnak viselkedni, de csak itthon, szerencsére. :)
Ennyi, azt hiszem, írom a többi elmaradt, de fontos eseményeket. :)
Most csak egy pár mondatos bejegyzéssel szeretnék előállni, amelyben lejegyzem, hogy úgy tűnik Lánykáink szépen lassan elkezdenek beszélni. :) Lassan 5 napja, hogy kezdik ismételgetni a szavakat,a miket mondunk, ezért elkezdtem kérni is Őket erre, de ez a ritkábbik eset, inkább maguktól mondják utánunk a szavakat. Ráadásul érthetően. Van, hogy nehezebb szavakat, mint pl. Erzsi teljesen érthetően mondanak ki, ugyanakkor a Kiki-t, Kincső becézését nem tudják vagy nem akarják kimondani. Továbbra is mind a ketten Zsozso-k, egymásnak legalábbis. :)
Egyre szebben esznek egyedül evőeszközzel, bár nem olyan hatékony, mintha mi etetnénk Őket, de ez van. :)
Szépen szólnak legtöbbször, ha bekakiltak, de a bili szótól irtóznak, így azzal nem próbálkozunk.
A hisztik mindennaposak továbbra is, borzasztóan tudnak viselkedni, de csak itthon, szerencsére. :)
Ennyi, azt hiszem, írom a többi elmaradt, de fontos eseményeket. :)
2011/04/13
Nem tűntünk el...
Megvagyunk, itt vagyunk, nem tűntünk el, csak valahogy sem energiám, sem kedvem nincs írni. A napjaink nagyon gyorsan eltelnek, sokat veszekszem a Lányokkal, nagyon nem fogadnak szót, ha mégis, nagy nehezen, akkor kis idő elteltével újra rájuk kell szólni (szintén nem elég egyszer és normál emberi hangon szólni), ugyanazért, ez kissé lefáraszt és elveszi a kedvem mindentől. Ezen kívül nagyon hisztisek is a Csajok. Biztos éppen olyan korban vannak, meg a frontok találkozása, meg nem tudom még mi. Foguk nem jön, ha jól tudom. Szóval, nem könnyű Velük mostanában. Csak akkor van nyugi, ha kint vagyunk, ott legalább szót fogadnak. De most, hogy ilyen szeles, hideg idő van, nem vagyunk kint olyan sokat, mint szeretnének. De legalább megtanultuk a klasszikusnak számító "fújja szél a fákat" című versecskét.:) A végén leguggolnak és mondják, hogy teccs (reccs). :)
Nagy segítség, hogy elkészült a teraszon a kerítés, így már oda is ki lehet Őket ereszteni. Ez azért jó, mert így gyorsabban ki lehet engedni a Csajszikat a levegőre, és közben én is tudom végezni bent a munkámat. Ugyanakkor ki tudok én is menni hozzájuk, két keverés között, nem gond.
Fotózni se nagyon volt lehetőség, folyton Velük KELL lennem, ha ébren vannak. (Most is idejött a Kincső, és elutasító válaszomra, miszerint nem ülhet az ölembe, zokogva elrohant.)
Szerencsére azért vannak jó napjaink is, illetve jó pillanataink. Mert olyan nincs, hogy egy egész napig ne legyen semmi, de semmi konfliktus. Ez van. Remélem, hamar elmúlik ez az időszak is! Továbbra is tudnak egymással nagyon édesen játszani, de mostanában inkább az a jellemző, hogy a Kincső játszik valamivel, a Zsófi pedig odamegy és kitépi a kezéből. Ha sikerül. Ha nem, akkor visít. Ha sikerül, akkor is visít, mert akkor a Kincső is ordításban tör ki. De, ha Kincső nekiül Boribon-t nézegetni, akkor azért nem mindig van vita, mert válogathat a többi Boribon könyv közül. Persze, ha Neki is feltétlenül a hóemberes, vagy a focilabdás Boribon KELL, akkor azért ki tud törni a vihar ismételten... :)
Kincső
Zsófi (az én egyik felsőmben)
Kincső viszont valahogy nagyon kedves a Zsófival. Ő nem nagyon szokott balhét kezdeményezni. Legújabb kedves dolga, hogy kipakolja a plüssös tárolót. Egyenként viszi a Zsófihoz. Múltkor mindenféle játékot szállított a Húga köré. Lehet, hogy így akarta megakadályozni, hogy a Zsófi a közelébe tudjon menni, és akkor zavartalanul játszhat!? :)
Mai friss képek. Kincső hordja Zsófinak a játékokat.
Majd egy csücs (cüc) következett. :)
Szerencsére inkább "csak" engem idegesítenek, egymással többnyire kedvesen elvannak.
Arra azért nagyon kell figyelni, ha túl nagy a csönd, mert nem biztos, hogy jót jelent... :)
Szerencsére testápoló krémmel kenték be magukat. :)
Még egy játék, ami nagyon aranyos volt, szintén Zsófi volt a kezdeményező. Kincső nyugiban nézegette a böngészős könyvet Csillával, amikor Zsófi gondolt egyet és lovacskázósat kezdett el játszani. Csakhogy a ló Kincső volt. Meglepően jól viselte Kincső a megpróbáltatásokat:
Kicsit más téma. Elég szépen esznek mostanában. Remélem, nem most kiabálom el! :) Múltkor a Dédi hozott egy kicsit sűrűbb levest a szokásosnál, és mivel etetve nem nagyon ették meg, és erőltették az egyedül evést, így Rájuk hagytam. Ugyan valamivel több, mint egy órán át ettek, de gyönyörűen megették mind a levest, mind a másodikat. :)
Aztán a hétvégén 32 éves lettem én (ezzel köszöntött Gáborom a Lányokkal), ez alkalomból kaptam fincsi tortákat, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök. :)
Nagy segítség, hogy elkészült a teraszon a kerítés, így már oda is ki lehet Őket ereszteni. Ez azért jó, mert így gyorsabban ki lehet engedni a Csajszikat a levegőre, és közben én is tudom végezni bent a munkámat. Ugyanakkor ki tudok én is menni hozzájuk, két keverés között, nem gond.
Amíg kiraktam a takarót a kanapé ágyneműtartójából, Kincső elhelyezkedett. :)
Még jó, hogy nem vágta fejbe a támla...
Gondos anya úgy hagyta...
Fotózni se nagyon volt lehetőség, folyton Velük KELL lennem, ha ébren vannak. (Most is idejött a Kincső, és elutasító válaszomra, miszerint nem ülhet az ölembe, zokogva elrohant.)
Szerencsére azért vannak jó napjaink is, illetve jó pillanataink. Mert olyan nincs, hogy egy egész napig ne legyen semmi, de semmi konfliktus. Ez van. Remélem, hamar elmúlik ez az időszak is! Továbbra is tudnak egymással nagyon édesen játszani, de mostanában inkább az a jellemző, hogy a Kincső játszik valamivel, a Zsófi pedig odamegy és kitépi a kezéből. Ha sikerül. Ha nem, akkor visít. Ha sikerül, akkor is visít, mert akkor a Kincső is ordításban tör ki. De, ha Kincső nekiül Boribon-t nézegetni, akkor azért nem mindig van vita, mert válogathat a többi Boribon könyv közül. Persze, ha Neki is feltétlenül a hóemberes, vagy a focilabdás Boribon KELL, akkor azért ki tud törni a vihar ismételten... :)
Kincső viszont valahogy nagyon kedves a Zsófival. Ő nem nagyon szokott balhét kezdeményezni. Legújabb kedves dolga, hogy kipakolja a plüssös tárolót. Egyenként viszi a Zsófihoz. Múltkor mindenféle játékot szállított a Húga köré. Lehet, hogy így akarta megakadályozni, hogy a Zsófi a közelébe tudjon menni, és akkor zavartalanul játszhat!? :)
Majd gondoltak egyet és vitték ki a teraszra.
Illetve csak Kincső vitte, az ajtóban átvette Tőle Zsófi és lerakta a földre. Jó kis munkamegosztás. :)
Szerencsére inkább "csak" engem idegesítenek, egymással többnyire kedvesen elvannak.
Arra azért nagyon kell figyelni, ha túl nagy a csönd, mert nem biztos, hogy jót jelent... :)
Még egy játék, ami nagyon aranyos volt, szintén Zsófi volt a kezdeményező. Kincső nyugiban nézegette a böngészős könyvet Csillával, amikor Zsófi gondolt egyet és lovacskázósat kezdett el játszani. Csakhogy a ló Kincső volt. Meglepően jól viselte Kincső a megpróbáltatásokat:
Kicsit más téma. Elég szépen esznek mostanában. Remélem, nem most kiabálom el! :) Múltkor a Dédi hozott egy kicsit sűrűbb levest a szokásosnál, és mivel etetve nem nagyon ették meg, és erőltették az egyedül evést, így Rájuk hagytam. Ugyan valamivel több, mint egy órán át ettek, de gyönyörűen megették mind a levest, mind a másodikat. :)
Aztán a hétvégén 32 éves lettem én (ezzel köszöntött Gáborom a Lányokkal), ez alkalomból kaptam fincsi tortákat, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök. :)
Rigó Jancsi - Jutkától.
Teknős marcipán torta Csilláéktól.
Anyu saját készítésű Rigó Jancsija.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)