Ki mással történt volna, ha nem a mi édes kis Zsófiánkkal!? A teraszon is van egy kis medencéjük, a tavalyi, bébi medence, amit a trehány szülők, főleg a trehány anyuka nem ürített ki. Édesen locsolgatatta Zsófink a paprika palántákat, a medencés vízzel, de ugye nem csak a növényekre jutott belőle, hanem a földre, azaz a KŐre is bőven. Pont megdicsértem, hogy milyen aranyos, hogy ad inni a növényeknek, amikor a következő körnél akkorát, de akkorát esett, hogy arra szót sem találok. Naná, hogy hanyatt! Azt hittem, mehetünk egyből a balesetire összevarratni a fejét, de szerencsére megúszta egy nagy, ronda dudorral. Ami nagyon fáj neki, érthető is. Így a pelenkázás sem egy leányálom számára. Ki is kell találnom, hogyan pelusozzam át, mert nem tudja a fejét letenni. Most alszanak. Ő megkapta az én puha kispárnámat, amin ugyan szintén csak oldalra fordított fejjel tud feküdni, de legalább így nem fáj Neki.
Szegénykém, annyira sajnálom. Kincső is olyan édes volt, Ő is sírt a Zsófival együtt, jött és simogatta. És szinte hamarabb mesélte el az Apjának a balesetet, mint a Zsozso. Mondta, hogy Zsozso bumm, és fogta a fejét hátul. :)
Azért örülök, hogy ennyivel megúsztuk, végződhetett volna sokkal rosszabbul is az esése. Minden esetre figyelni fogom a viselkedését, nem lett e agyrázkódása. De csak nem, kemény kis Csajszi Ő. :)
A mi kis mindig balesetes vízi manónk. :)
