Fogyókúra

Szombaton belevágtam. Hosszú idő kellett, hogy elteljen eddig a pontig, és sok sok gondolkodás, de végül belevágtam. Bővebbet egyelőre nem szeretnék elárulni, de elvileg ez most egy két hónapos projekt, ahogy Tibi nevezi. Két hónap múlva, ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltem, akkor a várandósság előtti súlyomnál leszek. Hiába próbáltam kevesebbet enni, mozogni, nem volt elég, nekem pedig nem elég az, hogy így is szeretve vagyok. Nem mondom, hogy CSAK magam miatt szeretném visszakapni a régi alakom, súlyom, de önző módon engem most legfőképpen ez motivál. Nem ehhez a testhez voltam szokva 30 éven keresztül, hiába igyekeznek csitítani, nyugtatni, hogy a két gyerek nyoma nem tűnik el egyik napról a másikra, engem mindez nem nyugtat meg. Főleg azért nem, mert lassan másfél éve "kint" vannak a Csajok...

Szeretném, ha Gábor is visszakapná azt a Vivient, kívülről is, akit megismert, akit megszeretett, és szeretném azt is, ha a Lányaimnak egy dinamikus, energikus, viszonylag csinos anyukájuk lenne. Hiú vagyok, tudom jól, de nem érdekel, szeretném jól érezni magam a bőrömben.

Egyelőre képet sem vagyok hajlandó feltenni magamról, annyira szégyellem, ahogy kinézek. Majd. Talán. Két hónap múlva. Még meggondolom addig. Igyekszem elég erős lenni, nem elcsábulni, bár a reggeli kakaó már most hiányzik. :P A cél 12 kg-tól való megszabadulás. Ha több lesz, az sem baj, mert még akkor is csak a várandósság kezdetén levő súlyomat érem el, ami viszont jó 5 kg-mal több volt, mint a normális. :) Időről időre be fogok számolni, hogy bírom, de nem fogom túlzásba vinni, mert nem rólam szól a blog.