Karácsony 1. rész

Gábor elment síelni, Lányok alszanak, emailek megválaszolva, úh. jöhet az édes kötelezettség. :)

Utazással együtt négy napja vagyunk Tücsiéknél, és már most messzinek tűnik a Szenteste, pedig nincs egy hete, mégis sok minden történt azóta. Igyekszem pontosan felidézni az ünnepnapokat.

Mi már 23-ra virradóan feldíszítettük a karácsonyfát, mert úgy voltunk vele, hogy a Lányok még úgysem tudják, miről van szó, 25-én reggel, ébredés után pedig már indulunk is otthonról, és szerettem volna, ha nem csak egy nap, vagy netán csak egy délután-este kedvéért díszítünk fát.

 Tehát nálunk már csütörtök reggel gyönyörködhettek a Csajok a karácsonyfában, ami idén egy alacsony fa (többek között a fent említett okok miatt), és ami a mérete miatt egy alacsony asztalkára került (hogy azért mégis méretes legen :), és milyen jól tettük, hogy magaslatra állítottuk!!!). Nagyon tetszett a Lányoknak a szép, színes fenyőfa, először csak álltak előtte tisztes távolságban és onnan nézték, majd elindultak felé és megfogdosták. Igazából nem volt annyira rossz a helyzet, mint számítottam, bevallom, készültem rá, hogy az alsó ágakat meg kell fosszam idejekorán az ékességeitől, de hála okos és értelmes Lányainknak, elég hamar beérték azzal, hogy csak megfogják, de nem szedik le a gömböket. Azért az első fél órában előfordult, hogy Kincső kezéből és szájából kellett kiszedni a pici, gomba alakú üvegdíszt... Ennél nagyobb "riadalom" nem ért minket. Többször odamentek a nap folyamán és másnap is a fához, de tényleg nem szedték le a díszeket, max. megsimogatták a kedvenc zöld üveggömbjüket. Mind a ketten ahhoz az egy díszhez vonzódtak nagyon.

 Ébredés után rögtön.

 Majd a nap folyamán - valamiért kék lett a kép.

23-án este Gábor a lehetséges dolgokat pakolta be az autóba, amiket én aznap csomagoltam be, és amikre másnap biztosan nem volt szükség, hogy ne Szenteste kelljen mindent össze- ill. bepakolni. Valamint a zenét állította össze és vette fel a pendrive-ra, amit az úton hallgatunk, ha már nem megy a magyar rádió. Én addig csomagoltam az ajándékokat. :) A Lányokét nem, mert segítség nélkül úgysem tudják kibontani, meg tőlünk nem is nagyon kaptak olyan ajándékot, amit nagyon csomagolni kellett volna. A sátrat, amit szintén karácsonyra szántunk, jól elfelejtettük mind a ketten, úh. az még mindig a gardróbban rejtőzik. :)

A másnapi ebéd-előkészülés végül annyira sikeredett csak, hogy a gesztenyetölteléket gyúrtam össze, de a pulykamellbe nem göngyöltem be, mert nem engedett még ki a hús. Másnap reggel viszont ezzel kezdtem a napot, így mire Anyuék megérkeztek (10 körül), addigra már megvoltam a töltött pulykamellel és Gábor is felvágta, vízbe tette a krumplipürének való krumplit. Végül Apu panírozta be a húsokat és a halszeleteket, és a halászlé készítése is rá várt. Tehát túl sok feladatom nem volt. Én többet szerettem volna sütni, főzni. Tervben volt, ha már lemondtam az egészben sütött gesztenyével töltött pulykáról, a sült kacsa dinsztelt káposztával, valamint a szintén sült csirkecomb, -mell, és krokett szerűség-et szerettem volna szervírozni a krumplipüré helyett (de Anyuék készítettek krumplisalátát, ami sose maradhat ki karácsonykor). És mivel a Gábor annyira nem (sehogysem) szereti a halászlevet, ezért gondoltam, főzök Neki húslevest. Ez sem valósult meg. Szóval, terv az volt bőven, amiből aztán szép lassan mindig lejjebb és lejjebb adtam, így a végén a következő ételekből lehetett választani, illetve kellett enni. :) Halászlé. Gábor is evett belőle, de csak levet. Bacon szalonnába göngyölt gesztenyével töltött pulykamell, rántott pulykamell és rántott hal. Krumplipüré és krumplisaláta volt a köret. Igazából nem maradt éhen senki, és valóban elég volt ennyi étel, csak hát én szeretek kitenni magamért és szeretem túlvállalni is magam, amiben idén meg lettem akadályozva. Reményeink szerint a jövő karácsonyt is Tücsiékkel töltjük, de Budapesten, és akkor aztán nem lesz kifogás, miért ne süthetnék, főzhetnék kedvem szerint. :)

Süteményekről nem esett még szó. Jutka is és Anyu is bejglit sütött, Anyu még püspökkenyeret is, de abból nem kértünk, mert sütöttem gyümölcskenyeret és az elég sok lett. Örülök, ha az elfogy. Én még nem kóstoltam meg, mert van egy olyan rossz szokásom, vagy mim, hogy azt az ételt, amivel nagyon sok macera van, a végére úgy megunom, hogy ahhoz sincs kedvem, hogy megkóstoljam. Ez is ilyen volt. Azon kívül, hogy két napon keresztül készült, minden utasítást pontosan betartva, a végén kiderült, hogy fogyasztás előtt 2 hétig KELL "érni hagyni". Na, köszi. Persze én vagyok a hibás, amiért mindig csak azt a részt olvasom el a szakácskönyvben, ahol éppen tartok. Az egészet egyszerre sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán. Szóval, lett két kenyerünk, amit ugyan felvágtam, de én nem kóstoltam meg, de Anyu szerint nem lett rossz. Ezen kívül a szokásos karácsonyi sütiket sütöttem meg, azaz a fahéjas csillagot és a hókiflit, ami idén különösen finom lett. Lányoknak mind a két süti nagyon ízlett.

 Kincső hókiflit eszik

ez a ruháján is látszik...

Mamáékat vártuk 2-3 közöttre, de végül 4-fél 5 felé érkeztek meg, így a Csilláék hamarabb nálunk voltak, mint ők, úh. "kénytelenek" voltak a Csilláék is mégegyszer enni. Zoli szüleitől jöttek hozzánk. Így lett a késő ebédből korai vacsora. A Lányok persze kaptak enni, Nekik külön sütöttem ki délben rántott pulykamellet. De kaptak velünk együtt is. Sőt, a halászlevet is megkóstolták, pár falat erejéig nagyon ízlett Nekik, főleg a Zsófinak, aztán végül nem kértek többet. A hallal ugyanígy voltak.

Na, és amikor mindenki jóllakott, Lányokat levittük Jutkáékhoz, és mi fent bepakoltuk az ajándékokat a fa alá. Aztán Apa csengetett, jelezve, hogy itt a Jézuska. :) Vittük a Csajokat fel, csak lestek a sok új dolog láttán. Elénekeltük a Mennyből az angyal-t, legalábbis azokat a versszakokat, amiket tudunk. Valamiért a Csajok inkább megrémültek, mint izgatottak lettek, talán a sok ember-kevés hely aránya ijesztette meg Őket, nem tudom, de a dal végére mind a ketten a karomban voltak. :) Persze Ők kapták meg először az ajándékokat, amiknek a fogadtatása vegyes volt. A hintalovaktól féltek, a homokozótól szintén megijedtek, és a hinta-libikóka, vagy mi, amin pár nappal ezelőtt az Ikeában nagyon jókat hintáztak, szintén félelemmel töltötte el mind a kettőjüket, a lego pedig nem érdekelte Őket. Igazából a kispárnák, a Boribon könyvek, a rénszarvas plüssbe tekert plédecske volt az, ami tetszett Nekik. És ami egész nap a lételemük volt, a "tömeg", a sok ember, az ekkorra rémálmukká vált. Egyik pillanatról a másikra besokalltak, kiborultak, és menni kellett fürdeni. Tehát nem igazán tudták élvezni a kapott ajándékokat.

Különben egész nap produkálták magukat a Nagyszülőknek, fel-alá szaladgáltak, játszottak, dumáltak, Kincső az egyik sapkámat hol felvette, hol levette. Ezt előző nap kezdte el, és azóta is sűrűn felveszi a sapimat, amit csak miatta hoztunk el.

Bohóckodásra is jutott időnk:

Még délelőtt meglátogattak minket Ágiék, Zozo pár napra hazajött Japánból, hozta a nagyon kedves, mosolygós barátnőjét, a nevét sajnos nem tudom leírni, még kiejteni sem, gyakorolni kéne ahhoz.

Ahogy minden nap, ez is túl gyorsan eltelt. Az ajándékainkkal sikerült örömet szereznünk, úgy láttuk, és ennek nagyon örültünk. Mi is szép és hasznos ajándékokat kaptunk, amiket ezúton is köszönünk szépen! :)

Összefoglaló

Ezt sem hittem volna, hogy egyszer eljutok ide, pedig most is inkább a karácsonyfadíszeket kellene készítenem, de már több hete szeretnék írni, úh. most rászánom az időt, amíg sül a süti.

Először is azzal szeretnék eldicsekedni, hogy Lányaink lassan egy hónapja, vagy már van is annyi, nem tudom, de tündérien utánozzák egyre több állat hangját. Felsorolom őket, hátha mind eszembe jut:
- első volt a ló prüszkölő hangja, mert ugye a nyihaha nehéz
- va, kutyaugatás
- i-áááá, és nagyon örülök neki, hogy már nem csak a Füles iá-zik, vagy inkább á-ááá-zik, hanem az igazi, szürke szamarat is felismerik. :)
- bu, boci. Így rövid u-val. :)
- halra tátognak.
- kakasra és tyúkra is mondanak valamit, ami k betűs, de ezt nem tudom leírni se.
- áááááá vagy vááááá (?) lényeg, ez az oroszlán hangja :)
- néha sikerül röfögniük is és brummogniuk, de ez nem mindig akar összejönni, még ritkábban a háp.

Ennyi. Ezen kívül az autó hangját is utánozzák, ez a vrrrr.

Beszédjük, kifejezőképességük hagy némi kívánnivalót maga után, de talán addig jó, amíg nem tudnak beszélni. :) Azért van egy két szó, kifejezés, amit használnak is:
- inni
- nyam-nyam
- aja - anya, de a Kincső szépen ki tudja mondani, hogy anya - ha akarja :P
- tata - papa
- apa

Mutogatás, szebben írva bébi jelelés:
- ügyesen "fésülködnek"
- "hajat mosnak" - lehetőleg minél messzebb a vízzel teli kádtól!!! :S
- pocakot, lábat, karjukat megmutatják.
- integetnek a pápá-ra (ez már elég régi tudomány)
- megvakarják a fejüket arra, ha megkérdezem, hogy csinál a majom? :)
- saját magukat megcsikizik
- Zsófi édesen mutatja szintén több mint egy hónapja a kerekecske dombocskát a tenyerén
- Kincső imádja a sétálunk, sétálunk című mondókát és le is ül a végén
- a dombon törik a diót is imádják, de csak az én előadásomban :D

Kedvenc játékaik mostanában:
- autó, amit fel tudnak húzni - hátra kell húzni és jól elsprintel a kocsi
- könyvek minden mennyiségben
- kalapálós játék
- egymásba rakható műanyag elemek
- karika torony (montessori féle)
- plüssök, de ezekből is kizárólag a Micimackó és barátai figurák.

Kedvenc ételek:
- tepertő
- kolbász
- lila hagyma
- füstölt sajt
- kakaós csiga
- túró rudi
- sült krumpli
- csikós tokány
- pörkölt
- rizs
- tészta
- levesek - tárkonyos, tyúkhús, sima hús, gulyás
- zöldbabfőzelék
- rántott hús
- ropi, perec, sütemények.

A kenyér még mindig nem csúszik olyan nagyon, de azért néha-néha már megeszik.

Imádják a zenét továbbra is, főleg a JÓÓÓ zenét! Vasárnap volt a táncvizsgánk, Csajok is eljöttek, nagyon élvezték egy jó darabig. Kincsőt néha alig bírtam visszatartani, úgy ment volna a többiek közé. :)

ÉÉÉÉÉÉSSSSSSS, ha azt kérdezem Tőlük, hogy mennyire szereted Anyát, Apát, egymást, akkor odajönnek hozzám, Apához, testvérükhöz és a mellkasunkhoz bújnak!!!! :) Annnnnnyira édesek, hogy az leírhatatlan! :)

Hirtelen ennyi. Fel is ébredtek a Lányok, süti is megsült közben, úh. megyek is. :)

Fogak megint

Mostanában nem kutatok Leányaim szájacskájában, így csak nagy ritkán tudok belekukkantani, hogy van e újabb fog!? Ha van rá lehetőségem, akkor se mindig jut eszembe a fogacskák után leselkedni. De tegnap valamiért eszembe jutott, amikor Kincső "éppen" üvöltött valamiért hanyatt fekve, és akkor megláttam, hogy nem hogy 12 foga van, mint Hugocskájának egy jó ideje, hanem kibújt a jobb felső szemfoga is. Még nincs kint az egész fog, de azért jól látható. :)

Ezen felbuzdulva fordultam másodszülöttünk felé, aki ezúttal nem adta magát könnyen, de a lényegre fény derült: Neki is 13 fogacskája van, de Neki a bal felső szemfoga bújt ki. :) Az Ő fogacskája nem látható annyira, mint Kincsőnek, de azért észrevehető így is.

Tibi Mikulás-a

Ahogy ígérte, Tibihez is hozott a Mikulás csokit, amit pénteken meg is kaptak a Lányok, sőt, meg is kóstolhatták evésidőn kívül, azaz nassoltak. :)) Természetesen, Tibi Tibi-Mikulás csokit hozott. :) Köszönjük szépen, ezúton is!

 Kincső

 Kincső, Tibi a háttérben

 Zsófi

Diagnózis

Szerencsére "csak" Kincsőről derült ki, hogy vashiányos, a többi - és + jeles adat nem számított - állítólag, én pedig elhiszem. Így Kincső péntek óta naponta kétszer kap vasat, már ha éppen sikerül belé csempészni, mert hiába csepegtetem gyümölcslébe, nem h...e gyerek, érzi az "illatán", hogy más is van a pohárban és nem hajlandó meginni. :( Ezen kívül mind a ketten kapnak étvágyserkentőt, vagy mit. A doki Béres cseppet javasolt, annak ellenére, hogy az kilóhoz van kötve, azaz 10 kg alatt nem adható. Én ezt is elfogadtam, de azért Neki is szóvá tettem, hogy én úgy tudom, hogy... Azt mondta, kaphatják. Oké. A gyógyszertárban, ahol aznap már másodszor jártam, a nő meg is jegyezte, hogy mintha most lettem volna az előbb itt... :), szintén azt mondták, hogy NE adjam a Béres cseppet, adjak inkább Cebion 2x multi-t. Mondtam, hogy jó. Cebion (c-vitamin) cseppet már szednek a Lányok, most kapnak ilyet is.

Szerencsére Kincső pisijéből tudtak dolgozni, így már "csak" Zsófit kell megcsapolnom valahogy. Azóta próbálkoztam már, de ismét melléfolyt. :( Mindegy, majd sikerül. Az a lényeg, hogy nincs komolyabb bajuk, több embertől hallottam, hogy volt ilyen időszaka az ő gyerekének is, hogy nem evett, majd fog, meg hogy más ételben beviszi a nem evett ételek tápértékét, stb. Szóval, most kezdek megnyugodni, vagy inkább nyugtatom magam és minden étkezésnél lesem, hogy hat e már az étvágynövelő. :)

 Zsófi

 Kincső

A nap Hősei

Számunkra Lányaink a szó szoros értelmében a mai nap Hősei! Reggeli után vérvétellel kezdtük a napot, aminek (sokk) hatását éppenhogy kialudták a Csajok, egy gyors ebéd után mentünk vissza oltásra! :(

Az oltás, a kötelező 15 hónapos oltás volt, amit lehet, hogy jobb lett volna eltolni egy hónappal, de bízom a szervezetükben, az immunrendszerükben és nagyon remélem, hogy két hét múlva nem fognak sem belázasodni, sem betaknyosodni, ahogy ígéri a doktor bácsi, és zökkenőmentesen tudunk utazni Tücsiékhez.

A vérvételre pedig sajnos azért volt szükség, mert Lányaink fejlődése, súlya nem úgy növekszik, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva. :( Két hónapja voltunk az egyéves kontrollon, amin én azt hittem, hogy minden rendben van a Lányokkal. Aztán két-három hete felhívott a védőnő, hogy mikor tudnánk megejteni a vérvételt, amiről beszéltünk? Mi???????? Mondtam, hogy nem beszéltünk semmilyen vérvételről, és kérdeztem, hogy tulajdonképpen miért is kell a Lányokat megcsapolni? Ekkor mondta, hogy mivel a súlyuk kisebb, mint kellene, ezért a doki elküldte Őket vérvételre és vizeletvizsgálatra - csakhogy ŐŐŐŐ ezt elfelejtette közölni velünk!!! :S Első reakciómat jobb, ha nem írom le... Aztán eltelt majdnem egy hét és a Lányokon azt vettem észre, hogy egyre jobban csökken az étvágyuk. Már szinte alig esznek. Mondhatnám úgy is, hogy napi két étkezés az, ami normális, a többiről nem is érdemes írni se. A védőnő ugyan megígérte a telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy bedobja a beutalókat, de nem szerettem volna tovább várni rá, így hétfőn torna után bementem a gyerekorvoshoz (addig Jutka a háziorvoshoz ment kontrollra), és kértem beutalót a vérvételre, és meggyőzött, hogy oltsuk is be a Lányokat, ne várjunk januárig.

Így történt, hogy a mai napunk ilyen "szépre" sikeredett. A vizeletet nem tudtam levenni, mert hiába "csak fel kell tapasztani" a gyűjtőzacskót, nekem NEM sikerült, mindig a pelusban landolt a pisi. Kaptunk újabb beutalót ehhez. A vérkép eredményeik ma lesznek meg, de csak holnap tudom megnézetni a dokival. Kíváncsi leszek, mit mutat ki. Annak idején én is erősen vérszegény voltam, és kellett kapnom egy étvágysegítő injekciókúrát - Anyukám elmesélése alapján, tehát, lehet, hogy a Csajszikákra is valami hasonló vár. Csak, ha kérhetem, NE injekció formájában. :( Nekem fájt a szuri. Borzasztó volt látni, hallani a fájdalmukat. A vérvétel rosszabb volt, mint az oltás. Gábor ölében ültek különben a Lányok, én nem vállalkoztam rá, hogy fogom Őket. Majd utána vigasztalom, az megy, de nekem is kibuggyantak a könnyeim, ahogy hallottam a szívszorító sírásukat. :( Zsófi volt az első áldozat, elsőre talált a nő vénát, sikerült gyönyörűen megszúrnia, pikk-pakk le is folyt a 3 adag vér, készen is volt. Aránylag hamar meg is nyugodott. Kincsőnek viszont a könyökhajlatban egyáltalán nem talált vénát, így a kézfejénél keresett, talált is. Meg is szúrta, de nem jött belőle egy csepp vér sem. Azt hittem, menten rosszul leszek. Csóri gyerek üvölt, közben a nő próbálta megindítani a véráramlatot, ki-be huzigálta a tűt, rossz volt nézni is! De csak nem jött semmi, még pumpálásra sem. Na, akkor a másik kézfeje. Nagy nehezen elindult a vér, de csak úgy ment, hogy Gáborral pumpálták a kezecskéjét. Szörnyű volt!

Nehezen is nyugodtak meg, ami nem csoda! Annyira sajnáltam Őket! Pedig nem irtózom a vérvételtől, mindig is nagy véradó voltam, simán végignézem, ahogy tőlem vesznek vért, de azt, hogy a Lányaimtól, na ez elég szívfájdító volt! Az oltás már nem volt ennyire vészes, talán azért nem, mert gyorsan vége volt. Előtte megmérték a Lányokat, 76-78 centi magasak és 7,97-7,93 kg-osak.

Kíváncsian várom a laboreredményeket. :)

Megjött már a Mikulás...

Naná, hogy a mi Lányainkat is útba ejtette! :) Túl sok dicsekedni való nincs vele a szülői részről, mert idén én is elfelejtkeztem róla - mármint a csoki-mikulás vásárlás részéről. :( DE szerencsére vannak Nagyszülők és Nagynénik és kedves ismerős, akik gondolnak a mi szemeink fényeire. :)

Úúúúúgy szerettem volna elmenni a Csajokkal egy télapós műsort megnézni. Kíváncsi voltam, mit szólnak a fehér szakállúhoz. De le kellett tennem az ötletről, mert erre a hétvégére már elígérkeztünk Anyuékhoz, és több hónap után reményem volt arra, hogy eljussak Mónihoz, a fodrászhoz. Szóval, fájó szívvel és önző módon eltettük télapót jövőre. Akkor még nem sejtettem, hogy Móniéknál fog éppen időzni, pihenni maga a Télapó! :) A Csajok csak nézték a harsány bácsit, aki szaloncukorral kínálja Őket, de félni nem féltek tőle. Zsófi szinte egyből elvette a felkínált édességet, mintha tudná, hogy az valami finomat rejt. :) Kincsőt kicsit noszogatni kellett, Ő nem merte elvenni a Mikulás kezéből a szaloncukrot. Gábort kimenesztettem a fényképezőgépért, ha már ekkora szerencsénk volt, és ha műsor nem is volt, de azért egy Télapót mégis láthattak a Lányok. Bátrabbik Lányunkat, azaz Zsófiát beültettem a Mikulás ölébe, magamhoz vettem elsőszülöttünket, aki nem volt hajlandó megválni a cumitól :(, se közelebbről megismerkedni a kedves öreggel.

Nem is értem, miért nem készült Fóton kép a Lányokról, pedig érdemes lett volna. Anyuék és a Hugom mit sem sejtve szokás szerint beletették a cipőkbe, csizmácskákba a Télapó csokijait. Természetesen Lánykáinknak fogalma sem volt róla, ez most mi, nekik ez is csak egy játék volt a többi közül. Így vígan szedegették ki sorba a cipőkből a csokimikulásokat és boldogan szaladgáltak velük. Egyes csokik a végén már nem nagyon emlékeztettek mikulásra, a sok eséstől annyira széttörtek. De a lényeg, hogy a Csajok nagyon élvezték. :)

Hétfő reggelre virradóra Nagyi-Mikulás kedvesen betette a Lányok csizmácskáit az ablakba (mert mi szülők még erre sem voltunk képesek) és belecsempészte Ő is a Mikulás ajándékokat.

Lányok főként túró-rudit kaptak (nem hiába Mikulás a Mikulás, tudja, ki mit szeret :)), és ami nagyon meglepett, hogy Jutka barátnője, Ági is küldött a Lányoknak egy-egy csomagot, amiben a csoki mikuláson kívül egy-egy body is volt. Nagyon aranyos tőle, ezúton is köszönjük szépen!

Itt a Lányok Ági csomagjait bontják ki:

Itt pedig a kiegészített csizmás kép:

Tudja ez a Télapó, mitől ... khm. átfogalmazva: minek örülnek a Gyerekek. :P

Advent első vasárnapja

Természetesen nálunk is meggyújtásra került az idén is saját készítésű adventi koszorú első gyertyája.

És természetesen mi is feldíszítettük a szokásos módon a lakást. Annyi változás volt ebben, hogy idén nem egyedül csináltam, hanem Gábor (majd Anyu) segítségével. Lehet, hogy jövőre inkább ismét egyedül csinálom... És ezért ne sértődjön meg senki, elég ha egy stabil létrát kapok!

Csajok ismerkednek a színes égőkkel, ami itt nem igazán látszik, és a girlanddal.

E szép napon a délelőtti alvás után készült rólunk egy kép, amit gyorsan be is teszek ide, hiszen nem sűrűn készül CSAK csajos kép. Sajnos CSAK családi kép sem. :( De mindegy. Majd a decemberi naptárba KELL, hogy készüljön! :P

Zsófi elkobozta Kincső cumiját, viszont Kincső meg az én mobilomat. :D

Este mentünk tánciskolába, újra. Volt egy "kis" kihagyás a derékfájásom miatt, ami már annyira fájt, és nem akart elmúlni, hogy rá kellett szánnom magam a dokihoz menésre, ahova múlt héten hétfőn torna után el is mentem. Azóta 3 gyógyszeren élek :( viszont úgy néz ki, hogy használ. Szerencsére nem is voltunk lemaradva, konkrétan csak "rokiból" mentek tovább...  Már a tánci közben láttuk, hogy ismét nekiállt havazni. És nem is hagyta abba. :) Kocsiba ülésünk után fel is hívtam Anyut, aki a Csajokra vigyázott, mint mindig, míg mi táncolunk, hogy legyen szíves és kezdje el a Lányokat felöltöztetni, hogy mire hazaérünk, készen legyenek. Így is volt, mentünk ki az udvarra, Csajok csak lesték a hóesést. Leginkább a lámpa fényében csillogó hópelyheket élvezték, a hógolyót egyáltalán nem. :D Pedig Apát és a Mamát "dobáltuk" meg. :P

Na, mindegy, majd ráéreznek az ízére. :) Szánkó híján a szánkózást nem próbálták még ki, bár talán még nem is lett volna alkalmas ez a hó rá. Viszont be lett "szerezve" a Csajoknak IGAZI kesztyű. Kellett. Múlt héten, amikor egyik nap jöttünk haza a piacról, nagyon bolond szél fújt és hideg is volt. Kincső nehezen viselte. Kis ujjai szinte lefagytak, hiába próbáltam ráhúzni a kabátot, abból kidugta újra és újra. Még aznap este kerestettem Gáborral egy szűcsöt az interneten, aki árul ilyen kis méretű irhakesztyűt is. Tudtam, hogy CSAK ez fogja melegen tartani a kis kezüket. Két nap múlva itt is volt a két tündéri kesztyűpár. :)

A mi adventi koszorúnk a kesztyűk és a mikulásos só-bors tartó.

Mamánál

Szombaton a Mamámékhoz mentünk ebédre, ezért a Lányokat igyekeztem korán lefektetni. Mostanában az alvás úgy alakult, hogy van, hogy csak 10 órakor fekszenek le, van, amikor már 8-kor. Ez persze függ a reggeli ébredésüktől, és itt nem csak arra gondolok, hogy meddig aludtak, hanem arra is, hogy milyen kedvvel ébredtek aznap reggel, mennyire aludták ki magukat. Tehát lefektettem Őket, mert fél 11 felé szerettem volna elindulni, és ahogy mostanában egyszer-egyszer előfordul, nem aludtak el. Vagy legalábbis csak nagyon rövid időre. Féltem is a vendégségtől, mi lesz Velük így fáradtan, de úgy voltam vele, hogy max. korábban eljövünk, mint ahogy terveztük. Ahogy sejtettem, az autóban eléggé kókadtak voltak, csak bambultak ki az ablakon, de nem aludtak el. Csilláék is pont akkor érkezhettek meg, mint mi, még a parkolóban összefutottunk Velük. Ami külön jó is volt, mert így legalább be tudták tenni az autóba a Nekik szánt kis csomagot. Előző nap készítettem el az idei adventi koszorút, amiből idén hármat csináltam, a magunkén kívül egyet a Hugoméknak, és egyet a Mamának. A maradék ágakból csináltam az elhunyt Nagyszülőknek is sír - illetve urna díszt, hadd örüljenek Ők is! :)) És ezeken kívül kaptak Csilláék még plusz hűtőmágnest, amivel nagy örömet sikerült szereznem, ahogy hallottam. :)

Jól jött, hogy lent voltak még a Csilláék, mert így tudtak segíteni nekünk felcihelődni. A fiúk hozták a csomagokat, plusz az etetőszékeket, mi pedig vittük a Csajokat. Nem is bírtunk egyszerre felmenni a lifttel, kétszer kellett fordulni. :)

Csillánál Kincső, Mamánál Zsófi élvezi a kényeztetést

Mamával hiába beszéltem meg előre a menüt, nem bírta ki, hogy ne csináljon jóval több dolgot. A Lányok evése vegyes volt. A levest gyönyörűen megették, nagyon ízlett Nekik, a rántott husi és rizi-bizi is finom volt, de Kincső kb. a harmadik falat után az egész tányért magára borította, így az összes az ölébe és a földre hullott. Összeszedtük az öléből és azt ette tovább. Végülis más baki nem történt, innentől már ettek szépen. Mivel most egymás mellett ültek, ezért az volt a sláger, hogy egymás tányérjából ették a falatokat. Nem is volt érdemes rászólni az egyikre, hiszen ugyanazt tette a másik is. :)
A desszert nagyon finom rétes volt, amit a Mama több éve sütött utoljára, és ami egyébként szerintem világhíres lehetne, olyan finom. :) Pár nappal korábban csinált egy próbaadagot, hogy tud e még rétest sütni, és mivel sikerült, ezért sütött nekünk is egy szép kis adagot. :)

Csajok nagyon jól érezték magukat, élvezték az új környezetet, felesleges volt az aggodalmam, semmi fáradtság-nyom nem látszott Rajtuk. Előkerültek Mama megmaradt baba-gyűjteményének darabjai. Némely baba elég ijesztő kinézetű... :S Vajon ezeket gyerekeknek gyártották!? De persze a sláger itt is a tv-távirányító volt!!! Mi más!? És a rugós boci, amitől a szívbaj kerülgetett, nehogy megcsapják vele magukat, ill. egymást.

Még Zozi is elég jól elvolt, pedig nem volt semmi x-box meg psp, meg mittudoménmi, amit szokott játszani. Bár múltkor Fóton is nagyon jól elvolt a lego-val... :))

Csilla is kigyerekezte magát, hol Zsófit, hol Kincsőt kapta el, mikor melyik volt a közelében. :) Mind a két Gyerekem kezében ott a távirányító...

Végre sikerült egy nem sírós képet készíteni Zoliról és a Keresztlányáról. Pedig mostanában ez a kép a jellemzőbb:

Csilláék mentek el hamarabb, de mi is szedelőzködtünk, kihasználtuk még Zoli segítségét, úh. a Fiúk levitték a cuccot a kocsiba, hogy már csak a Csajokat kelljen levinni - meg a kaját, amit Mama csomagolt, és a szandáljukat, szoknyájukat, szóval így is lett egy szatyrunk lefelé menet.

Amíg Apa lement Zoliékkal, én elkezdtem összeszedni a Lányok holmiját, majd mentem a Csajok után, akiket a konyhában találtam meg:

Jóízűen ettek a tarhonyából és a rizi-biziből... Ezek után nem értem, miért kell Őket még mindig etetni!? :D

Lehullott az első hóóóóóó!

Szombaton, kedves majdnem Sógornőm születésnapján lehullott az idei tél első hava. Mi nem számítottunk rá, ezért igen meglepődtem, amikor Gábor mondja, hogy minden csupa hó. Én imádom a havat, a vele járó hideget már kevésbé, de hát ez már csak így van, nincsen öröm üröm nélkül. :) Egyből nagy izgalomba jöttem, kb. akkorába, mint amekkorába a Csajok fognak jönni pár év múlva, reményeim szerint, az első hó láttán. :)) Lányokat gyorsan megitattuk, mert az az első, miután felébredtek, majd a pizsijükre egyből vastag zoknit és nadrágot húztam és vittem ki Őket a teraszra, hogy nézzék meg közelről, mi is ez a nagy és sok fehérség, ami beborított mindent. Biztosan tetszett Nekik, de a hideg része eltántorította Őket a mélyebb megismerkedéstől. :P

Kb. ennyi is volt a hóval való első ismeretség, mert szombaton hivatalosak voltunk a Nagymamámhoz ebédre, ahonnan mire hazaértünk, a Csajok fáradtak voltak, mentek aludni, délután pedig nem is tudom miért nem mentünk ki. 

Nem csak szépek, okosak is! :)

Egy kicsit sem elfogult bejegyzés lesz ebből, már látom. :)

 Rájöttek, mi is van a zacskóban...

Lánykáink, mióta két lábon közlekednek, egyre több okos dolgaikra hívják fel a figyelmemet illetve a figyelmünket. Remélem, nem fogom kifelejteni egyiket sem!

1. Elsőként az tűnt fel, hogy Zsófi folyton hurcolta magával az apja papucsát. Szegény gyerekek (és én) nem sokat látták az apjukat az elmúlt héten. :( Így feltételeztem, hogy azért viszi mindenhova magával a papucsot, mert hiányzik Neki az apja.

Aztán, amikor szerdán Árpi jött fel segíteni nekem a fürdetésnél, etetésnél, leült a fotelbe, Zsófi pedig odavitte neki a Gábor papucsát és addig nem hagyta békén, amíg bele nem bújt a papucsba. :) Másnap kivételes este volt, mert Gábornak volt annyi ideje (1 órája), amibe belefért a fürdetési ceremónia is. Holt fáradtan feljött, lerogyott a fotelbe és beszélgettünk, Lányok a szőnyegen játszottak. Egyszercsak szóltam a Zsófinak, hogy legyen szíves és hozza ide Apa papucsát. EGYszer mondtam el!!! A gyerek abbahagyta a játékot, és ment a papucsért és hozta az Apjának! Csak az egyiket hozta oda, Gábor össze-vissza puszilgatta és szerintem még a szeme is könnybe lábadt a meghatottságtól. Kincső ezekre már felkapta a fejét (nem győztük dicsérni a Zsozsót), és jött kíváncsiskodni. Mondtam Neki is, hogy hozza oda a papucs másik felét, és bár Ő nem szokta cipelgetni magával a lábbelit, mégis egyből tudta, értette, amit mondtam Neki, ment is és hozta a másik felét. Tündériek voltak. Zsófi különben azóta nekem is hozza a papucsot, ha leveszem valamiért egy pár percre. :)

Így várják Apát:

2. A másik amit nagyon édesen megértenek és első szóra felpattannak, félbehagyva addigi cselekvésüket, ez az alvás. Amikor elérkezettnek látom az időt vagy a délelőtti, vagy a délutáni alvásnak, megkérdezem Tőlük, hogy "Menjünk aludni?", és Ők már állnak is fel és indulnak a szobájuk felé. Az ajtónál megállnak (csukva van), és várnak rám szépen, nagyon édesek ilyenkor is! :)

3. Lényegében a pelenka csere is így zajlik. Csak ilyenkor el szokták játszani, főleg, ha közvetlenül lefekvés előtt van a pelus csere, hogy az első gyerek végeztével a másik "gyorsan" elkezd "szaladni", nehogy megfogjam. :) Még mielőtt utolérném, már el is dől, és kacagva megadja magát. :) Ilyenkor is zabálnivalóan édesek! :)

4. Ha eljött az étkezés ideje,szintén hívom őket, hogy jöjjenek, beülünk a székbe és eszünk. A reggeli kivételével sikeres szokott lenni ez a hívási mód. Előfordul, hogy szerintem még nem éhesek, amikor mi nekiállunk enni Gáborral, egy idő után a Csajok odajönnek a székükhöz, és bekéredzkednek. Azt, ha inni kérnek, régóta a tudtunkra adják. Főleg mutogatással, rámutatnak a pohárra, pedig volt egy időszak, amikor mondták, hogy inni. Most nem mondják. Egyik sem. Inkább nyögnek és mutogatnak. :) Persze, Ők így is tök cukik. :))

 Papa kolbászát imádják mind a ketten.

Ivás (és persze evés) után mindig megtöröljük a szájukat egy papírtörlővel, általában. Egyik alkalommal, ha jól emlékszem, Zsófi volt az, aki elcsente a papírt. Mondom neki (poénból) töröld meg a szádat vele. Erre megtörölte. Kezdek rájönni, értelmes Lányaink vannak. :)

 Itt éppen Kincső törli meg a száját a főzelékevés (köv. bekezdés) után.

A következő, ami szintén az evéssel kapcsolatos már nem annyira dicsekedni való, de nem csak a jót kell leírni. Érdekes, hogy mind a két Lányunkra panasz van az utóbbi időben. "Régebben" Zsófi evése kifogástalan volt, mondhatni példaértékű. Mostanában csak túrkál a kajában. Ha egyedül eszik. Ha etetve van, akkor nem, akkor tud enni rendes adagot. EZ tegnapig így volt, de lehet, hogy megérezték, hogy leírtam tegnap és mint a kisangyalok úgy esznek. Azért leírom, mert meg is lett örökítve, hogy egyik nap zöldbabfőzelék volt az ebéd. Zsófi evett is aránylag szépen, bár önmagához képest nem annyira, Kincső pedig kerek-perec elutasította az ebédet. Köpködte, elfordította a fejét, szóval nem volt hajlandó enni egy falatot sem. Gábor egy darabig próbálkozott, majd nem erőltette. Elkezdtünk mi is enni, persze ugyanazt. Kb. a felénél tartottam, amikor Kincső odajött hozzám, és felkéredzkedett az ölembe. Nem egy jó módszer, tudom, hogy felengedem, de gondoltam, hátha az án tányéromból jobban ízlik Neki. Így is lett. Elkezdte enni a kanalammal a főzeléket. Nem sokra rá jött Zsófi is, aki az Apjához lett irányítva. Ő szintén így evett, de mivel Gábor tudott nyugodtan enni, míg én Kincsőt etettem, ezért az ő tányérjából hamarabb elfogyott az étel. Zsófi kért még. A tányéromból tettünk át, azt is megette, újabb adag, az is elfogyott. Mikor az én tányérom is üres lett, addigra Zsófi jóllakott, és ment játszani tovább. Nem úgy Kincső. Felfedezte, hogy a lábosban is főzelék van, könyökig belemászott és onnan evett tovább... No comment.

5. Egyik nagy és lassan örök kedvenc a hűtőmágnes. Még múlt héten alkottam "párat", amit azóta többször is újra "kellett" gyártanom, mert ahogy jöttek a családtagok hozzánk, elkunyizták az utolsó darabig. Na jó, Anyura én kényszerítettem rá, Ő túl szerény ahhoz, hogy magától vigyen belőle. :) A Hugom már kevésbé volt ilyen visszafogott, a virágokon kívül elvitte az összeset... :D De, én bíztattam rá, hiszen ezzel foglalatoskodtam, míg megpróbáltam megvárni Gábor hazajöttét (az első alkalom kivételével nem sikerült).De nem erről a fajtáról szerettem volna írni, hanem a hagyományosról, amit kirándulásaink során szereztünk be, illetve azokról, amit a Csajok kaptak a Tücsitől. Ezeket nagyon ügyesen szedik le és teszik vissza a helyükre, akár felszólításra is, nem csak maguktól.

Egyébként, mióta kiszúrták az alkotásaimat, azóta folyton azokra ácsingóznak. :)

6. Szerintem korukat meghazudtolva játszanak a babaházzal és a "kellékeikkel". Nem csak azt szeretik, ha zenélhetnek vele, nyomkodhatják a zenélő tárgyakat, hanem beültetik a babát az autóba, vagy a székekbe. Maguktól. És "természetesen" értik, ha ezt kérem tőlük.

7. Kincső imád öltözködni. Már amennyire tud, egyelőre és szerencsére. Sorra leszedi a konyharuhákat és tekeri magára, főleg a fejére, vállára, nyakára, mikor hova sikerül. Pár napja kaptunk pár ruhát kölcsön, nem győzték maguk köré tekerni a bodykat, pólókat, tündériek voltak. Nagyon tudják, melyik ruhadarab hova kerül. Az előkéjüket is előszeretettel próbálják felvenni. :) Nagyon édik, ha még nem írtam volna! :))

Zsófi és a frissen megkapott bolero, amit a Mama kötött, 

és amit nem lehetett levenni róla, 

mert egyből hisztirohamot kapott a kis "drága"... :P

8. Amit imádok Bennük (szintén), hogy nagyon édesen tudnak cserélni. Most már legtöbbször nem kitépik a testvérük kezéből a játékot, vagy más tárgyat, amire éppen vágynak, hanem felajánlanak helyette egy másikat, azaz cserélnek. Persze ez akkor szép és jó, amikor a másik is benne van a cserében. Szerencsére ez 90%-ban így van, de a maradék 10% bizony elég harcias végű tud lenni... :)

Zsófi kínál fel egy hűtőmágnest a Kincsőnek, amit Ő el is fogad. Más kérdés, hogy nem ad semmit helyette. :) Ahogy a képek is mutatják, a csere majdnem rosszul végződött...

9. Nagyon édesen megértik, amikor jövünk ki a szobából, vagy a fürdőből, hogy menjünk ki, és csukjuk be az ajtót. Ilyenkor Ők csukják be utánunk az ajtót. Tündériek. Ezzel legalább ki lehet Őket csalni az aktuális helyiségből.

10. Ugyanígy megértik, ha kézenfogva sétálunk, és valamiért szeretném elengedni a kezüket, ezért megkérem, hogy engedjen el, és megteszik első szóra.

11. A fürdés pár napja karika nélkül folyik, csúszásgátló van a kádba betéve. Első alkalommal csak Zsófi mert egy picit megmozdulni, Kincső szinte még a fejét sem merte elfordítani. Tegnap volt az 5. alkalom, amikor is mind a két Lány felállt (!!!) a kádban! Nagyon élvezték, pakolgatták a játékokat, tetszett Nekik, hogy mindent elérnek, és kiszolgálhatják magukat. :)

Ennyi. Azt hiszem. Ha eszembe jut még valami, akkor jövök vissza. :)