2010/09/29

Ajaj :(

Elnézést kérek sok mindenkitől, elkövettem egy NAGY hibát. :( Sok sok kedves megjegyzést sikerült kitörölnöm egy pillanat alatt. Bocsánat. Én sajnálom a legjobban, hogy elvesztek. :(

Tánc

Ahogy ígértem, egy kis táncbemutató László Ikrek módra. :)

video


És egy régebbi még augusztusból:

video

Első "betegség"

Pár napja taknyosak a Lányok. Szerencsére ez még nem az a betegség, amivel orvoshoz rohannánk, bár tegnap este már közel álltam hozzá. Mondtam is a Gábornak, ha mára nem javul a helyzet, elmegyünk a dokihoz. Nem is az volt a baj, hogy folyt az orruk, tegnap főleg Kincsőnek, de előző nap viszont Zsófinak, hanem az aggasztott, hogy olyan híg és büdös volt a kakijuk, hogy folyton át is kellett őket öltöztetni. :( Az a tipikus, nem csak szó szerint értendő háta közepéig sz.ros gyerekek voltak. A hangulatukról nem is beszélve!!! Nem aludtak rendesen sem, és ahogy le lettek fektetve, nekiálltak köhögni. Telefonon kikértem a háziorvos véleményét, mert Gáborom olyan orrkrémet hozott a gyógyszertárból, amit, miután elolvastam, nem kentem volna az orruk alá. Szóval a doki ajánlott egy mentholos krémet, és c-vitamin cseppet. Meg is vettük. Ahogy hazaértünk, kaptak is a cseppből, persze Kincső egyáltalán nem akarta bevenni, de Zsófi, természetesen szó nélkül nyitotta a száját. Ő a mi JÓ gyerekünk. Ebből a szempontból. :) Egyébként tegnap Kincső mindennel szemben szkeptikus volt, amit adni szerettem volna neki. Akár teát, akár vizet, akár almalevet kínáltam, mindennel küzdöttem. Ma már annyira nem. Csak az első itatásnál. :)

Szóval ma is folyik az orruk, ma egyformán :), viszont mind a kettejük széklete kielégítő. Lehetne jobb is, de már ezzel is meg vagyok elégedve. Azért még nem merem elkiabálni a gyógyulás szó kiejtését, de remélem, hogy ennyivel megúsztuk. :)

Ja, a kenőcsöt az orruk alatt egészen jól viselték, bár ma a Kincső egyből letörölte, Zsófi pedig úgy elkezdett szimatolni, nagyon édes volt. :) Aztán Kincső orra alatt újra bekentem, és gyorsan a szájába dugtam a cumit, úh. nyugton maradt. :)

Gábor is lassan kezd újra a "régi" lenni, azaz ő is meggyógyul nemsokára. Ő is jó náthás lett. Megfázott. Így mind a négyünk nyaka köré kendő került. :)

2010/09/28

Zsófi első lépései

Tegnap Zsófink megtette az első 3 lépést!!! :) Ma is. Tegnap az Apjának mutatta meg mit tud már, mert gyakorolták, ma pedig nekem. :) Kincső egyelőre kb. másfél lépést tud tenni egyedül, kapaszkodás nélkül. :)

Eddig is eljutottunk. Nem is tudom, örüljek e, vagy sem. :) A Csajok nagyon stabilan állnak, már állva is tudnak táncolni, illetve rugózni. :) Most mennem KELL aludni, de holnap teszek fel videót Zsófi menéséről. :)

video

Babanapok

Hétvégén babanapok voltak a kerületi művelődési házban, ahova feltétlenül el szerettem volna menni. Már hetekkel ezelőtt beírtam a naptárba is, hogy tuti ne felejtsem el. Lányok elég későn ébredtek, így reggeli után felöltöztünk, és indultunk is. Tíz óra előtt nem sokkal értünk oda, pont jókor, mert tízkor nyitottak ki egy termet, a kimondottan piciknek való játékokhoz. Igazából ezek készségfejlesztők voltak, nagyjából ismertem is ezeket a játékokat. Kíváncsi voltam, a Lányok hogyan fogadják majd a többi gyerek társaságát, hiszen egymáson kívül hasonló korú gyerekekkel még nem voltak ennyire összezárva. A játszótér az más, ott egyelőre nem kerülnek még ilyen közeli kontaktusba másokkal. Örültem, amikor mind a két Lánynál azt láttam, hogy barátságosan nézegetik a velük egykorúakat, mosolyognak rájuk, és nem veszik el tőlük a játékot. Kivéve egyszer, amikor azt hiszem Zsófi elvette egy nagyobb lánytól az autót, amit éppen szeretett volna a szőnyegen tologatni... Természetesen kisebb rábeszélés után vissza tudtuk adni a lánynak a játékot. Ezen kívül más "probléma" nem volt.

Kincső

Zsófi

Zsófi - itt még nem a rendeltetés szerint használja a... nem tudom minek hívjákot. :)

Kincső szedi szét évezettel a puzzle-t.
Itthon már elraktam, miután egy darabot leharapott Zsófi belőle és úgy kellett kihalásznom a szájából.

Kincső tök jól elvolt itt, amíg nem akartak hozzányúlni. :)
Utána menekült hozzám (lejjebb lesz még kép róla).


Zsófi


Kincső menekül vissza hozzám. :)

Zsófi pedig jól elvan.

Igazából nem emiatt a fogalakozás miatt mentünk el, mert erről nem is tudtam, engem kimondottan a Tá-ti-ka bemutató vonzott. Méghozzá azért, mert az már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy mind a két Lány imádja a zenét. Egy ideje a kedvencük Shakira-Waka-waka-ja, és a másik foci vb-s szám a K'naan&Fefe - Wavin Flag című számok, klippekkel együtt, természetesen. Már az első dallamtól lázba és tánca jönnek. :) Tehát nem volt kérdéses, hogy szeretnénk, ha Lányaink közelebb kerülnének a zenéhez. Ezért is kaptak több hangszert is szülinapjukra tőlünk. Én ugyan eleinte nem tartottam jó ötletnek, de meglepő módon még semmi nem törött el, és sokszor előveszik őket (maguktól). A másik ok pedig az, hogy nem egy gyerekkel volt szerencsém annak idején részt venni Kati "néni" lenyűgöző foglalkozásain, ahol még az én borzalmas hangom is javult - állítólag. Kati "néni" elég magasra tette a lécet, így bevallom őszintén, hogy úgy is álltam hozzá, hogy biztosan nem fog tetszeni. Nos, ehhez képest elég jó volt, a Csajoknak is tetszett szerencsére. Én azt vártam, hogy meg lesznek egy picit szeppenve, a sok gyerek, a néni, aki hangosan énekel, magas hangon ráadásul. De nem. Ők inkább mászkáltak, odamentek Ági "nénihez", leültek elé, és úgy hallgatták őt, sőt, amikor tapsolni kellett, ők is tapsoltak. Na, nem végig, de elkezdték. Roppant büszke voltam Rájuk. :)





Pár video. Az elsőnél Kincső felfedezte magát a tükörben. :)
video
Játék:

video

Tá-ti-ka
video


Most már csak az lenne a jó, ha meg tudnám oldani, hogy eljöjjön velünk valaki ezekre a foglalkozásokra, mert persze mindig délelőtt vannak... :(

2010/09/27

Nyíregyháza

Kihasználtuk a csütörtököt. Gábornak nem volt rohanós hete, és az idő is gyönyörű volt. Reggeli után kezdtünk el készülődni, mert miért tettük volna meg előző nap!? :) Így 9 óra előtt 10 perccel indultunk. Nem is volt baj a késői indulás, mert így a Lányoknak pont délelőtti alvós idejük volt, és a munkába, iskolába igyekvők is odaértek már a céljukhoz, így simán tudtunk menni a városból kifelé. Két és fél óra alatt értünk a Nyíregyházi Állatparkba. Csajok nem sokat aludtak, nem is nagyon szoktak az autóban, de csak az utolsó 3-5 percben nyavalyogtak (hazafelé is), hogy most már elég a kocsikázásból. Egy gyors autóban történő pelus csere után be is mentünk. Még mielőtt bármit megnéztünk volna, én is egyből megcéloztam a wc-t, ami gyönyörű szép tiszta volt. Addig a Csajok Gáborral a pingvineket nézték, akik édesen produkálták magukat.

Kincső

Gábornak nem volt egyszerű dolga, fényképezzen, és Zsófival is foglalkozzon. Szegényre többször rá is szóltam, hogy most nem a fénykép a lényeg, de megértem Őt is, hogy nem tudott ellenállni a szebbnél szebb állatoknak.

A pingvinekkel szemben vannak a fókák, akiknek az etetését is megnézhettük volna,, de úgy döntöttünk, hogy jövünk mi még ide, és egyelőre kicsik a Lányok hozzá. Így utólag már nem vagyok ebben annyira biztos, mert nagyon élvezték a Csajok az egész állatkerti sétát, ami három órán keresztül tartott. Egy hangjuk nem volt, hogy fáradtak lennének, vagy bármi. Annyit lehetett észrevenni, amikor a végén még sétáltunk Velük egyet, mielőtt elindulunk a hosszú autóútra, hogy csetlettek-botlottak. :)


Miután ez a két állatfaj nagy sikert aratott, még nagyobb önbizalommal indultunk neki a nagy útnak. Gáborral már voltunk két éve itt, és akkor is 3-4 órát eltöltöttünk e gyönyörű, valóban állatbarát állatkertben. Szeretem az állatkerteket, de ugyanakkor mindig megsajnálom az ott élő állatokat. Legszívesebben szabadon engedném Őket. Pedig tudom, hogy a gyerekeknek, hogy láthatnak ilyen, nem a nálunk természetes, állatfajokat, mégis nekem inkább szomorú, mint vidám egy-egy ilyen állatkerti séta.

De hogy a témánál maradjak, mentünk tovább, és a következő négylábú a jegesmedve volt, akit volt szerencsénk elég közelről is megszemlélni. Több helyzetből is. Szerencsére egy "kényelmes" korlát is volt a legtöbb állat körül, így Kincsőt rá tudtam ültetni. Gábor inkább kenguruban vitte Zsófit, a fotó miatt.




Hogy hátizsákunkon könnyítsünk, és főleg Lányaink éhségét csillapítsuk, a jegesmedve melletti kis tisztás féle részen leültünk a padra, teljesen olyan volt, mintha erdőben lettünk volna. Gábor megkapta a két Kislányt az ölébe, én pedig etettem Őket az otthonról hozott rántott husival, és kiskiflivel. A kifliből nem nagyon kértek, de a húsból szépen ettek. Egy darabig. Aztán megunták ezt a fajta ülést, és elkezdtek izegni-mozogni. Persze pont akkor, amikor mi is szerettünk volna enni egy picit. A vizükből is csak addig voltak hajlandóak inni, amíg meg nem látták az almaleves üveget... Utána már hígítottam Nekik almalevet, azt itták szépen. :) Miután jóllakottnak tituláltuk Őket, elpakoltunk és indultunk tovább. :)


Nem teszek be minden állatról képet, így is sok lesz, szerintem. Zsófiról és Gáborról nem készült sok kép, mivel én inkább a azzal voltam elfoglalva, hogy Kincsőnek minél több élmény jusson. Ilyen volt az idén megnyitott Ócenárium, ahol nem lehetett betelni a szebbnél szebb halakkal, korallokkal. Kincső folyton meg akarta fogni a halakat az üvegen keresztül, kapkodott utánuk, nagyon édes volt. :) Számunkra volt érdekes közelről látni a különböző méretű cápákat. Így azt kell mondjam, szépek voltak, de nem találkoznék velük "élőben"...




 Készítettünk egy képet ott is, ahol két éve készült rólunk egy közös kép:

2008.08.21.
2010.09.23.
 Sok helyes állat volt, a Lányoknak mind tetszett, kivéve a lusta, nem mozduló varánuszt. :) És a túl hangos ara papagájok sem nyerték el a tetszésüket. :) Ahol úgy láttuk, hogy évezik, ott tovább időztünk, de volt, ahol szinte meg sem álltunk, mentünk tovább egyből. Ez a maci tök édi volt:

Számomra nagyon fontos, hogy a Gyermekeim ne csak szeressék az állatokat, de ne is féljenek tőlük. Persze, azt az állatot, amelyiket megsimogattam, és veszélytelennek, azaz nyugodtnak találtam, Kincsővel is megsimogattattam. Itt pl. a dámszarvast simizzük. Nagyon finom puha volt az orra. 
 Zsófi sem maradhatott ki. :)
 És ha már lovak is voltak, őket is megcirógattuk, de csak óvatosan, mert úgy láttam, hogy eléggé kapkodja a fejét.


Kincső számára ez a kecske volt az igazi élmény, mármint simogatásban, mert ő ott volt szinte szabadon, az út mellett kikötve. Kincső őt magától simizte, és legnagyobb meglepetésemre, nem tépte a szőrét.

 Zsófi persze eleinte pofákat vágott, meg fintorgott, de aztán tetszett neki is. :)
 Viccből felültünk a szoborra is. Pózoltunk egymásnak egyet.


Mentünk tovább, Gábor kedvenceihez, az oroszlánokhoz. Lehet, hogy azért kedveli őket, mert Ő is oroszlán!? :) De valóban nem lehetett velük sem betelni, nagyon szépek voltak. És olyan jó nagy helyük van. hatalmas tóval, annak közepén tavirózsával. 

A hímet összerakták párzás céljából a fehér oroszlánnal. Tartottak bemutatót is, azért gondolom, hogy a párzás volt a cél... :P

 Lehet, hogy nem csak az oroszlánok érzik úgy, hogy tavasz van!? Nem tudom, lehet, hogy csak verekedtek a pelikánok, de néha nem bírtam nézni, amit egymással műveltek. Ketten is letámadtak egyet, és a nyakát, csőrét fogták, és mintha bele akarnák fojtani a vízbe, folyton nyomták a szerencsétlent lefelé. Aztán végül nagy sokára békén hagyták.



Mielőtt hazaindultunk, a Lányokkal sétáltunk egyet, igaz, nem volt nagy séta, inkább csak botladoztak a fáradtságtól, és a sok élménytől. Arra azért jutott még energia, hogy kukucsoljanak egyet a pingvinekkel. :)




 Nagyon örülök, hogy nem hiába tettük meg ezt a nagy utat, és élvezték a Lányok az állatkertet. Igaz, eddig mindent élveztek. Csak azt mondhatom ismét, hogy öröm Velük bárhova elmenni, nagyon értékelnek minden apró programot. Még egy piacra menésnek is nagyon örülnek. Hát ha még meglátnak egy játszóteret... Nem lehet elmenni mellette anélkül, hogy be ne mennénk. :)

2010/09/24

TibiKEdvéért

Tegnap este ismét átjött Tibi, éppen a Gábornak kellett valami kábel, vagy mi, nem tudom. Tibi szokott nekünk segíteni, ha valami nem jó a számítógépen, vagy most éppen a nyomtatónkat orvosolja, mert először rendeltem chip nélküli tintapatront, és ezt nem ismeri fel a nyomtató, és el sem fogadja, mert túl okos, Tibi szerint. :( Aztán az ő ötletére kiszedtük az eredeti patronból a chip-eket, és addig bütykölte, amíg a pirosat el is fogadta a nyomtató, de a sárgát még mindig nem.


Szóval, Tibi nagyon rendes, nem csak velünk, hanem ahogy egyre inkább észrevesszük, másokkal is. Pl. szerdán azzal keresett meg, hogy tudunk e kölcsönadni egy kolléganőjének légzésfigyelőt, mert hétfőn vitte haza a kislányát a kórházból, és amit kaptak, nem működik. Még aznap délután eljött érte, és vitte a babának, aki mint kiderült nem is a szomszédban lakik. :)

Tehát tegnap is itt volt a Tibi, este jött, és amíg ment a fürdés, ő próbálkozott a patronokkal. És akkor kérdezte, hogy akkor most simán fürdenek a Lányok, vagy a "biliben"? Már egy ideje egyértelmű, hogy az egyik leglelkesebb olvasónk, "névtelenül"... Mondtam, hogy Kincső a karikában, Zsófi pedig simán. Erre megjegyezte, hogy akkor ugye reggelre ez fent is lesz a blog-ban? :))

Ezért igyekeztem, félretéve a rendrakást, a mosogatást, a vaslást, a mosógépet azért beindítottam..., és jöttem lejegyezni, hogy igen, sajnos Kincsőnek egyelőre nem tetszik a sima fürdés, ő még szeretné élvezni a fürdetőkarika biztonságát. És hogy kép is legyen róla, Tibi figyelmeztetése után gyorsan gépet ragadtam és mentem fotózni:



2010/09/22

Összefoglaló szept. 19.

Mivel az előző bejegyzés nem csak szövegben, de képekben is hosszú lett, ezért döntöttem úgy, hogy a vasárnapnak egy külön bejegyzést szentelek. Már csak azért is, mert vasárnap reggel összepakoltuk a cuccainkat és mentünk Fótra, Anyuékhoz, ahol végre kipróbáltuk a kemencét. Hm, még az emlékétől is összefut a nyál a számban. :) Anyuék tudták előre, hogy nem tudunk sokáig maradni, ezért már jó előre befűtötte Apu a kemencét.

Sült pulyka, krumplival.

Sólet.

Töki pompos.

Ezek a finomságok szépen, egymás után lettek kész, amire nem kellett várni az az utánozhatatlanul finom tyúkhúsleves volt. Lányok is kaptak belőle, csak csirkemell husival. Nekik is nagyon ízlett. Én is egy hatalmas tányérral ettem, amit mi egymás között csak bilinek neveztünk el a mérete után. :) Igazából két ilyen tányérral is meg bírtam volna enni, olyan jólesett. DE tudtam, hogy ezután jön a sült pulyka, amit nem hagytam volna ki. :)

Itt éppen a tésztát igazítják vissza a szájukba. :)

Nagyon örültem, hogy Péter bácsi nem csak ígérte, hanem valóban be is ugrott hozzánk, még ha csak pár percre is. Múltkor írtam, hogy sajnos a keresztelőre nem tudott eljönni, amit ő is bánt, de itt legalább nyugodtan tudtunk egy picit beszélgetni. Kérésére a Lányokat beültettem az etetőszékbe, hogy jobban tudja nézegetni Őket. :) Egy darabig el is voltak benne, kacérkodtak Péter bácsival, huncutkodtak, egyből szívükbe fogadták, pedig nem ez a jellemző.






Négy órakor el kellett indulnunk, Anyu is jött velünk, hiszen vállalta a babysitter szerepét, amíg mi Gáborral táncikázunk. Mert igen, elszántuk magunkat, és el is mentünk a tánciskolába, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és ahova mostantól minden vasárnap megyünk. :) Köszönjük szépen, Anyu, hogy lehetővé tetted, hogy elmehessünk. :)