2009/12/07

Látogatás Csilláéknál

Gáborom ötletére szombaton meglátogattuk a Húgomékat. Zolit beavattuk, nehogy ne legyenek otthon, bár szándékunk szerint korán mentünk volna, hogy már a reggelit együtt költsük el. Szerencsére nagyon jól sikerült e meglepi, Csilla teljesen odavolt boldogságában. Képet róla aznap nem tudtam készíteni, mert nem mosott hajat... :) De másnap már készült, mert vasárnap meg a családom jött el hozzánk látogatóba (meg felköszönteni...:)).

Valamiért nagyon kevés szó esett még a Húgomról, akit nagyon, de nagyon szeretek. Ő a legjobb testvér a világon, és mi vagyunk az egyik legjobb testvérpár a világon. :) Szegény mesélhetne, milyen nővére voltam, szokta is ijesztgetni a Lányaimat, hogy na majd ő megmutatja rajtuk, mit kellett neki át/megélnie mellettem. Háát, igen, valóban kihasználtam elsőszülöttségemet, viszont azt ő is tudta és érezte mindig, hogy számomra Ő az egyik legfontosabb személy az életemben, és soha nem okoznék neki fájdalmat! Kivéve, ha az érdekét szolgálja. Félszavakból, pillantásokból, mosolyokból értjük egymást, mindig cinkosok voltunk, minden titkunkat megosztottuk egymással, fontos a másik véleménye számunkra, ha döntenünk kell, vagy ha az őszinte véleményre vagyunk kíváncsiak, akkor egymást megkérdezhetjük. Éppen ezért is örülök, hogy Csilla nagyon jól kijön Gáborral, veszik egymás poénjait. Most már Csilla Zolija sem sértődik meg, ha beszólok neki, bár ezt egyre ritkábban teszem, mert Zoli egyre nagyobbra nő a szememben, amit nem hittem volna. De inkább így csalódjak benne, mint másképpen. :) Zoli nagyon jól tud bánni a Kislányaimmal is, csípik a Lányok őt. Talán mert érzik, hogy szereti őket, szívesen babusgatja őket, megnyugszanak, ha kézbe veszi őket.


Zoli, kezében Kincsővel, épp azt nézi, mi a baja Zsófinak...

Azt még hadd meséljem el, mivel várt minket Zoli: isteni reggelivel! Szerettük volna mi feldobni a reggelijüket frissen sütött kenyérrel, főzött kakaóval, sonkával, paradicsommal, paprikával, de nagyon alulmaradtunk. Zoli már sms-ezett, mikor érkezünk, és addigra tojásokat főzött különböző módon, szalonnát sütött, hogy még most is összefut a nyál a számban és mindehhez még tarját is sütött és nagyon finom teát főzött. Ez után a bőséges reggeli után szerettem volna szunyálni egy cseppet a babzsákban, de a Lányaim kitúrtak. :)


mint egy ideális család... :)

Sajnos valamiért eltörött a mécses a két Lánykánknál, és a délután üvöltéssel telt, ill. mi próbáltuk csitítani őket, nem sok sikerrel jártunk, így a tervezettnél hamarabb indultunk haza. Az autóban megszűnt minden bajuk, ezért hazaérve még kocsikáztunk egy sort, tankoltunk, és bevásároltunk a másnapi Mikulásra. Minden évben elhatározom, időben felkészülök ezekre az eseményekre, karácsonyt is ide értve, de sajnos minden következő évben meghiúsul az előző évi tervem. :( Majd egyszer talán ebben is megváltozom. Idén is még csak a Húgomék ajándéka van meg, meg Apué. Most ugye még korlátozva is vagyok a gyerkőcök miatt, így még nehezebb összehozni egy Gáborral közös vásárlókörutat.


imádták a babzsákot - ahonnan engem túrtak ki...

Az ide betűzött képről jut eszembe, hogy már pénteken elhatároztam, hogy egyformába öltöztetem a Csajokat. Mondjuk csak ez az egy egyforma ruhájuk van, így nem volt sok választék. Bár nem ez a póló van a rugdalóhoz, hanem egy rózsaszín, de azt már végképp kinőtték a Lányok. Zsófi a rugit is, de még belepasszíroztam, mert be kell valljam, nagyon tetszett, hogy egyformában vannak, pedig ha valaki megkérdezte tőlem annak idején, mikor még csak várandós voltam, hogy na, és egyformába akarom e öltöztetni majd őket, hevesen ellenkeztem, hogy neeem, hiszen önálló egyéniségek, meg amúgy is praktikusabb a különböző ruhákból álló ruhatár. Nagyobb a választék, színesebb, stb... Mindezek ellenére be kell valljam, irtóra élveztem, hogy egyforma a rucijuk, nagyon tetszettek benne. Talán azért is, mert ahogy kezdi Kincső utolérni Zsófit, egyre kisebb az eltérés a két lány között. Még a végén kiderül, hogy egypetéjűek... :P

1 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Jaj de szeretném ha az én lányaim is ilyen testvéri szeretettel beszélnének egymásról majd évek múlva.

Meseszépek az egyformába öltöztetett lányok, én bizony nem tudom többé megkülönböztetni őket.

Puszi
Ági és a csajok