Dédi

Klári Mama minden héten jön szorgalmasan. Hozza nekünk a palacsintát, és van, hogy külön a Lányok kedvéért főz egy jó kis levest, aminek nincs párja. Abba mindent beletesz, utánozhatatlanul finom íze van, ahogy Anyuék tyúkhúslevesének sincs párja.

Mostanában ritkán készült kép, pedig többször gondoltam rá, de valahogy mindig elmaradt. Most csináltunk egy párat. Ahol csak a Kincsővel van, azt a Kincső külön kérte, hogy csináljak még képeket, és így a nyakába mászott. :)

Dédi 77. születésnapja

Azért mertem leírni az életkort, mert mostanában nem olvassa a blogot, így (valószínűleg) nem fogok letolást kapni érte. :D

Pénteken betöltötte a Klári Mama, azaz a Lányok egyetlen élő Dédije a 77. életévét. Nem néz ki ennyinek, sem fényképen, sem az életben. Jól tartja magát, sokat megy, nyüzsög, egyetlen bánata az, hogy tavaly óta nem dolgozik. Mindig színházi körökben mozgott, de tavaly sajnos már nem hosszabbították meg a szerződését az Operában. Nagyon maga alatt volt, és a mai napig nem tudja ezt feldolgozni. Kitalál magának mindenféle programot, a hét minden napjára jut valami elintéznivaló. Hozzánk is jön, minden héten egyszer-kétszer, mikor mennyire zsúfolt a hete. :) Ahogy egy Nagymama szokta, ő is kényezteti az Unokát, és a Dédunokákat. Palacsinta nélkül csak akkor jön el otthonról, ha fánkot sütött helyette. :) Így nem könnyű fogyókúrázni. :P A Lányok imádják a levesét, annak nincs párja (levesekben), szerintem, a számukra. Gábor a palacsintáját imádja, én pedig azt, hogy jön hozzánk. :)

Még a Zolika szülinapján nagyon tetszett Neki (az amúgy elég bénára sikeredett) fondantos torta, és kérte, hogy csináljak Neki is egyet. Ezt a kérését persze nem felejtettem el, és meg is sütöttem Neki Kiskukta királyfi tortáját, ami ezúttal igazi marcipánmasszából készült bevonatot kapott. Valamint egy dobos tortát is sütöttem, hátha valakinek nem ízlik e tortakülönlegesség.

 Az elkészült torta.

Lányok tesztelik a dobos torta tetejét.

Lányok már reggel letesztelték a karamellás tetőt. Maradt 3 db cikkely, abból kettőt megettek, Kincső csak úgy volt hajalndó megenni, ha minden egyes falatnál be le lett mártva a csokikrémbe, mert abból is maradt. :) A dobos tortáról nem készült fénykép (ahogy Tibi lúdláb tortájáról sem - a csütörtök még a tortasütésről is szólt a Doki mellett).

 Kincsővel

Zsófival

Délre meg kellett érkeznünk, mert fél 1 körül várta a Mama az első vendégek érkezését. Életem első franciasalátája hatalmas sikert aratott. Elég nagy adagot készítettem, és már amikor mi eljöttünk (5 óra előtt), szinte az egész elfogyott. :)

Elsőként Vera jött meg, ő elég régi barátnője a Mamának. Sajnos a legjobb barátnője tavaly elhunyt. :( Aztán megjöttek a sztárvendégek, azaz a Mama régi tanítványa, a híres operaénekes Leblanc Győző és a párja, Tóth Éva. Még 2-3-4 éves korom környékén megígérte a Győző, hogy feleségül vesz, azóta ezt hallgatom. A Mamától, persze, és nem a Győzőtől... :) Nagyon kedvesek voltak, az Éva elég csendes volt, de a Lányok minden figyelmét lekötötték, velük jól elvolt. :) Győző pedig igazi jó vendég volt, mindent megkóstolt, agyon dícsért, aztán mentek tovább Payer Öcsi temetésére. :(

Aztán jöttek a többiek is, akiket nem sorolnék fel, hiszen a Csajok úgysem fognak rájuk emlékezni. Inkább azt írom le, hogy Kincső egy percet nem aludt aznap, Zsófi elaludt az autóban odafelé, és volt még egy fél órája aludni, amikor megérkeztünk, így ő alukált egy 3/4 órát, ami szintén nem sok, de több a semminél. A Lányok olyan jól viselték magukat, hogy az öreglányok nem győztek ámulni, bámulni, milyen édes, aranyos kis tündérkék, stb. Na, csak látnák az itthoni viselkedésüket... Ami egyébként most, hogy rájöttem, mit kell tennem, sokkal viselhetőbb. Egyből ki kell menni velük az udvarba, vagy el villamossal, vagy tök mindegy, hova, a lényeg, hogy KI a házból, mert itt csak ölik egymást. Főleg a csendes kis Zsófiánk a Kincsőt. Változnak az erőviszonyok hétről hétre, szinte.

Visszatérve, fél 4-ig remekül állták a sarat a Csajszik, akkor jött egy fordulópont, és elkezdtek csetleni, botlani nyűgösödni, én mégis úgy döntöttem, hogy megvárjuk a Hugomat, ha már eddig kibírták. Kicsit magukhoz is tértek, főleg, amikor megérkezett Csilla nénje. :) 5 óra előtt jöttünk el végül, az autóban szinte egyből elaludtak, de szerencsére nem befolyásolta az esti elalvásukat, ugyanúgy fél 8-kor aludtak már.

Azt hiszem, Mama is elégedett volt, kellemesen telt a napja, eljövetelünk után még a Jutka is felment megköszönteni, és este 8 körül még egy ismerőse, úh. volt jövés menés egész nap. :)

Drága Mama, Dédi, kívánjuk, hogy még sok ilyen kellemes születésnapot tudjunk együtt ünnepelni, legyél mindig legalább ilyen egészséges, lendületes, mint most vagy!

Hétköznapok

Mindig csak a hétvégéket említem meg, a hétköznapokról nem írok sosem. Igaz, túl sok minden nem történik velünk ilyenkor. Azt azért mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy minden szerdán jön a Dédi meglátogatni az ő kis Dédunokáit. Ilyenkor mindig hoz valami finomságot, palacsintát, vagy éppen fánkot, amit éppen van kedve sütni, és persze hoz főtt ételt is, mert meg van győződve, hogy ÉN nem főzök változatosan, azért nem esznek a Lányok. :) Nagyon aranyos, és lelkes, örülök, hogy jön. :)

 Zsófi eszi a palacsintát.

 Kincső nézi, hogy elfogyott a palacsintája.

És aki még szintén felnéz hozzánk, ha az ideje engedi, az nem más, mint a Nagyi. Én ezt az időt szoktam kihasználni a vasalásra, konyha rendbe tételére, vagy esetleg a blog írására. :)

Nagyival nagyon jól eljátszanak a Lányok, aki kapható is mindenféle játékra. Amíg nem tudtak egyedül menni, ő volt az, aki fáradhatatlanul rótta velük a köröket, felváltva hol az egyikkel, hol a másikkal, aztán mind a kettővel, amikor már tudtak úgy is menni. Most pedig már rendesen lehet velük játszani. A következő fokozat szerintem az lesz, amikor a Nagyi elviszi őket is tornázni. :)

Kincső áll az alagútban, Zsófi külső szemlélő. 

Egy másik alkalom, amikor kalap próbálgatás volt a fő program. :)

 Zsófi a kis kalapos Hercegnő. :)

 Kincső egy vagányabb fejrevalót választott.

Múlt héten kivett a Csilla megint egy nap szabit, és ezt a napot ismét velünk töltötte. Ő is remekül elvan a Lányokkal, már megbirkózik a pelenkázással is. :) Azért, ha nagyon büdös jön ki a pelusból, azt szívesebben adja át másnak. :P De minden mást ügyesen megcsinál, és szó nélkül. Ahogyan más sem a családban, ő sem hagyja, hogy a Lányok bolondot csináljanak belőle és az orránál fogva vezessék, így kellő határozottság is párosul a kedvességéhez.

 Séta után vagyunk éppen, Kincső már nagyon fáradt.

Tehát azért mindig eltelnek a hétköznapok is, túl gyorsan is számomra. Mindig nagyon örülök, ha jön hozzánk valaki látogatóba, mert mi még nehezen mozdulunk ki itthonról egyedül. Nemsokára viszont már tudok menni velük villamosozni, buszozni, elég nagyok lesznek hozzá, és ha végre jó idő lesz, akkor mindezeket bevállalom a jó kis játszótér miatt, ami mindannyiunknak nagy élmény. :) De addig maradnak a közeli utcákban megtett séták, a patak, a villamos, a postás és hasonló izgalmas jelenségek elnézegetése, valamint a délutáni közös, családi bevásárlások, amiket szintén nagyon élveznek, főleg, ha bkv-val megyünk és nem autóval (de akkor csak apróságokat tudunk beszerezni).

Váratlan ajándék

Szerdán eljött hozzánk a Mama (Dédi) és hozott a Csajoknak egy nagyon szupi ajándékot! Simán beillik karácsonyi vagy születésnapi ajándéknak is, így örülök, hogy a Lányok ezt még nem fogják fel, és nem követelőznek ajándékért... Mama a Lányokat egy-egy babakocsival lepte meg. Én valami vacakabb fajtára tippeltem, és még korainak is tartottam, bevallom, így igencsak leesett az állam, amikor megláttam, milyen szuper kis darabok. És milyen nagy volt az öröm, főleg a Dédi részéről, amikor meglátta, mennyire örülnek a Csajok az ajándéknak! :)

 Csajok egymással szemben, hát, igen, néha dugó is kialakult... :)

(hajvágás volt délelőtt - Apa vágta géppel)

 Kincső, az ő kedvence a kopasz baba,

és délután már két babát is tett a kocsiba. :)

Zsófink kedvence a karácsonyi hajas baba. :)

Nagyon szépen köszönjük, Mama a kedves ajándékot, a Csajok azóta is folyton tologatják, bár Zsófi inkább húzza, Neki ez jobban bejön, mint a tolás. :)