Annyi ember volt körülöttünk, és mégsem jutottam addig, hogy leüljek és blog-ot írjak. Nem tudom, más blog író hogy van ezzel, de én mindig leírom, ami hirtelen eszembe jut, aztán van, hogy csak napok múlva újra írok valamit egy már régebbi bejegyzéshez. Szerintem ez most is így lesz, mert nem biztos, hogy minden eszembe fog jutni, de szerencsére úgy találták ki ezt az oldalt, hogy lehessen utólag is írni bele.
Tehát édes Kislányaim, amíg Apátok küzd Veletek, addig én igyekszem rögzíteni, ami az elmúlt pont egy hétben történt... :) Kicsit hangosak vagytok ugyan, mert hason fekszetek, és ez főként Kincsőkémnek nem nagyon tetszik, de hát ez van. Érdekes, hogy amíg a "szárazföldön" Zsófi bírja a hason fekvést, gyönyörűen tartva hosszú percekig kis buksiját, addig a "vízben", fürdetéskor Kincső az, aki hibátlanul kitartja magát.
Na, de visszatérve az ESEMÉNYEKRE, idén úgy esett, hogy karácsony első napját Fóton töltöttük, a Mamánál és a Papánál. Papának volt egy meglepetésünk, ami minden karácsonyi ajándéknál szebb volt: Náluk töltöttük az éjszakát is! :) Mert hát ugye eddig mindig haza kellett jönnünk a fürdetés, alvás miatt legkésőbb 6 órakor. Ezen a napon nem tűnt fel a Papának, hogy nem igazán igyekszünk haza, sőt, amikor Feri bácsiék telefonáltak, hogy csak 5 óra tájban jönnek, mi akkor sem pánikoltunk, hanem nyugodtan vártuk őket. A Papának ez sem tűnt fel, csak amikor Zoli barátnője, Anett rákérdezett, hogy ott alszunk e, akkor a néma bólintásom elárulta tervünket. :)
Bájotok rabul ejtett mindenkit, ezt minden túlzás nélkül elmondhatom. Marika néni már volt nálunk, Zoli és Anett még a kórházban jött be hozzánk, de ott ugyebár "csak" Zsófival volt szerencséjük találkozni, viszont Feri bácsi eddig csak hallott rólatok - nem is keveset Marika nénitől. Feri bácsi az én Tibor papámnak az öccse, és ő egy olyan ember, aki ugyan nagyon szeret minket, mégis a legtöbbször csendben van, van, hogy csak járkál a házban, vagy leül a nappaliban, egyedül, és elvan. Aztán gondol egyet, feláll, és közli: megyünk haza. Na, ilyenkor minden beszélgetést félbe kell szakítani, nem számít, hogy mondatot, gondolatmenetet vág félbe, ha ő menni akar, akkor bizony menni kell.
Most viszont a következő történt: először Zsófi került az asztalra, ő volt babusgatva, kényeztetve. És elhangzott a mondat: Téged hazaviszünk. Aztán helyet cseréltetek, Zsófi evett, így Kincső jött az asztalra. Ekkor zavarba jött Feri bácsi: Most melyikőtöket vigyük haza?
Most még kivételes helyetek van: szabad az asztalon feküdnötök, hogy ne érezzétek úgy, ki vagytok hagyva a társaságból... Itt csak Kincső van, de az idő nagy részében, osztoztatok az asztalon. Vajon meddig fértek el kényelmesen!? Szerintem hamarabb jön el a forgás ideje, akkor sajnos meg kell válnotok e középponti helytől...
Nem szoktak sokáig maradni Feri bácsiék, éppen ezért büszke vagyok arra, hogy ezen a napon 3 egész órát időztek nálunk, velünk, és nagyon nem volt kedve hazamenni. Csak már fél 8-ra járt az óra, nekünk készülődnünk kellett a fürdésre is, és az alvásra is.
Egész nap ébren voltatok, csak párszor aludtatok el maximum fél órára, így érthető volt, hogy a fürdés már a nyűgösség, türelmetlenség jegyében telt. De ezt kárpótolta, hogy közöttünk alhattatok EGÉSZ éjjel. Más szép és jó nem is volt számomra ebben az éjszakában, de a hátam, derekam már nem fáj, úh most már csak nosztalgiázom, hogy de jó is volt, amikor Kincsőkém néha kupán vágott a hely szűke miatt. Viszont szoptatás szempontjából nagyon kényelmes volt. Azt hiszem. Már erre sem emlékszem tisztán.
Így telt ez a szép el. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése