Bánk

Voltunk két hétig Bánkon, holnapután ismét felmegyünk egy hónapra legalább. Ott nincs internet. Csak csend és nyugalom és madárcsicsergés. Herrlich. Isteni. Ott aztán fel lehet töltődni. Ott aztán kisimulnak a ráncok. Ott valahogy hosszabbak, de kevésbé fárasztóak a nappalok. És ott aztán jól érzik magukat a Lányok. Ott még esőben is játszhatnak kint (a fedett teraszon). Ott egymásra szólnak, hogy ne kiabálj, mert elmennek a madarak! Nem mintha sokáig használna ez a kérés, bárki részéről jöjjön is, és bármelyik Lánykámnak is szóljon. Ennek ellenére ott valahogy nincs annyi vita, veszekedés, ott valahogy kezelhetőbbek a Gyerekek. Bánkon nincs szükség vízszűrőre, ásványvízre, mert a csapvíz olyan tiszta, mint a palackozott (ha nem tisztább). Bánkon én is mosódióval mosok és a vizet ellocsolom. Kézzel mosogatok, és nem esik nehezemre, takarítok, és szívesen csinálom (itthon is nekem kellene, csak itthon nem nagyon akaródzik). Bánkon arra is van időm, hogy kifeküdjek napozni, csak türelmem nincs a napozáshoz. A Hugommal (aki egy hétig szintén fent volt velünk Zoéval) minden nap legalább egy órát tollasoztunk a Lányok alvóidejében, és nem hiányzott, hogy pihenjek - mert kipihent voltam. Szóval, jó ott.

Írtam néhány bejegyzés félét a word-be, most átmásolom ide őket. Csak még képeket kell válogatnom hozzájuk. Igyekszem a mostani fent létünkkor is írni, és majd, ha hazajöttünk, bemásolom ismételten. Bár, ami itthon természetes, addig ott az a természetes, hogy nincs, így hiába van velünk a számítógép, szinte csak arra használom, hogy a Lányok 1-1 este nézzék rajta a Zebit (Madagaszkárt). Németül. Mert így szokták meg. :)

Na, akkor jöjjenek a bejegyzések. :)

Bánk és húsvét szavakban is

Már péntek délután felmentünk Bánkra, ezúttal a Lányokkal, természetesen és a Nagyival. Én sok mindent nem tudtam ezúttal segíteni, hiszen szemmel kellett tartani a Csajokat, illetve foglalkozni kellett Velük annak ellenére, hogy a ház-kert adottságai megteremtik az önálló járkálást számukra. Nagyon, nagyon élvezték. Tetszett Nekik, hogy simán ki- és be tudnak járni a házba, meg tudják mászni azt a pár lépcsőfokot, igaz, mind a ketten lepotyogtak róla, de túlélték, és utána sokkal óvatosabban lépkedtek le, ill. inkább ülve csúsztak le, mint léptek le. :)

Almaevés a kertben.

Jó étvággyal ettek.

Az esti fürdetés is simán ment, egy ottani műanyag kiskádban. Első reakciójuk persze a hiszti volt, mi más is lenne!? De pár perc múlva (kis figyelem eltereléssel) már élvezték a lubickolást és azt, hogy összeér a lábuk. :)

Ebben a kádban fürödtek este a Lányok.

Természetesen lementünk a tóhoz is, babakocsival, mert menni kellett a kisközértbe is, így nem mertük bevállalni kocsi nélkül az utat. Eredetileg nem is szándékoztunk egy egész kört menni, de mikor megláttuk, hogy épül egy hatalmas kötélpálya is, és nem "csak" a szálloda nőtt a duplájára, akkor meggondoltuk magunkat és közelebbről is megnéztük magunknak azt az épülő kalandparkot. Jó nagy, és szuper lesz, bár én sajnálom, hogy ennyire túristaközponttá teszik Bánkot (is). :( De Bánknak is élnie kell valamiből, ezt is belátom.

Mikor visszaértünk, Gábor is nekiállt a munkának.

Zsófi segített az Apuci-nak a fúrásnál, Kincső viszont nagyon félt és sírt az ilyen zajos eszközök hangjától, mint pl. a fűnyíró hangjától is. :) Úgyhogy inkább kézenfogva elsétáltunk a közelből. :P

Este minden hang nélkül elaludtak. Gábor napközben betette az új konyha elmeit, mi pedig a Jutkával este bepakoltuk a belevalókat. Sok mindent kiszortíroztunk, amiket évek óta elő nem vett senki.
Szombaton jött Árpi utánunk, megcsinálta a vízcsöveket, kicserélte, amit kellett. Jutka kimosta a maradék függönyöket és nagyjából kitakarított. Én ezalatt gyerekeztem, túl sokat aznap sem tudtam segíteni, a nap végén rendet rakni, elmosogatni, meg a Lányok délutáni alvásánál még levágtam a futó thuja megmaradt száraz ágait. Kb. ennyit tettem.

Csajokkal reggel megismerkedtünk egy Kislánnyal, Eszternek hívják, ott laknak a közelben. Egyelőre túl szoros barátság nem alakult ki. :) De édesek voltak, ahogy méregették egymást, és mentek is egymáshoz meg nem is. :)

Vasárnap reggel, ahogy felébredtek a Csajok, összepakoltuk, amit este nem tudtunk és útba vettük Fótot, mentünk Anyuékhoz fincsit reggelizni. :) Apu nem szokott reggelizni, így ezért mindig nagyon szerettem a húsvétot, mert ilyenkor mind együtt ültünk le enni. :) A legfinomabb számomra mindig Apu saját sütésű kalácsa. Még két nap múlva is olyan, mintha friss lenne. Imádom. :) Idén meg is kértem, hogy süssön nekünk is egy kisebbet, mert én ugyan tavaly(előtt ?) megpróbálkoztam vele, de nem jött össze, úh. idén neki sem akartam állni, főleg, hogy tudtam, nem leszünk itthon, Bánkon meg nincs sütő. A lényeg, hogy ettünk egy jót, Lányok nem hazudtolták meg magukat, és ahogy előző nap, ezen a napon sem ettek a finom húsvéti sonkából, csak főtt tojássárgát ettek. Mindegy. Utána bepótolták. Édességgel. Ennyi édességet máskor szinte egy hét alatt esznek, kis túlzással, mint aznap.

Első körben megkapták bent a házban a Lányok a kis kosárkájukat, amiket elvileg majd tojás összeszedéshez tudnak használni, de most beletettük a mi húsvéti kis apróságainkat. Nagyon tetszettek a saját készítésű meglepik a Csajoknak. Én ugyan, Apunak hála, azt hittem macskát varrt Anyu, és mondtam, hogy cica, mire a Lányok is elkezdték, hogy cic, de Anyu közbeszólt, hogy az NYÚL, nem macska! Ja, akkor nyuszi! :) A fakanál is tetszett Nekik, de a csoki még inkább. :) Kincső egyből kivette a Zsófi kosarából is a csokit, amíg a Hugicája nem figyelt, de szó nélkül a kezébe is nyomta. Ezek szerint csak le akarta ellenőrizni, hogy mind a ketten ugyanazt kapták e... :)

Kis idő múlva kimentünk a kertbe, ahol a Nyuszi eldugott pár csokit. :) Tök édik voltak, ahogy megtalálták az elrejtett édességeket. :) Zsófinál mondjuk csak addig tartott ez a keresési láz, amíg meg nem látta a csúszdát. Onnantól kezdve minden dobva volt. Legalábbis addig, amíg meg nem látta, hogy a Kincső eszi az egyik talált tárgyat... :)

Kedves szomszédnénink, akiről annyi sztorit tudnék elmesélni, hogy könyvet lehetne írni róla, megtudta, hogy jövünk ma, és ők is pont jöttek ki, így hozott a Lányoknak 1-1 csokinyuszit és 1-1 Kinder Bueno-t. Zsófi nem merte elfogadni, Kincső viszont igen. Amikor Zsófi meglátta, hogy milyen finomságokat kapott a Kincső, egyből oda mert menni Terike nénihez, és mivel tipikus gyerek, ahogy megkapta a csokinyuszit, nyújtotta a másik kezét a Kinder Bueno felé és mondta, hogy "ezt is". :) Na, mondom, a jólnevelt gyermek! :) Aztán persze amíg beszélgettünk, ki is bontották a nyuszit és szépen meg is ették.

Már kezdtek nyűgösödni a Lányok, szerettem volna letenni Őket aludni, amikor megjöttek Marika néniék. Ők Apu nagybátyjáék. Egy picit így még fent maradhattak a Csajok, de aztán le lettek fektetve. Szinte le sem ültek Feri bácsiék, amikor betoppant Csilla is. A Lányok nem aludtak el.

 Végre sikerült megszelídíteni az egyik Lánykánkat. Zsófi békésen viselte a pátyolgatást, babusgatást. :)

Zsófi annyira összebarátkozott Marika nénivel, hogy Ő inkább Neki adta a magokat, és nem a tyúkoknak. :)

 Ezen felbuzdulva, Kincső se maradhatott le. :)

Nagyokat játszottak a Lányok, semmit nem ettek a nap folyamán és ez nem lekicsinyítés, hanem ez szó szerint igaz. Reggelire ettek fejenként 1 db főtt tojássárgát, ezek után csokit és csokit ettek, és azt hiszem, még csokit is ettek. Ebédre 3 !!!! féle étel lett felkínálva Nekik, egyikből sem ettek, de még csak meg sem kóstolták!!! Tök jó volt. Nem is emlékszem már, hogy aludtak e végül, talán igen, úgy rémlik. De az ételnél maradva, hazafelé egy McDrive-ban vettünk sült krumplit, hogy azért mégis valami főtt-nek nevezett étel is kerüljön aznap a pocakjukba. Másnap már ismét szépen ettek, csak aznap a sok csoki hatására nem volt étvágyuk.

Itthon, ahogy már említettem is, várta a Lányokat egy újabb adag meglepi, amiben nem csak ehető dolog volt, így naponta használják a Lányok a helyes kis nyuszis bögréket, amiket a Tücsitől kaptak. :)

Ja, igen, hétfő. Locsolás. Első locsolónk a Papa volt, aki ahogy meghallotta a neszt, jött is fel, és illatos kölnivel meglocsolt minket. :) Aztán Apa is rászánta magát, és az ÉN !!! egyik parfümömmel illatosította be a hajunkat. Majd eljött hozzánk Zoli és Zolika is, nagyon kedves volt tőlük, pedig én mondtam, hogy nem szükséges, a Csajok még úgysem fogják fel, én pedig amúgy sem szeretem a locsolkodást. Mindegy, nagyon örültem Nekik, tényleg tök rendes volt tőlük, hogy eljöttek.

Ebédre hivatalosak voltak a Mamáék, így a Jani is meglocsolt minket. Az ebédet végül nem készítettem, hanem az Árpi, de pont jó is volt, mert nekem aznap még egy tortát is össze kellett dobnom. Janinak a héten volt szülinapja.

Más nem jött el locsolkodni, pedig vártam volna még 1-2 fiútól, de majd jövőre külön meghívót küldök Nekik. :D Visszahozzuk a húsvéti szokások szépségét. :)

Mi Bánkon, Lányok Fóton

Mivel, sajnos, úgyis megvár, eltettem holnapra a vasalást. J Megpróbálom pótolni az elmúlt hetek lemaradásait, amit előre tudok, hogy képtelenség, de azért megpróbálkozom vele. Utolsó bejegyzésem április 15-ről szólt, akkor lett a Klári Mama 77 éves. 

Másnap felmentünk Bánkra, ahol nagyon sok tennivaló várt ránk. Több lehetőség is szóba jött, végül amellett döntöttünk, hogy a Lányokat beadjuk Anyuéknak felfelé menet, mi négyen pedig gőzerővel tesszük, ami a feladatunk éppen. Még mielőtt nekikezdenék a nap leírásának, hozzáteszem, hogy nekem személy szerint és önző módon egyből magammal indítva, nagyon jólesett a gyerekmentes nap. Egy pillanatig nem aggódtam, mi lehet a Csajokkal, esznek e szépen, elaludtak e nélkülünk gond nélkül, Zsófi hányszor esett el, megcsípték e a tyúkok, vagy sem? Szóval semmi ilyesmivel nem törődtem, nem foglalkoztatott. Jó volt egy kicsit lazítani, a finom, friss levegőn dolgozgatni.

Ahogy megérkeztünk, szinte egyből nekiállt Jutka a fűnyírásnak, én pedig kirámoltam a konyhából az edényeket, tányérokat, mindent, hogy üresek legyenek a szekrények, polcok. A Fiúk (Gábor és az Apukája) szétszedték a konyhát, felszedték a régi linóleumot, lerakták az újat. Mi Nőőőők egy kis kertrendezéssel folytattuk a munkát. Az eredetileg törpefenyőnek vásárolt fenyőfa gyönyörű szép terjedelmes fává nőtte ki magát, látni, hogy szereti a helyét, és már tavaly is megfordult a fejemben, hogy fel kellene nyírni, mert nem lehet tőle rendesen kinyitni a spalettákat és mivel tényleg elég terebélyes, a Lányok miatt hasznosabbnak láttam megszabadulni az alsó ágaitól. DE mivel nekem semmi közöm ehhez a telekhez és a rajta álló fákhoz, házhoz, így nem is mertem engedély nélkül bármit is tenni. Éppen ezért külön jó volt, hogy együtt voltunk fent, és miután ismertettem az érveimet, engedélyt is kaptam a fenyőfa fásításához. Jutka kapta le gyorsan az alsó ágait, még vágta volna tovább is, de megesett a szívem a fenyőfán, és mondtam, hogy ennyit már mi is tudunk alkalmazkodni. :)

A következő áldozat a futó thuja volt, amit Jutka teljes egészében ki akart vágni, de én megmentettem az életét. :) Szerintem szép a felső része, igaz, alul borzalmasan nézett ki, és a képet akkor készítettem, amikor még nem volt teljesen megszabadítva a száraz ágaitól, de el lehet képzelni, hogy ahol most üres tér van, ott előtte csupa száraz gubancos ág volt. Most jól néz ki. :)

Közben akadtak víz-gondok, így a konyha befejezetlenül maradt. 

A Lányok ezalatt nagyon jól érezték magukat, valószínűleg nem is nagyon hiányoztunk Nekik (nem úgy Gábornak a Lányok, aki nem győzte emlegetni Őket :)). Szépen ettek, aludtak, aranyosak voltak, nem hisztiztek, és Zsófi is csak egyszer sérült meg, úh. vállalják máskor is a felügyeletet a Nagyszülők, azt mondták. :)

Összefoglaló szept. 16-18.

Ugyan Bánk volt az úticélunk, és a szállásunk is, és pénteken nem is voltunk máshol, kivéve a helyi Tengerszem éttermet, ahol az ebédünket fogyasztottuk el. Aznap nem volt túl szép az idő, hogy szépen fogalmazzak, sőt, esett az eső délután is, így a hatalmas ebédünk után nem csak a Lányokat fektettük le, hanem bizony mi is a passzív pihenés mellett döntöttünk, és nagyon jólesett egy órát aludni, mert el is aludtunk. :) Másnap délelőtt lementünk a boltba, meg cérnáért, ahol végül nem tudtam ellenállni jó pár hajcsatnak. Egyelőre nincs is szükségünk több csatra, annyit sikerült már összegyűjtenünk. Hajgumi még túlzás lenne, de alig várom, hogy eljöjjön az ÉN időm, és kreálhassak valami szép kis frizurákat a Lányoknak. Nem tudom, mennyire lesz akkor tartós, mert most még egyelőre arról szólnak a próbálkozásaim, hogy én beteszem a hajukba a csatot, ők meg kitépik egymás hajából. Igyekszem rájuk szólni, de a vége mindig ugyanaz: inkább megy vissza a dobozba a csat. :( :)

Szombat délben, hogy ne ugyanazon a helyen ebédeljünk, a másik számunkra kedvesebb szabadtéri helyet választottuk, a Tavi Fészek Fogadó falatozóját, ahol már délelőtt nagyon finom bableves illatot éreztünk. Talán mondanom sem kell, hogy az első fogás mind a kettőnk számára bableves volt, annyi különbséggel, hogy Gábor a jókai mellett tette le a voksát, én pedig a csülkös mellett.

ÉS itt ki KELL emelnem, hogy a Lányaink hogyan ettek! Pénteken az én húslevesemből kaptak, míg ki nem hozták az ő rántott csirkemelljüket. Gyerekadagot kértünk Nekik, és MIND megették!!! Kivéve a krumplit. ÉS még az én húsomból is ettek, főleg a Zsófi. ÉS utána jóízűen megettek 1-1 kakaós palacsintát!!!
Szombaton nem kaptak a bablevesből, de szerencsére itt jobban meghallották ama kívánságomat, hogy LEGfontosabb a Lányok rántott húsa, és nem kellett sokat várniuk éhes Csemetéinknek az ebédjükre. Itt nem volt gyerekadag, ezért mind a ketten kaptak 1-1 szelet húst, aminek mind a ketten megették a felét, a többit elhoztuk, mondván jó lesz vacsira - ha nem nekik, akkor a Gábornak. :) A mi adagunk is olyan bőséges volt, hogy nekem is maradt egy szelet hús, azt is elhoztuk. :)

Az idő gyönyörű volt, ezért elhatároztuk, hogy ismét megpróbálkozunk a Nógrádi-várral. Többször "szemezgettünk" vele, gyereknapon el is jutottunk az aljába, de még mielőtt a Csajokat kivettük volna az autóból, az eső visszaparancsolt minket a járművünkbe, és hazahajtott. Na, de ezúttal szerencsénk volt. Nem csupán az időjárás miatt, hanem ahogy kaptattunk felfelé a várhoz, szembejött velünk 3 nagy csoport is, akiknek azért örültünk, mert már nem fent vannak... :)) Persze mindegyik megcsodált minket, az utolsónál meg is kellett állnom, mert annyira letámadtak, hogy nem bírtam az úton maradni, folyton meg akarták fogdosni a Zsófit. :)

Mikor felértünk, a várfalon belülre, hatalmas tér, mező fogadott minket. A fű selymesen lengedezett a szélben, engem egyből arra sarkallt, hogy ott és azonnal belefeküdjek. Ezt a vágyamat elfojtottam, viszont Zsófit azonnal kiszedtem a kenguruból, hogy sétálhasson kedvére.

Imádom a várakat, azon belül is az ilyen várromoknál a várfalakat. Hiába vagyok anya, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és előbb Zsófival pózoltunk Gábornak, majd elkértem tőle Kincsőt, hogy Ő is rajta lehessen a fotón:

Volt egy helyes rés az egyik falon, ott is lefényképeztettem magunkat. :)

És egy közelebbi kép:

Majd Gábor talált egy alkalmas sziklát, rátette a gépet, és csinált egy családi képet is (lesz majd közelebbi is):

Aztán mivel nekem nem nagyon akaródzott felállni - a fentebb említett okból kifolyólag, és lejjebb adva a szintet, beértem a fekvés helyett az ücsörgéssel -, így Gáborom elindult egyedül felfelé. Mi a Csajokkal jól elvoltunk. Egy darabig. Aztán mehetnékjük volt. Gábor meg sehol. Fogtam őket, elkezdtünk sétálni. Még jó, hogy már ilyet is lehet Velük EGYSZERRE!

Lesifotós Apa képe:

Nem is volt baj addig, amíg egy irányba haladtunk mind a hárman. De Kincső gondolt egyet, és csinált egy hátraarcot:

Na, ekkor már (rá)szóltam Gábornak, hogy ugyan a gép helyett fogja már meg az egyik Lánya kezét... :)) Aztán pár méter múlva, mégiscsak eljött az, amire az eleje óta vágytam:

Átvettem Gábortól a gépet, hogy most már róla is készüljön kép. Mentünk, kerestünk egy új helyet. Ez is jó volt többek között a vár(rom)ban, hogy sok hely akadt, ahol jó képeket lehetett készíteni.

Közelebbről:

Lányok hamar megunták az "üljünk rendesen, és mosolyogjunk szépen a kamerába" szerepet. :)

Érdemes végignézni egymás után a következő 8 képet...

Apa elindul a Lányaival.

Csakhogy Zsófi megállt.

És a fotóstáska tartalma is kezd kihullni...

Győz a fotóstáska tartalma.

... Kincső pedig a földre került...

...Zsófi se segíteni ment a Nővéréhez, hanem a csatját kivenni a hajából...

...eközben figyelmes Apuka leltárt tart... és azt sem veszi észre, hogy Zsófi Kincsőn megy keresztül (néha meg is paskolta)...

... aztán megsajnáltam első szülöttünket, és mentem segíteni Neki, mivel Gáborom csak nem akart elszakadni a táskától.

Lányok újra kenguruba kerültek, és mentünk tovább, megnézni a várból, amit még nem láttunk. A kilátás is gyönyörű volt, köszönhetően a vár magas fekvésének. Itt fent készítettünk jobb családi képet. Illetve Gábor készítette. :)

Mikor már mindent láttunk, elindultunk lefelé, útközben készült egy árnyék-kép is:

Eddigre nagyon megkívántam egy kis süteményt, vagy akár palacsintát is, igazából mindegy volt. Gábor mondta, hogy akkor vissza kell mennünk, de végül úgy döntöttünk, hogy bizalmat szavazunk a vár aljában lévő Vár-étteremnek, ami inkább egy teraszos kis kocsma féle volt, mint étterem. Kinézetre legalábbis. Kértünk capuccino-t is, és palacsintát. A capuccino véleményem szerint 3 in1 volt, a palacsinta pedig meg volt mikrozva. Mindegy, azért elfogyott, és az ital is jólesett. :) Mivel gyönyörű volt az idő, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk haza, hanem elmegyünk megnézni a közelben lévő Drégely-várat. el is indultunk, aztán egy idő után, miután nem találtuk a letérőt, rájöttünk, hogy ide bizony nem fogunk tudni autóval eljutni, ehhez "sportolni" kell, és túrázni, úh. ezt elhalasztottuk. Közben a Lánykák is elaludtak az autóban, úh. tovább autókáztunk. Végül annyira elmentünk, szinte a határig, hogy úgy döntöttünk, teszünk egy kanyart hazafelé, és attól függően, alszanak e a Lányok, bemegyünk Nagybörzsönybe, ahol a térkép szerint szép templom és vízimalom is van. Biztosan érezték a Csajszik, hogy fel kell ébredniük, mert pár méterre a város - község - határától fel is ébredtek. A templom, Szent István király után elnevezett római katolikus, egyből a városka szélén állt, egy dombon. Gyönyörű volt a maga egyszerűségével. Szerencsénkre a kulcsos néni annak ellenére, hogy már egy órája lejárt a látogatási idő, eljött, kinyitotta a templomot a kedvünkért, és kedvesen elmesélte a történetét is, hogy a XIII. sz-ban épült, sokan járnak ide, fiatalok is, és hogy idén is már 14 esküvő volt itt.

A templom belseje, akár a külseje, szerény, éppen ezért gyönyörű.

Szívesen elnézelődtünk volna még, de nem akartuk feltartani a nénit, aki ráadásul meg is volt fázva. Sajnálatunkra a vízimalom is zárva volt már, így azt nem tudtuk megnézni, a kapujából pedig nem lehetett semmit sem látni. Folytattuk útunkat, és Szob előtt elkanyarodtunk Máriapócs felé. Ahol szintén templom nézőbe mentünk. Gábor már előre mondta, hogy ne nagyon éljem bele magam, mert tuti ez is zárva lesz. Én azért bizakodtam, és nem is hiába. Igazából nem tudtuk, merre kell mennünk, de szerencsénkre itt is szüreti bál volt, ezért leparkoltunk, és gyalog indultunk tovább. Lányok nézték a lovaskocsikat, tetszett nekik, nagyon. :)

Aztán ahogy mentünk felfelé az utcán egyszer csak előttünk termett a templom. :) Közvetlenül a börtön mellett. Van egy közös faluk, régen valószínűleg paplak lehetett, vagy valami hasonló. A templomban éppen elkezdődött a 6 órási mise, aminek az elejében részt vettünk, majd kiosontunk. Kincső úgyis elkezdett kurjantgatni. Gondolom élvezte a csendet, és a hangja visszhangját. :)

E szép, és tartalmas nap után hazaindultunk, már nem álltunk meg sehol, illetve egyszer megálltunk, mert előre hoztam a maradék rántott húst, és megetettem a Lányokat. Mind meg is ették, majd panaszkodtak, hogy kérnek még, de hát nem volt több. Otthon egyből nekiálltunk az esti programunkhoz, azaz pizsi, fürdővíz, tápszer előkészítéséhez, majd jöhetett a fürdés és az alvás. :)

Képek - Bánk 2010.07.18.

Vasárnap, amikor már Anyu és Apu is csatlakozott hozzánk.

Kincső Apával, Zsófi pedig velem sétál.

Zsozso és a "pálmafa".

Itt is.

Kincsőnek csat volt a hajában.

Kincső és a kugli bábu.

Kincsővel sétálok.

Zsófi van a Mamánál, Kincső pedig nálam.

Zsófi.

Zsófi.

Kincsőt nem zavarja a fű. :)

Családi kép. Kincső éppen mászik fel rám. Zsófi pedig az apját lesi.

Továbbra is Zsófi van az Apjánál, nálam pedig Kincső, 

aki megunta az egyhelyben való játékot. :)