Igen, ez most egy olyan mindenféle bejegyzés lesz. Lehet, hogy várnom kellene vele ötödikéig, de most előre jellemzem őket. :) Kivételesen felírtam pár dolgot egy lapra, hogy ne felejtsem el, ezeket fogom most megosztani a kedves olvasóinkkal. :)
Zsófink egy harci amazon.
Kincső egy tündérbogár.
Ezeket ugyan nem jegyeztem fel, csak úgy eszembe jutottak, de röviden így lehetne jellemezni mostanában a kislányainkat. Zsófi folyton beleköt a Kincsőbe, méghozzá úgy, hogy ő békésen játszik, egyedül, türelmesen, belefeledkezve a játékba, élvezi látni rajta, erre egy pillanat alatt ott terem a Hugicája és máris kikapja a kezéből az adott játékot, és visítva rohan el vele, mintha ő lenne a kárt szenvedett fél. Ezekből különben hatalmas visítások szoktak keletkezni, amit elég messze el lehet hallani, főleg, ha még én is megemelem a hangom, hogy túlkiabáljam őket. Na, akkor inkább nem kérdezném meg a szomszédokat, ki mit gondol éppen. :)
A reggeleket két hete szinte minden nap hatalmas vinnyogással kezdték. Alighogy kijöhettek az ágyukból, elindultak a játékokhoz és már szinte indult a napi vita, veszekedés, stb. Egyik ilyen napon voltam úgy, hogy pillanatok alatt összekaptam magam és mentem velük a játszótérre. Nem érdekelt, hogy még sosem voltam egyedül velük, csak az motivált, hogy csend legyen körülöttem. Mármint veszekedés mentes légkör. Ez nekem már felér a csenddel. :)
Szóval elmentünk a játszótérre, 9 óra előtt pár perccel értünk oda - akkoriban MÉG 8-ig is aludtak a Csajok, nem úgy mint jó pár napja, hogy fél 6-6 között ébrednek... :(
A játszótér zárva volt még, pedig elvileg 8-tól nyitják... Na, a Csajok egyből rázendítettek. Azt a csalódást, amit akkor érezhettek, le sem tudnám írni. Húúú, gyorsan előkaptam a kis finomságokat, amit vittem magunkkal, hátha éhesek lesznek. Valamennyire le is csillapodott az üvöltés, én próbáltam felhívni a kerítésen megadott telefonszámot, de senki nem vette fel. Viszont pár perc múlva megjött a kulcsos bácsi és beengedett minket a térre. Csajok persze egyből rohantak be, szanaszét, élvezték, hogy végre bent lehetnek.
Szerencsére minden simán ment, nem volt semmi gond. Zsófi abszolút tud egyedül felmenni a csúszdára és bátran lecsúszik, míg Kincső igényli, hogy legalább mellette legyek, de néha a kezét is meg kell fogni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó érzés is az, amikor még szükség van rám, ránk. :) Kicsit később jöttek még gyerekek, így össze lehetett keverni a homokozó játékokat, mert a gondos szülők (Gábor és én) még mindig nem írták bele pár játék kivételével a monogramokat.... :) Zsófi persze itt is alakított. Amikor még szabad volt mind a két hinta, Kincső elindult az egyik felé, kérdeztem is Zsozsókától, hogy szeretne e Ő is jönni, de nem-mel válaszolt és ment csúszdázni. Eddig nincs is probléma. Csakhogy időközben beült egy másik gyermek is a hintába, és alig ült benne pár perce, jött a mi kis Másodszülöttünk és csapott egy kisebb patáliát, hogy márpedig ő is hintázni szeretne. Türelméről nem éppen híres Leányunknak volt pár kellemetlen perce, de végül megnyugodott és elment mással játszani. :)
Szóval két hete lassan, hogy egyedül is elmentem Velük a játszótérre, ami azóta is nagyon jó figyelem elterelés a vinnyogásról, valamint arról, hogy én most nagyon álmos, fáradt vagyok és hisztizni akarok a cumimért. Merthogy nagyon cumisak lettek a Csajok. Illetve lennének, ha kapnák minden egyes kérésre, de nem kapják, hiába hiper-szuper modern cumik ezek már, és nem tesznek kárt a fogukban, stb. Holnap szeretnék Velük elmenni a
tátikára, ami egy zenés, verses kis foglalkozás a gyerekeknek. Hangszerekkel, játékkal. És most, hogy már nem alszanak délelőtt, meg is lehet valósítani. Ja, és állítólag vihetem őket egyedül is, nem kötelező a két gyerek-két felnőtt felállás sem. Ettől függetlenül, ha ráér a Jutka, akkor megkérem, kísérjen el minket, az úgy mégiscsak kényelmesebb, ráadásul sokat kell buszozni. Ilyenkor azért sajnálom, hogy nem tudok vezetni. De azért így is megoldom. :)
Kincső mostanában eléggé önálló kezd lenni, illetve szeretne lenni. Többször előfordult már, hogy egyedül akarja felvenni a kis cipőcskéjét, vagy a szandálját. Hagyom egy darabig, hadd próbálkozzon, aztán elmegy a türelme, mert nem sikerül, akkor de csakis a legvégén engedi, hogy segítsek neki, ilyenkor együtt vesszük fel a cipellőt. :) Szerencsére nem minden cipőfelvétel zajlik így... :) Egyébként Kincső egy nagyon érdekes jellemű Lány. Nagyon jól eljátszik egyedül, nagyon félre tud vonulni a Húga javára (legyen szó játékról, vagy rólam, vagy a Gáborról), ugyanakkor azon kívül, hogy ilyenkor is szemmel tart minket, vagy inkább a Zsófit, nagyon ragaszkodó. Nemcsak hozzám, hozzánk, hanem elsősorban a Zsófihoz. Ha előbb ébred fel, folyton mondja, hogy Zsozso. Ha kap valamit, inni, enni, bármit, egyből kér a Zsófinak is, nehogy Ő ne kapjon. És ez mindig így van, ez nem csak néha, hanem minden egyes esetben. Amit Ő kap, az jár a Zsófinak is, és gondoskodik róla, hogy ne is maradjon ki a testvérkéje semmiből, amiből Ő is kap. Nagyon aranyos és megható ez a figyelmessége.
Viszont Kincső makacsságához fűződik egy másik mozzanat is, amikor is pénteken nem volt hajlandó megengedni, hogy adjak rá tiszta pelust. Amúgyis hadilábon állunk Vele pelenkázás terén, valahogy most jött abba a korszakba, hogy küzdelem minden második pelenka csere. Van ilyen, tudom jól, nem is aggódom, hogy ez most már mindig így lesz, majd átlendül újra. Szóval, pénteken úgy döntöttem, hogy akkor nem erőltetem a pelenkát. Adtam rá egy bugyit, és szóltam Neki, ha kell pisilni, vagy kakilni, jelezzen, de még időben. Persze Zsófinak is bugyi kellett, pelus nélkül. Jaj, hogy élvezték, nem győztek fel-alá rohangálni, tök cukik voltak. :) Pár hete nagyon jól elszórakoznak azzal, hogy fürdés előtt rápisilnek DIREKT a pelenkázóra, majd a fürdőkádban is nagyon jókat pisilnek, hogy aztán meg tudják mosni a puncijukat. :) Jól elvannak ám. :P
Gábor lehozta a padlásról a bilit, de csak egyet talált meg, utána én is felmentem, MERT amíg én elmostam a megtalált egyet, addig Kincső felmászott (!!!!!!!!!) a padlásra. Jövök vissza, hogy megmutassam Nekik, hova kérem a pisit és a kakit, de csak a Zsófit látom, aki szintén a nekiindult a padláslépcsőnek. Már a 4. fokán állt. Keresem a Kincsőt, nem látom sehol. Erre felnézek, és az utolsó lépcsőfokon állt. Majd meghaltam ijedtemben!!! Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel, szépen, normális hangerőt erőltetve magamra hívtam a Gábort, aki a padláson volt, hogy segítsen a Kincsőnek fellépni, mert már csak az volt hátra neki, de azzal küzdött. Persze a Zsófinak is fel kellett mennie, ezért mentem fel én is. De előtte Zsófit még ráültettem a bilire és nagyon ügyesen bele is pisilt. Elég sokat. Kincső nem volt hajlandó ráülni a bilire, ezért Gábor felhozta a Jutkánál lévőt, ami nagyon aranyos, figurás, meg görgős is, szóval jól eljátszhat rajta a gyerek, amíg elvégzi a dolgát. Na, ez már a Kikinek is bejött és pislantott a bilibe egy nagyot. Innentől kezdve az volt a játék, hogy ki tud többször belepisilni a bilibe. :) Fürdés előtt pár perccel látom, hogy Zsófi nagyon nyomja a nagydolgát. Na, gyorsan le a bugyi, rácsüccs a bilire, így abba pottyant bele. De ez nem szándékos volt részéről, és a Kincső is inkább a kádba nyomta bele, mint a bilibe. :( Előfordul. Azóta nem akarnak a bilire ülni, de a Kincsővel továbbra is küzdelem egy-egy pelenka csere.
Aztán. Volt, hogy kezdtek tönkremenni a banánok. Klári Mama ellát minket banánnal, de a Csajok csak ritkán eszik meg. Mivel kidobni nem akartam, gondoltam, készítek belőle turmix-ot, aztán vagy megisszák, vagy megisszuk mi. Na, persze elég nagy adag lett, több, mint 1 l tejből csináltam, úh mindenképpen jutott volna nekünk is belőle. Lényeg, hogy nagyon, de nagyon nagy sikert aratott!!! Zsófi majdnem 3 pohárral megivott belőle (persze nem felnőtt méretű vizespohárral...).
Volt/van egy kis taknyosság is, sajnos. Zsófi pénteken (20-án) volt taknyos, majd szombatra elmúlt neki, de akkor meg Kincsőn jött ki. Zsófin hétfőn újra. Egész héten küzdöttünk vele, inkább Kincsőt viselte meg jobban. Neki a mellkasát is kennem kellett, mert köhögött alváskor. Először WickVaporub-bal kentem be, de azátn nem nagyon használt, így a régi fortély mellett döntöttem és disznózsírral kentem be a mellkasát. Ugyan a köhögést elmúlasztotta két nap alatt, viszont olyan kiütéses lett a bőre, hogy csak na! Ennek is kellett pár nap, hogy elmúljon nyomtalanul, de mára már csak napi 1-2 orrtörlés maradt számára, Zsófinak pedig ma először, hogy nem kellett egyszer sem megtörölni sem az orrocskáját. Két napig porszívóztuk is az orrukat, mert muszáj volt. Utálják. Én is.
Beszéd. Úgy veszem észre, hogy egyre jobban beindult a fejlődés e téren is. Minden nap meglepnek egy új szóval legalább. Főleg a Zsófi dumásabb. Csak úgy, minden bevezető nélkül kimondja a tárgy nevét. A gomb-bal kezdte. Aztán volt már a játszóruha is, amit nagyon szépen ejtett ki, valóban érthetően. Most nem jut eszembe más szó, de igyekszem a valódi hófordulójukra összeírni párat, hogy ne csak írjam, hogy mennyit beszélnek már, hanem igazolni is tudjam. :) Viszont sokat beszélnek a saját kis nyelvükön is, amitől nagyon félek, nehogy az ő kis nyelvük legyen az elsődleges nyelv, és a magyar csak a külvilággal való kommunikáció nyelve. Remélem, nem így lesz!
Zsófink folyton összetöri magát. De tényleg. Tudom, minden családban kell, hogy legyen egy ilyen gyerek, nálunk Zsófi ez. A száján ért sérülés a mai napig nem múlt el. Valamelyik nap fel lett állítva az örökölt ugrálóvár. Hiába volt az az első, hogy meg lett mutatva, hogyan kell kijönni belőle, hiába jöttek ki többször is egymás után hibátlanul belőle, Zsófi csak addig ügyeskedett, míg ki nem próbálta, milyen az, amikor fejjel előre mászik ki. Pedig még rá is szóltam, hogy forduljon meg, és vissza is mászott. Meg is nyugodtam, visszafordultam Kincsőhöz, erre már csak a nagy üvöltést hallom, és hátranézve látom, hogy a keze maga alá gyűrve, arccal előre lóg ki az ugrálóból, lába még bent van, de az arcával már felmosta a kövezetet. Jól felhorzsolta az állát, a száj-orr közti részt és ha ez nem lett volna elég, még az orra is vérzett!!! Nagyon sokáig. Sőt, még másnap is véres trutyi jött ki az orrából. :( Egyébként Zsófink egy kis cicababalány. Folyton azt lesi, hol tudja magát nézegetni, és nagyon tudja magát illegetni is. :)
Itt éppen a sütőben nézegeti magát. :)
Most viszont már lassan 3 órája alszanak a Csajszikák, úh. be is fejezem az írást, mert fel fognak ébredni hamarosan. Következő bejegyzésemben elmesélem, milyen volt az esküvő, valamint a vele járó út Gyulán, illetve Békéscsabán. :) Aztán adós vagyok a gyereknappal is, és talán utol is értem magam. Talán.
Végül egy kép, amin sikerült megörökíteni Kincsőnk önfeledt nevetését (még ha félpucér is). :) Ez nem azon a pelenka mentes napon készült! :) De legalább látni, milyen "vastag" gyerekeink is vannak. :)
