Köszönöm

Nagyon szépen köszönöm a segítséget, amit az előző bejegyzésemhez kaptam! Ez a sok kedves tanács megér egy bejegyzés-választ. Sorrendben kezdeném, úgy illik.

Ági: Én szeretek szoptatni, és sajnálom, hogy már csak egyszer megy naponta. :( Jó volt, amikor a Csajok valamiért nagyon elkeseredtek, vagy egyszerűen csak azért nem tudtak elaludni, mert annyira fáradtak voltak, ilyenkor előkaptam a cickót, ők rátapadtak és megszűnt minden baj, édesen elaludtak. Tudom, sok hozzáértő ezt is tiltja, hogy a baba a cicin aludjon el. Nem tudom, úgy érzem, nem lettek elkényeztetve ezáltal, viszont megnyugvást kaptak tőle, és számomra ez a legfontosabb.

Viszont azon elgondolkoztam, hogy talán natúr joghurtot kaphatnának, egy kis saját meggyel ízesítve. Tejet Anyu mondta, hogy hígítva adhatnék nekik, de bevallom, nem szívesen teszem, úh. várok még vele. Nem biztos, hogy egy éves korukig, de egyelőre nem hiszem, hogy fogok nekik tejet adni.

Tápszerből, szintén a doki javaslatára, mi nem hipoallergént vettünk, mert szerinte rossz az íze. Ugyan BEBA-t vettünk, mert erről tudom, hogy jó minőségű, de úgy látom, hogy nem elég tápláló. De ez csak egy feltételezés. Ha lesz egy kis időnk, elugrunk vásárolni, és veszek másik fajtát is, hátha az jobb lesz. Ki kell kísérleteznünk ezt is többek között, mint ahogy sok minden mást is. Mennyivel másabb Anyának lenni, mint babysitternek!!! Ezekkel a problémákkal soha nem nekem kellett megküzdenem. :)

Móni: Félek, hogy a Túró-rudi nálunk sem fog megromlani, mert mi is nagyon szeretjük Gáborral. Alig várom, hogy a gyerekek "miatt" venni "kelljen" ilyen finomságokat... :)) A kakaóról szintén annyit, hogy mind a kettőnknek arra nyílik ki a szeme... :)

Én szívesen főzőcskézek, mert egyelőre belefér az időmbe. Ha kell, inkább a mi másnapi ebédünket megfőzöm este, de a gyerekekét frissen csinálom. Ez most még jó így, de majd ha elkezdünk játszótérre járni, meg olyan jó idő lesz, hogy délelőtt sem bírok bent maradni a házban, akkor valószínűleg az övékét is este fogom elkészíteni. Lehet, hogy kipróbálom a párolást. Én is a főtt étel levével szoktam hígítani. Azért is főzök már sok vízzel. :) Tápszerrel eszembe se jutott soha, bár mondta a doki is, de már alapból olyan büdi a tápszer... Mondjuk van még anyatej a mélyhűtőben, de legutóbb, mikor azt adtam nekik, hát úgy kiköpték, hogy csak na! Lehet, más lett az íze, fene se tudja.

Háát, igen, néha én sem ettem volna meg, amit szegényeknek főztem, olyan ízetlen volt. A tárkonyt annyira nem ismerem, de ki fogom próbálni. Leveshez, húshoz jó, ha jól tudom, ugye?

Nem számolom, mennyit esznek, mert úgysem tudnék többet beléjük tömni, max. tápszerből, mert az könnyen lefolyik a torkukon, de azt meg nem adok nekik, szokják meg a rendes kaját. :) Kőszívű Anya vagyok. :P

Edit: Érdekes, hogy egyik doki azt mondja, adjunk tejet, a másik meg ellenzi. Kíváncsi lennék arra, mi sülne ki abból, ha több, különböző korú doki ülne össze, leírva több dologról a véleményüket, tapasztalatukat. :)

Én is próbálkoztam bébikajával, amikor két különböző ételt köpött ki a Kincső egymás után, de azt sem ette. :( Csak a tápszer segített. Lehet, hogy volt valami aznap a levegőben. De csak abban a levegőben, amit ő szívott... :) Egyébként ma bébikaját kapnak, friss zöldség híján. Kíváncsi leszek, megeszik e. Zsófi nem válogatós, csak nagyon ritkán kezd el finnyáskodni. Általában akkor, ha nagyon éhes, mert akkor annyira üvölt, hogy a kimerültségtől nem bír enni.

Jó, hogy említed a sót, mert én is úgy tudtam, hogy nem kaphatnak, viszont szintén dokitól tudom, nem a miénktől, ezt tőle nem kérdeztem meg, hogy nyugodtan lehet adni nekik. Tényleg nem jó sok orvos, szakember véleményét kikérni, mert csak össze-vissza lesz az ember zavarva. Kell(ene) egy ember, akiben megbízunk, akinek adunk a szavára, a többit pedig meg sem hallani, látni. Csak hát ez is olyan nehéz, hiszen szeretném én is a legjobbat a Gyerekeinknek.

Köszönöm mégegyszer a tanácsokat, hasznosak voltak, mindegyikből elvettem, ami nekem tetszett, ami az ízlésemnek való. :) Tudom, nem vagyok és nem is leszek tökéletes szülő, de legalább hadd próbálkozzak az lenni! :) Remélem, máskor is adtok nekem tanácsot, ha elakadok!? :) Puszi Nektek! Vivien

Mindennapi ételük

Nem vagyok nagyon laza e téren. Ez valószínűleg a koraszülöttségüknek köszönhető, mert minden ételt úgy vezetek be nekik, hogy levonok egy hónapot a korukból. Ezért is örültem, amikor hét hónaposan még mindig szoptattam, és még mindig szoptatok, igaz már csak naponta egyszer. Remélem, még sokáig fogom tudni így is táplálni a Csajokat.

Sokáig nem is volt baj az evéssel, az étvágyukkal, viszont mostanában egyre nagyobb fejtörést okoz, mit adjak nekik, hogyan adjam nekik, és hogy mennyit csináljak belőle?

Valami "elromlott" a Lányokban, remélem, hamarosan "megjavul"! Zsófi egyáltalán nem volt se válogatós, se étvágytalan, mindent megevett, sokszor még kevésnek is bizonyult a szerintem elég nagy adag ennivaló, ezért többször ki kellett egészítenem tápszerrel, főként az ebédjüket. Kincső végülis az eleje óta kicsit finnyás volt, ha ez a jó jelző rá egyáltalán. Valamiért nem volt lelkes, ha nem anyatejet kapott, de a gyümölcsöt elég hamar megszokta. Mondhatni, ez az egyetlen az összes étkezés közül, amivel nincs baj. Nem is nagyon merek variálni vele, adom a szokásos két körte egy alma reszeléket. Merthogy lereszelem nekik, természetesen. Emlékszem, amikor még jó pár hete vadásztam a pici almákat, ma meg már a nagy almákat választom a két jól megtermett vilmos körtéhez. Mert ezt szeretik. Az alexandert nem. Mondjuk lédúsabb is, úh. teljesen megértem őket. Mióta gyümölcsöt esznek a székletük is príma, napi 2x mind a kettőnek szokott lenni.

Ebédre először krumplit adtam nekik, majd kevertem hozzá sárgarépát is. Eleinte imádták. Aztán már nem annyira, akkor kezdtem el csirkemellet főzni hozzá, meg zellert, fehérrépát, tehát végülis húslevest kaptak, csak turmixolt állapotban. Próbáltam az állagán változtatni, mert az elején nem ették. Mondjuk sót nem raktam bele, azzal nem akartam még terhelni a pocijukat, de végül muszáj volt ezzel is ízesítenem, és jó hígra csinálni, mert másképp a kukában kötött volna ki.

Borsót is kipróbáltam. Na, ez nem volt egyszerű, és gyors kaja. Megfőztem, lehéjaztam és szűrőn átnyomkodtam. Kicsit macerás, de emlékeim szerint a gyerekek nagyon szeretik a borsót, így úgy éreztem, megéri a fáradtságot. Első alkalommal elég szépen ették, aztán már azt sem. Egyszerűen kitalálhatatlan, mikor mit ennének meg.

Aztán múlt héten mentünk a gyerekorvoshoz, ezt már említettem, és rákérdeztem az étkeztetésükre, mert a sok "okos" szakkönyvben azt olvastam, hogy ennyi idős gyereknek még napi 500-800 ml anyatejet, vagy tápszert kéne ennie, plusz a normál kaja, ez ugye szoktatás szinten. Az én gyerekeim meg esznek reggel 120 ml-t, este 200 ml-t, jó esetben, de van, hogy csak 130 ml-t, és napközben még kb. össz-vissz 150-180 ml-t. A doki felvilágosított, hogy mindez a tápszer gyártók véleménye, és ne dőljek be neki! Kezdtem megkönnyebbülni, aztán mondja, hogy nyugodtan ültessük őket magunkhoz az asztalhoz, és egyék azt, amit mi. Reggelire vajas kenyeret felvágottal, ebédre rántott húst, sült krumplival, uborkasalátával (csak viccelt), sört még ne adjunk nekik... :), uzsonnára krémtúrót, túró-rudit, joghurtot, vacsira pedig újra azt, ami a reggeli volt, vagy az ebéd, altatásnál pedig tej, vagy tápszer.

Háát, kicsit kapkodtam levegő után! Egyelőre én nem merek tejtermékeket adni nekik, talán pár hét múlva. Egyelőre a mostani kajákhoz kéne hozzászokniuk. Tegnap ebédnél (is) velünk voltak. Adtam nekik a rizses húsból - de csak rizst. Érdekes, azt tökre ették! Zsófi a levesből kiszedett sárgarépát is ette, Kincső azt nem. Szóval érdekesek ezek a dolgok, és tudom, hogy régen ilyenkor már valóban rendes kaját ettek a gyerekek, én valahogy mégis ragaszkodom ahhoz, hogy fokozatosan ismerjék meg az ételeket. Talán azért is, mert így jobban látom, mi az, amit szeretnek, és mi az, amit nem.

Remélem, hamarosan rendbe jön az étvágyuk, mert nem jó ez a folytonos aggódás, vajon megeszik e, amit ma főztem, vagy nem!?

Lányok és a háziállatok

Szombaton megint voltunk úszni. Végülis nem is volt olyan rossz, ha összességében nézzük. Csütörtökön kértünk a gyerekorvostól igazolást, hogy úszhatnak a Lányok. A doki szerint már öregek a Lányok az úszáshoz, mert 3 hónapos korban kellett volna kezdeniük. Mondtuk, hogy egy oktató ajánlotta a féléves kor megvárását, mivel koraszülöttek. Mindegy. Abban igaza van a dokinak, hogy már akaratuk van, és ezért nehezebb a szoktatás. Csütörtök óta Apával fürdenek a Csajok a nagy kádban. Azóta Kincső se reklamál, hanem élvezet ismét számára a fürdés. Zsófival már meg lehet csinálni az usziban tanult dolgokat, nem sír. De visszatérve a szombati úszásra, nagyon fáradtak voltak a Kislányok, ezért nem nagyon volt kedvünk menni, de menni kellett, úh. mentünk. Ezúttal az első negyed órát üvöltötték át, a második felét már ha nem is élvezték teljes mértékben, de elfogadták, hogy nem megyünk ki, nem az van, amit ők szeretnének. A végén Zsófi már mosolygott, és Gáborral csinálták a gyakorlatokat. Mi Kincsővel nézők voltunk, szinte. Nagyon kedves volt az úszótanárnő, mert megengedte, hogy legközelebb akkor menjünk, amikor nem fáradtak a Lányok. Ez igazán nagyvonalú tőle, mert elvileg nem szabad ilyet csinálni. Itthon aztán kicsit ház körüli munka volt, vagy valami ilyesmi. Gábor megcsinálta a Volvo helyét, hogy amikor áll ki, akkor ne süppedjen el a kerék. Én pedig a palántákat ültettem ki - ezalatt értsd: nagyobb virágcserepekbe ültettem szét a paradicsomokat és a többféle paprikákat. Tavaly is a teraszon neveltük fel őket, és gyönyörűek, ízletesek lettek, úh. idén is itt fogjuk gondozni őket. Kb. ennyi fért bele a napba. :)

Vasárnap kimentünk Fótra, Anyuék is szerencsésen hazaérkeztek Zalacsányból. Szépen lesültek, jól érezték magukat, sóskát, medvehagymát szedtek az erdőben, Apu sokat horgászott, fogott is halakat szépen. Tehát kipihenték magukat, feltöltődtek, és ez a lényeg.

Nekem már nagy szükségem volt a levegőváltozásra, részben azért, mert egész héten betegeskedtem, és kimerültnek éreztem magam. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy egy ideje Kincső alussza át az éjszakákat, viszont Zsófi többször is felébred, és bizony előfordul, hogy meg is kell etetni az éjszaka közepén. :( Mondtam is Gábornak, visszafelé fejlődik a Lány. :( És ha ez még nem lenne elég ahhoz, hogy mindennek érezzem magam, csak üdének nem, az evésük sem a legjobb. Eddig gyönyörűen ettek. Mindent. Gyümölcsöt, főzeléket, uzsonnát, mindent. Nem lehetett egy szavam sem rájuk. Most meg nem tudom, mi lelte őket, először Kincső kezdett el szórakozni az ebéddel, aztán Zsófi is csatlakozott hozzá. :( A délelőtti gyümölcsevéssel nincs semmi baj, de az ebéd egy rémálommá vált. Uzsonnára mostanában valamilyen tejpépet kapnak, van, hogy keverek bele gyümölcsöt, de ha eleve gyümölcsös, akkor nem teszek bele semmit, úgyis megeszik. És hogy jól végződjön a nap, az esti tejet (tápszert) sem tudják rendesen megenni, ahogy eddig. Kincső mindezt csak ma kezdte el, de Zsófi már napok óta eljátssza, hogy eszik valamennyit, úgy csinál, mint aki nem kér többet, megkapja a Zymafluor-ját, majd elindulunk a szokásos jó éjt körutunkra. Ez abból áll, hogy elköszönünk, jó éjt kívánunk a szekrény oldalán lévő vasalható gyöngyös figuráknak, majd a falon lévő zebra, lovacska és végül papagáj következik, akit meg is szoktak tapogatni a Csajszikák. Ezek után én is jó éjt kívánok nekik, szép álmokat, és elmondom neki, hogy nagyon szeretem őket. Ezután be az ágyba, és alvás jönne... De nem ez jön, hanem kérik a maradék kajájukat. Amit nyilván oda is adok, abban a reményben, hogy hátha ezúttal át fogják aludni az éjszakát. Eddig nem nagyon jött ez be, de egyszer majd csak arra ébredünk, hogy reggel 7 vagy 8 (:)) óra van és még csak most ébredtek fel a Lánykák. :))

Vasárnap picit sikerült feltöltődnöm, hiszen gyönyörű időnk volt. Éppen ezért bográcsoztunk, amit itthon nem tudunk megtenni, pedig nagyon szeretjük. Csajok szépen aludtak, először bent a házban. Kincső előbb ébredt fel, így ő részesülhetett abban az örömben, hogy Anyukám fogta és felvitte megmutatni neki a tyúkokat. Teljesen lázba jött, Anyu alig bírta őt sokszor tartani. :)

Aztán amikor Zsozsóka is felébredt, Hugocskám őt is odavitte a szárnyasokhoz, de nem jött nagyobb lázba tőlük, sőt, unta a baromfinépet.

Viszont a szőrös állatokat nagyon szereti. :) Ez abból is kiderült, hogy Lompostól teljesen beindult. Hát, amikor még rá is csücsülhetett! :)

Zsófi CsiVi-vel is barátságot kötött. :)

Felkerekedtünk, hogy meglátogatjuk Anyu barátnőjét, Szilvit, akinek lova is van. Azt hittük, Kincső el fog aludni, de végül Zsoci aludt el, így egy gyerek megint kimaradt az ÉLMÉNYből. :) Viszont Kincső nagyon jó fej volt, szegény pacinak még az orrszőrébe is belekapaszkodott, de ő csak tűrte szó nélkül. Szerencséje volt elsőszülöttünknek, rá is ülhetett Szeles hátára. Egy cseppet sem volt megszeppenve. Nagyon örültem neki, szeretném, ha a Lányaim nagy barátságban lennének az állatokkal, ahogy mi is vagyunk.

Ezen a szombaton úszás után Bánkra megyünk fel. Kis szerencsével bocival is találkozunk majd. :) De a tónál lévő vadkacsákat tuti megetetjük. :))

Pizzakoszorú

Edith ötlete alapján ma megleptem Gábort ezzel a pizzakoszorúval. Én csak az ötletet csentem el, a tésztát nem mertem megkockáztatni, úh. hagytam, hogy a kenyérsütőgép állítsa össze helyettem. A töltelék is a szokásos volt, bár most raktam fel gombát is, és nem mertem ananászt tenni hozzá, azt hittem, nem lesz jó az ízhatás, de lehet, hogy holnap rakok rá, mert maradt még tészta, és csak szaftosabb lesz az ananásztól.

Nagyon örültem, hogy eszembe jutott tegnap a pizza, mert mindenképpen ki szerettem volna próbálni, megalkotni, és örülök, hogy sikerült. :)

Sokkal könnyebb volt így enni a pizzát, nem volt száraz, pedig ránézésre azt hittem. És látványnak sem rossz... :)

Ezúton is köszönöm az ötletet, kedves Edith! :)

Vác

Vasárnap először kimentünk a Papámhoz a megyeri temetőbe, aztán tanakodtunk, hova menjünk? Ekkor már dél körül járt az idő. Nem siettünk, eleve a Csajok tízóraija után indultunk útnak, aztán még egy picit elidőztünk a Papánál is. Szeretek ott lenni, beszélgetni Vele, mintha hallana, kár, hogy már nincs köztünk, hogy nem ismerhette Gábort, Kincsőt és Zsófit. Nagyon sajnálom. 

Végül elindultunk, hogy akkor menjünk Esztergomba. Én ugyan Visegrádot javasoltam, de le lettem beszélve, hogy ott a váron kívül nincs látnivaló se, és sétálni se nagyon érdemes ott. Aztán volt olyan ötlet is, hogy Kismaros, Nagymaros, a Duna mellett sétálgassunk, és ha megunjuk, átkompozunk a túloldalra. Nekem mindegy, hogy hova, csak menjünk alapon beadtam a derekam. Aztán ahogy megyünk, Gábor kérdezi Vác előtt, mi lenne, ha Vácra mennénk. Nem is rossz ötlet, szép új a belváros, ott a Duna is, hát menjünk Vácra! Így lekanyarodtunk, és kerestünk egy jó parkolóhelyet, amit közvetlenül a Duna mentén meg is találtunk.

Kicsit jobban felkészültem, vékonyabb sapi került a Lányok fejére, bár még egy picit nagy rájuk, és sűrűn kellett igazítani rajta egyet, de még így is jobb volt, mint a vastag sapijuk. Itt is elég nagy szél fújt, kellett volna egy vékonyabb kabát nekünk, vagy legalábbis nekem, a pulcsi nem volt elég. Lehet, hogy pont itt fáztam meg, mert hétfő óta elég vacakul vagyok, de azért túlélem ám! :) Lányok jól voltak felöltöztetve, mert nekik hála az égnek semmi bajuk nem lett. Gábornak sem, szerencsére.

 

Kincső a fényképezőgép táskájának a fogójával játszik. 

 

Zsófi kalapban. Gábor kitalálta, hogy a cumijukat kössük a kalap kötőjéhez, így tuti nem hagyjuk el.

Láttunk sok szépet, nem győztük kattogtatni a gépet.

Gáborom lement lefotózni a Dunakanyart, közben nem tudott ellenállni a kedves vadkacsapárnak. Ők legalább nem támadják meg az embert... :)

Kincső úgy elaludt a babakocsiban, hogy hazáig aludt. :)

Tehát nagyon kellemes volt a hétvégénk, alig várom a következőt. Élvezet menni a Lányokkal, nagyon örülök, hogy ennyire jól viselik a kocsikázást, és a ki-, beszállást.

Egy nap három program

Végre megint átélhettük, milyen is egy igazi hétvége! És milyen jó, hogy a Lányaink ilyen rendkívül rugalmasak, alkalmazkodóak, és a legfőbb, hogy partnerek mindenben!

 A meglehetősen mozgalmas hétvégénk már szombaton korán reggel kezdődött. Nem volt lustálkodás, nem volt összebújás, nem volt hosszan elnyúló, sokfogásos reggeli. És mindez miért nem!? Azért nem, mert reggel 9-kor jelenésünk volt a helyi uszodában. Babaúszásra mentünk! Bizony. És mivel Jutka is eljött velünk, ezért fényképek is készültek a Csajok első uszodás élményéről. Szeretik az új helyeket, de ahogy észrevettük, ez igazából akkor okoz nekik nagy örömöt, ha a szárazföldön maradhatnak... :))

Az egész egy fél órás kis pancsi, de már az első alkalommal az a feladat, hogy a gyerek arcába locsoljuk a vizet. Na, ez egyáltalán nem tetszett nekik. :) Az elején volt egy bemelegítő kis torna, azzal még nem volt bajuk, igaz, az még kint volt, nem a vízben, hanem a medence szélén ültünk, a Csajok meg az ölünkben. Elvileg három gyakorlatot kellett volna megcsinálni, háát, mi abból kettőt tudtunk, a merülőset nem, így is nagy volt az üvöltés az első negyed óra után. :) De nem mehettünk ki a medencéből. Biztosan tudják, mit csinálnak. Kíváncsi leszek, egy hét múlva hogy fogják viselni. Beszéltük Gáborral, hogy jó lenne itthon is gyakorolni a "merülést", ez a vezényszavunk. Ha kimondtuk, akkor le kell vinni a gyereket a víz alá. Vannak ám szabályok! :) Remélem, pár alkalom után már sokkal jobb hírekkel fogok szolgálni. Mondjuk érdekes, hogy Kincső mostanában itthon sem élvezi a fürdést, pedig előtte imádta. Ja, de ott tartottam, hogy Gáborral beszéltük, jó lenne itthon is gyakorolni, de úgy kéne, hogy nem a fürdetéssel együtt, ne higgyék azt, hogy a kettő egy és ugyanaz. Csak hát ugye ő sem tud itthon lenni annyit napközben! :( Pedig valamit ki kell találni, mert nem szeretném, ha a Lányok megutálnák a vizet. És akkor pár kép:

Itt még minden szép és jó.

Mind a két gyerek üvölt. :)

Végre kint...

Húú, de elfáradtam, alszom egyet a nagy úszásra. :)

Kincső már a pelenkázón, öltöztetés közben elaludt. :)

Uszi után szinte egyből mentünk a Klári mamához (Lányoknak Dédi), a születésnapját ünnepelni. Csajok aludtak egy jót az autóban, így jókedvűek voltak, és érdekes módon elég jól bírták kaja nélkül is, úh. volt időm megfőzni az ebédjüket - amit végül Zsófi evett meg, Kincső elég érthetően a tudtunkra adta, ő bizony ebből nem kér egy falatot sem. Valamiért elég válogatós lett. Már odáig jutottam, hogy kibontottam múltkor a Tücsi vásárolta nagyon jól kinéző babakaját, hátha az jobban ízlik neki, mert ismerek olyan gyermeket, aki a szülő főztjét nem eszi meg, csak a bébikaját. Kincsőkém ezt sem ette meg. Bevallom, kicsit örültem is neki, de annak nem, hogy csak tápszert hajlandó enni. Mindegy, a semminél az is jobb. Ráadásul gyümölcsöt gyönyörűen eszik, csak az ebéddel vannak néha gondok. Tehát jóllaktak a Csajok, ehettünk mi is. Nagyon finom, Klári mama specialitású gombóclevessel kezdtünk, ami megint nagyon jól sikerült, majd rántott csirke volt, pörkölt, krumpli, tészta, tarhonya körettel, és kompóttal, savanyúsággal. Jól teleettük magunkat, de azért hagytunk helyet a desszertnek is, amit én sütöttem előző nap. Ismét megkérdeztem az ünnepeltet, mit süssek, mit szeretne enni, mi a kedvence. Mama a franciakrémes mellett döntött. Első hallásra nyeltem egy nagyot, de úgy voltam vele, biztos találok receptet hozzá, akkor meg semmi akadálya. Szokásomhoz híven több receptből tettem össze a végsőt, amit megsütöttem. Nagyon finom is lett, csak a teteje nem karamellás volt, hanem kávés... Na, ezt legközelebb ki fogom javítani. Ja, és a krém állagán is van mit javítani. Tehát nem ez a tökéletes recept, de finom lett.

Sajnos nem tudtunk túl sokáig maradni, mert nem nagyon van lehetőség a Csajok altatására, ezért 3 óra előtt hazaindultunk, még mielőtt a Csajok nagyon kiborultak volna.

Klári Mama a dédunokákkal.

Kincső megfogja a Mama arcát és ad neki egy "puszit". :)

Klári Mama legidősebb unokájával és egyetlen ikerdédunokáival.

Franciakrémes.

Már amikor a Mamáéknál beültünk az autóba, szembesültünk azzal, hogy gyönyörű idő lett. Kicsit rosszul is esett, hogy hazamegyünk, de megbeszéltük, hogy egyből átrakjuk a Csajszikat a babakocsiba és megyünk velük egy nagy kört. Aztán persze elaludtak a Lányok még az autóban. Otthon pedig nem volt szívünk felébreszteni őket, így elég hamar dűlőre jutottunk: irány a Velencei tó.

Csajok nagyon élvezték a nézelődést, mi pedig azt, hogy megdicsérik őket. :) hogy megállítottak minket, volt, hogy csak bekukkantottak a babakocsiba és utána kiáltottak fel, hogy jaj, de édesek! :) Egyszer írtam már, de most megint leírom, hogy olyan, de olyan jó érzés, hogy most már ÉN, ill. MI zsebelhetjük be ezeket a bókokat, és nem kell hozzátennem, hogy én "csak" vigyázok rájuk, "csak" sétálok velük, nem én vagyok az édesanya.

Szerencsére nagyon kellemes időnk volt, rövidujjúban tudtunk végig sétálgatni, Lányokat azért nem mertem fedetlen fővel kocsikáztatni, mert néha meg-meglibbent a szél, féltem, nehogy megfázzanak.

Sziszegő, megtámadós hattyú. Nagyon szép, de tartsuk be a tisztes távolságot... :)

Ezen a szép napon felbuzdulva eldöntöttük, hogy másnap is elmegyünk valahova. Nem jelöltünk meg célt, mert először a Tibor papához mentünk ki a temetőbe, aztán majd meglátjuk alapon indulunk el valamerre. Ennek külön bejegyzést szánok, mert így is elég nehéz volt összehozni ezt az egy bejegyzést, hát ha még a vasárnapira is várni kéne, eltelne egy hét addig. :)

Sztárfotók :)

És igen, szombat óta ÚJ FÜLBEVALÓjuk van a Lányoknak! :)

Zsófi: Megkóstolhatom a rucidat, Kincső?

Megízlelem a sajátomat is, olyan íze van e, mint a Tiédnek!?

Kicsit lecsúsztam, felhúzol Nővérkém?

Hűű, de szép virág! 

Kincső hajában is szépen mutat a virág. :)

Halljátok, amit mondok???

De vicces ez az Anya!

Pózolunk, Apa most fotózz le minket!

Visszatérés a hétköznapokba

Kicsit féltem attól, milyen lesz újra egyedül vinnem a hétköznapokat, milyen lesz a minket körülvevő csend és milyen lesz a sok szerető gondos, segítő kéz nélkülözése. Szerencsére félelmem, vagy inkább fél-félelmem, ha létezik ilyen, alaptalannak bizonyult, mert mintha Lányainknak fel sem tűnt volna a változás. Talán az első pár napban volt érezhető, hogy ha éppen akkor szerettünk volna enni, amikor ők ébren voltak, hogy ezt neheztelik, és jönnének az ölünkbe, ahogy ezt már megszokták. Aztán egyszercsak elvoltak a szőnyegükön, nem zavarta őket, hogy nélkülük eszünk.

Szinte kétnaponta megállapítjuk Gáborral, ha nem naponta, hogy mennyire szerencsések vagyunk, mennyire jólsikerült gyerekeink vannak, hiszen annyira alkalmazkodóak, annyira nyugodtak, kiegyensúlyozottak, feleslegesen nincs egy nyöszörük, csak a mosoly, amit látni az arcukon, csak az édes gagyogás, amit hallatnak, semmi panasz. Pont tegnap beszéltük Anyuval, hogy ha az ember eltalálja, mikor kell nekik pont enni adni, mikor kell őket pont lefektetni, akkor az égvilágon semmi bajuk nincs. Ez pár napja működik, remélem, nem most kiabáltam el... :)

Szerencsére az alvás is jól megy. Mármint az éjszakai. De a nappali is. De most az éjszakait szerettem volna kiemelni. Tücsiéknél megszokták, hogy nincs éjjel kaja, csak cumi. Ettől féltem a leginkább, mi lesz itthon. Ismét feleslegesen aggódtam. Zsófi teljesen átalussza az éjszakákat, hetente 1-2x fél 8-ig is alszik, de legtöbbször fél 7-7 körül ébred, Kincső pedig 5-6 között. Ilyenkor meg is kell szoptatnom, de utána egyből vissza is alszik. Ekkor visszaviszem az ágyába, ahol szépen ő is alszik még egyet. Mikor mennyit, ez változó, de általában a Zsozsoval együtt ébrednek nagyjából.

Nappali alvás is kicsit átrendeződött, mert mióta én is átaludhatom az éjszakákat, nem vagyok (annyira) fáradt nappal, ezért nincs (olyan nagy) igényem az alvásra. Persze a közös délutáni alvásban pont az volt a szép és a jó, hogy KÖZÖS volt, de így újra van időm mással foglalkozni. Például blog-ot írni. :)

Egy szónak is száz a vége, nem gondoltam, hogy ilyen rendes gyerekeim lesznek, vannak, akik eddig mindenhol remekül helytálltak. Tudnak a templomban viselkedni, tudnak az orvosi rendelőben viselkedni, a dm-ben, az otp-ben,és gondolom máshol is tudnának, de egyelőre "csak" ezeken a helyeken jártak. Meg még piacon is, de az nyílt terep. :) Tehát azt szerettem volna ebből a káoszból kihozni, hogy nagyon boldog, és elégedett vagyok, és remélem, hogy a továbbiakban is ilyen büszke anyuka lehetek. :)

 Fölül Kincső, alatta Zsófi.

Konfirmálás

Valószínűleg írtam már, hogy Gabriel konfirmálása végett utaztunk elsősorban Ludwigsstadt-ba. Még sosem voltam konfirmáláson, Gábor sem, pedig két unokaöccse konfirmált már... De ez így volt jó. Nem nagyon tudtuk, mire számítsunk, mi úgy képzeltük el, ez valami olyasmi lesz, mint a keresztelő. Amikor benne voltunk, akkor döbbentünk rá, hogy ez felér egy esküvővel. :) Nagyon nagy élmény volt, ezért ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem rajta. Már a konfirmálást megelőző napon részt vettünk egy előkészületen, vagy min. Nagyon nem értem rá figyelni, mert Kislányaink elég aktívak voltak. Volt, hogy Gábornak ki kellett mennie Kincsővel, mert olyan hangos volt (bár nem zavart senkit). Nagyon szimpatikus volt a mise (?). Nem csak a pap miatt, aki Amerikából települt haza, és egy új stílust hozott magával, hanem az is nagyon tetszett, hogy amikor beléptünk a templomba, ott fogadott minket a pap, kezet fogott velünk, és adott egy-egy lapot, amin nem csak a mise menetrendje volt vázolva, hanem le voltak írva a dalok, kottával együtt. Így én is aktív részese lehettem. Erre még rátett egy lapáttal a pap, amikor egyes daloknál az egyik padsor mögül előhúzta a gitárját és ő adta a zenei aláfestést. 

 Íme, civil ruhában, gitárral a kezében. Másnap azért már hivatalos ruhát öltött. :)

Vasárnap, március 28-án, már korán elkezdtük "kikészíteni" magunkat, Lányokat, hogy kellően csinosak legyünk mind a nagy napon. A család hamarabb indult nálunk, mi a gyerekek miatt "késtünk" negyed órát. Nem maradtunk le semmiről, viszont így nem voltunk útban a babakocsival, és a Lányok sem vonták magukra (annyira) a figyelmet. Kincső végigaludta az egész ceremóniát, Zsófi viszont nagyon jó fej volt, aztán el is aludt Gábor karjában (neki nem volt babakocsija ott éppen). Mikor vége lett, akkor nem győztem kifelé araszolni, hogy ne legyek útban, mármint a babakocsi ne legyen. Amikor a pap kiért a konfirmálókkal, egyenesen odajött hozzánk és gratulált nekünk. :) 

Aztán mentünk haza, hogy otthon folytatódjon a buli. Már előző este feldíszítettük az étkezőt, kiraktuk a névtáblákat, csak pár szék maradt még lent, amire még másnap reggelinél szükség volt. Tücsi az előző két fiánál kipróbálta már az éttermi bulit is, de ezúttal az otthonira szavazott, szerencsére. Én ennek jobban örültem. Az ételeket rendelte, amit szintén jól tett, mert 28 embernek eléggé nehéz a kedvére tenni, és az étvágyukat kielégíteni. :) Viszont nagyon finomak voltak az ételek, és bőségesek, utána még két napig ettünk belőle. Én a főételeknél elsőnek a kacsát kóstoltam meg, és hát annyira ízlett, hogy nem is ettem mást. :) Barnamártással és kenyérgombóccal ettem. 

Ezután következett a torta (hegyek) és a kávé. Én szintén egyből ettem, a saját készítésű Feketeerdőből. :)

Vacsi hidegtál volt, nagyon, de nagyon bőséges ismét. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy vissza kellett menni a templomba 5 körül, de mi nem mentünk a Csajok miatt. A vacsiból sok mindent megkóstoltam és nem is tudom, melyik ízlett a leginkább. Talán a sok sajt a gyümölccsel és a fincsi halak, amit nagyon szeretek. Hm... Mást talán nem is nagyon etettem. Volt még egy nagyon jól kinéző saláta, ami viszont se a Gábornak, se nekem nem ízlett, sajnos. Pedig tényleg nagyon jól nézett ki. 

A vendégsereg nagy része a vacsi után szinte azonnal el is ment, egy család már korábban. 

Lényeg, hogy hosszú volt a nap, a Csajok mégis nagyon jól bírták, igaz el is vonultunk, amikor tudtunk, de volt egy lány, aki annyira odavolt értük, hogy őt beengedtük a szobánkba, hadd élvezkedjen. :) 

És akkor a képek, amik nélkül a bejegyzés kevesebbet ér. :)

 A bevonulás a templomba

 Gabriel a pap előtt

 Ismét.

 A konfirmáló csapat.

 Templom előtt.

 Gabriel Zsófival a kezében (Kincső végigaludta az egész ceremóniát).

 Gabriel és Tücsi velünk.

 Gabriel a büszke keresztszülőkkel.

 Daniel, a büszke unokabáty az unokahúgokkal.

 Az ünnepi asztal a "támadás" előtt (és a Lányok egyik pofitörlőjével...).

 Megtelt az asztal - csak a fotós (Dani) és mi hiányzunk a Gáborral (éppen etettünk).

 Amikor unatkoztak a fiúk, akkor elvonultak a David szobájába, videójátékozni.

 A finomabbnál finomabb torták - a Sacher-t és a Feketeerdőt én készítettem.

 A vacsi hidegtál volt.

 És végül a pezsgőbontás. Erről mi lemaradtunk. Valószínűleg szintén etettünk. :)