Azért tettem fel ezt a képet, mert Zoli reggel nagy gondot fordított az öltözködésére. Már megszokta, hogy állandóan kattog a fényképezőgép, ezért odafigyelt arra, hogy ne olyan inget vegyen fel, ami már volt rajta. Persze ezt nem lett volna szabad elárulnia a Hugomnak, nekem meg pláne nem itt közzétenni, de szerintem olyan aranyos gesztus volt tőle, hogy nem tartom magamban. :) Zoli egyébként továbbra is nagyon kedvesen pesztrálja Lányainkat, akik még nem sejtették, hogy hamarosan véget ér a kényeztető idő... :)
Délután végre újabb kedves barátnő látogatott el hozzánk családostul. Jucek, szintén a fősuliról. Annak idején, amikor még nem ismertem Gábort, mindig beszéltük a Csajokkal, hogy Sanyi egy álompasi. És most, hogy itt van nekem Gáborom, Jucek mondja, hogy nekünk milyen nagy szerencsénk van, és összetehetjük a két kezünket. Ez így is van, és ugyan Juc megkért, hogy jövőre ne balhézzak annyit Gáborral, háát, nem tudom, mennyire fogom tudni teljesíteni e kívánságát, de igyekszem, mert Gáborom jót érdemel.
Nagyon helyes játékot hoztak, állathangot utánzót, ami érdekes módon máris egyik kedvencetek lett. Kincsőkém ma már nyújtogatta kis kezét érte. Meg kell jegyeznem, Kincső tegnap este óta nézegeti kis kezét. Jól rábandzsított, tök édi volt, ahogy meglepődött arccal nézte, követte szemeivel kis öklét. :)
Drága Juc, Hanni és Sanyi, nagyon köszönjük a látogatást! Reméljük, ezentúl sűrűbben látjuk egymást! És amint tudunk, könnyebb lesz, mi is megyünk hozzátok! Puszi Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése