Advent első vasárnapja

Természetesen nálunk is meggyújtásra került az idén is saját készítésű adventi koszorú első gyertyája.

És természetesen mi is feldíszítettük a szokásos módon a lakást. Annyi változás volt ebben, hogy idén nem egyedül csináltam, hanem Gábor (majd Anyu) segítségével. Lehet, hogy jövőre inkább ismét egyedül csinálom... És ezért ne sértődjön meg senki, elég ha egy stabil létrát kapok!

Csajok ismerkednek a színes égőkkel, ami itt nem igazán látszik, és a girlanddal.

E szép napon a délelőtti alvás után készült rólunk egy kép, amit gyorsan be is teszek ide, hiszen nem sűrűn készül CSAK csajos kép. Sajnos CSAK családi kép sem. :( De mindegy. Majd a decemberi naptárba KELL, hogy készüljön! :P

Zsófi elkobozta Kincső cumiját, viszont Kincső meg az én mobilomat. :D

Este mentünk tánciskolába, újra. Volt egy "kis" kihagyás a derékfájásom miatt, ami már annyira fájt, és nem akart elmúlni, hogy rá kellett szánnom magam a dokihoz menésre, ahova múlt héten hétfőn torna után el is mentem. Azóta 3 gyógyszeren élek :( viszont úgy néz ki, hogy használ. Szerencsére nem is voltunk lemaradva, konkrétan csak "rokiból" mentek tovább...  Már a tánci közben láttuk, hogy ismét nekiállt havazni. És nem is hagyta abba. :) Kocsiba ülésünk után fel is hívtam Anyut, aki a Csajokra vigyázott, mint mindig, míg mi táncolunk, hogy legyen szíves és kezdje el a Lányokat felöltöztetni, hogy mire hazaérünk, készen legyenek. Így is volt, mentünk ki az udvarra, Csajok csak lesték a hóesést. Leginkább a lámpa fényében csillogó hópelyheket élvezték, a hógolyót egyáltalán nem. :D Pedig Apát és a Mamát "dobáltuk" meg. :P

Na, mindegy, majd ráéreznek az ízére. :) Szánkó híján a szánkózást nem próbálták még ki, bár talán még nem is lett volna alkalmas ez a hó rá. Viszont be lett "szerezve" a Csajoknak IGAZI kesztyű. Kellett. Múlt héten, amikor egyik nap jöttünk haza a piacról, nagyon bolond szél fújt és hideg is volt. Kincső nehezen viselte. Kis ujjai szinte lefagytak, hiába próbáltam ráhúzni a kabátot, abból kidugta újra és újra. Még aznap este kerestettem Gáborral egy szűcsöt az interneten, aki árul ilyen kis méretű irhakesztyűt is. Tudtam, hogy CSAK ez fogja melegen tartani a kis kezüket. Két nap múlva itt is volt a két tündéri kesztyűpár. :)

A mi adventi koszorúnk a kesztyűk és a mikulásos só-bors tartó.

Mamánál

Szombaton a Mamámékhoz mentünk ebédre, ezért a Lányokat igyekeztem korán lefektetni. Mostanában az alvás úgy alakult, hogy van, hogy csak 10 órakor fekszenek le, van, amikor már 8-kor. Ez persze függ a reggeli ébredésüktől, és itt nem csak arra gondolok, hogy meddig aludtak, hanem arra is, hogy milyen kedvvel ébredtek aznap reggel, mennyire aludták ki magukat. Tehát lefektettem Őket, mert fél 11 felé szerettem volna elindulni, és ahogy mostanában egyszer-egyszer előfordul, nem aludtak el. Vagy legalábbis csak nagyon rövid időre. Féltem is a vendégségtől, mi lesz Velük így fáradtan, de úgy voltam vele, hogy max. korábban eljövünk, mint ahogy terveztük. Ahogy sejtettem, az autóban eléggé kókadtak voltak, csak bambultak ki az ablakon, de nem aludtak el. Csilláék is pont akkor érkezhettek meg, mint mi, még a parkolóban összefutottunk Velük. Ami külön jó is volt, mert így legalább be tudták tenni az autóba a Nekik szánt kis csomagot. Előző nap készítettem el az idei adventi koszorút, amiből idén hármat csináltam, a magunkén kívül egyet a Hugoméknak, és egyet a Mamának. A maradék ágakból csináltam az elhunyt Nagyszülőknek is sír - illetve urna díszt, hadd örüljenek Ők is! :)) És ezeken kívül kaptak Csilláék még plusz hűtőmágnest, amivel nagy örömet sikerült szereznem, ahogy hallottam. :)

Jól jött, hogy lent voltak még a Csilláék, mert így tudtak segíteni nekünk felcihelődni. A fiúk hozták a csomagokat, plusz az etetőszékeket, mi pedig vittük a Csajokat. Nem is bírtunk egyszerre felmenni a lifttel, kétszer kellett fordulni. :)

Csillánál Kincső, Mamánál Zsófi élvezi a kényeztetést

Mamával hiába beszéltem meg előre a menüt, nem bírta ki, hogy ne csináljon jóval több dolgot. A Lányok evése vegyes volt. A levest gyönyörűen megették, nagyon ízlett Nekik, a rántott husi és rizi-bizi is finom volt, de Kincső kb. a harmadik falat után az egész tányért magára borította, így az összes az ölébe és a földre hullott. Összeszedtük az öléből és azt ette tovább. Végülis más baki nem történt, innentől már ettek szépen. Mivel most egymás mellett ültek, ezért az volt a sláger, hogy egymás tányérjából ették a falatokat. Nem is volt érdemes rászólni az egyikre, hiszen ugyanazt tette a másik is. :)
A desszert nagyon finom rétes volt, amit a Mama több éve sütött utoljára, és ami egyébként szerintem világhíres lehetne, olyan finom. :) Pár nappal korábban csinált egy próbaadagot, hogy tud e még rétest sütni, és mivel sikerült, ezért sütött nekünk is egy szép kis adagot. :)

Csajok nagyon jól érezték magukat, élvezték az új környezetet, felesleges volt az aggodalmam, semmi fáradtság-nyom nem látszott Rajtuk. Előkerültek Mama megmaradt baba-gyűjteményének darabjai. Némely baba elég ijesztő kinézetű... :S Vajon ezeket gyerekeknek gyártották!? De persze a sláger itt is a tv-távirányító volt!!! Mi más!? És a rugós boci, amitől a szívbaj kerülgetett, nehogy megcsapják vele magukat, ill. egymást.

Még Zozi is elég jól elvolt, pedig nem volt semmi x-box meg psp, meg mittudoménmi, amit szokott játszani. Bár múltkor Fóton is nagyon jól elvolt a lego-val... :))

Csilla is kigyerekezte magát, hol Zsófit, hol Kincsőt kapta el, mikor melyik volt a közelében. :) Mind a két Gyerekem kezében ott a távirányító...

Végre sikerült egy nem sírós képet készíteni Zoliról és a Keresztlányáról. Pedig mostanában ez a kép a jellemzőbb:

Csilláék mentek el hamarabb, de mi is szedelőzködtünk, kihasználtuk még Zoli segítségét, úh. a Fiúk levitték a cuccot a kocsiba, hogy már csak a Csajokat kelljen levinni - meg a kaját, amit Mama csomagolt, és a szandáljukat, szoknyájukat, szóval így is lett egy szatyrunk lefelé menet.

Amíg Apa lement Zoliékkal, én elkezdtem összeszedni a Lányok holmiját, majd mentem a Csajok után, akiket a konyhában találtam meg:

Jóízűen ettek a tarhonyából és a rizi-biziből... Ezek után nem értem, miért kell Őket még mindig etetni!? :D

Lehullott az első hóóóóóó!

Szombaton, kedves majdnem Sógornőm születésnapján lehullott az idei tél első hava. Mi nem számítottunk rá, ezért igen meglepődtem, amikor Gábor mondja, hogy minden csupa hó. Én imádom a havat, a vele járó hideget már kevésbé, de hát ez már csak így van, nincsen öröm üröm nélkül. :) Egyből nagy izgalomba jöttem, kb. akkorába, mint amekkorába a Csajok fognak jönni pár év múlva, reményeim szerint, az első hó láttán. :)) Lányokat gyorsan megitattuk, mert az az első, miután felébredtek, majd a pizsijükre egyből vastag zoknit és nadrágot húztam és vittem ki Őket a teraszra, hogy nézzék meg közelről, mi is ez a nagy és sok fehérség, ami beborított mindent. Biztosan tetszett Nekik, de a hideg része eltántorította Őket a mélyebb megismerkedéstől. :P

Kb. ennyi is volt a hóval való első ismeretség, mert szombaton hivatalosak voltunk a Nagymamámhoz ebédre, ahonnan mire hazaértünk, a Csajok fáradtak voltak, mentek aludni, délután pedig nem is tudom miért nem mentünk ki. 

Nem csak szépek, okosak is! :)

Egy kicsit sem elfogult bejegyzés lesz ebből, már látom. :)

 Rájöttek, mi is van a zacskóban...

Lánykáink, mióta két lábon közlekednek, egyre több okos dolgaikra hívják fel a figyelmemet illetve a figyelmünket. Remélem, nem fogom kifelejteni egyiket sem!

1. Elsőként az tűnt fel, hogy Zsófi folyton hurcolta magával az apja papucsát. Szegény gyerekek (és én) nem sokat látták az apjukat az elmúlt héten. :( Így feltételeztem, hogy azért viszi mindenhova magával a papucsot, mert hiányzik Neki az apja.

Aztán, amikor szerdán Árpi jött fel segíteni nekem a fürdetésnél, etetésnél, leült a fotelbe, Zsófi pedig odavitte neki a Gábor papucsát és addig nem hagyta békén, amíg bele nem bújt a papucsba. :) Másnap kivételes este volt, mert Gábornak volt annyi ideje (1 órája), amibe belefért a fürdetési ceremónia is. Holt fáradtan feljött, lerogyott a fotelbe és beszélgettünk, Lányok a szőnyegen játszottak. Egyszercsak szóltam a Zsófinak, hogy legyen szíves és hozza ide Apa papucsát. EGYszer mondtam el!!! A gyerek abbahagyta a játékot, és ment a papucsért és hozta az Apjának! Csak az egyiket hozta oda, Gábor össze-vissza puszilgatta és szerintem még a szeme is könnybe lábadt a meghatottságtól. Kincső ezekre már felkapta a fejét (nem győztük dicsérni a Zsozsót), és jött kíváncsiskodni. Mondtam Neki is, hogy hozza oda a papucs másik felét, és bár Ő nem szokta cipelgetni magával a lábbelit, mégis egyből tudta, értette, amit mondtam Neki, ment is és hozta a másik felét. Tündériek voltak. Zsófi különben azóta nekem is hozza a papucsot, ha leveszem valamiért egy pár percre. :)

Így várják Apát:

2. A másik amit nagyon édesen megértenek és első szóra felpattannak, félbehagyva addigi cselekvésüket, ez az alvás. Amikor elérkezettnek látom az időt vagy a délelőtti, vagy a délutáni alvásnak, megkérdezem Tőlük, hogy "Menjünk aludni?", és Ők már állnak is fel és indulnak a szobájuk felé. Az ajtónál megállnak (csukva van), és várnak rám szépen, nagyon édesek ilyenkor is! :)

3. Lényegében a pelenka csere is így zajlik. Csak ilyenkor el szokták játszani, főleg, ha közvetlenül lefekvés előtt van a pelus csere, hogy az első gyerek végeztével a másik "gyorsan" elkezd "szaladni", nehogy megfogjam. :) Még mielőtt utolérném, már el is dől, és kacagva megadja magát. :) Ilyenkor is zabálnivalóan édesek! :)

4. Ha eljött az étkezés ideje,szintén hívom őket, hogy jöjjenek, beülünk a székbe és eszünk. A reggeli kivételével sikeres szokott lenni ez a hívási mód. Előfordul, hogy szerintem még nem éhesek, amikor mi nekiállunk enni Gáborral, egy idő után a Csajok odajönnek a székükhöz, és bekéredzkednek. Azt, ha inni kérnek, régóta a tudtunkra adják. Főleg mutogatással, rámutatnak a pohárra, pedig volt egy időszak, amikor mondták, hogy inni. Most nem mondják. Egyik sem. Inkább nyögnek és mutogatnak. :) Persze, Ők így is tök cukik. :))

 Papa kolbászát imádják mind a ketten.

Ivás (és persze evés) után mindig megtöröljük a szájukat egy papírtörlővel, általában. Egyik alkalommal, ha jól emlékszem, Zsófi volt az, aki elcsente a papírt. Mondom neki (poénból) töröld meg a szádat vele. Erre megtörölte. Kezdek rájönni, értelmes Lányaink vannak. :)

 Itt éppen Kincső törli meg a száját a főzelékevés (köv. bekezdés) után.

A következő, ami szintén az evéssel kapcsolatos már nem annyira dicsekedni való, de nem csak a jót kell leírni. Érdekes, hogy mind a két Lányunkra panasz van az utóbbi időben. "Régebben" Zsófi evése kifogástalan volt, mondhatni példaértékű. Mostanában csak túrkál a kajában. Ha egyedül eszik. Ha etetve van, akkor nem, akkor tud enni rendes adagot. EZ tegnapig így volt, de lehet, hogy megérezték, hogy leírtam tegnap és mint a kisangyalok úgy esznek. Azért leírom, mert meg is lett örökítve, hogy egyik nap zöldbabfőzelék volt az ebéd. Zsófi evett is aránylag szépen, bár önmagához képest nem annyira, Kincső pedig kerek-perec elutasította az ebédet. Köpködte, elfordította a fejét, szóval nem volt hajlandó enni egy falatot sem. Gábor egy darabig próbálkozott, majd nem erőltette. Elkezdtünk mi is enni, persze ugyanazt. Kb. a felénél tartottam, amikor Kincső odajött hozzám, és felkéredzkedett az ölembe. Nem egy jó módszer, tudom, hogy felengedem, de gondoltam, hátha az án tányéromból jobban ízlik Neki. Így is lett. Elkezdte enni a kanalammal a főzeléket. Nem sokra rá jött Zsófi is, aki az Apjához lett irányítva. Ő szintén így evett, de mivel Gábor tudott nyugodtan enni, míg én Kincsőt etettem, ezért az ő tányérjából hamarabb elfogyott az étel. Zsófi kért még. A tányéromból tettünk át, azt is megette, újabb adag, az is elfogyott. Mikor az én tányérom is üres lett, addigra Zsófi jóllakott, és ment játszani tovább. Nem úgy Kincső. Felfedezte, hogy a lábosban is főzelék van, könyökig belemászott és onnan evett tovább... No comment.

5. Egyik nagy és lassan örök kedvenc a hűtőmágnes. Még múlt héten alkottam "párat", amit azóta többször is újra "kellett" gyártanom, mert ahogy jöttek a családtagok hozzánk, elkunyizták az utolsó darabig. Na jó, Anyura én kényszerítettem rá, Ő túl szerény ahhoz, hogy magától vigyen belőle. :) A Hugom már kevésbé volt ilyen visszafogott, a virágokon kívül elvitte az összeset... :D De, én bíztattam rá, hiszen ezzel foglalatoskodtam, míg megpróbáltam megvárni Gábor hazajöttét (az első alkalom kivételével nem sikerült).De nem erről a fajtáról szerettem volna írni, hanem a hagyományosról, amit kirándulásaink során szereztünk be, illetve azokról, amit a Csajok kaptak a Tücsitől. Ezeket nagyon ügyesen szedik le és teszik vissza a helyükre, akár felszólításra is, nem csak maguktól.

Egyébként, mióta kiszúrták az alkotásaimat, azóta folyton azokra ácsingóznak. :)

6. Szerintem korukat meghazudtolva játszanak a babaházzal és a "kellékeikkel". Nem csak azt szeretik, ha zenélhetnek vele, nyomkodhatják a zenélő tárgyakat, hanem beültetik a babát az autóba, vagy a székekbe. Maguktól. És "természetesen" értik, ha ezt kérem tőlük.

7. Kincső imád öltözködni. Már amennyire tud, egyelőre és szerencsére. Sorra leszedi a konyharuhákat és tekeri magára, főleg a fejére, vállára, nyakára, mikor hova sikerül. Pár napja kaptunk pár ruhát kölcsön, nem győzték maguk köré tekerni a bodykat, pólókat, tündériek voltak. Nagyon tudják, melyik ruhadarab hova kerül. Az előkéjüket is előszeretettel próbálják felvenni. :) Nagyon édik, ha még nem írtam volna! :))

Zsófi és a frissen megkapott bolero, amit a Mama kötött, 

és amit nem lehetett levenni róla, 

mert egyből hisztirohamot kapott a kis "drága"... :P

8. Amit imádok Bennük (szintén), hogy nagyon édesen tudnak cserélni. Most már legtöbbször nem kitépik a testvérük kezéből a játékot, vagy más tárgyat, amire éppen vágynak, hanem felajánlanak helyette egy másikat, azaz cserélnek. Persze ez akkor szép és jó, amikor a másik is benne van a cserében. Szerencsére ez 90%-ban így van, de a maradék 10% bizony elég harcias végű tud lenni... :)

Zsófi kínál fel egy hűtőmágnest a Kincsőnek, amit Ő el is fogad. Más kérdés, hogy nem ad semmit helyette. :) Ahogy a képek is mutatják, a csere majdnem rosszul végződött...

9. Nagyon édesen megértik, amikor jövünk ki a szobából, vagy a fürdőből, hogy menjünk ki, és csukjuk be az ajtót. Ilyenkor Ők csukják be utánunk az ajtót. Tündériek. Ezzel legalább ki lehet Őket csalni az aktuális helyiségből.

10. Ugyanígy megértik, ha kézenfogva sétálunk, és valamiért szeretném elengedni a kezüket, ezért megkérem, hogy engedjen el, és megteszik első szóra.

11. A fürdés pár napja karika nélkül folyik, csúszásgátló van a kádba betéve. Első alkalommal csak Zsófi mert egy picit megmozdulni, Kincső szinte még a fejét sem merte elfordítani. Tegnap volt az 5. alkalom, amikor is mind a két Lány felállt (!!!) a kádban! Nagyon élvezték, pakolgatták a játékokat, tetszett Nekik, hogy mindent elérnek, és kiszolgálhatják magukat. :)

Ennyi. Azt hiszem. Ha eszembe jut még valami, akkor jövök vissza. :)

Madarat tolláról, embert barátjáról

Tibi újra és újra megmutatja, milyen jó ember. Aki először találkozik, beszél Vele, bizony nem biztos, hogy az jut Róla az eszébe, hogy ez a srác normális... De ha valóban elbeszélget Vele, esetleg többször is - ha van kedve és lehetősége az első beszélgetés után, akkor rá kell jönnie, hogy bizony Ő az az ember, akit nem lehet egy beszélgetés alapján megismerni, illetve ennyi után véleményt formálni Róla és meg/elítélni. És mindez szerintem még hízeleg is Neki. A humora egyébként azon kívül, hogy egyedi, fantasztikus. Ember legyen a talpán, aki kiáll Vele egy szócsatára, ami persze tele van humorral. Nagyon alapos, ha csinál valamit, akkor valóban a tökéletességre törekszik. Szerintem. Néha túlságosan is.

Mindig lehet Rá számítani. Rugalmas, és még nem tudtam olyan kéréssel előállni, amire nemet mondott volna. Nagyon segítőkész. És ha már eme nemes tulajdonságait emeltem ki, megragadnám az alkalmat és leírnám, hogy ma este betoppant hozzánk váratlanul, ahogy szokott. Nagyon jókor jött, és remélem, Ő sem bánta meg, hogy a jó (?) sorsa felénk küldte... :) Ugyanis Gáborom az utolsó percekben közölte velem, hogy Ő bizony 7 órakor elmegy a lassan szokásos éjszakai útjára. :( Nagyon boldog volta, mivel Anyukája sem volt itthon, de úgy voltam vele, hogy akkor majd az Apukája csak segít nekem az esti szertartást levezényelni. Még mielőtt elment volna és még mielőtt az Apukáját megkérdeztük volna, jött Tibi. És én lecsaptam rá, ha nem is szó szerint. :) És Tibiben ismét nem csalódtam; maradt, segített és mindezt úgy, mintha nem először tette volna. Aztán lehet, hogy titokban "gyakorolt" már... :P Az a lényeg, hogy megkönnyítette a helyzetemet, vigyázott Zsófira a kádban, amíg én Kincsőt vetkőztettem, és kentem be a fürdetőkrémmel, majd játszott Velük, felhúzta a kiskacsát, a bálnát nem egyszer, mert az nagyon bejött a Csajoknak (a lusta szüleik nem szokták...), segített bevinni a Lányokat a szobájukba, én felöltöztettem Őket, és a megdöbbent Tibi karjába nyomtam Kincsőt, hogy etesse meg. Szó nélkül, profin csinálta, még biztatta is a Kincsőt, hogy egyen gyorsabban, hogy Ők nyerjenek... :D Aztán a fogmosásnál is hasznát vettem, és persze egyfolytában lökte a hülyeségeit, még most is mosolygok, ha rá gondolok. :) Lefektetésnél szerette volna rögzíteni, ahogy éneklek a Lányoknak - a hangomat szerintem csak a Lányaim élvezik, most még.

Szóval, Tibi, nagyon örülök, hogy Te vagy a Gábor barátja, ebből is látszik, hogy jó embernek "szültem" két Lányt, köszönöm a ma esti megmentő-segítségedet! Hiába van rutinom, két emberrel könnyebb a fürdetés, etetés. Köszönöm mégegyszer. Ja, és a hiányolt képeket holnap este is megcsinálhatjuk, ha vállalsz még egy ilyen esti programot... :)

Anikóék látogatása

Péntek délelőtt jött egy hívás, amit a hangos zene-tánc miatt nem hallottam, de a rá pár percre jövő sms-t a lehalkított muzsika mellett már meghallottam, és nagyon megörültem a látottaknak. Anikó, általános iskolásbeli barátosném jelentkezett, hogy kislányával, Dorcival meglátogatnának minket aznap délután. Egyből reagáltam, hogy szuper, és várjuk Őket nagy-nagy szeretettel. Gyorsan kicsit összepakoltam, és portalanítottam, szerencsére nem volt vészes állapotban a ház. :) Ebéd után elvitt minket az Árpi (Papa) bevásárolni, mert már szükséges volt és jól is jött, mert így könnyen be tudtam szerezni pár finomságot, ha már sütni nem volt időm. Nagyon rendes volt Árpitól, hogy vállalta ezt a körutat, kellett menni egy pár helyre, és már nem babakocsival és kenguruval közlekedünk, hanem sétálva. Ugyan a bevásárlókocsi megkönnyíti a helyzetünket, és most nem kellett annyit venni a Lidl-ben, hogy ne fértek volna el a Lányok egy kocsiban. Szerencsére most még nincs vita arról, hogy ki ül a kocsi babülésében és ki a rakodóterében. Sőt, maguktól be akarnak ülni a rakodótérbe, míg aki eddig ott ült, be az ülésbe. Szóval, nincs vita, ami nagyon jó. A dm-ben már két kocsit vittünk magunkkal, mert egyrészt sok mindent vásároltunk, másrészt, két csomag pelenkánál több nem fér be abba a kocsiba. A piacon pedig sétáltunk, nagy sikert aratva mind a vásárlók, mind az eladók között. :) A savanyúságosnál is sikerült összefutni Jutka egyik barátnőjével.

Nagyon jó volt látni Anit, aki szerintem semmit nem változott az elmúlt 15 évben. Na, nem akkor láttuk egymást utoljára, de tény, hogy évek teltek el az utolsó találkozásunk óta. Remélhetően, nem kell újabb éveket várni a következő találkozásig, pláne, hogy itt laknak pár km-re tőlünk, ahogy kiderült. :)

Dorci tündéri kislány, kemény akarattal, amit valószínűleg Édesanyjától örökölhetett... :P Egyébként jólnevelt, kedves kis Csajszika. Kincső és Zsófi is odavolt Érte, hiszen ő a számukra egy NAGYlány. A közös játék egyelőre nem igazán megy, gondolom majd akkor fog, ha tudnak már szerepjátékokat játszani egymással. Dorci nagyon jól feltalálta magát nálunk, főleg a fürdőszoba nyerte el a tetszését, ami nem minket dicsér, hanem most azt a korszakát éli, amikor bilibe, vagy wc-be szeret/ne/ pisilni. :) Tök ari volt! :) De kipróbálta a Lányok fogkeféjét is, és fogkrémjüket is. :) A cumit és a vizesüveget egymás szájából szedték ki. Náluk még nincs herpesz-veszély... :)

Kivételesen szabad volt tálból enni a kölesgolyót és a sós perecet, aminek persze az lett a rövidtávú következménye, hogy az egészet kiborították a Csajok (az én Lányaim), de szerencsére fel is ették a szőnyegről - már amit nem tapostak bele. :)

Szóval egy jól sikerült délután volt, az egyszer biztos. Nagyon jót beszélgettünk, mintha előző héten találkoztunk volna utoljára. Jó volt nagyon.

A kilincset szinte egymás kezébe adták pénteken nálunk a vendégek és régóta nem vendégek, mondtam is, hogy heti 3-4 napban el is tudnám ezt így viselni. :) Ani érkezte előtt nem sokkal csörgött rám Ági, a Jutka barátnője, és felugrott hozzánk, de nem akart zavarni, ezért ahogy mentem le Anikóékat beengedni, ő ment is. Majd míg itt voltak a Lányok, azalatt megérkezett egyszercsak Tibi, aki mostanában csak megjegyzésekben szól be... :)), és Ő a fürdetésig itt is maradt. Ahogy Anikóékat kísértem le, az udvaron láttam, hogy itt van szintén Jutka egyik ismerőse a lányával, akivel még múltkor összefutottunk, mikor jöttünk haza a tornából, és mondta, hogy egyszer szívesen megnézné a Csajszikat, így felhívtam őket hozzánk. Még velük is dumcsiztunk egy sort, aztán fél 8 felé nekiálltunk a fürdetésnek. Lányok teljesen ki voltak purcanva, főleg mivel Kincső aznap délután nem is aludt... Lehet, e sok élménynek köszönhető, hogy másnap olyan sokáig (fél 9-ig) aludtak a Csajok.

Köszönjük mégegyszer a látogatást, örülünk, hogy jöttetek, gyertek máskor is! :)

Változások

A legfontosabb, amíg el nem felejtem, bár már nem tudom elfelejteni, hiszen 4 napja két lábon közlekednek a Lányok! Nagyon ritkán ereszkednek le négykézláb pózba, és haladnak úgy. Érdekes módon, ebben nincs időbeli eltérés közöttük. Mert az egy dolog, hogy a méreteik egyformák, de fejlődésileg általában, ha csak pár nappal is, de Zsófi szokott előrébb lenni. Most nem. Most teljesen egyformán kezdtek el két lábon közlekedni. Nincsenek esések, hanem gyönyörűen, határozott lépésekkel mennek, vagy éppen szaladnak. Mert azt is tudnak, bizony. Főleg hozzánk, hiszen ott puha célba futnak bele. De nem úgy "landolnak", ahogy "kezdő" korukban, hogy szó szerint beleesnek a karjainkba, hanem látni, hogy az utolsó lépésig uralják a menésüket, nem hagyják el magukat és rogynak bele az ölünkbe, hanem stabilan állnak akkor is. Gábor tegnap meg is jegyezte, hogy újabb korszak zárult le: a kézenfogva való végtelen sétálás korszaka. Kérdeztem is tőle, és Te örülsz ENNEK? Mire Ő, persze, már nem kell kísérgetni Őket. Nem tudtam eldönteni, komolyan mondja e, és kedvem sem volt firtatni, ÉN nem örülök neki. Tegnap egyébként különösen jó napunk volt. Sőt, ha belegondolok, mióta mennek, azaz 4 napja, mintha jobban telnének a napjaink. Ugyanis kb. két elviselhetetlenek a Csajok. Hisztisek, nyafogósak, sírósak, nem alvósak, verekedősek, szóval kicsit kikészítettek a nap végére. És az sem tette szebbé az estéimet, hogy Gábort ritkán látom a sok munkája miatt, volt, hogy éjszakáznia kellett, és kell is majd még. De már a Csajok rossz napjai szinte feledésbe merültek és a tegnapi nappal végleg kipihentnek mondhatom magam. Tegnap reggel fél 9-ig aludtak. Jaj, de jó volt! Lustálkodhattunk mi is! :P Kényelmesen megreggeliztünk, elmentünk a játszótérre, lévén gyönyörű napunk volt, elég volt csak pulcsiban lenni, hazajöttünk, villamossal, mert gyalog voltunk, és hazafelé nem vállaltuk már be a sétát, ebédeltek a Lányok, és mentek aludni. Fél 4-ig szundítottak (kb. 2,5 órát), majd kimentünk a kertbe sétálni, hintázni, Igornak labdát dobálni. Majd be a házba, és játék, mert aznap még nem nagyon volt lehetőségük a benti játékra. Ilyenkor pláne imádják a játékaikat.

Erről jut eszembe, hogy elpakoltam a játékaik háromnegyed részét. Muszáj volt, mert az elmúlt napokban új játékot találtak ki: mindent kipakolnak. Ez persze a szebbik kifejezés rá, mert ezt úgy hajtják végre, ahogy egy színházi jelentben illik: két kézzel szórják, dobálják, hajigálják el a játékokat, könyveket, plüssöket, legókat, ami éppen még egy kupacban van, ill. még a helyén a dobozban, a tárolóban... stb. Már több hónapja gondolkodom ezen, hogy le kéne csökkenteni a játékállományt, mert így nem tanulnak meg koncentrálni, egy játékra figyelve játszani. Annyi játék volt körülöttük, hogy mindig belekaptak egybe, és mielőtt kezdtek volna vele valamit, mentek is a másikhoz. A lépést mégis azért tettem meg, mert elég unalmas egyfolytában a szétszórt játékokat nem csak összepakolni, hanem megkeresni az összeillő darabokat a hatalmas kupacban. Kedvenc szórakozásuk mostanában úgyis az, hogy vagy kipakolják a könyves rekeszt, vagy nem és beleülnek. Tehát már a könyveket sem élére állítva rakom bele, hanem fektetve, hogy védjem az állapotukat és a puhákat teszem felülre... :)

A borzalmas alvásukat elnézve gondolkodtam azon, hogy talán már nincs igényük a napi két alvásra - pedig minden jel arra mutatott, hogy van, csak valahogy mégsem tudnak rendesen elaludni. Tegnap nagyon jól is jött ki, hogy csak egyszer aludtak, de mondjuk későn is ébredtek. Ettől függetlenül belelkesültem, hogy de jó, akkor áttérünk az egy alvásra, és megint minden tök jól fog menni. Aha, ahogy én azt gondoltam. Ma már 7 órakor ébren voltak a Lányok, és 10 órakor le kellett Őket fektetnem. Ennyit erről. Nem kínlódtak ezúttal, egyből elaludtak. Nem értem én már ezt.

Evés. Nincs változás. Sem a házi, sem a bolti kenyeret nem eszik meg. Se vajasan, se üresen, sehogy. Kincső csak sajtot, és kolbászt eszik (Papa csinált Nekik fokhagyma nélkülit, azóta nem büfögik fel :)), na meg ma reggel lila hagymát (!!!), de a paradicsom az fúúúj, mind a kettőjüknek. Zsófi pedig csak és kizárólag sonkát hajlandó enni - és kolbászt. Ez a reggeli. Hozzá kapnak baba-kakaót. A felkelést követően persze narancslé van a vitaminokkal. Az ebéddel, vacsival nincsenek gondjaink, szerencsére. A levest imádják, legyen bármilyen, nem válogatnak.

 Zsófi és a kolbász, amit általában felszeletelve és az asztalnál ülve szoktak megkapni...

Kincső sem mondott nem-et a kolbira...

A fürdés továbbra is élmény a Csajok számára, úh. nagyon örülünk Gáborral, hogy Kincsőnek elmúlt a víziszonya, vagy bármilye is volt, annak vége és újra élvezi a lubickolást. Két hét alatt kétszer-háromszor kakilt csak a vízbe, ami szintén haladás, és ezeket sem pánikszerűen éli meg, hanem természetes módon. A hajmosás szintén simán megy, nincs sírás az öblítés alatt. Tehát jó úton vagyunk afelé, hogy ismét kiegyensúlyozott napjaik legyenek a Lányoknak.

Újabb fogakról nem tudok, volt elég bajuk, nem akartam még a szájukban is matatni. :) Tegnap Kincsőnek feltűnően piros és meleg volt a jobb pofija, lehet, hogy ott fogacska bújik, de ez nem biztos, nem jártam utána. :)

Csilláéknál

Vártuk a vasárnapot, és kicsit izgultam is, mert a Hugom főzött, aki utál főzni, és valahogy semmi érzéke sincs hozzá. Ő nem érzi, ha sós, vagy sótlan az étel, max. az zavarja, ha csípős, azt bezzeg érzi! :) Gondoltam, legalább a Lányoknak viszek valami ennivalót, hogy Ők tuti jót egyenek, de ezt azért sem tettem meg, mert bunkóság lett volna részemről ez a bizalmatlanság, másrészt pedig ott van Zoli, aki jól főz, és szeret is, tehát csak ott lesz a Csilla mellett és nem hagyja, hogy valami rosszat tegyen... :) Aztán végül pont a Zoli miatt nem lett olyan a savoyai hús, amilyennek lennie kellett volna, na mindegy. :)

Csajokat reggel megpróbáltuk korán elaltatni, majd 10 órakor fel is ébresztettem Őket. Valahogy nem működik mostanában az alvásuk rendesen, úh. nagyon gondolkozom egy időkorlát meghatározásával, de ez más téma. Bementünk a Nagyiékhoz, vittünk virágot Nekik.Csilláéknak is vittünk, nem teljesen virágot, és más apropóból. Nagyon szép lett a lakás a parkettával, teljesen más belépni is már. Biztosan tetszene a Nagyinak is. :) A konyha Gábor keze munkáját dícséri, ami szintén nagyon tetszetős, szerintem. Fiatalos, vagány.Még itt is van mit szépíteni, de hát, sajnos nem megy az olyan gyorsan, és könnyen, ahogy azt szeretnénk. Szép lassan minden a helyére kerül. :)

Tipikus magyar vasárnapi ebédet kaptunk: húslevest, rántott húst, krumplipürével, illetve volt ez a savoyai hús is. Csilla készített még kókuszgolyót is, én pedig sütöttem Zoli kedvéért szombaton egy Esterházy tortát.

4 óra előtt indultunk haza, így is későn, Lányoknak kellett még aludniuk egyet, amit végül az autóban tettek meg, aztán Csilláék 5-re jöttek hozzánk, mert aznap Ők vállalták a Csajok felügyeletét, míg mi Gáborral tánciztunk egyet. :) Ahol ismét jól megfájdult az egyébként még mindig nagyon fájó derekam, úh. tegnap nem is mentem tornázni sem, és nagy valószínűséggel a holnapi zumba is ki fog maradni. :(

Szóval feltöltődtünk hétvégén, Gábor is újult erővel vethette bele magát a munkába, amiből szó szerint ki sem látszanak Balázzsal, ha minden igaz év végéig így is marad. Jól is fog jönni a pihi Tücsiéknél. :)

Drága Hugicicám és Zoli, nagyon szépen köszönjük ezúton is a vendéglátást és a gyerekek felügyeletét, nagyon jól éreztük magunkat nálatok, és az ebéd is finom volt, kár volt félni tőle. :)

Őszi séta

Szerencsénkre ismét egy gyönyörű őszi szombatunk volt. Monorról hazafelé beszéltük Gáborral, ha már nem sikerült a Monori erdőt megnéznünk, akkor menjünk máshová, használjuk ki a szép időt. Így jutottunk el a pár héttel ezelőttre tervezett Normafához. Nem teljesen ott sétáltunk, valószínűleg nagy szerencsénkre, mert alig találtunk parkolót, annyian voltak a környéken. Csak mentünk, hagytuk, hogy a lábunk mutassa az utat. Nem is csalódtunk. Lányokat elég hamar kivettük a babakocsiból, amit a biztonság kedvéért vittünk magunkkal, na meg azért, mert nem sokat aludtak aznap napközben a Csajok, és nem tudtuk, hogyan fogják fogadni az erdős sétát. Mint mindent, ezt is örömmel vették. A mellettünk elrobogó kisvasút hangjától sem ijedtek meg. De ez nekünk már természetes. :)

Nem győztem betelni a csodás látvánnyal, amit csak a sok szemét rondított el. :( A Csajszik tökre élvezték a sétát, a levelek rugdosását (!), a kellemes időt. Ismét élmény volt Velük lenni. Csak áradozni tudok Róluk, olyan jó partnerek mindenben. Ilyenkor nem számít, hogy fáradtak, nem aludták ki magukat, eszükbe sem jut az éhség sem, bár mindig viszünk magunkkal ennivalót is Nekik. Szóval, fantasztikus Lányaink vannak, az az igazság. :)

Folyómeder felett átívelő fatörzsön csücsülünk:

Zsófi élvezi a leveleket:

Így is dobálták a leveleket, nem lehetett haladni tőlük, úgy tetszett nekik:

Kincső valamivel elvágta a kezét, mikor dobálta maga körül a faleveket:

Itt már az autó felé megyünk:

Ilyen szép és tartalmas szombati napunk volt. :)