Zsófi duma

Tegnap fürdés előtti vetkőzésnél meglátja a mi kis drága Másodszülöttünk, hogy nem a kedvenc atléta van rajta, amit egyébként tudott, természetesen, hiszen megbeszéltük, hogy néha ki kell bizony mosni az atlétát, nem lehet minden nap ugyanazt felvenni. Erre csodálkozva felkiált: Jéé, kibírtam! Kérdezzük, hogy mit bírtál ki? Erre ő: Hogy ez az atléta van rajtam.

Azt hittem, rosszul hallok! :) Zsófi egyébként, ha ébren folyton dumál. Be nem áll a szája. Mondókázik, versel, énekel, mindegy, hogy mit csak beszélhessen. DE nem szokott össze-vissza hablatyolni, hanem valóban folyton mondókázik, rendkívül sok mondókát, éneket ismernek már, és szerencsére gyönyörűen vissza is halljuk tőle. Kincső ült a kanapén, Zsófi csokipapírokat dobálgatott a levegőbe, majd összeszedte, és újra feldobta, közben persze mondta a magáét. Egyszer csak Kincső odahívja magához. Mire Ő: Jövök, mindjárt jövök. Már megyek is. Futok, futok, futok. Mindezt a kb. 5 lépésnyire levő Testvéréig levő úton mondta el. :)

Míg Kincsőnél szinte örülünk, ha halljuk a hangját, addig Zsófinál az nem jelent jót, ha csendben van. :) De ez így jó. Imádom a kis csivitelő hangocskáját, az édes kacagását. :)