2010/03/22

NAGY utazás

Ahogy sejtettük, nem a mostani éjszaka lett az az éjszaka, amit mind a ketten átaludtak. Kincső fél 4 előtt ébresztett minket, fel is keltünk mind a ketten, érdekes módon nem kóvályogtunk az álmosságtól, fáradtságtól, valószínűleg azért nem, mert TUDTUK, hogy fel kell kelnünk, és indulnunk.

Ezt is leteszteltük, már tudjuk, hogy hiába volt minden, ami lehetett, előre bepakolva, így is 3/4 5 volt mire elindultunk. Természetesen az első utunk a benzinkúthoz vezetett, ahonnan kereken 5 órakor indultunk tovább.

Szeretünk vasárnap utazni, mert akkor nem tartanak fel minket a kamionok az úton. Igaz, ez akkor volt lényegesebb, amikor még csak ketten jöttünk a "Pözsivel". Viszont most a "Volvival" tudtunk gyorsan jönni. Ennek köszönhető, hogy nem tartott egy napig az út, hanem délután fél kettőre meg is érkeztünk. Zökkenőmentes volt az út, csak néhol kellett lassítani a ránk zúduló zivatar miatt, de különben jól jöttünk. Láttunk havas legelőket is, amik ugyan nagyon szépek voltak, de eszünkbe jutott, hogy a szép, napos márciusi tavaszt hagytuk otthon... Két éve márciusban a Jonas-szal hónyuszit építettem. :) Na, az szép volt! Erre most igazán nem vágytam, mert ugyan imádom a havat, de szerintem idén elég szép telünk volt, most már a vérem az igazi tavasz után vágyik. :)

Kincső a legjobban ennek a Libero-s békának a rágcsálásával volt el - vagy az én ujjamat használta rágókának, amíg nem lett ráncos az ujjam :)

Kislányok egész úton nagyon jó fejek voltak, Zsófi egyszer borult ki, szerencsére hamar rájött, hogy nincs sok lehetősége, így csendben maradt az út hátralevő részében. Sokat aludtak, illetve többször keveset, és többnyire egyszerre, kivéve, amikor Zsófi a végén jól benyomta a szunyát, ezért neki elég rossz volt, hogy fel kellett ébresztenünk, mert megérkeztünk.

Zsófi alszik - Kincsőről nincs alvós kép, mert ő kifelé volt fordulva, és nem tudtam róla képet készíteni

Az út nagy része mégis játékkal telt és nézelődéssel. Meglepődtek, amikor alagútba értünk, olyan édesek voltak. Figyelték a különböző zajokat.

Kincső legújabb "harci" póza és kiáltása - ez utóbbi nem hallatszik, de a szájacskája formálását jól elkaptam :)

Tudom, homályos a kép, de valamiért nem készítettem sok képet az autóban, és nem volt ennél jobb kép az ébren lévő Zsófikáról

Összesen háromszor álltunk meg, ebből egyszer tankolni, kétszer pedig etetni. Sajnos a Csajok nem voltak hajlandóak az autóban szopizni, amit meg is értek, rém kényelmetlen lett volna, így mikor megérkeztünk egyből cicire tettem őket. De akkor meg az új hely és a sok új ember varázsa miatt nem tudtak rám koncentrálni. :( Még jó, hogy nem maradt otthon a fejőgép. Mostanában megint előkerül, pedig azt hittem, nem lesz már rá szükségem.

Szóval épségben megérkeztünk, jókedvűen és boldogan, hogy ennyire klassz Lányaink vannak, akikkel az utazás is hatalmas öröm. :)

Készülődés a NAGY útra

Készülődtünk az útra, de mire leírom, hogyan, addigra szerencsésen meg is érkeztünk és túl vagyunk az első éjszakán is.

Már pénteken előkészítettem a Lányok ruháit, kivittem a kanapéra őket, mondván, mikor már alszanak a Csajok, el is kezdünk csomagolni, hiszen szombaton még volt egy utunk Fótra. Nem volt túl bonyolult összekészíteni a rucikat, végülis azt csináltam, amit a sajátjaimnál szoktam: betettem mindent, azzal a céllal, hogy nem tudom, éppen mihez lesz kedvem, mikor mit szeretnék rájuk adni. Ez most még nem probléma, mert a kis méret miatt kevés helyet igényel az amúgy elég sok ruha. DE mivel az én ruhatáram - testem megnövekedett mérete miatt - elég szűkös, ezért pláne nem szerettem volna semmijüket otthon hagyni. Nem is maradt, szerencsére (még az aznapi csini ruhájukat is elhoztam, hogy majd itt kimossuk :)).

Tehát kikészítettem a ruháikat a kanapéra, ami aztán meg is várt minket szombat délutánig. :) Szombaton kimentünk még Fótra, de csak egy fél napra, 2-kor indultunk is haza. Egyrészt szerettem volna még a szüleimmel találkozni, ők meg az unokákkal, másrészt Apu chilis babját "kellett" elhoznunk, mert nagy sikere volt, amikor múltkor a Tücsiék voltak nálunk, ezért hoztunk magunkkal ezúttal.

Zsófi első farmernadrágja

Kincső első farmernadrágja

Szombaton hazaérve rögtön nekiálltunk a pakolásnak, aminek először nem hogy a végét nem láttam, de azt sem tudtam, hol kezdjem. Mindenbe belekaptam egy picit, aztán megálltam, és fegyelemre szólítottam fel magam. Ez használt is, másfél óra alatt készen voltunk, én a bőröndökbe pakoltam, Gábor cipelte le a kocsihoz őket. Plusz még a többi dolog, amit hozni kellett. Végül rengeteg hely maradt, hála Gábor jó pakolókészségének, így bőven befért az én nagypárnám és kispárnám is, amik nélkül el sem jöttem volna. :P

Még kisütöttem a rántott húst, ezúttal ezt vittünk az útra, teával, retekkel. Főztem még egy adag teát a nap hátra levő részére, és megbeszéltünk, hogy nem stresszelünk, amikor az első etetés lesz éjjel, akkor kezdünk el készülődni. Ruhák kikészítve - miénk is, lista elöl, mit nem szabad otthon hagyni még a reggeli előkészületnél szükséges dolgok közül - azért a pelenka csak otthon maradt, így az első pelenkacserénél majdnem bajba kerültünk (természetesen a legalsó bőröndben voltak a pelusok, amiket az itteni első napra szántunk - de a lényeg, hogy volt nálunk).

Jutka is fel tudott jönni segíteni 4 körül, az sokat könnyített a koncentrálásunkban, előtte pont megszoptattam a Csajokat, így utána már tudtak játszani, tornázni a Nagyival. Kicsit nyűgösek lettek elég korán, ezért már fél 7 körül elkezdtük őket fürdetni, mi előtte megfürödtünk a Gáborral, kihasználva a gyerekfelügyeletet, fél 8 körül már mind a két Gyermek aludt szépen.

Ezek után rendbe raktuk a házat, hogy jó legyen a hazatérés, ne kupi fogadjon minket, még egy utolsó palántalocsolás, virágöntözés ÉS a lényeg: Dönci kitakarítása várt ránk, aztán 9 óra előtt ágyban is voltunk. Ahogy terveztük, hogy jó lenne. Ezúttal sikerült is. Meglehetősen gyorsan elaludtunk, nem tudván, mi vár ránk az éjszaka, csak azt sejtettük, hogy valószínűleg nem a mostani éjszaka lesz az első, hogy a Csajok 7-ig fognak aludni. :)

2010/03/19

Egy hét eseményei

Tehát múlt héten a kezünkben tarthattuk Lányaink első útlevelét. Olyan furcsa, emlékszem, anno nekem nem volt külön útlevelem, hanem Apu útlevelébe lett belerakva a fotóm, s talán adatok is, arra nem emlékszem. Ma meg mind a két Csajszinak saját, különálló útlevele van, nincsenek hozzánk kötve. Ilyen szempontból legalábbis. :)

Kincső képe, mögötte a "vonalkódos" háttér én vagyok

Zsófi útlevele

Zsófink pénteken vagy szombaton, már nem tudom pontosan, de valamelyik nap gyönyörűen megfordult a hasáról a hátára, aminek nagyon örültünk. Mindezt olyan technikával érte el, hogy amikor hason volt, kitámasztott és ringatózott egész felső testével, majd egyszercsak sikerült neki megfordulnia. Aztán szombaton annyira nagy lendülettel tette mindezt, nem számolva a fejecskéjének súlyával, hogy jól bevágta a buksiját. :( Hűű, volt is sírás! Ezúttal jogosan járt a dajkálás. :) Sajnos ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy majd egy hétig, azaz tegnapig nem nagyon mert még hasra sem fordulni. :( Ma már újra forgolódik, de el kellett telnie jó pár napnak, míg megjött az önbizalma.

Viszont talált magának új hobbit, ha már a forgolódást mellőzte - rájött, hogy nagyon jó hangja van és imádja hallgatni, hallgattatni is. :) Tündérien dumál, sajátos technikával: nyelvét a félig nyitott szájában oldalra csapja, szemöldökét összehúzza, annyira koncentrál, és valami utánozhatatlan skálával mondja a magáét. Nagyon édes, alig lehet kibírni nevetés nélkül, mikor rákezdi a "nótáját". Ez nem kinevetés, félreértés ne essék! Imádom hallgatni. És ezzel kommunikálni is tud. Beszélek hozzá, és bíztatom a válaszra, vagy arra, hogy meséljen valamit, van, hogy valóban válaszol is. :)

Zsófink

Kincsőkém az elmúlt egy hétben szinte csak hason volt hajlandó ellenni. Hatalmas energiát fektet mindebbe, és ha elfárad, akkor már legtöbbször nem esik kétségbe és üvölt, hogy segítsen már neki valaki, hanem rájött, hogy tulajdonképpen ő le is tud feküdni addig a szőnyegre, amíg szusszan egyet. Továbbra is nagyon ügyesen kezeli a játékokat hason fekve. Már kétszer megharapta a kis száját úgy, hogy vérzett neki. Két egymást követő napon. Előtte valamelyik nap Gábor hitte azt, hogy eltörte fürdetéskor az egyik lábujját, nagyon megijedt, jobban mondva mind a ketten megijedtek, mert akkor a Kincső eléggé üvöltött. :) De aztán nem dagadt be nki, meg másnap néztük, hogy a másik lábán is olyan idétlenül áll a kisujj, úh. biztosan nincs eltörve. :) Kincsőkénk volt az is, aki még pár hete, amikor még kezdő hasonfekvő volt, legurult a játszószőnyegről és belefejelt a sima szőnyegbe. Természetesen őt is meg kellett akkor vigasztalni. :) Minden családban van egy gyerek, akit több baleset ér, mint a többit, eddig úgy néz ki, hogy nálunk Kincső ez a gyermek.

Továbbra is imádja a nyálát fröcskölni. Jobb kifejezés nem jutott erre eszembe. :) Ha mérges, ha nagyon jókedvű, akkor ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Nem számít, hogy az egész arca tök nyálas, körülötte is minden, lényeg, hogy elvan.

Kincső - "véletlenül" itt is folyik a nyála :)

És ami mind a kettőjükre vonatkozik, hogy amikor föléjük hajolok, akkor már nem (csak) az a céljuk, hogy jól belekapaszkodjanak a hajamba, hanem nyúlnak felém és megfogják az arcomat. Annyira édesek. És azt is szeretem, hogy több embernek feltűnik, hogy RÁM, az Édesanyjukra másképpen, melegebben mosolyognak, mint másra a családból. Többek között ezért is érdemes Édesanyának lenni. :)

Kedden bevezetésre került a sárgarépa az étrendjükbe. Meg a körte. Az utóbbi természetesen a tízórait gazdagítja, míg az előbbi az ebédet. Nagyon szépen eszik, meg vagyok elégedve, sőt örülök nagyon, mert én nagyon rossz evő voltam, mikor már nem csak anyatejet ettem. Szerencsére még én is szoptatok naponta kétszer, így ez a reggelijük és az uzsonnájuk a Lányoknak. Nagyon jól bevált ez így.

Na, nem bírják tovább a Csajok, megyünk aludni. Aztán ha lesz időm, még elmesélem, hogy volt egy újabb látogatónk és hogy készünk a NAGY útra. :)

2010/03/11

Nálunk is volt Nőnap



A mi családunkban nem volt jellemző Nőnapot ülni, éppen ezért igencsak meglepett, amikor Gáborom beállított 3 szál hóvirággal. Balázsék kertjéből valók. Kis fejűek, pont amilyet szeretek. Még erre is odafigyelt a Drágám. :)

A tojástartó pont jó volt vázának. Azóta préselődnek. Az első nőnapi virágjai a Lányoknak. Meg kell örökíteni. :)

Fotók

Zsófi és Kincső
Szájukban Tibike ajándéka: Honda-s cumi (Japánból!!!) :)


Kincső és Apa

Zsófi és a Mami

Zsófi

Kincső és Csilla

Zsozso nem akar lemaradni

Már már úgy tűnik, hogy Kincső élni kezd elsőszülött jogával, és ő jeleskedik az "új" dolgokban. Viszont Zsófikánk se hagyja magát, szerencsére, így ma reggel nála is kitapogathattam EGY fogacskát!!!

Hip-hip hurrá, Zsófinak is kibújt a foga! :)

Valószínűleg neki is két foga jön egyszerre, de mivel még csak éreztem, mert mint említettem volt, én ilyen "szájban nyúlkálós" anyuka vagyok, ezért nem merek dicsekedni kettő fogacskával. Egyébként ugyanaz a foga tört ki elsőnek, mint Kincsőnek, azaz a jobb első középen alul. Azt hiszem, eddig stimmel is az előírt sorrend. :) Erről a szabályszerűségről jut eszembe, hogy hétfőn nagyon meg volt elégedve a Csajokkal a konduktor - persze próbált volna mást mondani 25 perces késés után!!! Volt 10 perce a két Lányra, mert utána mentünk útlevelet készíttetni, ahol kereken 45 percet várattak minket - pedig kaptunk időpontot... Na, mindegy, a képeken látszik is, hogy a Kislányok nagyon fáradtak voltak, Zsófi a fényképezés után el is aludt rögtön a vállamon. Ilyen sem volt még. DE egy hangjuk nem volt szinte, úh. le a kalappal előttük. Pedig bíztattam őket az üvöltésre, hátha bejutunk végre. :) Na, mindegy, lényeg, hogy az is el van intézve.

Szóval, a Csajok most úgy néz ki, hogy egyformán "állnak", mind a kettőnek van foga, és mind a ketten egyformán tudnak forogni. Próbálkoznak a kúszással is, nagyon édik, ahogy erőlködnek. Jaj, fel is ébredtek, megyek. Bocsi. Egyszer csak ki tudom majd "beszélni" magam. :)

2010/03/10

Helyesbítés

Várnom kellett volna kedd reggelig a jó hírrel, hogy Kincsőnek kibújt és éreztem az első fogát. Ugyanis egyből kettő jön ki neki, és hála a borostyánkőnek :), ami az alvókendőbe van rejtve, miután nem engedtem a gyerekre aggatni, nem fájdalomként éli meg e nem mindennapi eseményt. :)

Aztán még azt is le kell jegyeznem, szintén a tegnapi napra, hogy Kincsőkénk ugyan csak vasárnap fordult meg először, ahogy a Hugicája, balra, tegnaptól jobbra is forog. Zsófink csak próbálgatta ezt, Nővérétől látott technikát alkalmazva - oldalára dől, és ott elidőzik -, de ma nála is megtört a jég, és jelentem: mind a két Lányunk tud mind a két irányba forogni!!! :)

Most csak ennyi, megyünk aludni, mert idősebbik Leányom majdnem elaludt a játszószőnyegen. :)

2010/03/08

Fog-as dolgok

Életünk során végig fontos szerepet játszik a fogunk. Már gyerekkorban elkezd minket fog-lalkoztatni. Csecsemőként a szüleink várják, lesik, tapogatják, mikor bújik ki az első fogacska. Utána már magunk várjuk izgatottan, mikor esik ki az első fog-unk, aztán, hogy mikor nő ki az új, végleges csont fogunk. A többi szakaszról nem beszélnék, nem ennyire örömteli. :)

Szerintem nem én vagyok az egyetlen anyuka, aki a gyereke(i) szájában turkál, hogy na, most azért folyik, szó szerint a gyereke(i) nyála, mert jön a foguk, vagy csak úgy, mert nincs kedvük lenyelni. Piros a pofijuk, vajon ez is egy jel!? De nem piros a popsijuk, nem esznek kevesebbet, nincs hasmenés sem. Akkor most jön a foguk, vagy sem? Nekem mikor bújt ki az első? És Gábornak? Vagy ez tök mindegy, ez nem örökletes!?

Tudom, nem központi kérdés, nekem 8 hónapos koromban bújt ki az első fogam, Gábornak - nem tudom, Hugomnak 4 hónaposan, Tücsinek - nem tudom. Be kell szereznem ezeket az infókat.

Na, de hogy ne szaporítsam a szót:
Kincsőnek kibújt az első foga!!!
Hip-hip hurrá! :) Pont Kincsőnek, aki a megszületésen kívül mindenben a második volt.

Kincsőkénk, ahogy folyik a nyála. :)

Egyelőre nincs kint a teljes fog, csak szúr még, de érezni lehet, és engem teljesen felvillanyozott. :) Így már le sem írom, mennyire vacak délelőttünk volt, mert már nem számít, elfelejtődött, lényeg, lesz útlevelük a Csajoknak, nem számít, milyen áron, csak az számít, hogy a Lányaink fejlődnek, szépen, és nagyon gyorsan. Egyre gyorsabban. Sajnos. Már nem csak a kinőtt ruhákon veszem észre, hogy nőnek, hanem a testi fejlődésükön is. Az értelmükről nem is beszélve. (Sóhaj.) Ez az élet, erről szól.

Még mielőtt túl érzelmesbe mennék át, be is fejezem egy köszönettel Gáboromnak, aki elmosogatott helyettem egy nagy rakás lábost és társait, hogy én mindezt leírhassam. Köszi Drágám! :) Szeretlek.

Forgolódások

Azt már írtam, hogy Zsófi pénteken fordult meg úgy igazán először. Ezt végülis aznap délután csak párszor ismételte meg. Kincső is jó pár napja "gyanús" volt, mert ő meg folyton az oldalára fordult és ebben a testhelyzetben egy jó darabig elidőzött, mert játék is volt mindig a kezében.

Szombaton egész nap produkálta magát Zsófink, akit ahogy letettünk a hátára, máris fordult egyet, és a hasán volt. Még levideózni sem volt időnk, olyan villámgyorsan csinálja a Kisasszony. Kincső aznap szintén beérte az oldalra billenéssel.

Zsófi vasárnap reggel fél 7-ig aludt. :) Sokat dolgozott előző nap, nem csoda, hogy elfáradt. :)

Vasárnap jött a másik csodánk. Kincső is átfordult a hátáról a hasára. :) Mondtam is neki, hogy jól van, másnap egyik lányunk sem marad ki a dicsekvésből a konduktornál. Kicsi Kincső is egész nap forgolódott. Sőt, ő mindezt úgy műveli, hogy a kezében van egy játék. Ha mégsincs, akkor szerez magának egyet. Ha így megy tovább, hamarabb fog kúszni, mint Zsozso.

Azt azért hozzátenném, hogy Kicsi Kincső mindössze 10 dekával könnyebb Hugocskájánál és 1 cm-el kisebb. Tehát nem igazán illeti meg a "kicsi" jelző. :)

Így két napos különbséggel mind a két Lányunk elkezdett forgolódni. Érdekes módon mind a kettőnek a balra fordulás megy. A másik oldallal Zsófi próbálkozik, de egyelőre sikertelenül, ami nagyon feldühíti. Kincsőt nem érdekli a másik oldal, ő elégedett azzal, amit tud. :)

video
Zsófi és Kincső átfordulásai :)

Életem három boldogsága, szerelme, értelme.

2010/03/07

Hétvége

Zoli a leendő szülinapi tortáját válassza éppen ki - Zsófi segítségével.

Szombaton kettős ünnepet ültünk. Mind a kettő egy személyhez tartozik: Zolihoz, Csilla Zolijához. Merthogy egy napon van a névnapja és a születésnapja is. Mint a múltkor, ezúttal is nagyon jól sikerült az ottlétünk. És a kaja!!! Háát, arról megint csak ódákat tudok zengeni. TÍZ féle étel volt!!! És ezúttal nem 4 órakor volt ebéd, hanem, ahogy nálunk szokás: délben. Bizony. Igaz, ehhez az kellett, hogy előző nap potom 4 órán keresztül előkészítsék a hozzávalókat, de szerintem megérte. Nagyon, de nagyon finom volt az ebéd, amire az általam készített torta tette fel a koronát - nem azért, mert az volt a legfinomabb, hanem mert a finom ebéd finom tortával lett befejezve. :) Zoli még előtte pár nappal, mikor eljöttek hozzánk, Zsófival együtt kiválasztott két tortát, ami közül a könnyebbet sütöttem meg neki. Esterházy-t. Ugyan hangzásra a sima puncstorta tűnik könnyebbnek, de mikor elolvastam a receptet egyből rákérdeztem, melyik volt a másik, mert az lesz! Így megsütöttem életem első Esterházy tortáját. Szerencsére jól is sikerült, ezért elhatároztam, hogy ki fogom próbálni az összes tortát, ami a könyvben szerepel - szerencsére a puncstorta a végén van... :)

Tudom, a szélét szépen körbe kellett volna vágni, de akkor egy csomó tészta kárba veszett volna...

És a már felvágott torta.

Hadd soroljam fel, mi mindent ettünk, amíg emlékszem rá: előételként elénk tett reszelt sajttal megtöltött gombákat, amik sütőben lettek megsütve. Nekem ebből hiányzott valami fűszer, de lehet, hogy csak azért, mert én annyira nem lelkesedek a gombáért. Aztán jött a sok-sok finomság: köretek - krumplipüré, kakukkfüves sültkrumpli, vajon párolt brokkoli, kelbimbó, sárgarépa, grillezett cukkini. És a húsfélék: sajtos bundában csirkemell, sült csirkecomb, és különböző fűszerezésű csirkeszárnyak. Le kellett volna fotóznom a rogyásig rakott asztalt, de az ebéd végén jutott eszembe. :(

Majd kidurrantunk, mire végigkóstoltuk mindet. Nagyon finom volt, nagyon jólesett. Nekem sose jön össze a zöldségek párolása, valahogy nem marad meg bennük az íze. Meg is kértem a Zolit, hogy legyen a séf s szülinapomon. :) Persze csak vicceltem, de feladta a leckét. Érdekes, hogy mindenki megtalálja a párját. Hugom utál főzni, én viszont el sem tudnám képzelni, hogy a Gábor főzzön napi szinten nálunk. Mert van, amit ő csinál. Pl. pénteken ő sütötte ki a hamburgerhez a húst, meg ha grillezünk, azt is ő vezényli le. Max. a pácolásba segítek be.

Vasárnapra kirándulást terveztünk, de megijesztett minket a borús, előbb esős, majd havas idő, így itthon maradtunk. Én előkészítettem a másnapi ebédre valót, mert hivatalosak voltunk reggel 8-ra a konduktorhoz, majd 9-re útleveleshez. Ebédre pizzát csináltam, nagyon fincsi volt, maradt hétfőre is, így a marhapörkölt nokedlivel keddre vár minket. :)

Szóval nagyon kellemes volt a hétvégénk. :)

2010/03/05

Eltelt az első félév...


Édes, drága Leánykáim! Eljött ez az idő is, már nem "csak" hónapokban tudjuk meghatározni a "korotokat", hanem években! Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Ma kicsit figyelmesebben néztelek Benneteket, és rájöttem, hogy nekem már most olyan nagylányok vagytok.

Zsófikám, Te ma többször is megfordultál. Hátadról a hasadra. Volt, amikor nem jött össze elsőre, és akkor az oldaladon maradtál és olyan dühös lehettél, vagy annyira erőlködhettél, hogy meglehetősen vörös volt a fejecskéd. :) Nem is bírtam nézni a "szenvedésedet", úh. segítettem Neked fordulni egy negyedet, ami éppen elég volt. Egyébként mindezt nem nekem vagy Apának mutattad be, hanem a két Nagymamádnak. Bizony. Én éppen képeslapokat szerkesztettem két közelgő szülinapos unokabátyáidnak... Apa pedig munkát felmérni volt. Ti meg még a mi ágyikónkban heverésztetek és szórakoztattátok a Nagymamákat.

Ha már Zsófiról volt szó... :)

Kincső a legújabb szokásával, nyelv kidug és utánozzuk az autó berregését, vagy mihez is tudnám hasonlítani. Lényeg, hogy minden csupa nyál legyen körülötte, és ez alól a saját arcocskája sem kivétel.

Egyébként Kincsőkém, Te nagyon rafinált vagy. Az imént leírt új szokásodat szerettük volna videón megörökíteni, de ekkor persze Te nem csináltál semmit. :)

Kincső és az Ő nyelve... :)

Ma ismét megtapasztaltam, hogy amikor felveszlek Titeket, akkor már nem csak úgy vagytok a karomban, hanem megfogtok. Annyira jóóó érzés!!! :)

Szeretném leírni a születésetek történetét, azzal még adós vagyok, ha jól tudom, de most megyek aludni, mert késő van.

Drága Lánykáim, Isten éltessen Benneteket nagyon jó egészségben nagyon sokáig! :) Tudom, tudjátok: NAGYON, DE NAGYON SZERETLEK BENNETEKET!!! :)