Grimaszok

Tudom, minden szülő elfogult, én is az vagyok, pedig anno megfogadtam: ÉN NEM leszek elfogult, én REÁLISan fogom látni a gyerekeimet. Már tudom, ez lehetetlen, vagy legalábbis nem teljesen lehetséges. Bár, magamról is sok mindent tudok, amire nem vagyok büszke, itt most tulajdonságra gondolok, és éppen ezért igyekszem ezeket a rossz tulajdonságaimat elnyomni, ha már velem születettek és nem kiírthatóak. Viszont egyelőre nem elszállás a gyerekeimtől az, hogy pl. imádom Kincső grimaszait. Szerintem tündéri, ahogy az arcával, vagy csak a kis szájacskájával folyton fintorog. Lehet, hogy örökölten (nem tőlem) nagybeszédű lesz, és már most edzi a száját. :) Ez még a nem is olyan távoli jövő titka, minden esetre addig is sok örömöt okoz bájos mimikájával, de legfőképpen mosolyával - ez Zsófira is igaz, aki ha meglát (Apját is), egyből mosolyra fakad. A szívünk meg, hát igen, az eddig nem érzett boldogságtól repes. :)

Pár kép Kincsőről.