Az úgy volt, hogy... Gábor ma délelőttre beszélte meg a háziorvossal, hogy megyünk hozzá az oltást beadatni. Jobban örültem volna a tegnap délutánnak, mert akkor Jutka tudott volna a Csajocskákra vigyázni, de a doki mondta, hogy éppen fogyóban van az oltóanyag, ezért jobb a ma délelőtt. Gábor rábólintott. Eddig rendben is van a dolog, csakhogy kire hagyjuk a gyerekeket!?!?!? Anyukája dolgozik, más nem tudott szóba jönni. Már nem emlékszem, hogy volt pontosan, de a lényeg, hogy jön fel tegnap este és mondja, hogy ma reggel jön a Balázs 8-ra és vigyáz a Lányokra, amíg mi távol vagyunk. Azt hittem, csak viccel, hiszen a Balázs láthatóan nagyon kedveli Leányainkat, de az, hogy egyedül merjen maradni velük... Na, ez az, amit nem hittem volna. Ma reggel 8-kor itt volt Balázsunk, a mi házi babysitterünk. :) Nagyon ügyesen helytállt, le a kalappal előtte!
Zsófi kicsit nyűgöske volt, szerencséjére csak ő, de éppen elég volt ahhoz, hogy azt mondja, ha eljön az ideje, neki elég egy gyerek (egyszerre). Hát, igen, nagyon szép és jó az ikres-lét, de ugyanakkor fárasztó is tud lenni, mint pl. ma is, amikor kettős front hatás van... Zsófi egész nap nyűgös volt, Kincső csak a sétánk alatt, így még akkor sem volt csönd, amikor levegőzni voltunk. Van ilyen. Már tudom, hogy ez a front miatt van, így már nem idegesítem fel magam könnyen, mert tudom, hogy hamarosan vége és nem tart több napig - ha szerencsém van. :)
Balázs tett egy olyan kijelentést, mikor megköszöntem a segítségét: Szívesen, máskor is!
Lehet, hogy ezzel élni fogunk... :)
1 megjegyzés:
Ági írta mail-ben:
Balázs nem semmi micsoda fickó, kevesen vállaltak volna be bátran két kis gombócot. Most olvastam. Le a kalappal előtte.
Megjegyzés küldése