Írtam már, hogy mennyire imádom a gyermekeimet? Írtam már, hogy úgy érzem, nekünk vannak a legédesebb, legdrágább, legtüneményesebb gyermekeink? Írtam már, mennyire boldog vagyok - az olykor előforduló nehéz napok ellenére is? Írtam már, mennyire szerencsés vagyok? Írtam már, hogy mennyire hálás vagyok mindezért Gábornak? Nem, nem írtam, pedig nélküle ugye nem lennék ezeknek a világ legédesebb ikerkislányainak anyukája. És nélküle én már a Hárs-hegyen lennék... :)
Köszönöm Drágám minden segítségedet. Tudom, néha nem érződik a stílusomon, hogy mennyire szeretlek, de hidd el, nagyon, nagyon! Köszönöm a sok segítséget, amit nyújtasz nekem, és amivel nagyon kevés nő dicsekedhet el. Senkivel nem cserélném el az életemet, mert az nélküled lenne, és abban nem lennék ilyen boldog, mint most.
Köszönöm Gábor. Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése