2009/11/07

Vérvétel

Egészen csütörtökig kéthetente kellett járnunk vissza a János kórházba kontrollra. Nekünk Apával nagyobb trauma volt szerintem, mint Nektek, főleg a két héttel ezelőtti, de a mostani vérképetek olyan jó lett, hogy nem kell többet mennünk. Szerencsére. Csak egy kicsit bosszús vagyok. Ugyanis több fiatal dokinő van az osztályon, van, hogy felváltva vannak ügyeletben, így felváltva vizsgáltak meg Benneteket, és hát ahogy ez lenni szokott, nem egyezett a véleményük sem, hogy most kell e vasat és folsavat szednetek vagy sem. Így esett meg az, hogy 4 hete ugyan nem lett tökéletes a vérképetek, mégsem kellett egyik fent említettet sem szednetek, viszont ennek köszönhetően ugyebár nem javult két hét múltára a vérképetek. Mitől is javult volna, nem tettünk semmit, amitől javult volna!? Meg is lepődött a dokicsaj, hogy előzőleg a másik miért nem mondta, hogy szedjétek... Na, mindegy így utólag, csak megspórolhattunk volna egy vérvételt, aminél nem lehettem Veletek, csak kívülről hallgathattam a kétségbeesett sírásotokat. Aztán nyugtathattunk meg Benneteket Apával.

Volt, hogy a kis buksitokból vettek vért, nem túl kellemes látni sem, pedig én nem vagyok ebből a szempontból nyámnyila, de nem volt jó így látni Benneteket.



Zsófit első alkalommal sikerült is megtépnem. :) Nem volt szándékos, de nem tudtam, hogyan lehet leszedni kíméletesen a ragtapaszt, ezért először az ollóval próbálkoztam, a nyoma a mai napig meglátszik, aztán gondoltam, legyünk túl rajta, gyorsan letéptem Zsófikám kicsi fejéről. Volt ám egy pillanatig hatalmas üvöltés! Na, ez is nekem jobban fájt, mint neki. Azóta tudom, hogy sebbenzinnel simán lejön az a fránya tapasz. :)



Kicsit kíméletesebb, mikor a kezetekből vették a vért, mint ahogy azt legutóbb tették, de remélem, most sokáig nem fognak vért venni, így is közeleg az oltás ideje, ami éppen elég fejfájást fog nekünk okozni, hát még Nektek kis Bogárkáim! Előre sajnállak Benneteket!





Remélem, eltehetjük jó mélyre azt a sebbenzint, ne legyen rá szükségünk egy jó darabig!

1 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Ezt a bejegyzést megkönnyeztem. A lenti két képen pedig álomszépek a lányok. Olyan puszilgatni valók. Na majd nemsokára!!