Így is lehet

Igen, hétfőn bebizonyítottátok - de csak aznap -, hogy olyan édes, csendes, mosolygós, jókedvű Babák is tudtok lenni. :) Öröm volt Veletek lenni! Sajnos azóta ismét egymást kísérik az ilyen-olyan frontok, így nem csak a Ti napjaitok, de az enyémek is borzasztóak. De most a hétfőről szeretnék írni, mert mindig csak azt írom, hogy ilyen meg olyan sírósak, üvöltősök vagytok, és hogy én ezt már nem bírom. Valamiért most is csendben alszotok, tudom kiabálva nem lehet aludni, szóval csend van, pedig Zsoci kihagyott egy evést. Szerintem annyira fáradt volt már, hogy amikor magamhoz vettem, egyből elaludt, tudom, ezt sem szabad, de előtte Kincső aludt el a mellkasomon, így igazságtalan lett volna, ha Neked nem engedem meg ezt a pici luxust. Meg is háláltad, nem úgy, mint Kincső. Zsófikám, Te gyönyörűen elaludtál, de nem csak hogy elaludtál, hanem amikor leraktalak, akkor is aludtál tovább, azóta is alszol, és nem keltél fel enni sem. Kincsőkém, Téged viszont Apa vitt be a szobába, hogy ott álmodd tovább szép álmaidat, de ahogy megérezted, hogy árulás történt, azonnal hangot adtál nem tetszésednek, így voltam kénytelen Zsófit lerakni, és Téged megszoptatni, ágyba tenni, ahol végül gyönyörűen elaludtál. De amíg Csilla nénikétekkel telefonáltam, addig azért üvöltöttél, hadd hallja ő is a kis hangodat. :)

Hétfőn készítettem egy pár képet, de annyira izgatott Benneteket a fényképezőgép, hogy nem igazán sikerült elcsípnem a tündéri mosolyotokat, de azért van 1-2 jó kép, amit ide be is fogok illeszteni.





Nagyon örülök annak, hogy Kincsőkém Te is már legalább fél 2-ig alszol az éjjel. Utána viszont felébredsz szigorúan három óránként, de legalább már nem kell éjfél tájban is enni adnom Neked. Már nem viszlek be az ágyunkba, hanem a fotelban szoptatlak meg, mert én hamarabb elaludtam szoptatás alatt, közben, mint ahogy Te jóllaktál volna. Na meg volt olyan, hogy a cicimmel a szádban aludtál el, és ez nekem utólag nagyon nagy fájdalmat okozott, így ésszerűbbnek találtam, hogy mindenki a maga ágyában aludjon, én pedig ne legyek lusta 2x felkelni megetetni Téged. Zsófihoz továbbra is Apa kel fel. Mondjuk nekem kell őt kelteni, mert legtöbbször nem hallja meg, hogy mennie kell, én meg nem kímélem szegényt. Pedig sokszor fekszem úgy le, hogy ma éjjel egyedül etetek, de amikor éppen hogy lefeküdtem Kincső után, már kelhetnék Zsófihoz, na akkor mindig meggondolom magam, és inkább felkeltem Apátokat.

Kedden délelőtt is nagyon aranyosak voltatok, nem volt egy hangotok sem, délutánra már megjött, de azért kibírtam. Ma voltunk fejlődésneurológián, ahol ismét el volt a dokinő ájulva Tőletek, hogy milyen formás, szép Babák vagytok! Apának dagadt ám a melle! :) Mondta is, hogy hát igen, szerelemgyerekeket érdemes csinálni... :) Ezt már itthon mondta, amikor Zsocit megetette és csak nézte, nézte őt kifejezhetetlen imádattal. :) Hát, igen. Nem tudnám eldönteni, ha kérdeznék, melyikőtöket szeretem jobban. Imádom mind a kettőtöket, még akkor is, ha próbáltok kikészíteni. Nem fog menni. Előre szólok. De azért ne próbálkozzatok sűrűn, jó? :)

Egyre értelmesebbek vagytok. Egyre érdeklődőbbek vagytok. Egyre mosolygósabbak vagytok. Egyre dumásabbak vagytok. Már lehet Veletek kommunikálni. Már nem csak a fény felé néztek, vagy üresen felénk, vagy valami felé. Nem. Már kimondottan nézitek a tárgyakat, nem unjátok meg a nézésüket, ahogy azt sem, hogy minket néztek etetés közben, után, vagy akár a pelenkázóasztalon. Talán ott a legjobb. Ott sokat beszélgetünk, mosolygunk egymásra, és már ott tornázunk. Ma ismét kaptunk egy feladatsort, amit naponta 3x kéne csinálni... Na, ezt nem ígérem, de igyekezni fogok, hiszen Rólatok van szó, és nem szeretném, ha ferde lenne a hátatok.

Tehát Kislányok, bebizonyították, lehet így is, lehet mosolygósan, jókedvűen is eltölteni a napot. Hát hajrá, ezentúl minél több ilyen képet szeretnék látni! :) Millió puszi Nektek! Anyucikátok :)