2009/11/04

Én gyerekem, Te gyereked

Én gyerekem, Te gyereked szoktuk mondani mostanában, amikor felébred valamelyikőtök éjjel. Mivel még mindig a mi szobánkban alszotok, Zsófi Apa oldalán, Kincső pedig Anya oldalán, ezért kialakult, hogy Zsófit Apa eteti, Kincsőt pedig Anya. Ez azért is jó így, mert Kincső 12 napja CSAK ciciből eszik!!! Éjjel is. Nekem sokkal egyszerűbb kikapni őt a mellettem lévő mózeskosárból, mint a lefejt tejet felmelegíteni és úgy megetetni őt, mint ahogy Apa teszi Zsófival. Viszont Zsófi mostanában csak egyszer kér enni éjjelente, míg Kincső 3x... :( Mondjuk van, hogy én is elalszom szoptatás alatt és csak egy óra múlva ébredek fel, hogy akkor most eszik e még a Kincső, vagy mi van!? Aztán reggel 6 után már vissza sem teszem a mózeskosarába, már marad velünk az ágyban, ahova Zsófi is szokott csatlakozni, ha úgy alakul az ébredése. Ezt imádom a legjobban, ezt a semmivel fel nem érő érzést, mikor össze lehet bújni ezekkel a pici kis testecskékkel.



De Apa már nagyon szeretne Benneteket a saját ágyatokban altatni... Én még nem. De valószínűleg ez nekem trauma csak, ahogy Apa mondja, Ti jól éreznétek magatokat ott, hiszen napközben is tök jókat alszotok a nagy, tágas ágyikótokban. Háát, lehet, hogy Zsófi ma kipróbálja azt az ágyat, mert a légzésfigyelője ma éjjel 3x is riasztott, valószínűleg kényelmetlenül feküdt, vagy ki tudja miért, de lélegzett! Na, mindegy, még kitaláljuk, hogy legyen. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy tegnap és ma spenótot ettem, jó fokhagymás volt, és ez sajnos nagyon megfeküdte a pocakotokat, így ma éjjel tápszeren kell élnetek. Ne haragudjatok! Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy hetek óta nem kellett még napi 1x sem tápszert ennetek, mert olyan sok tejem van. A doki is megdicsért. :)

Szóval Lánykáim, elnézést a fokhagymáért és a tápszerért, ígérem, ezentúl jobban odafigyelek, hogy mit eszem.

Nappal is megy a találgatás, amikor felhangzik valamelyikőtök édesnek nem éppen nevezhető hangocskája, hogy vajon melyikőnk lánya kér társaságot!? Mert szégyen ide vagy oda, mind a mai napig nem tudjuk megkülönböztetni a hangotokat. Kíváncsi lennék, hogy vajon ezt csak a mi problémánk, vagy más ikres családnál is így volt e... Nem tudom, de jó lenne, ha egy kicsi eltérés lenne a hangszínetekben, hogy tudjuk, kinek kell mennie... :)

1 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Hajrá, csak így tovább. Gyönyörűen kikerekedtek a lányok, hála a tápláló tejednek.
Gábornak is minden elismerésem, hogy így kiveszi a részét az éjszakázásból. Nem könnyű de pár hónap/év múlva már nevetve gondolsz vissza erre az időre.
Várom a beszámolókat, aztán remélem jövő héten élőben is láthatjuk őket.