De Apa már nagyon szeretne Benneteket a saját ágyatokban altatni... Én még nem. De valószínűleg ez nekem trauma csak, ahogy Apa mondja, Ti jól éreznétek magatokat ott, hiszen napközben is tök jókat alszotok a nagy, tágas ágyikótokban. Háát, lehet, hogy Zsófi ma kipróbálja azt az ágyat, mert a légzésfigyelője ma éjjel 3x is riasztott, valószínűleg kényelmetlenül feküdt, vagy ki tudja miért, de lélegzett! Na, mindegy, még kitaláljuk, hogy legyen. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy tegnap és ma spenótot ettem, jó fokhagymás volt, és ez sajnos nagyon megfeküdte a pocakotokat, így ma éjjel tápszeren kell élnetek. Ne haragudjatok! Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy hetek óta nem kellett még napi 1x sem tápszert ennetek, mert olyan sok tejem van. A doki is megdicsért. :)
Szóval Lánykáim, elnézést a fokhagymáért és a tápszerért, ígérem, ezentúl jobban odafigyelek, hogy mit eszem.
Nappal is megy a találgatás, amikor felhangzik valamelyikőtök édesnek nem éppen nevezhető hangocskája, hogy vajon melyikőnk lánya kér társaságot!? Mert szégyen ide vagy oda, mind a mai napig nem tudjuk megkülönböztetni a hangotokat. Kíváncsi lennék, hogy vajon ezt csak a mi problémánk, vagy más ikres családnál is így volt e... Nem tudom, de jó lenne, ha egy kicsi eltérés lenne a hangszínetekben, hogy tudjuk, kinek kell mennie... :)
1 megjegyzés:
Hajrá, csak így tovább. Gyönyörűen kikerekedtek a lányok, hála a tápláló tejednek.
Gábornak is minden elismerésem, hogy így kiveszi a részét az éjszakázásból. Nem könnyű de pár hónap/év múlva már nevetve gondolsz vissza erre az időre.
Várom a beszámolókat, aztán remélem jövő héten élőben is láthatjuk őket.
Megjegyzés küldése