Konduktor-nál

Na, nem nyelvleckét szeretnék adni, hanem sikerült megjegyeznem a nevét, akinél voltunk ma. Ezt a vizsgálatot a védőnők szervezik, és fakultatív módon részt vehettünk rajta. Végül sikerült Gáboromnak elkísérnie minket, aminek nagyon örültem.

Nagyon kedves hölgy volt ez a konduktor, volt, hogy sikerült is elérnie a Lányoknál, amit akart... :) Mert ha már jobbra fordították a fejüket, nem nagyon akarták balra, és fordítva. Érdekes, hogy amit itthon maguktól megtesznek, ott akkor nem nagyon voltak hajlandóak, így el lett könyvelve, hogy nem is tudják. Mindegy, ezzel nem foglalkozunk. A lényeg, hogy jó kis tornagyakorlatokat mutatott nekünk, hasznosak is, mert a Csajok a méhemben való fekvésük következtében kicsit csálén "állnak", és ezen kéne változtatni, hogy szebb tartásuk legyen az anyjukénál (ez nem nehéz).

Mivel ekkora olvasótáborral büszkélkedhetek, ezért leírom részletesen, mit is kell gyakorolnunk, hátha tudok újat és hasznosat mutatni, mert minden gyereknek jólesik egy kis torna. Erre ma jöttem rá.

Majdnem ugyanazt kell a két Lánynak gyakorolni, csak egy pici eltérés van, igazából annyi, hogy Zsófinak elég merev a csípője, főleg bal oldalt, Kincső pedig folyton a fejének a jobb felén fekszik, így neki azt kell ellensúlyozni.

Tehát a gyakorlatok:

Hanyattfekvés a kiindulópont mindig. Nagyon fontos, hogy ne csak a törzs legyen egyenes, hanem a fej is középen legyen. Kicsit ráhajolunk, két kezünk közé vesszük a buksiját és úgy beszélünk hozzá, ill. énekelhetünk is.

Ezt követi a "követés" nevű gyakorlat, amikor egy hangot kiadó játékkal - pl. csörgő - igyekszünk a gyermek figyelmét felhívni, és igyekszünk elérni, hogy a fejét először balra, majd balról jobbra, majd jobbról balra, végül balról középre fordítsa.

Most a kar következik. Még mindig háton fekszik a baba. Először a jobb kezét emeljük fel, a füle mellé szorosan, majd a bal kezecskéjét, végül mind a kettőt egyszerre, lényeg, hogy szorosan a fej mellett legyen, a fej itt is középen legyen. Ajánlott mondókázni, énekelni közben. Ennél a "bújj bújj zöld ág" lett javasolva.

Még mindig a karokat tornáztatjuk, de most széttárjuk, úgy hogy a Pici az ujjunkat fogja. Itt egyszerre tárjuk ki mind a két kart. Mondóka: gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. :)

A felső test végezetéül pedig odahajolunk a baba arcához elég közel, és a két kis kezével simogatjuk a saját arcunkat. Közben mondhatjuk: ciróka, maróka...

Jön a láb. Mielőtt hozzákezdünk, fontos, hogy egyenesbe rakjuk a lábakat, a csípőt. Térdhajlítás, így megfogjuk a térdet, feltoljuk a hashoz, ott szétnyitogatjuk - főként pelus cserénél kényelmes - Cifra palota. Lehet biciklizni is, ha már így van a gyerek.

Talpakat lerakjuk a popsija előtt, mintha állna rajta, és a csípőjét felsegítjük a kezünkkel. Utána magától fogja feltolni a csípőjét, és eltolni magát, míg mi fogjuk a lábait.

Ezután bokafogás. A baba megfogja a bokáit, és talp-tapsolást játszunk, majd mi összefogjuk ezt a "csomót", és egyik oldalról a másikra billentjük a gyermeket. Lehet energikusan is, közben mondani, hogy "zsip-zsup, kenderzsup", a mi gyerekeink nagyon élvezték ezt. :) Ennek az a lényege, hogy az oldalra fordításnál mindig a fülére fordítsuk, ne csak úgy éppenhogy, ahogy esik úgy puffan módra.

Végül lelógatjuk a baba lábát (mondjuk a pelenkázóról), és eljátsszuk a "lóg a lába, lógát".

Ezután megfordítjuk a babát. Mindig legyen kinyújtva az a keze, karja, amelyik irányba fordítjuk - ez logikus is. A hónalja alá egy összegöngyölt textilpelust rakunk, vagy kis törülközőt, hátát lehet simogatni, attól automatikusan felemeli a fejét. Figyeljünk arra, hogy a lábfejek kifelé nézzenek. És szintén egy zörgő, csörgő játékkal megpróbáljuk elérni, hogy a fejecskéjét mindkét irányba forgassa.

Ennyi. Ezután jól össze-vissza lehet puszilgatni a csemetét. Ezt már én tettem hozzá. :)