2009/11/12

Szeretem a testem

Ez a címe egy új(?) műsornak, amiből egy részt sikerült látnom - ezalatt értsd: vasalás közben hallgattam, néha odapillantva a képernyőre. De ez még akkor volt, amikor még nem volt a házirendbe foglalva a 8 órási fürdés. Csak csendesen jegyzem meg, hogy egyelőre csak ebből az egy pontból áll a házirend... :)

Mostanában, ha véletlenül tükörbe pillantok akár ruhában, akár anélkül, minden eszembe jut, csak az nem, hogy szeretem a testem. :( Pedig mikor hatalmas pocakkal jártam-keltem, akkor annyira büszke voltam, annyira NŐ-nek éreztem magam, mint még soha! Életem legszebb hónapjai voltak, már ami a kinézetemet illeti, hiszen mióta megszülettek a Lánykák, azóta nem ismert boldogságban van részünk Gáborral. Viszont ezzel a bálna testtel nem tudok megbarátkozni. Hiába mondják, hogy le fog menni a has, a fenék, mit várok, hiszen még csak két hónapja szültem!? Valószínűleg az a baj, hogy életem első húsz évében semmi problémám nem volt az alakommal, a kilókkal. Ugyan az akkori 48 kg-ot nem vágyom vissza, de azt igen, hogy büntetlenül ehessek éjjel-nappal, amikor csak megéhezem. Tudom, már ez is ajándék volt, hogy húsz évig így ehettem, de pont ezért nehéz elfogadni, hogy bűnhődnöm kell a jóízű evésekért. Már azt is nehéz (volt) elfogadnom, hogy az utóbbi pár évben 54 kg-nál alább nem ment a mérleg. :(

DE nem tudok lemondani a fincsi kajákról. Csak azokról, amik a Lányoknak nem tesznek jót. Így sóvárogva néztem, ahogy Gábor jóízűen eszi a fincsi bablevest, de érdekes módon annyira nem csorgott a nyálam. És a Burger King-be se vágyom annyira, mint pocakos időszakomban - hozzáteszem, nem jutottunk el oda, maradt a vágyakozás, ami el is múlt mára.

Arra azért nem vetemednék, hogy jelentkezzek egy ilyen műsorba, inkább rábízom magam a családomra, barátokra, ismerősökre, akik lelket vernek belém, és akik szerint így is jól nézek ki, sőt, csinos vagyok! De azért ehetnék egy picivel kevesebb Pilóta Kekszet (mostanában ez a menő)...

Gyermekeim, ígérem, nem hagyom el magam, és ha eljön az ideje, összeszedem magam, és visszahozom a régi formámat, vagy még talán annál is jobbat, de amíg ilyen szépen eszitek a tejecskémet, amíg ennyire szükségetek van rá, addig bizony inkább elviselem magam. Remélem, Apa is egyetért velem... :)

2 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Ezt a műsort én is nagyon kedvelem!!

Szerintem ezen az érzésen a legtöbb kismama (Kivéve Rubint Rékát és még valakit) átesik. Ne aggódj szépen leolvadnak a kilók, most csak a szoptatásra koncentrálj. Hiszen nemrég szültél, a hormonjaid azt se tudják merre nézzenek.
Aki nem látott mostanában, azt hiheti ezután a bejegyzésed után,hogy elefánt méretű lettél, pedig dehogy. Csinos, nőies anyuka vagy.

Egyébként ismerős az érzés, mert én is mindig röviddel a a szüléseimet követően bújtam az átváltoztatjuk rovatokat és az öltözködési tanácsadó műsorokat.

Névtelen írta...

Szia Vivien,
örülök, hogy jól vagy./tok.
Kalász I.