2009/11/07

Látogatók - Tücsiék, Pankáék

A vártnál kevesebb látogató érkezett szerény otthonunkba, de remélem, szép lassan mindenki, aki fontos számomra, számunkra, szakít időt és eljön megnézni a mi büszkeségeinket.

Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy Tücsiék eljönnek hozzánk, vagy inkább hozzátok Lánykáim, hiszen miattatok tettek meg több száz kilométert... Természetesen nem érkeztek üres kézzel, hosszú lenne felsorolnom, mi szépeket kaptatok, de a legszebbet Tücsi saját kezűleg készítette: névtáblát hímzett Nektek! Különbözőt. Ezt azért emelem ki, mert küldött Nektek egy tök egyforma pólót és rugdalózót, én pedig voltam olyan pofátlan és megemlítettem, hogy nem szeretnélek egyformába öltöztetni Titeket - tudom, külön időpontban is lehet rajtatok, és azt is tudom - rossz tapasztalat (nem saját) után -, hogy néha hasznos az egyforma ruha, ennek ellenére én a különböző ruhatárra esküszöm, főleg azért, mert szerintem jó lesz, ha majd eljön az ideje, tudjátok a ruháitokat cserélni - ha egyforma méreteitek lesznek...

Szóval gyönyörű névtáblákat kaptatok, amit természetesen meg fogok őrizni Nektek!



Sajnos nem tudtak sokáig maradni, hiszen várták őket otthon a Fiúk, akiket még soha nem hagytak egyedül még egy napra sem, nem hogy háromra! Ezért is nagyon szépen köszönjük ez úton is a látogatást! Tudom, ha tehették volna, még mindig itt lennének, vagy legalábbis Benneteket vittek volna magukkal, annyira odavoltak értetek! De ezzel nem voltak egyedül. Minden szerénység nélkül nyugodtan írhatom: mindenki odavan értetek, aki egyszer lát Benneteket! De a leginkább mi rajonguk értetek Apával. :)



Aztán múlt héten eljöttek Pankáék is. Pankánál kezdtem az itthoni babysitterkedést, és az ő ikertestvérei, Rita és Kristóf, erősítették meg bennem, hogy igen, nagyon szeretnék ikreket. Bár arra nem emlékeztem, hogy néha nem is olyan könnyű két gyerekkel, viszont a lényeg, hogy ikergyermekek szüleinek lenni kiváltság és hatalmas ajándék az élettől. Nekem, nekünk legalábbis az, de akiket ismerek, mármint ikres családokat, mind ezt állítja. Boldog és hálás vagyok a sorsnak, hogy megajándékozott minket Veletek, de ezt is írtam már, fogom is még, tudom. :)

Szóval Pankáéknál tartottam. Eljöttek hozzánk. Nem voltak sokáig, viszont nagyon jó volt látni Őket, Gyöngyit és Erzsi nénit, akivel egy napon van a szülinapunk, mindig is jól megértettük egymást. A gyerekek tündériek voltak, nem győzök ámulni, mekkorára nőttek, pedig a minap volt, amikor mentem hozzájuk és Zoli azzal fogadott, hogy az éjjel megszülettek a Picik, úh. uzsgyi autóba vágtuk magunkat és mentünk a MÁV kórházba meglátogatni őket. Jaj, mintha pár hete lett volna ez a 2004 február 24-ei nap... :) És ma már a saját kis ikerlányaimra viselek gondot. :) És most ŐK látogattak meg minket. :)



Most így ennyi a látogatókról, több kép nem készült, igaz egyelőre több olyan vendég nem is jött, aki ennyire fontos lenne számunkra, de remélem, hamarosan újabb vendégekről számolhatok be. :)

2 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Ígérem összeszedjük magunkat és az ajándékokat :-)) és megyünk mi is. Lányok minden áldott nap indulnának, minden nap emlegetnek és bármilyen, nekik már méretben nem jó ruhácska kerül a kezükbe, rohannak hozzám, hogy Zsófinak vagy Kincsőnek még biztos jó lesz.

A hímzett névtáblák eszméletlen szépek. Tudod, hogy nekünk is van 3 hasonló, amin a lányok nevei szerepelnek, nagy becsben tartom mindet, remélem ti is találtok a képecskéknek méltó helyet.

g.Vivien írta...

Várunk Benneteket nagyon! :)

A táblácskákat pedig az ágyukra szánom, csak még nem jutottunk el a felfúrásukig. :)