2010/09/14

Változások

Ez a szép, de ez is a "fárasztó" a kisgyerekben: mire megszokunk egy napirendet, vagy egy étkezést, addigra jön egy újabb szakasz, és kezdődik az egész elölről: kitalálni, most hogy legyen, hogy mindenkinek a legjobb legyen, izgulni, vajon ellenkezni fognak, vagy megszeretik az újat, és ha szeretik is, az még nem biztosíték arra, hogy el is fogják fogadni.

Igazából sokszor írhattam volna ezekről a "korszakokról", de valahogy mindig elmaradt. Gábor többször kérte, örökítsem meg a fürdetéseket, mármint, hogy mikor hogyan, kivel fürödtek a Lányok. Én pedig mindig ráhagytam egy "jó"-val. Aztán persze már annyira nem emlékszem mindenre, de szerencsére ezeket a változásokat mindig megörökítettük a fotókkal, amikhez dátum is tartozik. :) Egyszer valóban leülök és megírom  a fürdetési, aztán lassan a fürdési szokásainkat. Illetve csak a Lányokéit, a miénk nem annyira publikus... :P

Igyekeztem füzetbe, vagy inkább lapra, a megmaradt szoptatós napló lapjain vezetni, hogy melyik ételt mikor kapták először a Csajszikák. Az, hogy mit mennyire ettek, nem ettek igazából nem írtam le, hiszen a tökfőzeléken és a paradicsomos cukkinin kívül mindent elsőre megettek és imádtak. Volt, hogy nem lett olyan ízű az ételük, mint amilyenre szerettem volna főzni (elsóztam...), nos azt nem is ették meg Gyermekeim. Tehát ízlésük az van. Ezen kívül volt olyan is, hogy kaptak a mi ételeinkből. Pl.: paprikás krumplit, csirkepaprikást (húst, és tésztát egy kis szafttal - a szaftot a tésztával az én tányéromból adagoltam a szájukba), vagy ha szépen ettek, akkor kaptak palacsintát (egyszer Nutellásat is), gofrit. Tehát az édességet sem vontam meg Tőlük. Mindezek előtt, azaz 3 héttel ezelőtt még mindent (édességen kívül) pürés állagban kapták. És miért? Mert voltak gyenge próbálkozásaim a darabos étellel, még az üveges bébikaját is kipróbáltam, hátha abból jobban megeszik, de nem. Heves ellenállásba ütköztem a darabos ételes próbálkozásaimmal. Egy időre le is álltam. Minek erőltessem, majd esznek, ha úgy érzik itt az ideje. Nem szeretném elkiabálni, de talán itt az ideje, eljött. Szerdán főztem-sütöttem (kizárólag Nekik) rakott kelt. Darált csirkemellből, jó puhára megfőzött kelkáposztából, nagyon kevés sóval, egy gerezd fokhagymával, nagyon kevés vöröshagymával. Ja, és sütésnél egy kis tejföl is ment a tetejére. Imádták. Repetáztak belőle! Ilyenkor pláne jó érzés a főzés. Vasárnap húslevest főztem, és ezúttal azt sem turmixoltam össze, hanem aránylag apróra daraboltam fel a benne levő zöldséget és húst. Kicsit féltem ettől, mert ennek leve van, ezt mégis nehezebb enni, mint a rakott kelt. De félelmem alaptalannak bizonyult, mert ismét gyönyörűen ették a Lányok, tegnap ráadásul dupla adagot ettek, úh. kaptak desszert gyanánt 1-1 túró-rudit. Ami után még reklamáltak... De nem kaptak többet, igaz nem is volt több már a hűtőben. :)

A mai ebédjük sütőtök lett volna, ha nem készül el túl későn, és nem ettek volna velünk már egy kis tésztát és rizst üresen és nem lettek volna nagyon fáradtak az evéshez. Így megmarad délutánra. Még nem kaptak sütőtököt, úh. kíváncsi vagyok, hogy fog nekik ízleni.

De amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az majdnem lemaradt. Be lett szüntetve a reggeli tápszer. Most már csak este kapnak. Igaz ez még csak két napja van így, de optimista vagyok, és ha ezalatt a két nap alatt nem hiányzott nekik, akkor most sem fog. Reggelente, amikor ébrednek, egy gyors pelus csere és felöltözés után jönnek velünk reggelizni. Változó, hogy mi van éppen reggelire Nekik. Ma pl. croissan-t kaptak, gyümölcslével. Igazából a gyümölcslé az, ami a tápszert helyettesíti, meg is isznak belőle fejenként majd' két decit. Ezen kívül vajas kenyér, sajt, kalács, sonka, amit szoktak kapni és ezeket egyedül eszik meg. Míg éhesek esznek, mint a kisangyalok, utána viszont lehajigálják az asztalról mind az ételt, mind a tányért. :) Remélem, ez az újdonság beválik!

 A fénykép elkészülte óta annyi a változás,
hogy ÉN ülök az asztalfőn,
hogy jobban tudjam segíteni a Lányokat az evés-ivásban.

Most megyek vasalni, aztán egyszer csak sikerül befejezni a szülinapos blog-sorozatot...

Nincsenek megjegyzések: