2010/09/10

Születésnap, Keresztelő, Buli (2.)

Miután énekeltünk, Lánykáinkat jól megpuszilgattuk, megszorongattuk, de ebből még nem jöhettek rá, hogy különlegesebb az a nap a többinél, hiszen minden reggelt így kezdünk. Dani is bejött időközben, így ő is kapott egy ünnepeltet a karjába, úh. Gábor be tudta hozni a laptopot és a fényképezőgépet a hálóba, ahol a reggeli tápszerük már be volt készítve a Lányoknak.


 Miután megették, Gábor hozta az előre becsomagolt ajándékok egyikét.

Érdekes módon Kincső egyből nagyon örült a becsomagolt valaminek, míg Zsófi csak nézte, nem nagyon értette, mit is kezdjen vele. A kicsomagolásnál nem kis segítség kellett, mondhatnám teljesen felesleges volt a csomagolás, de az nálunk együtt jár a születésnappal. Aztán kb. a harmadik ajándék kibontásánál már ő is élvezte. Egyébként tőlünk hangszereket és homokozójátékokat kaptak. Remélem, senki nem veszi sértésnek, hogy most nem sorolom fel azt a rengeteg mindent, amivel a rokonság elárasztotta Lányainkat, a bejegyzés végén beteszek egy ajándék-csoport-képet.


És egyszercsak megjelentek a többiek, a Csajok ilyen arcot vágtak:


Természetesen az ajándékok átadása, kibontása közben folyton ment felváltva a Boldog születésnapot, és a Ma van a szülinapom című dalocskák. Valamiért most a Csajszikat nem kötötte le a számítógép... :) Nagyon helyes, kedves, ötletes ajándékokat kaptak, azt sem tudták, mit vegyenek a kezükbe.

Túl sokáig nem élvezhették az ajándéközönt, mert mentünk a szokásos reggeli teendőinkre, majd le lettek fektetve, hiszen nem alhattak ezen a napon, ami az Ő napjuk, kedvük szerint. 9 órakor ébresztő volt, fél 10-kor el szerettünk volna indulni. Kivételesen sikerült is, sőt 10 perccel hamarabb lettünk készen a tervezettnél. Autóba vágtuk magunkat, és a Lányok aznap utaztak először az új, Szilvitől kapott autósülésben. Nagyon élvezték, hogy szépen kilátnak, nem csak engem kell nézniük - mert én közöttük ülök. Így viszont akár ülhetnék elöl is újra, mert elég lenne hátra fordulnom hozzájuk, ha valami bajuk van. De ettől függetlenül nem áll szándékomban elhagyni ezt az új helyemet, nagyon élvezem, hogy itt is a közelükben lehetek. :) 

Míg a Lányok aludtak, addig mi többiek elkészültünk. De persze még el kellett rendezni kint is az utolsó simításokat, amikben én nem vettem részt, már nem tudom miért nem. Többek között ezért is lenne érdemes egyből leírni az eseményeket, de az előző bejegyzést is 3 napig írtam, annyi időm volt. :P

Szóval a Csajok nem voltak nyűgösek, maguktól ébredtek 9 után pár perccel, kivételesen az öltözködés is olajozottan ment, pedig utálnak öltözködni, hiába mondom Nekik, hogy ezt el kell viselniük, ha már egyszer lánynak születtek. :))

 Elindultunk, nyomunkban Tücsiékkel, akik még nem ismerték az utat. Árpi és Jutka hamarabb elmentek, még vettek bagettet, rendes kenyeret és mutatták az utat a mi kedvenc doktornéninknek.

A templomhoz érve nem nagyon találtunk szabad parkolóhelyet, így elég idétlen helyen álltunk meg, aztán mire végeztünk, csak a mi autónk állt a templom előtt... :))


Jó volt újra látni a családtagokat, sokukkal régen találkoztunk. Mindenkit nem vártunk meg, mert idő volt, be kellett mennünk a templomba.

Itt ért minket a meglepetés, mert Balázs egy olyan ajándékot említett (éjjel egykor, amikor küldött sms-t a Lányoknak, én meg felhívtam), ami maradandó lesz. Már a helyünkön ültünk, amikor Gábor odasúgta nekem, hogy itt a Bazsi ajándéka. Én persze vaksi vagyok, úh. nem vettem először észre Ludányi Ferit, aki nem csak barátja Balázsnak, hanem ő a MarborS hivatalos fotósa is. Ferivel még a megnyitón ismerkedtünk meg, nagyon szimpatikus, van egy nagyon jó képem is tőle, egy apáca, akit még a londoni útján fotózott le, és mivel nagyon tetszett nekünk, ezért Balázs e fotót ajándékozta nekem tavaly a születésnapomra, elég nagy kép formájában - fél-ember nagyságú, így még rendes helye sincs.

Mivel nem tudtuk, hogy mi lesz Balázs ajándéka, ezért megkértük Tibit, hogy legyen olyan kedves, drága és aranyos, és fényképezzen mindent, amit megörökítendőnek talál.



Dani gépével pedig David fotózott (itt éppen Ferivel egymást):


Sajnos a keresztelőn nem csak a mi Lányaink vettek részt, de végülis engem ez nem zavart. Többen megjegyezték, hogy ez nem tetszett nekik, hát engem nem igazán érdekelt. Sándor Atya szépen beszélt, kedves volt, a figyelme mindenkire és mindenre kiterjedt, látszott, hogy nem először keresztel. Maga a keresztelő egy órás volt, ilyen kis gyerekeknek ez elég hosszú, úh. hol az egyik, hol a másik Csemeténk próbált kiszabadulni az ölünkből. Szerencsére nem csak a mi Gyermekeink számára volt terhes a ceremónia, a többiek is fel-felzendültek, de nem lett ettől hamarabb vége. :) Magára a keresztelésre is egy jó fél óra, de inkább több idő után került sor, és ahogy azt várni lehetett, egyáltalán nem örültek a Lányok annak, hogy előbb hátukra vannak fektetve, még ha karban is, és utána még az az idegen bácsi le is locsolja őket a kancsójával. A cumit szinte végig a szájukban kellett tartani, mert azzal legalább elvoltak. Ha nem kellett nekik, akkor volt mivel játszaniuk. Ezt még nem tartottam neveletlenségnek, mintha valami más játékkal kötöttük volna le a figyelmüket.

 Kincső a keresztvíz alatt.

 Zsófi a keresztvíz alatt.

A Tücsi által készített gyertya is meggyújtásra került, mindenki megcsodálta, a papsegéd, vagy hogy hívják, meg is kérdezte, hogy hol lehet ilyen gyertyát kapni... :)

Zoli, Zsófi keresztapukája és a napocskás gyertya.

Daniel, Kincső keresztapukája és az almafás gyertya.

 Friss keresztények a keresztszüleikkel és édesszüleikkel.

Miután vége lett a keresztelőnek, elég gyorsan szétszéledtek az emberek, így a templom előtt készült csoportképről sokan hiányoznak. Sajnos nem tudtam erre sem figyelni kellőképpen, így olyanok is lemaradtak a képről, akik ugyan ott voltak, de úgy hitték, családi kép készül, ezért nem jöttek oda (valahogy összeállítok egy képet róluk, és később beteszem). :(


Jól láthatóan feltámadt a szél, de azért bíztunk benne, hogy nem fogja megzavarni a bulit.

Folyt.köv., mert egyszerűen az előző és a mostani bejegyzést is 3 napig írtam, sose jutok a végére.

Nincsenek megjegyzések: