Szombat délben, hogy ne ugyanazon a helyen ebédeljünk, a másik számunkra kedvesebb szabadtéri helyet választottuk, a Tavi Fészek Fogadó falatozóját, ahol már délelőtt nagyon finom bableves illatot éreztünk. Talán mondanom sem kell, hogy az első fogás mind a kettőnk számára bableves volt, annyi különbséggel, hogy Gábor a jókai mellett tette le a voksát, én pedig a csülkös mellett.
ÉS itt ki KELL emelnem, hogy a Lányaink hogyan ettek! Pénteken az én húslevesemből kaptak, míg ki nem hozták az ő rántott csirkemelljüket. Gyerekadagot kértünk Nekik, és MIND megették!!! Kivéve a krumplit. ÉS még az én húsomból is ettek, főleg a Zsófi. ÉS utána jóízűen megettek 1-1 kakaós palacsintát!!!
Szombaton nem kaptak a bablevesből, de szerencsére itt jobban meghallották ama kívánságomat, hogy LEGfontosabb a Lányok rántott húsa, és nem kellett sokat várniuk éhes Csemetéinknek az ebédjükre. Itt nem volt gyerekadag, ezért mind a ketten kaptak 1-1 szelet húst, aminek mind a ketten megették a felét, a többit elhoztuk, mondván jó lesz vacsira - ha nem nekik, akkor a Gábornak. :) A mi adagunk is olyan bőséges volt, hogy nekem is maradt egy szelet hús, azt is elhoztuk. :)
Az idő gyönyörű volt, ezért elhatároztuk, hogy ismét megpróbálkozunk a Nógrádi-várral. Többször "szemezgettünk" vele, gyereknapon el is jutottunk az aljába, de még mielőtt a Csajokat kivettük volna az autóból, az eső visszaparancsolt minket a járművünkbe, és hazahajtott. Na, de ezúttal szerencsénk volt. Nem csupán az időjárás miatt, hanem ahogy kaptattunk felfelé a várhoz, szembejött velünk 3 nagy csoport is, akiknek azért örültünk, mert már nem fent vannak... :)) Persze mindegyik megcsodált minket, az utolsónál meg is kellett állnom, mert annyira letámadtak, hogy nem bírtam az úton maradni, folyton meg akarták fogdosni a Zsófit. :)
Mikor felértünk, a várfalon belülre, hatalmas tér, mező fogadott minket. A fű selymesen lengedezett a szélben, engem egyből arra sarkallt, hogy ott és azonnal belefeküdjek. Ezt a vágyamat elfojtottam, viszont Zsófit azonnal kiszedtem a kenguruból, hogy sétálhasson kedvére.
Volt egy helyes rés az egyik falon, ott is lefényképeztettem magunkat. :)
Majd Gábor talált egy alkalmas sziklát, rátette a gépet, és csinált egy családi képet is (lesz majd közelebbi is):
Aztán mivel nekem nem nagyon akaródzott felállni - a fentebb említett okból kifolyólag, és lejjebb adva a szintet, beértem a fekvés helyett az ücsörgéssel -, így Gáborom elindult egyedül felfelé. Mi a Csajokkal jól elvoltunk. Egy darabig. Aztán mehetnékjük volt. Gábor meg sehol. Fogtam őket, elkezdtünk sétálni. Még jó, hogy már ilyet is lehet Velük EGYSZERRE!
Lesifotós Apa képe:
Nem is volt baj addig, amíg egy irányba haladtunk mind a hárman. De Kincső gondolt egyet, és csinált egy hátraarcot:
Átvettem Gábortól a gépet, hogy most már róla is készüljön kép. Mentünk, kerestünk egy új helyet. Ez is jó volt többek között a vár(rom)ban, hogy sok hely akadt, ahol jó képeket lehetett készíteni.
Érdemes végignézni egymás után a következő 8 képet...
Lányok újra kenguruba kerültek, és mentünk tovább, megnézni a várból, amit még nem láttunk. A kilátás is gyönyörű volt, köszönhetően a vár magas fekvésének. Itt fent készítettünk jobb családi képet. Illetve Gábor készítette. :)
Mikor már mindent láttunk, elindultunk lefelé, útközben készült egy árnyék-kép is:
Eddigre nagyon megkívántam egy kis süteményt, vagy akár palacsintát is, igazából mindegy volt. Gábor mondta, hogy akkor vissza kell mennünk, de végül úgy döntöttünk, hogy bizalmat szavazunk a vár aljában lévő Vár-étteremnek, ami inkább egy teraszos kis kocsma féle volt, mint étterem. Kinézetre legalábbis. Kértünk capuccino-t is, és palacsintát. A capuccino véleményem szerint 3 in1 volt, a palacsinta pedig meg volt mikrozva. Mindegy, azért elfogyott, és az ital is jólesett. :) Mivel gyönyörű volt az idő, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk haza, hanem elmegyünk megnézni a közelben lévő Drégely-várat. el is indultunk, aztán egy idő után, miután nem találtuk a letérőt, rájöttünk, hogy ide bizony nem fogunk tudni autóval eljutni, ehhez "sportolni" kell, és túrázni, úh. ezt elhalasztottuk. Közben a Lánykák is elaludtak az autóban, úh. tovább autókáztunk. Végül annyira elmentünk, szinte a határig, hogy úgy döntöttünk, teszünk egy kanyart hazafelé, és attól függően, alszanak e a Lányok, bemegyünk Nagybörzsönybe, ahol a térkép szerint szép templom és vízimalom is van. Biztosan érezték a Csajszik, hogy fel kell ébredniük, mert pár méterre a város - község - határától fel is ébredtek. A templom, Szent István király után elnevezett római katolikus, egyből a városka szélén állt, egy dombon. Gyönyörű volt a maga egyszerűségével. Szerencsénkre a kulcsos néni annak ellenére, hogy már egy órája lejárt a látogatási idő, eljött, kinyitotta a templomot a kedvünkért, és kedvesen elmesélte a történetét is, hogy a XIII. sz-ban épült, sokan járnak ide, fiatalok is, és hogy idén is már 14 esküvő volt itt.
Szívesen elnézelődtünk volna még, de nem akartuk feltartani a nénit, aki ráadásul meg is volt fázva. Sajnálatunkra a vízimalom is zárva volt már, így azt nem tudtuk megnézni, a kapujából pedig nem lehetett semmit sem látni. Folytattuk útunkat, és Szob előtt elkanyarodtunk Máriapócs felé. Ahol szintén templom nézőbe mentünk. Gábor már előre mondta, hogy ne nagyon éljem bele magam, mert tuti ez is zárva lesz. Én azért bizakodtam, és nem is hiába. Igazából nem tudtuk, merre kell mennünk, de szerencsénkre itt is szüreti bál volt, ezért leparkoltunk, és gyalog indultunk tovább. Lányok nézték a lovaskocsikat, tetszett nekik, nagyon. :)
Aztán ahogy mentünk felfelé az utcán egyszer csak előttünk termett a templom. :) Közvetlenül a börtön mellett. Van egy közös faluk, régen valószínűleg paplak lehetett, vagy valami hasonló. A templomban éppen elkezdődött a 6 órási mise, aminek az elejében részt vettünk, majd kiosontunk. Kincső úgyis elkezdett kurjantgatni. Gondolom élvezte a csendet, és a hangja visszhangját. :)
E szép, és tartalmas nap után hazaindultunk, már nem álltunk meg sehol, illetve egyszer megálltunk, mert előre hoztam a maradék rántott húst, és megetettem a Lányokat. Mind meg is ették, majd panaszkodtak, hogy kérnek még, de hát nem volt több. Otthon egyből nekiálltunk az esti programunkhoz, azaz pizsi, fürdővíz, tápszer előkészítéséhez, majd jöhetett a fürdés és az alvás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése