Szóval újra elmentek Tücsiék, egy évet várnunk kell, ha arra nem is, hogy találkozzunk, de arra mindenképpen, hogy Ők jöjjenek el hozzánk. Ők is hiányoznak nekünk, nekik is a Lányok, mi nem annyira...:( :))
Érdekes, hogy amikor itt vannak, olyan, mintha előző nap váltunk volna el, olyan természetes, hogy együtt vagyunk. Amikor elmennek, utána pár hétig a Srácokkal a viszony is olyan családias, aztán ez elkezd halványulni, ahogy az emlékek is, és amikor újra átöleljük egymást, az egész megint olyan, mintha egy kis szabadságról tértünk volna haza. Nem írtam el a "haza" szót, mert nekem valahogy az Ő otthonuk is olyan, mintha én is otthon lennék. Még nem voltam sokszor kint náluk, érthető módon, viszont már az első alkalommal úgy éreztem magam náluk, mintha otthon lennék, pedig ez nem jellemző rám. Mégis mindannyian olyan természetesek, az életük is az, hogy lehetetlen nem azonosulni velük.
Tücsinek itt is nagyon szépen köszönöm a sok segítséget, amivel hozzájárult a keresztelőhöz és a szülinapi bulihoz! És természetesen Daninak, Davidnak is, valamint a két "kicsinek", akik szintén nagyon sokat segítettek, Gabrielnek és Jonasnak is. És hogy a családfő se maradjon ki, Gerd-nek is. :) Gerd végre kicsit örülhetett, mert el tudott menni horgászni Apuval, és a Daviddal. Annyira jól érezték magukat, hogy elvileg jövőre egy Tisza-tavi kiruccanás van tervbe véve. :)
Csoportkép
(FTC-UTE mezek, és egy FCB is van köztük)
Testvérek egymás közt... :)
És még szeretnék egy pár képet betenni, nem tudom, mikor lesz rá időm, mert holnap Bánkra megyünk, vasárnap hazafelé Anyuékhoz megyünk be, és aznap délután pedig tánciskolába megyünk. A Csajokkal. Mert elvileg van gyerekfelügyelet. Meglátjuk, hogy milyen és hogy hogy viselik a Lányok... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése