Nyíregyháza

Kihasználtuk a csütörtököt. Gábornak nem volt rohanós hete, és az idő is gyönyörű volt. Reggeli után kezdtünk el készülődni, mert miért tettük volna meg előző nap!? :) Így 9 óra előtt 10 perccel indultunk. Nem is volt baj a késői indulás, mert így a Lányoknak pont délelőtti alvós idejük volt, és a munkába, iskolába igyekvők is odaértek már a céljukhoz, így simán tudtunk menni a városból kifelé. Két és fél óra alatt értünk a Nyíregyházi Állatparkba. Csajok nem sokat aludtak, nem is nagyon szoktak az autóban, de csak az utolsó 3-5 percben nyavalyogtak (hazafelé is), hogy most már elég a kocsikázásból. Egy gyors autóban történő pelus csere után be is mentünk. Még mielőtt bármit megnéztünk volna, én is egyből megcéloztam a wc-t, ami gyönyörű szép tiszta volt. Addig a Csajok Gáborral a pingvineket nézték, akik édesen produkálták magukat.

Kincső

Gábornak nem volt egyszerű dolga, fényképezzen, és Zsófival is foglalkozzon. Szegényre többször rá is szóltam, hogy most nem a fénykép a lényeg, de megértem Őt is, hogy nem tudott ellenállni a szebbnél szebb állatoknak.

A pingvinekkel szemben vannak a fókák, akiknek az etetését is megnézhettük volna,, de úgy döntöttünk, hogy jövünk mi még ide, és egyelőre kicsik a Lányok hozzá. Így utólag már nem vagyok ebben annyira biztos, mert nagyon élvezték a Csajok az egész állatkerti sétát, ami három órán keresztül tartott. Egy hangjuk nem volt, hogy fáradtak lennének, vagy bármi. Annyit lehetett észrevenni, amikor a végén még sétáltunk Velük egyet, mielőtt elindulunk a hosszú autóútra, hogy csetlettek-botlottak. :)

Miután ez a két állatfaj nagy sikert aratott, még nagyobb önbizalommal indultunk neki a nagy útnak. Gáborral már voltunk két éve itt, és akkor is 3-4 órát eltöltöttünk e gyönyörű, valóban állatbarát állatkertben. Szeretem az állatkerteket, de ugyanakkor mindig megsajnálom az ott élő állatokat. Legszívesebben szabadon engedném Őket. Pedig tudom, hogy a gyerekeknek, hogy láthatnak ilyen, nem a nálunk természetes, állatfajokat, mégis nekem inkább szomorú, mint vidám egy-egy ilyen állatkerti séta.

De hogy a témánál maradjak, mentünk tovább, és a következő négylábú a jegesmedve volt, akit volt szerencsénk elég közelről is megszemlélni. Több helyzetből is. Szerencsére egy "kényelmes" korlát is volt a legtöbb állat körül, így Kincsőt rá tudtam ültetni. Gábor inkább kenguruban vitte Zsófit, a fotó miatt.

Hogy hátizsákunkon könnyítsünk, és főleg Lányaink éhségét csillapítsuk, a jegesmedve melletti kis tisztás féle részen leültünk a padra, teljesen olyan volt, mintha erdőben lettünk volna. Gábor megkapta a két Kislányt az ölébe, én pedig etettem Őket az otthonról hozott rántott husival, és kiskiflivel. A kifliből nem nagyon kértek, de a húsból szépen ettek. Egy darabig. Aztán megunták ezt a fajta ülést, és elkezdtek izegni-mozogni. Persze pont akkor, amikor mi is szerettünk volna enni egy picit. A vizükből is csak addig voltak hajlandóak inni, amíg meg nem látták az almaleves üveget... Utána már hígítottam Nekik almalevet, azt itták szépen. :) Miután jóllakottnak tituláltuk Őket, elpakoltunk és indultunk tovább. :)

Nem teszek be minden állatról képet, így is sok lesz, szerintem. Zsófiról és Gáborról nem készült sok kép, mivel én inkább a azzal voltam elfoglalva, hogy Kincsőnek minél több élmény jusson. Ilyen volt az idén megnyitott Ócenárium, ahol nem lehetett betelni a szebbnél szebb halakkal, korallokkal. Kincső folyton meg akarta fogni a halakat az üvegen keresztül, kapkodott utánuk, nagyon édes volt. :) Számunkra volt érdekes közelről látni a különböző méretű cápákat. Így azt kell mondjam, szépek voltak, de nem találkoznék velük "élőben"...

 Készítettünk egy képet ott is, ahol két éve készült rólunk egy közös kép:

2008.08.21.

2010.09.23.

 Sok helyes állat volt, a Lányoknak mind tetszett, kivéve a lusta, nem mozduló varánuszt. :) És a túl hangos ara papagájok sem nyerték el a tetszésüket. :) Ahol úgy láttuk, hogy évezik, ott tovább időztünk, de volt, ahol szinte meg sem álltunk, mentünk tovább egyből. Ez a maci tök édi volt:

Számomra nagyon fontos, hogy a Gyermekeim ne csak szeressék az állatokat, de ne is féljenek tőlük. Persze, azt az állatot, amelyiket megsimogattam, és veszélytelennek, azaz nyugodtnak találtam, Kincsővel is megsimogattattam. Itt pl. a dámszarvast simizzük. Nagyon finom puha volt az orra. 

 Zsófi sem maradhatott ki. :)

 És ha már lovak is voltak, őket is megcirógattuk, de csak óvatosan, mert úgy láttam, hogy eléggé kapkodja a fejét.

Kincső számára ez a kecske volt az igazi élmény, mármint simogatásban, mert ő ott volt szinte szabadon, az út mellett kikötve. Kincső őt magától simizte, és legnagyobb meglepetésemre, nem tépte a szőrét.

 Zsófi persze eleinte pofákat vágott, meg fintorgott, de aztán tetszett neki is. :)

 Viccből felültünk a szoborra is. Pózoltunk egymásnak egyet.

Mentünk tovább, Gábor kedvenceihez, az oroszlánokhoz. Lehet, hogy azért kedveli őket, mert Ő is oroszlán!? :) De valóban nem lehetett velük sem betelni, nagyon szépek voltak. És olyan jó nagy helyük van. hatalmas tóval, annak közepén tavirózsával. 

A hímet összerakták párzás céljából a fehér oroszlánnal. Tartottak bemutatót is, azért gondolom, hogy a párzás volt a cél... :P

 Lehet, hogy nem csak az oroszlánok érzik úgy, hogy tavasz van!? Nem tudom, lehet, hogy csak verekedtek a pelikánok, de néha nem bírtam nézni, amit egymással műveltek. Ketten is letámadtak egyet, és a nyakát, csőrét fogták, és mintha bele akarnák fojtani a vízbe, folyton nyomták a szerencsétlent lefelé. Aztán végül nagy sokára békén hagyták.

Mielőtt hazaindultunk, a Lányokkal sétáltunk egyet, igaz, nem volt nagy séta, inkább csak botladoztak a fáradtságtól, és a sok élménytől. Arra azért jutott még energia, hogy kukucsoljanak egyet a pingvinekkel. :)

 Nagyon örülök, hogy nem hiába tettük meg ezt a nagy utat, és élvezték a Lányok az állatkertet. Igaz, eddig mindent élveztek. Csak azt mondhatom ismét, hogy öröm Velük bárhova elmenni, nagyon értékelnek minden apró programot. Még egy piacra menésnek is nagyon örülnek. Hát ha még meglátnak egy játszóteret... Nem lehet elmenni mellette anélkül, hogy be ne mennénk. :)