Igazából nem csak a vasárnapról kellene írnom, hiszen az előkészületek sokkal előbbre nyúlnak vissza, hiszen amikor eldöntöttük, hogy a keresztelőjüket a Lányoknak a születésnapjuk környékére tesszük, már (szinte) másnap a tettek mezejére léptünk. Azért választottuk ezt az időpontot és nem egy jóval korábbit, amikor a Csajszik kisebbek, türelmesebbek, mert tekintettel voltunk Tücsiékre, akik majd ezer km távolságra élnek tőlünk, és ha ez még nem lenne elég, akkor azt is figyelembe vettük, hogy 4 iskolás Fiúk van, akiket nem lehet csak úgy kivenni az iskolából. Viszont azt tudtuk, hogy a születésnapjukon itt lesznek, akkor Németországban még iskolaszünet van, tehát így jött az ötlet, hogy legyen szeptember elején a keresztelő is. Akkor még nem is figyeltük, hogy a születésnapjuk pont vasárnapra esik.
A templom kiválasztásánál két lehetőség között vacilláltunk. Egyrészt adott volt a budafoki, ahova tartozunk, másrészt gondolkodtunk a fóti templomról is. Igazából nem sokat haboztunk és tépelődtünk, elég hamar közös nevezőre jutottunk, és eldöntöttük, hogy a Fóti Katolikus Templomban kereszteltetjük meg a Lányainkat. Keresztszülőket illetően már régen döntöttünk, még Pocaklakóként tudtuk, hogy Kincsőnek a Tücsi és a Dani, Zsófinak pedig a Csilla és a Zoli lesz a keresztszülője. Igazából először Zsófinak voltak meg a keresztszülei, mert akkor még nem tudtuk, hogy lány e vagy fiú a másik babánk, és mivel én "ragaszkodtam" a Zsófi névhez, ezért evidens volt, hogy a mi águnkról kapja ő a keresztszülőt. Ezt aztán a Gyerekek második nevével is megerősítettük, mert Zsófi megkapta második névként a Magdolnát, a szeretett Nagyim után, Kincső pedig a Juliannát, Gábor szeretett Nagymamája után. A véletlen műve, hogy a mi Édesanyáinkat is pont így hívják, ezért sokan azt hiszik, róluk kapták a második nevüket, de nem.
A buli helyszínét illetően több lehetőség is felmerült, nem sorolnám fel őket, lényeg, hogy itt viszont a Lányok kényelme döntött, így jutottunk arra, hogy bármekkora fáradtságunkba kerül is, itthon rendezzük meg a keresztelői és születésnapi bulit.
Amikor mindent eldöntöttünk, elkezdtünk szervezkedni. Anyu segített a fóti templommal, ill. Sándor Atyával megszervezni a találkozót, mi pedig elkezdtük írni a vendéglistát. Család, barátok, illetve a legkedvesebb ismerősök. Két fajta meghívót készítettünk, mert elég hosszúra sikeredett a lista, így szelektálnunk kellett a meghívottakat. Volt, akit csak a keresztelőre hívtunk meg, és volt, akit, akiket az utána tartandó születésnappal egybekötött bulira is invitáltunk. Végül volt olyan is, aki később került fel a meghívottak listájára. De a lényegen nem változtatott, hogy mindenki el tudott jönni, kivéve Péter bácsit, amit nagyon sajnáltam.
Tücsi ismét nagyon sokat segített, hiszen vállalta a Lányok keresztelői ruhájának a varrását, a kisingét is, és még hajpántot is varrt a ruhához. És ha ez még nem lenne elég, nekem is varrt egy ruhát, abban pompáztam. :) És ezek csak a ruhák. Készített a Lányoknak (és Gábornak) egy-egy gyertyát, amit a keresztelőn gyújtanak meg a keresztapák a megszentelt gyertya lángjából. A sornak még mindig nincs vége. Nagyon helyes asztalfutót varrt, ugyanabból az anyagból egy "boldog születésnapot!" feliratot, amit fel lehet akasztani minden évben a Lányoknak. Mindehhez passzoló szalvétát szerzett be, filc-pillangókat (az uralkodó színek: citromsárga, narancssárga, zöld és rózsaszín volt) az asztalra dísznek szétszórni, valamint nagyobbakat szalvéta-gyűrűnek, és festett kis mécses tartókat. Ezeket már korábban elküldte egy dobozban.
Mindehhez képest az én készülésem semmi. Én csupán egy emlékkönyvvel készültem (gyerekenként eggyel), de azt is elfelejtettem kivinni a vendégeknek, úh. most járhatok mindenki után. :)
Elég sokára sikerült összeírnom az étel-ital listát, mert nem vagyok az a nagyon előre gondolkodó típus, inkább hagyom a dolgokat, ha nem is az utolsó percre, de addig húzom, míg lehet. Amiket felírtam, Anyuval megbeszélve elosztottuk, ki mit csinál, így jutott egy kis sütnivaló a Csillának is rajtunk kívül, és Árpit is megkértem készítsen májpástétomot, mert azt múltkor nagyon eltalálta.
Megpróbálom felidézni, mit csinált Anyu ill. Apu: kaszinó tojást, tormával töltött sonkatekercset, fasírtot, csokis vaníliakarikát, padlizsánkrémet és volt egy titok süti - ez volt a brownie, amit Anyu sem csinált még sosem. ÉS a Lányoknak egy-egy túró-rudi tortát - ezt is Apuval közösen.
Csilla sütötte a sajtos pogácsát, almás pitét, és készítettek a Zolival közösen kókuszgolyót.
A Fiúk itthon megcsinálták a családunk által nagyon kedvelt töltött paradicsomot (sajtkrém, olivabogyó, bazsalikom a fő összetevője, nagyon finom). Tücsi készített tésztasalátát, egy görög-mexikói salátát és krumplisalátát.
Amit én készítettem: avokádókrém, tonhalkrém, és a tortákat: dobos, sacher, fekete erdő, gyümölcsös joghurt torta, és CSAK a Lányoknak - brownie-t. Ebből lett a szülinapi tortájuk, még sose sütöttem brownie-t, és úgy megharagudtam rá, mert nem ilyennek képzeltem, hogy meg sem kóstoltam...
Italból általában egy kartont vettünk fajtánként, így nem csoda, hogy sok megmaradt. De inkább maradjon, mint kevés legyen. CSAK üdítő ital volt, alkohol csak a pezsgő, amivel koccintottunk és abból sem kapott senki egy egész pohárral. Ezt is korábban megbeszéltük már Gáborral, hogy mivel ez a buli a Lányainkról szól, értük van, nem az alkoholt kedvelő emberekért, nem veszünk mást, csak egy pár üveg (különféle) pezsgőt, és azt is csak a koccintáshoz. Ezt korábban közöltük is a vendégekkel.
A vendégek számát nézve döntöttük el, hogy a bulit kint rendezzük meg, ehhez vettünk két pavilont, és kaptunk kölcsön sörpadokat, de azok egy része olyan vacak volt és használhatatlan, hogy Tücsiék megajándékoztak minket két sörpad garnitúrával - amit minden évben újra tudunk használni. :)
A Srácok szombaton rengeteg lufit fújtak fel, aggattak az autókra is, de onnan hamar lejöttek, viszont a kertben szépen megmaradtak a szél ellenére. A szombati nap volt a legzsúfoltabb, hiszen mindent ekkor készítettünk el,hogy friss legyen másnapra. Éjfél után tértünk nyugovóra, ezért elég rossz volt felkelni fél 7 előtt, hogy pont abban az időpontban tudjam rögzíteni a Lányok szülinapi blog-köszöntőjét, amikor megszülettek (Kincső 6.34-kor, Zsófi 6.36-kor). Ébredésükkor vittük magunkkal a laptopot és Halász Judit Boldog szülinapot-ját énekelve mentünk be hozzájuk - az én éneklésem elég hamar halk szipogássá ment át...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése