2010/09/15

Születésnap, Keresztelő, Buli (3.)

Ahogy beültünk az autóba, a Lányok ennivalóért nyafiztak. Ez érthető is volt, hiszen elég zsúfolt egy órán voltak túl. Szerencsére volt nálunk egy zacskó keksz, amit aznap kaptak Davidtól, aranyos állatfigurás, finom édes. :) Ettek belőle max. kettőt fejenként, aztán egyik pillanatról a másikra (szó szerint) először Zsófi aludt el, majd pár percre rá Kincső is. Ilyen gyorsan még sosem aludtak el. Olyan édesek voltak, látni lehetett, hogy teljesen kimerültek. :))





Ahogy terveztük, úgy értünk haza, 1 óra tájban. Lányok még aludtak az autóban, de sajnos főleg Zsófira jellemző, hogy amikor megáll az autó, egyből felébred. Sőt, van, hogy mikor Gábor megáll a kapuban, még ki se nyitotta a kaput, már ébren vannak. Tehát ahogy beálltunk az udvarba, Zsófi szinte egyből felébredt, Kincső még egy negyed órát aludt kb.
Nem öltöztettük át egyből őket, már úgyis összekekszezték a rucijukat, hanem beültettük őket a helyükre, középre, két oldalukon a keresztszülők ültek, szembe velük pedig mi, a szüleik. :) Eltelt egy év, mégis néha mellbevág, hogy ANYA vagyok. Számomra még mindig hihetetlen, és egy valóra vált álom, hogy ŐK a mi Lányaink. Nem tudok betelni Velük, minden reggel úgy ölelem magamhoz őket, mintha először tenném, akkora boldogság tölt el a valójuktól, a kis karjuk ölelésétől, mosolyuktól és a bújásuktól, hogy ezt kifejezni nem is lehet, ezt csak egy anya érezheti.

Na, de visszatérve a témához. :) Csajok gyorsan kaptak a mancsukba egy-egy pogácsát, ill. rudat, külön kértem a Csillát, hogy készítsen ilyet is, azt könnyebben tudják enni a Lányok. Aztán kaptak fasírtot is. És szép lassan megkapták az ajándékaikat is. Terveim között szerepel olyan fotó készítése (is), amin a Lányok a kapott ajándékokkal vannak, egyenként, hogy minden ajándékozónak tudjunk küldeni egy ilyen képet. Azokról sem feledkeztem meg, akik "nem kézzel fogható" ajándékot adtak, hanem utalványt, pénzt, esetleg képeslapot, vagy emailt küldtek a kis Egyéveseinknek. Nekik a keresztelőn, az oltár előtt készült fényképpel fogunk kedveskedni. Ezt a képet, természetesen a többiek is megkapják, kiegészítve egy csoportképpel, ha rajta vannak, mert mint már említettem, sokan "meglógtak" a fényképezés előtt.


Viszont az evés nem éppen úgy alakult, mert azért készítettünk sok szendvicskrémet, salátát és a többi hidegtálat, hogy amikor megérkezünk, jó éhesek leszünk mind és míg megsül a hús, addig lesz miből lakmározni. Végülis evett a vendégek legnagyobb része, de inkább a fasírtgolyók fogytak el, na meg a pogácsa és az almás pite, a szendvicskrémekből nem nagyon fogyott.

Az ételek, italok kipakolása:





Nem tudom, írtam e már, hogy papír tányérokat, műanyag poharakat, evőeszközöket vettünk, hogy ne kelljen senkinek vigyáznia az épségükre és nekünk se kelljen mosogatni, ill. a mosogatógépet 5x egymás után beindítani. Nagyon ízléses krómszínű evőeszközt sikerült találni a Metro-ban, ahol végülis a bevásárlás nagy részét intéztük, és szép, díszes tányérokat. A szendvicskrémekhez átlátszó műanyag tálkákat használtunk. Próbáltunk az egységességre figyelni, de az Anyuék és Csilláék által hozott ételek megbontották ezt a rendet, meg szerintem nem is figyelt senki erre. Max. az tűnt volna fel, ha minden egyforma tálban van tálalva.

Előző este Dani gyártott névkártyákat, mert hogy ülésrendet is csináltunk, és ételkártyákat. Poénból rá akartuk írni a szavatosságukat és azt, hogy melyik étel mit tartalmaz, kalóriát is, de a kártya mérete miatt ettől eltekintettünk és csak magunk között nevetgéltünk ezen. Tücsi vágta ki a lepkék szárnyát, ami kiállt a kártyából nagyon helyesen. De hát már írtam is, hogy bizony szombaton (ill. vasárnap) jócskán éjfél után feküdtünk le aludni. Volt mit csinálni, és ebből kivette David is a részét, ő vágta a kártyákat ki. Sajnos a szél másnap el is vitt párat, szerencsére azért meglettek, de az ételesek közül is hordta a szél, azokat nem is tettük ki utána.


A hús túl hamar sült meg, de volt aki azt mondta, hogy túl későn. :) Nézőpont kérdése. Nekem az lett volna a legjobb, ha még egy órát "késik", akkor talán nem maradt volna ránk annyi "kaja". :P A húst Árpi sütötte, kicsit odaégette, kicsit túl kemény lett, kicsit nyers maradt, de volt aki azt mondta, pont jó volt. Ízlés kérdése. :)

Sajnos nem voltam annyira ügyes, hogy minden vendégünkkel tudjak több mondatot váltani, ezt még meg kell tanulnom, azért remélem, hogy senki nem érezte mellőzve magát, és arra is figyeltünk, hogy mindenkinek legyen beszélgetőpartnere. Persze az ülésrend nem azért volt, hogy mindenki leül a maga helyére és onnan fel sem állhat, hanem egyszerűen sokan voltunk, több család, szerettünk volna egy irányadót adni, ne legyen az, hogy az egy családhoz tartozók közül valaki ne férjen a szeretteihez. Sikerült szerintem a lehető legjobb megoldást találni a 4 asztal elhelyezésére is. Ezen is kisebb vita volt köztünk Gáborral, de végül győztem. Na nem a vita elkerülése miatt, hanem mert sikerült a legjobban elhelyeznünk az asztalokat. :) Ezek után a vendégeink csoportosítása már simán, vita nélkül ment, szerencsére. :)

Amikor már mindenki evett, ivott, és úgy láttuk, hogy Lányaink kezdenek ismét kidőlni, a Fiúk - Tibike, Balázs, Dani, David - elkezdték felbontani és kitölteni a pezsgőket, ki milyet kért, természetesen, hiszen ha már más szeszes ital nem volt, akkor legalább pezsgőből legyen választék, természetesen a gyerekeknek is több íz. Gáborom ezalatt a zenéről gondoskodott, pontosabban Halász Judit Boldog születésnapot!-járól, amit ezúttal jóval nagyobb csoporttól hallhattak a Csajok, mint reggel. :) Koccintottunk az egészségükre, kaptak ismét ajándékokat, akik eddig tudtak várni az átadással... :P És elvittük őket aludni.



Szerencsére az időjárás nagyon kedvező volt, a hőmérséklet kellemes, a szél se nagyon fújt, még az elején. A buli vége felé, azaz 5 óra tájban már feltámadt, néhány helyen el is szakította a sátrat. De a kettő között azért még felhoztuk a tortákat, amiket sütöttem, és amiknek nagy sikere volt. A dobos tortából csak egy szelet maradt, a fekete erdőből kb 3 szeletnyi, a joghurt és a sacher torta fogyott a legkevésbé el. A bulin. Az utána levő napokon azokat is mind megetettük.


Amikor a Lányok felébredtek, megkapták ők is a tortájukat. Anyuék túrórudi tortáját és az én brownie-tortámat. Örültem, hogy Anyuék is készítettek egyet, mert a brownie-t nem tudták volna úgy "enni", ahogy azt elvártam tőlük...



Zsófi először meg volt illetődve.

Kincsőnek egyből tetszett. 

Na jó, végre megkóstolja, ha már annyira szeretnénk.

Kincsőt nem kellett bíztatni...

Zsófin a végén se nagyon látszott, hogy tortát evett.
Talán azért sem, mert mellette az Apja ült, aki 
többször elvette előle a tortákat, 
mondván, hogy hogy néz ki a gyerek!
Én pedig mindig visszatettem elé, mondván, ez az Ő napjuk, hadd 
egye úgy a tortáját, ahogy Neki jólesik.

Kincsőn látni, hogy előle nem lett elvéve a torta... :)

És a legvégén így néztek ki a Csajok:

Zsófink.

Kincsőnk.

Családi képünk nem igazán készült. :(


És a buli helyszíne a buli idején, majd utána:




Egy dobozba eltettem emlékként a gyertyájukat, az asztali név- és ételkártyákat, ami megmaradt, szalvétát evőeszközzel együtt, a lapok borítékjait (mert a képeslapokat keretbe foglalva kitesszük a szobájukba), a túrórudi tortán lévő marcipánfigurákat, és még nem is tudom, mit. 

Nagyon szépen köszönjük a vendégeinknek, hogy eljöttek hozzánk, és osztoztak Lányaink első születésnapjának megünneplésében, valamint a keresztelőjükön is részt vettek, akár egy a vallásunk, akár különböző. Reméljük, hogy jól érezték magukat!

Nincsenek megjegyzések: