2010/09/22

Fürdetés

Eljött az idő, hogy lejegyezzem végre, mert újabb lépést tettünk előre fürdetés terén. Elölről kezdeném, hogy ki mikor, hogyan, hol fürdette a Lányokat. Először, utána, sokszor, ritkábban, stb.

A Lányokat először, mily meglepő, az ápolónők fürdették meg. :) Ők is pelenkázták Őket először. :) Családunkból, természetesen ÉN voltam az első mind a két dologban, mind a két Lányunknál. Zsófit már aznap kezelésbe vettem, pelenka ügyben, amikor fel tudtam állni, és el tudtam botorkálni a pelenkázóig. Tehát már vasárnap. Gábor is szinte egyből átpelusozta Őkisasszonyságát, aki e tevékenységet, ha jól emlékszem, át is aludta. :) Igazából nálunk ez sosem volt téma, hogy mennyire fogja kivenni a részét Gábor a Csajok körüli "munkából", szebben fogalmazva, a gondoskodásukból. Ez mind a mai napig így van. Sose mondta azt, hogy fúj, de büdös, én ehhez nem nyúlok, vagy hasonlót. Nem is tudom, miket mondhatnak ilyenkor a férfiak, mert Gábor soha nem ellenkezett.

Gáborom első pelenkázása: Zsófi

Fürdetni viszont akkor fürdettem először, amikor felköltöztünk Kincsőhöz, azaz 2009 szeptember 10-én.

Ugye milyen kis izmos teste volt már akkor is Zsozsónak??? :))

Kincsőről sajnos nem készült ilyen kép. Nem azért, mert Ő a mostoha, hanem azért nem, mert egyrészt amíg én Vele foglalkoztam, addig Gábor Zsófival volt el, másrészt pedig elfelejtettük. Szerintem annyira örültünk mindennek, ami Kincsővel, illetve a fejlődésével volt kapcsolatos, hogy nem is gondoltunk olyanra, hogy fénykép. Egyszerűen "csak" örültünk, hogy megint közelebb kerültünk a hazamenetelhez. Pedig panaszra aztán végképp nem lehet okunk. 1 nap híján két hetet voltunk kórházban, ebből több, mint egy hetet tölthettem együtt mind a két Lánnyal. És az utolsó két napon Kincső is velem lehetett. Volt egy szobánk a Zsófival, ahova később csatlakozott Kincső is. Eleinte csak addig jöhetett ki az inkubátorából, míg az Apjuk bent volt látogatni, majd kihozhattam napközben is, egyre többször. Aztán már szabad volt Őt is etetnem, hiszen az elejétől kapott Ő is anyatejet. Az egy picit húzós volt, itthon is tartott egészen addig, míg a Lányok rá nem fanyalodtak a cicire. :) Kb. másfél órákat aludtam, mert 3 óránként szigorúan etetés volt (itthon is), és mivel ragaszkodtam az anyatejhez, ők viszont a cumisüveghez ragaszkodtak, ezért korábban fel kellett kelni, hogy lefejjem Nekik a tejet. Mert a friss tejhez is ragaszkodtam.

Húú, de elkanyarodtam az eredeti témámtól. Szóval Kincsőt a kórházban fürdettem először, kb. szerdán, 16-án. Pelenkázni hamarabb pelenkáztam, amikor már többet kint lehetett velem. Olyankor mindig tiszta pelenkával fogadtam és vittem vissza. :)

És amikor végre hazajöttünk, 18-án, akkor is még én fürdettem mind a két Lányt. Nem azért, mert Gábor nem merte, hanem mert én nem mertem rábízni, hiszen olyan kis törékenyek voltak a Lánykák.

Az első fotó, amikor Gábor fürdette Őket, nem tudom, mikor készült. Méghozzá azért nem, mert valamiért rosszul dátumozott a gép. :( Elvileg 2009 október 29-ét írt ki a gép, de a Tücsiék karácsonyi látogatását is október 30-ra dátumozta... Tehát ezért nem bízom ebben a dátumban.

Zsófi

Kincső

Viszont a következő lépcsőfok már igenis valós: 2010. április 26. Addigra már többször felmerült bennünk, hogy a Lányok már igencsak kinőtték a szép piros kádat, amit különben nagyon szerettek, és megszoktak, olyanannyira, hogy amikor márciusban kint voltunk a Tücsiéknél, sírtak az ő kék kádjukban...

Tehát az jött, hogy a Lányok Gáborral együtt fürödtek. Persze szépen egymás után. Amíg az egyik fürdött, addig én a másikat készítettem elő a fürdéshez, és amíg a második gyerek pancsizott, addig én az elsőt öltöztettem, szoptattam, illetve, ha jól emlékszem, ez idő tájt szoktak le a Csajok a ciciről... Ez végülis mellékes, nem erről szól a bejegyzés, éppen eleget elkalandoztam már fentebb. Tehát apás fürdés volt soron.

Kincső

Zsófi

Én nem nagyon mertem Velük így fürdeni, mert nagyon ficánkoltak, és nekem nehéz volt őket megtartani, főleg azért, mert a fürdetőkrémtől síkos volt a kis testük, és féltem, hogy szó szerint kicsúsznak a kezeim közül. És nem csak ez volt a rossz benne, hanem, hogy a Lányok is érezték a bizonytalanságomat, az erőtlenségemet, és volt, hogy sírva fakadtak. Na, akkor mondtam, hogy maradjunk meg a bevált szereposztásnál. :)

Kincső velem.

Ezek az idők szépek voltak, aranyosak, ahogy az Apjukkal fürödtek, imádtam nézni, már amennyit tudtam nézni őket, hiszen a fürdetés általában nem arról szól, hogy én nézem őket, ahogy élvezik a pancsit. :( Pedig szívesen tenném. De egyelőre számomra az előkészületekről szól: ágy rendbe rakása, plüssök, alvókendő, cumi a helyükre, pizsama, body, pelenka, testápoló, popsikrém kikészítése, tápszer, kisorvosság, hálózsák bekészítése. És akkor megyek, törülköző a kezembe és kérem az aznap éppen soros gyerekemet. :) Mert természetesen váltakozva jönnek hozzánk. :) Mostanában, fáradtságtól függően szokott lenni időm arra, hogy nézzem őket, esetleg még játszani is tudok pár percet Velük. :)

Érdekes, hogy amikor átéltük ezt a fürdetési korszakot valahogy hosszabbnak tűnt, de most hogy nézem, hogy egy hónap múlva, azaz május 28-án már fürdetőkarikában élvezték a Lányok az esti fürdőt, meglepődtem. Nekem úgy tűnt, mintha több idő telt volna el a kettő között. De a számok valósak. Éppen Bánkon voltunk. Még itthon megrendeltem a két fürdetőkarikát, amit viszont itthon már nem kaptunk meg. De ezúttal úgy voltunk fent Bánkon, hogy értünk jöttek Anyuék, és Gábor később csatlakozott hozzánk, hozva a karikákat, amit még aznap este felavattunk. Imádták a Csajok az első perctől fogva. Nem tudták megunni a mai napig sem.

Kincső balra fent, Zsófi jobbra lent. :)


És igen, itt még nincs vége. Kérdezhetjük, ezek után mi jöhet még? Mi más, mint az, hogy karika nélkül, egyedül fürdenek. Na, azért nem teljesen egyedül, hanem kaptak a kád aljába csúszásgátlót. Egyből kettőt, a kád mérete miatt. Igaz, így a két szélén kicsit felkapaszkodik, de nem zavaró, még jó játék is a Lánykáknak. Ez hétfő óta van. Eddig nem tűnik nagy sikernek Kincsőnél. Ennek viszont lehetnek okai is: első nap hajmosás volt, amit mind a ketten utálnak - pedig "régen" semmi bajuk nem volt (ld. fent a piros kádnál épp Kincső haja van mosva), tegnap meg olyan nagyon fáradtak voltak, és nyűgösek, hogy már megfájdult a fejem az üvöltésüktől! Már a délutáni alvásukból így ébredtek. Illetve csak Zsófi, Kincső "csak" este csatlakozott hozzá...

Zsófi imádja viszont ezt is. Igazából nagy részt az a jellemző, hogy lehet bármennyire is rossz kedvük, a fürdés mindig (99,9%-ban) felüdülést hoz nekik. Imádják. Kíváncsi vagyok, hogy ma mit fog csinálni Kincső. Ha ma sem tetszik Neki, akkor holnaptól újra megkapja a fürdetőkarikát. :)

Balra Zsófi, jobbra Kincső. :)




Egyelőre ennyi. Még nem mertünk nagy vizet engedni Nekik, de Zsófi nagyon magabiztos. Mászkál, mintha szárazföldön lenne. :) Kincső pedig akkor is sír, ha Zsófi üti meg magát. :) Ha van változás, újra jövök. :)

Nincsenek megjegyzések: